e-gépész online szaklap

Határok

2012. július 24. | e-gépész | |  4 |

A gyors egymásutánban megalakult Tűzvédelmi Tagozat, illetve Uszodatechnikai, valamint Épületenergetikai Szakosztály (ez utóbbiért több tagozat is harcolt), azaz az úgymond szakosodás, felveti annak a kérdését, hogy hol van egyik, illetve másik szakmaterület határa.

Régi senkiföldjének számít például az automatika az épületgépészet és az épületvillamosság, elektrotechnika között.

Most a tűzvédelem kérdése merült fel; ezen belül is a sprinkler-, valamint a hő- és tűzvédelemé.

No és persze az uszodatechnika is önálló, saját tudást igénylő tervezői területté vált.

A fenti kérdések szabályozása jelenleg is folyik. Kérdésünk: hol látnak még hasonló ütközési zónákat olvasóink épületgépész vonatkozásban?

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Nagy Gábor | 2012. aug. 24.

Aki már dolgozott épületgépész tervezőként nagyobb létesítményen az tudja, hogy egy-egy bonyolultabb tervezési feladatnál mennyi időt és energiát kell a szakágak közötti egyeztetésekre fordítani, annak érdekében, hogy az ütközéseket elkerüljük. Ha ezt a produkciót nem jól teljesíti a tervező, akkor az építés során százszorosan fizeti meg az árát. Magasépítésben a hagyományos 4-szakágas felállás is jelentős koncentrációt és nagy áttekintő képességet igényel, minden szakág képviselőjétől, amely során a saját szakágának egyes munkanemeit is összhangban kell tartania és ebben a rendszerben naprakésznek lennie, hogy a külső egyeztetésekben is hatékony munkát végezhessen. A 4 szakágat hatékonyan a generál-tervezőnek kell összefognia, ez a feladattól függően nem feltétlenül az építész szakág, (pl.ipari, technológiai és energetikai jellegű feladatoknál sokszor voltam generál tervező energetikai és épületgépész tervezőként). Természetesen az épületgépészeten belüli feladatok is összetettek egy bonyolultabb létesítményben (pl.kórház, színház, szálloda, repülőtér stb.) ezért az épületgépészetet is egy felkészült mérnöknek kell kézben kell tartani, ez az én fogalmaim szerinti vezető (vagy irányító) tervező. (Nem is értem, hogy rész-szakterületen végzett tevékenységek alapján miért lehet teljes körű épületgépész tervezői jogosultságot megadni - szerintem ezt gyakorlattá tenni súlyos hiba volt). A létesítmény bonyolultságától függően a vezető tervező feladata, hogy minden szűkebb szakterület részletes feldolgozásával - tervezésével az ott jártasabb tervező, szakértő kollégáját vagy külsős szakértőt bízza meg és felügyelje annak tevékenységét, vagyis a munkamegosztást is tervezni kell. A vezető tervezőnek minden munkanemben kellő jártassággal kell rendelkeznie, de nyilván azt lehetetlen elvárni, hogy ezt minden területen specialistaként teljesítse. Erre valók a szakértők és a szakmérnökök. Ma, amikor a tervező vállalkozások a valamikori nagy tervező irodák helyett (igen kevés a kivétellel) néhány fős, vagy egyszemélyes vállalkozások, nagyobb létesítmények tervezési feladataira csak több vállalkozás - tervező összefogásával képesek. A jelenlegi technikai lehetőségek miatt a tervezési folyamat ugyan nem igényli az azonos feladaton dolgozók folyamatos fizikai kontaktusát, de nem is kedvez a tudás közvetlen átadásának, ami pedig az igazi irányító tervezők kiképzéséhez elengedhetetlenül szükséges lenne. Amikor korábbi hozzászólásaimban a néhány év múlva kihaló tervezőkről beszéltem, akkor erre céloztam. Az épületgépészetet ugyanis ez a vizsgakötelezettségekkel terhelt osztódási folyamat meg fogja szüntetni. Lesz sok specialista (vizes,szennyvizes, gázos, padló- fal és mennyezet-fűtéses, szellőzéses-klímás, konyhatechnológiás, uszodatechnológiás, kórháztechnológiás, napkollektoros, hőszivattyús, sűrített levegős, sprinkleres, füstmentesítős és passzív házas ... és még hosszan sorolhatnám ... tervező, de nem lesz olyan aki épületgépész! Fentiek alapján azt járható sőt kívánatos útnak látom, hogy az egyes részszakterületek szakosztályokká szerveződjenek és saját szakterületük fejlődéséért tevékenykedjenek, de kifejezetten károsnak tartom, ha tervezési jogosultsággal kapcsolatos jogokat akarnak gyakorolni. NG


Fázmán József | 2012. aug. 24.

Remélem, hogy Zoárd kolléga nem veszi zokon, de a fenti bocsánatkérését Galileiéhez hasonlítanám: teljesen felesleges és indokolatlan! Ugyanis egy teljesen aktuális és szerintem égető problémát említett, ami ráadásul a MK és benne az Épületgépész tagozat imidzsét és tekintélyét nagyon komolyan kikezdte és folyamatosan rombolja. Magyarországon az egyik legfontosabb, legkreatívabb és legfelelősségteljesebb mérnöki munka, a tervezés a kamarai törvénnyel és a vonatkozó rendeletekkel a jogosultságok megadásának szabályozása, a tervezői nyilvántartás a teljes adminisztrációval a Mérnöki Kamara hatáskörébe tartozik. Szerintem nagyon helyesen. Mindezek alól egy kivételről tudok, ez pedig az ún. energia auditori tevékenység és jogosultság, melyet egy a MK-tól független szervezet szabályoz, ítél oda és tart nyilván. Vajon milyen felhatalmazással? Kíváncsi lennék kamaránk ezzel kapcsolatos véleményére, ha van. Hangot sikerült-e adni annak vagy hallgatólagosan tudomásul veszi és eltűri ezt a szerintem a jogi háttérrel nem teljesen harmonizáló különutasságot? Jó pár hónapja próbálok a végére járni például annak, hogy az alább felsorolt jogosultságokkal miért nem tudok a MK-nál olyan jogosultságot szerezni, amit a KEOP pályázatok kiírói is elfogadnak: - épületgépész mérnöki (G-T-18-0008), - gáz- és olajmérnöki (GO-T-18-0008), - építmények technológiai tervezése (ÉT-T-18-0008), - vezető tervezői cím tervellenőri jogosultsággal (G-T-Tell-18-0008), - épületenergetikai tanúsító (TÉ/18-0008), - épületenergetikai szakértő (SZÉS-6 / 18-0008). Ismerve az elvégzendő feladatokat és az elvárható szakmai felkészültséget és tapasztalatot, ennek nem szabadna kérdésnek lenni! Ha mégis, akkor valahol valami hibádzik... FJ


Zoárd | 2012. aug. 24.

Előzőeket első mérgemben írtam, és lehet Nagy Gábor korábbi hozzászólásához kellett volna csatolnom a véleményemet és nem ide. Szerintem nem kell újabb lyukakat keresni, mert ha azok megérnek egy önálló szakággá úgy is jelentkezni fognak a benne résztvevők. A szakosodást magyar viszonylatban talán az automatikatervezésnél látom egyedül égetően időszerűnek. Nagy projekteken elfogadott értékrendje van az épületfelügyeletnek, de kisebb projekteken ez óriási probléma, hogy nem alakult elfogadott, önálló szakággá. Már egy egyszerű felület fűtés-hűtéses családi háznál is óriási a probléma, amikor a gépésztervező kispecifikálja az „x” gyártó gyári vezérlését, - valljuk be, gépészként sokkal többre nem vagyunk képesek -, amit természetesen sokall a megrendelő és innen egy hosszú spirál következik, hogy, hogy lehetne olcsítani, mire csak egyre drágább és drágább ajánlatokat kap a kétségbe esett építtető. Egyébként nem ütközési zónák vannak, hanem kapcsolódási pontok, lehet ez csak lovaglás a szavakon, de a lényeg a különböző szakágak együttműködésen van, amit inkább kapcsolódásnak neveznék, mint ütközési pontnak. Más oldalról megközelítve ezernyi szakágat lehet létrehozni, de ha továbbra is a vizsgáztatás lesz a célja egy szakosztálynak, akkor annak ellen kell állni! Lehetne persze, külön gáz, víz-csatorna, légtechnika, hő és füstelvezetés, konyhatechnológia és még ki tudja hány szakágat kreálni, de szerencsére nincs is elég ember, aki vállalná az ezzel járó tisztséget.


Zoárd | 2012. aug. 24.

Kedves Kollégák! Utalnék Nagy Gábor „Megalakult a Fürdő és Uszoda Szakosztály” 2012.06.26-i cikkhez történő hozzászólására, amivel teljesen egyet értek! Annak örülhetünk, ha új szakosztályok jönnek létre, akiknek a célja a szakterület iránt érdeklődők továbbképzése, segítése, lehetőleg a szakterület legjobb szakembereinek összefogásával, valamint a szakma jogi és szabványügyi hátterének segítése, netán az e-gépészhez hasonló webes szakmai párbeszéd kezdeményezése. Nagy baj viszont, ha a cél elfajul, egy vizsgáztatási kényszerre, aminek véleményem szerint csak is piacszűkítési és pénzkasszírozási célja van, azaz kiszorítani, megnehezíteni azon kollégák munkáját, akik nem vizsgáztak le. Tudjuk - lásd energetikai vizsgák - hogy a vizsga nem fogja a minőséget biztosítani. A szakosztályi kollégák is –akik vizsgáztak a saját szakterületükből- évekkel később esetleg abba a problémába fognak belebotlani, hogy nem tudnak szakterületet váltani, mert ahhoz más szakágak tucatnyi vizsgáit kell majd letenniük, de akkor már késő lesz. Régi probléma, hogy eszement sok tervezői jogosultság létezik Magyarországon és ez a helyzet nem javul, csak romlik. Jól fogunk kinézni, ha egy 20.000 m2-es multifunkciós épület tervezéséhez fél tucat gépész szakági tervezőt kell felfogadni. Abszurd például, hogy az energetikai minősítésre vizsgázni kellett, majd a keop pályázatok energetikai háttér anyagának elkészítéséhez újabb kérelmet és jogosultságot kellett szerezni. Ez még akkor is így van, ha egy másik szervezet (energia klub – megjegyzem az energia klub is tele volt vezető mérnökkamarai tisztviselőkkel, azaz, a piac monopolizálása lehetett ott is a cél) önállóskodását kellett nagyon helyesen visszavenni a mérnök kamarai hatáskörbe. Sajnos egy két szakosztálynál pedig a vezető csapatban is akadt szakmailag megkérdőjelezhető kolléga! Én is kaptam 2008-ban olyan szakvéleményt a „Mérnöki Kamara Nonprofit Kft”-től mely szerint kondenzációs kazán telepítése indokolatlan egy hagyományos radiátoros rendszerre (megjegyzem a projekten soha nem kellett 75°C-nál magasabb előremenő fűtővízzel üzemelni és külső hőmérséklet szabályzást terveztünk a rendszerre). u.i.:egyébiránt nem szándékozom uszoda technológiát tervezni, de mostanában volt részem, betekinteni egy két nem is olyan régen elkészült rendszerbe és bizony sok olyan gazdaságtalan dolgot fedeztünk fel, ami a standard épületgépész szakmában már régóta megoldott feladat. Persze lehet, hogy itt is az olcsóbb beruházási összeg győzött és nem a mérnöki szemlélettel volt a baj, de Én már csak a végeredménnyel találkoztam.

Facebook-hozzászólásmodul