e-gépész online szaklap

Legionella és felfűtés

2012. október 19. | e-gépész | |  3 |

Szeptemberben, a Tagozat által szervezett Tapasztalt tervezők az elkövethető hibákról című kötetlen kerekasztal-beszélgetés során szóba került a legionella; a tapasztaltak érdekes dolgokat mondtak a témáról, lásd előfordulási helyek, időszakos felfűtés.

A legionella ellen HMV-rendszerek esetén igen gyakori módszer az időszakos, például hetente egyszeri felfűtés, mondjuk 60-70 oC-ra. A kollégák kétségüket fejezték a módszer általános alkalmazhatóságával kapcsolatban; megemlítették például azt, hogy hőszivattyúknál eleve kiesik a lehetőségek közül, de egy kazános rendszernél is lehetnek hátulütői, például a forrázásveszély (ami persze kivédhető pl. keverőszeleppel).

Más megoldásként említették az elektrolízises módszert.

A gyakori legionella-előfordulási helyek között kerültek szóba az elhanyagoltabb adiabatikus hűtőrendszerek, a nyári, például kiülés éttermek, kávéházak teraszain alkalmazott vízporlasztásos, ventilátoros eszközök. Ám bizonyos adatok szerint a hazánkban a legionella áldozatául eső évi 50-60 ember 80%-a üzemi fürdőkben fertőződik meg.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


vizecske | 2013. máj. 31.

Elnézést, de nem értek egyet a cikk írójával abban, hogy az évi 50-60 ember Magyarországon hol fertőződik meg. Egyáltalán semmi nem támasztja alá, hogy a megbetegedés valóban üzemi fürdőkben történik-e vagy sem. Sokkal valószínűbb, hogy a sporadikus esetek jó részének hátterében valóban a nagy épületek használati melegvízrendszere áll Magyarországon is, mint szerte a világon. Valóban veszélyt jelentenek a vízporlaszásos hűtők az éttermek/kávézók teraszain, de azt azért tudni kell, hogy 20-25°C alatti vízben jellemzően nincs Legionella. Így az ilyen rendszerekben jellemzően csak akkor okoz problémát, ha üzemelés előtt pangott a csőben a víz, tehát a megnyitáskor nagyobb a megbetegedés kockázata.


Chiovini György | 2012. okt. 26.

Van egy jó elv, a visszacsatolás. Nézzük meg, hogy milyen tényleges veszély, kockázat áll fenn. Vegyünk mintát a vízből. Ha az eredmény jó, a mintavételt ritkíthatjuk. De emberi számítás szerint megmaradunk a helyes középúton. Nem ringatjuk magunkat téves biztonságban, de nem lövünk ágyúval verébre. A kockázatelemzés sokszor bevált már, és egy hasznos eszköz például a legionella veszély esetén is.


Zoárd | 2012. okt. 24.

Az a legnagyobb baj a legionella problémával, hogy nincs korrekt tervezésre használható szakmai háttere. Volt egy szegedi esetem, ahol hőszivattyús rendszer van, napkollektorral kombinálva. Természetesen emberes méretű puffer kapacitással. Körbejártam a témát, a szegedi ÁNTSZ-től, a Szegedi vízműveken keresztül a BME szakértőéig és összességében nem jutottam semmire. A szegedi ivóvízben nincs legionellaa, mert mélyről feljövő karszt vízet juttatnak a hálózatba. Ennek ellenére egyszer volt a víztől egy komoly rosszullét szegeden -újságcikk is volt belőle - , de, hogy mitől, azt máig nem tudják, de természetesen azóta mindenki be van sz... Az ÁNTSZ persze kifertőtlenítette volna még az Én bélflórámat is. A BME-től se sikerült igazi érdemi információt begyűjtenem. Terveztünk hát egy fertőtlenítési lehetőséget, amira azt mondtuk, hogy hetente egyszer el kell végezni, de nem tudom máig se, hogy mi értelme van. Van egyébként melegvíz hálózatokra irányelv, amit egy nagy épület központi HMV ellátásárnál szerintem lehetetlen betartani, de leginkább a fertőtlenítési technológiát megvalósítani lehetetlen (itt a csőhálózat víztérfogatától, vízsebességekről és egyéb előírások betartásáról van szó, de hogy milyen gyakran kell elvégezni, arról sehol egy árva szó sincs!)

Facebook-hozzászólásmodul