e-gépész online szaklap

Megalakult a Fürdő és Uszoda Szakosztály

2012. június 25. | e-gépész | |  1 |

Az MMK Épületgépészeti Tagozatán belül június 12-én – 44 alapító kamarai taggal – megalakult a Fürdő és Uszoda Szakosztály.

Az alakuló taggyűlés megnyitójában Barsiné Pataky Etelka MMK elnök figyelemreméltónak nevezte a szakosztály megalakítására készült munkatervet. Külön kitért arra, példaértékű az, amikor külső kezdeményezésre, a Magyar Uszodatechnikai Egyesület aktív részvételével jön létre olyan szakosztály, amelynek a szerteágazó mérnökszakmai területek összefogása a célja, interdiszciplinárisan megszólítva minden érintett szakmát, az építészeket, statikusokat, vízgépészeket, vízkémikusokat, erős- és gyengeáramú villamosmérnököket, de az üzemeltetőket is, beruházókat és szakértőket is. Létkérdésnek nevezte a szakma fejlődését eredményező oktatási, szabványosítási tevékenységeket, amelyek mind az innovációt szolgálják. A mérnöki kamara ernyője alatt a s zakma igényeit, javaslatait könnyebben lehet eljuttatni a kormányzati és hatósági szervekhez, a jogszabályalkotókhoz – a szakmai és a szervezeti működéshez elnök asszony támogatásáról biztosította a szakosztályt.

A szervező bizottság nevében Staniszewski Witold a szakosztály céljaként a magyar uszodák és fürdők műszaki és gazdasági színvonalának emelését és folyamatos magas szinten tartását jelölte meg, melyhez hármas tagolódású feladatsort rendelt: szakmai (szabványosítás, rendelet-előkészítés; továbbképzések; kutatási tevékenység; tervezési segédletek készítése), valamint érdekvédelmi és szervezeti feladatok.

A szakosztály tagja lehet minden kamarai tag, bármely tervezési szakágból, legyen az uszodagépészet és technológia, vízkezelés, épületgépészet, energetika, hidrológia, erősáram, gyengeáram, építészet, statika, sporttechnológia. Az alakuló ülésen a tagság egyhangúlag választotta a szakosztály elnökévé Staniszewski Witoldot, az elnökség tagjai lettek: dr. Ákoshegyi György, Borbély Tibor, Hajdú Sándor, és dr. Herczeg Levente.

A szakosztály tevékenységével kapcsolatban Staniszewski Witold szakosztályi elnök ad bővebb felvilágosítást. Elérhetősége: st.witold@gmail.com

Miért van szükség egy ilyen szakosztályra?

Célunk, hogy a magyar uszodák/fürdők műszaki színvonalát emeljük, és folyamatosan magas szinten tartsuk.
Tudjuk, hogy egy uszoda/fürdő általában az átlagosnál bonyolultabb létesítmény, számtalan speciális szakmai problémával, amelyek kezeléséhez sok esetben sem az oktatásban, sem a szabványokban nem találunk megoldásokat. Jellemző erre a területre, hogy drága az építmény – nagy fesztávok, vízzáró szerkezetek, igényes burkolatok, és a külcsín is fontos – és drágák benne a technikák.

Ezen túlmenően az üzemeltetési költségek is kiemelkedően magasak. Különösen fontos tehát a tervezés és az üzemeltetés szakszerűsége. Az önképzés ezen a területen (is) lényegében nélkülözhetetlen.

Az Uszoda Szakosztály egyik, talán legfontosabb célja éppen az, hogy segítse az önképzést. Hogyan?
• Uszodai témájú szakmai konferenciákat, továbbképzéseket szervez
• Szakmai kirándulásokat szervez
• Ajánlott – magyar és nemzetközi - szakkönyvlistát tart folyamatosan karban
• Felhívja a figyelmet újonnan megjelenő hazai és nemzetközi szakcikkekre
• Értesítést küld a szakma hazai és nemzetközi eseményeiről

Egyéb fontos tevékenységek, csak példaként:
• A jogszabályi és a szabványosítási környezet folyamatos elemzése, javaslattétel a változtatásokra, kapcsolattartás a hatósági oldallal
• Részvétel a szabványok korszerűsítésében illetve új szabványok készítésében
• „Joghézagok” esetén magas szintű egyeztetés a hatóságokkal
• Szakági tervezési követelmények pontosítása
• Tervezési segédletek készítésének elősegítése
- Egy példa: uszodák hőigényének napi és éves lefutási diagramjai tényadatok alapján
• Javaslattétel egyetemi kutatási témákra, közreműködés a kutatásokban
• Közreműködés diplomaterv-pályázatokban, diplomázók segítése

Staniszewski Witold: Az MSZ 15234 szabványban előírt uszodatechnológiai és vízgépészeti minősítő vizsgakötelesség

ÜGYREND

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Nagy Gábor | 2012. jún. 26.

Korábban már értesültem a Vízgépészeti szakosztály megalakítási szándékokról és a leendő szakosztály kitűzött céljairól, amelyekkel egy kivétellel teljes egészében egyet tudtam érteni (8. fejezet). Figyelmesen elolvastam a cikket, és a letölthető dokumentumokat is, és annak ellenére, hogy a kitűzött célokkal továbbra is döntő mértékben egyet értek, az eredeti fenntartásom továbbra is fennmaradt. Ez pedig a vizsgakötelezettség. Ugyanaz az ellenérzésem van, mint az energetikai auditálás vizsgához történő kötése, amelyet szintén elleneztem. Ez utóbbiról már vannak tapasztalataink, nem mondanám egyértelműen pozitívnak. Az energia audit tartalmilag alig különbözik attól a minden épületgépészeti tervezés során elvégzendő feladattól, mint amikor a fűtési, hűtési energiaigényt bármilyen létesítmény esetén meghatározzuk. Mi lett az eredménye a vizsgakötelezett auditori jogosítványnak? Sok olyan – tisztelet a kivételnek – épületenergetikai ismeretekből alulképzett mérnök szerzett auditori jogosultságot, aki bár a vizsgán teljesített, de valójában alig van fogalma az emberi komfortigények teljesíthetőségének megvalósítható realitásairól. Kénytelen vagyok az érthetőség kedvéért drasztikusabban fogalmazni: a gyorstalpaló vizsgakötelezettség nem a kreatív mérnökképzés megfelelő eszköze. Az épületenergetikai auditori vizsgakötelezettséget azért elleneztem, mert az épületgépészet mint emberi környezeti komfort komplexitását önkényesen megbontó, mesterséges akadálynak tartom, igen kevés hozadékkal. Ugyanezt tartom érvényesnek az uszodatechnikai vizsgakötelezettségi elképzelésekkel kapcsolatban is. Lehetne az épületgépészetet tovább bontani, az uszodatechnikától is összetettebb egészségügy épületgépészetétől (a súlyfürdőtől a csíramentes steril terekig), a konyhatechnológia épületgépészetén keresztül a passzív házak épületgépészetéig. Egy épületgépész mérnöknek ezt nem vizsgákra szűkített követelményrendszerből kell megtanulnia (az alapokat megtanulta már az egyetemen), hanem a tervezési munkái során a tőle tapasztaltabb tervezőktől és a megoldandó feladat kapcsán. Értem én, hogy a vizsgáztatás jó bevételi lehetőség, csak etikátlannak tartom, hogy a jogosultság (és nem a tudás) megszerzéséért újabb sarcot fizessenek az amúgy is alulfizetett épületgépész mérnökök. Tudásuk pedig nem a vizsgakötelezettségtől, hanem a szakirodalom elérhetőségének növekedésétől fog fejlődni. Megismétlem: őszintén örülök annak, hogy a szakosztály létrejött, örömmel veszem a szakmaiság és korszerű információk terjesztésére irányuló minden törekvését, de a vizsgakötelezettségi elképzeléseket nem tudom támogatni. NG Utóirat: Megelőzendő a „savanyú a szőlő…” típusú ellenérveket; Vezető tervezője voltam uszodatechnikai létesítményeknek is (pl. a Tiszaújvárosi Hőfürdő és gyógyszálló, Hajdunánási strand, Tápiószentmárton gyógyszálló, Miskolc Szent Ferenc kórház fizio- és hidroterápia, Mezőkövesd reumakórház hidroterápia stb. szállodák, panziók wellness részlegeiről már nem is beszélve. Az első pezsgőfürdő tervezési feladatom megoldásához pedig a trabantommal „átugrottam” Bécsbe, hogy hiányzó szakmai ismereteimet egy működő rendszeren pótolhassam (ez sajnos már régen, 1979-ben volt…

Facebook-hozzászólásmodul