Az MMK 2012. évi küldöttgyűlése
2012. június 1. | e-gépész | | 0 |
Idén ismét hagyományos helyszínén, a BME Dísztermében tartotta éves küldöttgyűlését május 19-én a Magyar Mérnöki Kamra. Az alapításának tizenötödik évfordulóját is e helyütt ünneplő országos köztestület nagyrendezvényére a szavazati joggal rendelkező háromszáz küldött közül 227 mérnök regisztrált. A küldöttértekezlet délelőtti programjában az ünneplésé volt a főszerep.
Az éppen másfél évtizede megalakult Magyar Mérnöki Kamarát videoüzenetben köszöntötték államigazgatási vezetők, partnerszervezetek irányítói és jeles mérnökök:
A videoüzeneteket követően dr. Hajtó Ödön alapító elnök elevenítette fel ünnepi beszédében a rendszerváltás időszakában létrejött egyesületi kamara útját a törvényi háttér, illetve a köztestületi kamara megszületéséig.
Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke azzal kezdte köszöntőjét, hogy a kamara először is tartást ad tagjainak. Mint emlékeztetett, az elmúlt másfél évtizedben a hazai mérnökség megszervezte szakmai önkormányzatát, s ma is azon szakmák közé tartozik, amely saját önigazgatással rendelkezik. Láthatjuk, hogy körülöttünk milyen sok szervezet és egyesület nem állta ki az idők próbáját, vagy küzd súlyos problémákkal, ránk ez nem mondható el, éppen ellenkezőleg önerőből, költségvetési támogatás nélkül építettük fel a magyar mérnökség legerősebb önkormányzatát, amely független, szervezett, gazdálkodása rendben van. Értéket hoztunk létre.
Az elmúlt 15 év alatt mi mérnökök kidolgoztuk saját szakmánk gyakorlása szempontjából legfontosabb rendszereinket, és ezt sikerrel működtetjük. A jogszabályalkotásba bekapcsolódtunk, és ennek keretében van lehetőségünk képviselni mérnökeink érdekeit, tervezési segédletekkel, kézikönyvekkel segítjük őket munkaeszközeikben, továbbképzéssel az új technológiák megismerésében. Hosszasan sorolhatnám, mennyi mindent teszünk azért, hogy segítsük szakmai fejlődésüket, és ezen keresztül munkához jutásukat. Hiszem – húzta alá az MMK elnöke –, hogy minden egyes mérnök mérhetetlenül több azáltal, hogy a mérnöki kamara közösségéhez tartozik.
A mérnöktársadalom 1990-ben új úton indult el: a piacgazdasági feltételeknek megfelelő társasági formákban folytatta tovább szakmai munkáját. A mérnökök túlnyomó többsége ma is ezekben a kisvállalkozásokban, megfelelő infrastrukturális háttérrel – legális szoftverekkel és szabványokkal – dolgozik, s egy részük integrált munkára képes. Voltak olyan kollégák is, akik a hajdani nagy tervezővállalatokból megőrzött értékekkel próbáltak új életet kezdeni. Ezek a mai középvállalatok – ha van munka a piacon – szintén stabilan állnak a lábukon. Sokan az egyéni vállalkozási formát választották, bár van, ahol ezt kényszer vállalkozásként említik, én nem így nevezném az önálló mérnököt, mert szerintem a piacnak az ő munkájukra szüksége van, a szakértésekben és azokban a feladatokban, amelyek mérete rájuk szabott.
Az elmúlt húsz évben végbement változások a magyar gazdaság és társadalom számos területén, illetve rétegében szóltak a kudarcokról, a be nem váltott reményekről, a hazai mérnöktársadalom utóbbi két évtizedének története azonban nem ilyen: mérnökeink józanul felépítették saját jövőbeni struktúrájukat, és ez a szerkezet ma is egészséges. Alkalmas arra, hogy a közszektor részéről- megfelelő odafigyeléssel meg tudja őrizni hazai piacainkat. Versenyképességünk ma már főleg a külső tényezőkön múlik, ezek a tőkeszegénység, az előnytelen gazdasági szabályozók, valamint a munkánk értékének meg- és kifizetése.
A hazai piac megtartása nem megy anélkül, hogy az európai közös piacon is képesek legyünk helytállni. Ahhoz, hogy ezek a vállalkozások az európai, illetve nemzetközi térben sikerrel rajthoz állhassanak, több más között egyfajta szakma-specifikus integráció, klaszterek kellenek. Miközben a mérnöki kamara a Nemzeti Külgazdasági Hivatallal dolgozik azon, hogy a versenyképes szakmai tudásunkkal kijussunk a nemzetközi piacokra, az állam részéről ösztönzőkre van szükség a közös fellépés támogatására. Ez jelenleg teljességgel hiányzik, pedig egyszerűen beilleszthető lenne közbeszerzéseinkbe, az európai uniós támogatásokba, a fejlesztési banki csomagokba.
Mindezek alapján értetlenül állunk az előtt, hogy valakinek, valamikor csak annyi jutott eszébe, hogy bennünket még az Ipari és Kereskedelmi Kamaránál is regisztráltasson, esetleg kötelező iparkamarai tagságot is előírjon. Hogy van ez? Tájékozódott valaki, hogyan van ez pl. Ausztriában, vagy a németeknél, ahol a kamaráknak hagyománya és kultúrája van? Mi megtettük, törekvésünket, önállóságunkat igazolják a nemzetközi példák, ami messze különbözik a sebtében meghozott salátatörvényben foglaltaktól, és ezért fellépünk a kapkodva, és több sebből vérző jogszabály ellen, és védjük a közös erővel létrehozott önkormányzatiságunkat. Mert nem az a cél, hogy a környezetet védő tervező mérnök vállalkozását egy kamarába szorítsuk a szemetet elszállító vállalkozásokkal. Nem az a fontos közös, hogy vállalkozás, hanem hogy tervező-szakértő, bármely formában teszi is ezt. Mi a törvény szerint a szakma érdekképviseletét látjuk el, az Ipari és Kereskedelmi Kamara ezt törvény alapján nem teheti – emlékeztetett az országos kamara elnök-asszonya.
Hozzátehetjük persze, hogy mérnökvállalkozásaink tőkeszegények, pillanatnyilag még munkaszegények is, és ebből kifolyólag sok sebből véreznek, de most az a dolgunk, hogy ezt az egészséges szerkezetet megőrizzük, tovább fejlesszük, és erre az egészséges szerkezetre építve minél több mérnököt átsegítsünk a mai nehéz időszakon. Egy súlyos válságnak kellett bekövetkezni ahhoz, hogy megváltozzon a közgondolkodás, és újra nyilvánvaló legyen: kreatív mérnök nélkül nincs alkotás, nincs termelés, amely a társadalom jólétét megalapozná. Most itt tartunk. Közben sok mérnöki vállalkozás perifériára sodródott, sokan elvesztették állásukat, és ami a legnagyobb probléma, hogy súlyos károkat szenvedett a mérnöki munkában tanúsított etika és a műszaki függetlenség.
Az első lépés a bizalom helyreállítása. Újra fel kell építeni az együttműködő partnerséget az állami és önkormányzati beruházókkal, őket magukat is a minőségi teljesítés elsődlegességére képezve, alakítva. Attól a pillanattól kezdve, hogy a beruházók olyan partnerként tekintenek a mérnökre, mint aki a projektek műszaki és pénzügyi sikerének egyik legfontosabb zálogát jelentheti, ez az egész megfordul, s rendkívül sok mai problémától megszabadulhatunk, mi mérnökök, beruházók, megrendelők, települések, végül is maga az ország. Ha más nem, akkor az európai uniós pályázatok megtanítanak erre mindenkit.
S ha már szó esik az EU pályázatokról: a hazai uniós intézményekben, legyen az irányító hatóság, közreműködő szervezet, ügynökség, pályázatíró, fájóan kevés a műszaki tudással rendelkező, az előkészítés sokszor hiányos, szakszerűtlen, a minőség nem biztosított. Ezen azonnal változtatni kell, ha eredményt akarunk elérni. A Magyar Mérnöki Kamara felajánlja mérnökei tudását, kapacitását a meglévő problémák azonnali áttekintésére, a megoldások gyors és hatékony kimunkálásának, bevezetésének elősegítésére. Ha kell gyorstüzelésű, korábban projektekben gyakorlatot szerzett mérnök csapatokat tudunk csatasorba állítani, hogy segítségükkel az álló, vagy megállt projekteket áttekintsük, és a gyakorlat, a napi valóság oldaláról mutassunk rá arra, hogy mit kell az íróasztaloknál ülő jogászoknak, közigazgatási szakembereknek meglépni. Ne feledjük, ebben az országban az elmúlt 20 évben rengeteg minden épült, tervezői munkánkat megbecsülték a legnagyobb zöldmezős beruházásoknál, amelyet piacgazdasági körülményekben edződött, sok esetben külföldi beruházók rendeltek, akik pontosan tudták, hogyan kell költségvetést, határidőt tartani. Többek között ennek érdekében döntött úgy Kamaránk, hogy kidolgoz egy sor javaslatot, elsőként a legszükségesebb szakmai műszaki előírásokat.
Ami pedig az uniós beruházásoknak a vállalkozói, a „verseny oldalát” illeti, végre meg kell tanulni Magyarországon is, hogy a mérnöki szolgáltatásokat a versenyeljárásokban az összességében legelőnyösebb ajánlat szerint kell kiválasztani, a színvonalas mérnöki tevékenységet meg kell fizetni, a már elvégzett munkákat pedig időben ki kell fizetni. A közszektornak is. A következmények nélküli ország a mindennapok gyakorlatából is el kell tűnjön végre. Mérnökvállalkozásaink egy jelentős része hosszabb ideje hitelezi a magyar államot. Készséggel tennénk ezt a kincstárjegy piacon, de nem a saját főkönyvünkben. Javasoljuk az Állami Számvevőszéknek, tekintse át ezt a lehetetlen helyzetet, és figyelmükbe ajánljuk a fordított ÁFA-fizetési lehetőséget, amire már van példa.
A mérnöki kamara elvárja a jövőben a közbeszerzések valós költségtartományban történő odaítélését, és javasolja az Európai Beruházási Bank gyakorlatának bevezetését, azaz a kirívóan legalacsonyabb és legmagasabb ajánlat kizárását a versenyeljárásból. Vagy ismét csak akkor érünk el eredményt, ha rámutatunk a szomszédos országok gyakorlatára, például Szlovéniában, ahol szembesültek a problémával, s döntöttek a sehova nem vezető árverseny helyett az európai gyakorlat mellett? Mert rájöttek, hogy a mérnöki díjszabás, a mérnöknek, ha úgy tetszik a bértábla, az országnak pedig a garancia. Mi pedig elindítjuk a tervezők és cégeik tanúsítását, minősítését, amely jelentős orientációt ad, hogy az adott feladatra legalkalmasabbak kerülhessenek kiválasztásra.
S ha már a minősítésről beszélünk, gondolnunk kell a mi „rezidenseinkre”, köszöntjük a jövőbeni Bánki Donátot, Bláthy Ottót, Irinyi Jánost, Pattantyús Ábrahám Gézát, Asbóth Oszkárt, Zielinski Szilárdot, Kvassay Jenőt, Vásárhelyi Pált, akik már közöttünk vannak. Nekik mérnök műhelyekben a helyük, ahol a szenior ott áll a junior mögött. De hiányzik a mérnöki gyakorlati ismeretek megszerzését elősegítő rendszer, a vonatkozó kedvezmények, pályázati források. A mérnöki kamara Mesteriskolát indított, ahol nagy tapasztalatú szakemberek segítik az önálló mérnökké válást, és fékezik a mindent lefölöző agyelszívást, ami rohamosan növekszik. Fiatal kollegáink – miközben gyűjtik a tapasztalatokat – könnyedén alkalmazzák a közös európai szabványokat, mivel ezt tanulták meg az egyetemen. Megtanulták azt is, hogy őrizni kell a hagyományt, amikor a magyar mérnök élenjárt a szabványalkotásban. Akkor tájt egy sor területen mi fejlesztettük a szabványt, miénk volt a szabvány, de a piac is! A Magyar Szabványügyi Tanácsban a Magyarországon jelenlévő ipari cégek képviselői ülnek, és érvényesítik érdekeiket, ideje lenne a magyar iparpolitika érdekében, hogy sokkal nagyobb részvétele legyen a Testületben a szabványokat alakítani, a nemzeti mellékleteket kidolgozni képes mérnöknek.
Kamaránk 2010-ben bővítette alapszabályát, és megerősített együttműködésre törekszik a tudományos egyesületekkel. Tagozataink egy része már egy ideje velük együtt dolgozza ki a szakmai javaslatainkat, amelyeket a közszféra felkérésére készítünk. Sőt, vannak területek, ahol több szakterület és több tudományos egyesület integrált munkájára van szükség, így jött létre többek között a megújuló energia kollégiumunk.
A Magyar Mérnöki Kamara mára a hazai mérnöki műszaki-társadalmi közélet befolyásos szereplőjévé vált. A fejlesztés és a probléma-megoldás területén lehet a kamarára és mérnökeinkre támaszkodni, nem csupán akkor, ha ár- és belvíz vagy vörösiszap-katasztrófa következik be, vagy éppen kigyulladt egy metró kocsi. Mindannyiunkat végig kísér pályánkon, hogy mérnökök vagyunk. Ez hivatás. Kérdése van? Forduljon Mérnökéhez! – zárta ünnepi beszédét Barsiné Pataky Etelka.
Dr. Szabó Gábor, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke köszöntő beszédében leszögezte: az innováció legfőbb bázisa a mérnöktársadalom fejében lévő tudás, szervezeteiknek pedig az egyik legfőbb célja a nemzeti érdekek megfogalmazása és képviselete kell legyen. A mérnöki ethosz fontos komponense a felelősségvállalás, ami politikusaink eszköztárából olykor vészesen hiányzik. Szabó Gábor felidézte: a szegedi vasbeton-szerkezetű víztorony tervezőmérnökei és kivitelezői egykor az elkészült és feltöltött víztorony alá álltak, demonstrálva, hogy felelősségét vállalnak munkájukért. „Különösen ajánlanám ezt politikusaink figyelmébe: álljanak alá annak, amit csináltak, s ha omlik, az ő nyakukba omoljon”. A MISZ elnöke szerint a szabadon gondolkodó értelmiségi mindig kényelmetlen volt, mert a társadalmat az igazsággal próbálta szembesíteni. Ám ha nincsenek szabadon gondolkodó értelmiségiek, a társadalom sem fog jól működni. A társadalomnak meg kell értenie valamit azokból az értékekből, amelyek nélkül a mérnöktársadalom nem is tudna létezni – mondta Szabó Gábor, aki végül további sikeres 15 évnyi működést kívánt a kamarának.
A küldöttgyűlés ünnepi felvonása irodalmi műsorrészeként, a mérnöktársadalmat sújtó legégetőbb problémákról – lánctartozás, ki nem fizetett tervezői számlák, közbeszerzési anomáliák, iparkamarai regisztráció, stb. – írt „kamarai egypercesek” (Örkény és La Fontaine után szabadon) hangzottak el, Kautzky Armand színművész előadásában.
Dr. Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infrastruktúráért felelős államtitkára köszöntőjében úgy fogalmazott: az MMK az egyik legfajsúlyosabb és legtekintélyesebb szervezet Magyarországon, amely a kormányzatnak is fontos partnere a szakterületéhez tartozó fejlesztésekben, működését pedig a jobbító szándék és a magas minőségi elvárások jellemzik. A kormányzati célok között szerepel a mérnöktársadalom helyzetének javítása, hiszen Magyarország csak akkor indulhat el a fejlődés útján, ha közösen igyekszünk megvalósítani céljainkat – szögezte le az államtitkár.
A mérnöki életpályát és a magas szintű köztestületi munkát elismerni hivatott – a kamara első elnökéről elnevezett és 2000-ben alapított – Zielinski Szilárd Díjat idén nyolc mérnök vehette át: Holéczy Ernő, dr. Karvaly Elemér, Komjáthy László, dr. M. Csizmadia Béla, dr. Miháltz Pál, Rónay István, Sipos László és dr. Zergi István. Az MMK új tiszteletbeli tagjai lettek: dr. Danyi József, dr. Fónagy János, Radetzky Jenő, Rakonczay Zoltán, dr. Selényi Endre, Szedlacsek József, dr. Szergényi István, Heinz Brandl. Kamarai emlékérmet vehetett át: Magyar Mária, Czetka Zoltán, dr. Ijjas István, Kádár Aba, Lengyel Tamás, dr. Szepesházi Róbert, Tiderenczl József és dr. Véha Antal.
Hivatásrendi önkormányzatunk legmagasabb szintű döntéshozó fóruma koradélután munkaüléssel folytatódott. A küldöttgyűlés határozatképességének megállapítása, valamint tisztségviselőinek megválasztását követően, az MMK elnöke elsőként az országos kamara 4 pilléren és 174 alprogramon nyugvó cselekvési programját, valamint a szervezet pénzügyi-gazdálkodási beszámolóját ismertette.
Utóbbival kapcsolatban elhangzott, hogy 2011-ben – amikor kiteljesedett a feladatalapú finanszírozás – az MMK bevételi terve 2,6%-kal haladta meg tervezettet. A feladatalapú finanszírozás eredménye továbbá számtalan olyan munkaanyag, amelyeket a mérnökeink nagyon jól tudnak használni: 25 szakmai segédlet készül el az MMK tagozatainak munkájában, két jogszabály-előkészítést dolgoztunk ki, 6 konferencia rendezéséhez, illetve képzéshez járultunk hozzá és egy nagyobb ívű, az energiával összefüggő tanulmány is készült. Soha még ilyen eredményes munkát a tagozataink kimutathatóan nem végeztek. A 2012. évi költségvetési terv megvalósítása során a gazdasági és pénzügyi bizottság tovább működtetésével azt a célt tűzzük magunk elé – mondta az MMK elnöke –, hogy a biztonságos működés a jövőben is meglegyen. A küldöttgyűlési határozatnak megfelelően a gazdasági és pénzügyi bizottság a költségvetési tervet megvizsgálta, amely alapján a területi kamarák hozzájárulásának változatlan szinten tartását javasolta és előirányzat módosítást nem tart indokoltnak. Mindemellett az MMK Elnöksége 2012. elején az ez évi kiadások egy részénél húsz százalékos zárolást rendelt el, tekintettel arra, hogy a gazdasági körülmények miatt a bevételi oldal bizonytalan. Ez nem módosítja a 2012. évi elfogadott költségvetést, csak egyfajta elővigyázatosság, amelyet az év közepén fogunk megvizsgálni és a szükséges további intézkedéseket megtenni. A 2013. év választási év lesz az MMK-ban és az elnökség úgy döntött, a 2013. évre az előző küldöttgyűlésen elfogadott a szükséges takarékossági intézkedéseknek köszönhetően létrejött egyensúlyt fenntartva a 2011. évi bázisadatoknak megfelelő 2012. évi költségvetési előirányzattal számolunk – hangzott el.
Az MMK elnöke ezután részletesen beszámolt azokról a köztestületi feladatokról – a mérnöki munkaellátottság növelésének kamarai teendőitől kezdve a minősítési és a tanúsítási rendszerek most startoló kiépítésén át az értéket adó továbbképzésék tartalmi meghatározásáig –, amelyeket az MMK nagy ívű cselekvési programja összegez. A beszámolókat követő hozzászólások egyebek mellett a mérnökiskoláról, az egyetemi képzés és a jogosultsági rendszer kapcsolatáról, a versenypiac és az uniós beruházások mai anomáliáiról, a MÉDI-ről, a végelszámolás alatt álló Vituki megmentendő hidrológiai adatbázisáról, az iparkamarai regisztrációról szóltak.
A küldöttgyűlés egyetértett a Magyar Mérnöki Kamara Elnökségének a 2011-2012. évre megfogalmazott széleskörű cselekvési programjával és egyben felhatalmazza az elnökséget a megkezdett program folytatására és végrehajtására. A program végrehajtásáról az elnökség a jövő évi küldöttgyűlésen számol majd be.
A küldöttgyűlés a Magyar Mérnöki Kamara 2011. évi költségvetési beszámolóját és közhasznúsági jelentését 94.988 ezer Ft mérlegfőösszeggel és 4.176 ezer Ft tárgyévi eredménnyel – az előterjesztett mérlegbeszámoló szerint – fogadta el, 2013. évi előzetes költségvetési tervét pedig 267.500 ezer Ft bevételi és 267.500 ezer Ft kiadási előirányzattal hagyta jóvá.
A küldöttgyűlés a 2013. évre vonatkozó tagdíjat, a technikusok kamarai szolgáltatási díját, valamint a kamarai szolgáltatási díjakat a 2012. évi összeggel megegyezően állapította meg.
Az etikai-fegyelmi bizottság előzetesen írásban kiküldött beszámolóját dr. Greschik Gyula elnök szóban egészítette ki, majd Denk András, a felügyelőbizottság elnöke terjesztette elő az FB beszámolóját. A küldöttek mindkét előterjesztésről jóváhagyólag szavaztak, s elfogadták a Mérnöki Kamarák Európai Tanácsának Etikai Kódexével és a módosított Etikai-fegyelmi Kódexével egységes szerkezetbe foglalt Etikai-fegyelmi Szabályzatot.
Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
