e-gépész online szaklap

Érdek és felelősség a kultúra támogatásában

2013. december 9. | Móczár Gábor okl. gépészmérnök | |  0 |

A magyar vállalkozók szerepe a magyar kultúra támogatásában, a magyar kultúra szerepe a magyar vállalkozások sikerében.

Találkozás más népekkel.
Ha az ember külföldön jár, és megkérdezik honnan jött, arra a válaszra, hogy Magyarországról, legtöbbször felcsillan a szeme a kérdezőnek, és elkezdi sorolni, amit Magyarországról és a magyarokról tud.
Talán a legtöbben az 56-os forradalmat említik, vagy ha már jártak nálunk, Budapestet, a Balatont, vagy a Hortobágyot, de rögtön szóba kerül – főleg férfiaknál - Puskás Öcsi neve Kocsissal és Cziborral együtt, vagy a 6:3 Londonban. Ugyanígy téma lehet az Olimpiákon a magyar sportolók kiváló szereplése, vagy a magyar „gúúúlyás” leves, vagy éppenséggel a magyar származású szomszédasszony finom paprikás csirkéje, de a finom Kecskeméti Barack pálinka vagy Bartók, Kodály és Liszt zenéje is téma lehet. Tulajdonképpen ezek mind olyan dolgok, amelyek csak ránk, magyarokra jellemzőek. De ebbe a körbe tartoznak az utóbbi 15-20 évben a magyar szoftveresek, vagy a magyar mérnökök, de a magyar szakmunkások is, akik szerte Európában és Amerikában is nagyon jó hírre és megbecsülésre tettek szert. A lényeg a lényeg, meg vagyunk különböztetve – mint minden nemzet – a másiktól. Hogy ez a megkülönböztetés pozitív vagy netalán negatív az kizárólag rajtunk múlik.

Mi különbözteti meg igazán az egyik népet a másiktól?
Ami igazán egyedi az a népek nyelvének, hagyományinak, kultúrájának a különbözősége. Hogy ez az érdekes, gyönyörű sokszínűség – ami a nemzetek sokféle kultúrájából ered - megmaradjon a Földünkön, őrizni kell a nemzetek kultúráját.

Nézzük meg, mit jelent az, hogy magyar és mit értünk általában kultúra alatt?
A mai magyarság genetikailag mindössze néhány %-ban azonos a honfoglalókkal /a legutóbbi genetikai kutatások szerint/, így a magyarság alapvetően tudati tényező, amit az ember tudatosan fogad el vagy vet el. Ez a tudati tényező a közös nyelvből, a közös történelemből, a közös kultúrkincsekből, a közösen megélt emlékekből, a közös haza természeti adottságaiból, a hazai tájak ismerős jellegéből, a hasonló mentalitásból, (befogadó készség, vendégszeretet), a felmenők tiszteletéből, és a közös jövőbe vetett hitből áll össze.

„A kultúra az emberiség (magyarság és más nemzetek) által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége” /Magyar Értelmező Szótár/ A kultúra ezen belül nyilván nagyon sok elemből áll, vegyük a magyar példát:

- szellemi kultúra - írott kultúra, zenei kultúra, mozgás kultúra, tudománytörténet, hitvilág, oktatás – neveléskultúra, a társadalmi érintkezés formái, a nők szerepének alakulása a különböző korokban – amit létrehozott a magyarság

- tárgyiasult kultúra –egyéni, egyedi alkotások (képzőművészet, iparművészet, öltözetkultúra, gasztronómia, Hungarikumok) társadalmi alkotások (épített környezet, műemlékek, technika történet) - amit megvalósított a magyarság

- a haza természeti adottságai –a haza természeti adottságai, az őshonos élővilág, a természettel egybefonódott kultúrák /lovászat, madarászat, stb/ – amit megörökölt a mai magyarság

- a múlt emlékei – a múlt gyökerei, népszokások – hagyományok, nagy felfedezők – utazók, híres emberek – híres cselekedetei, híres sportolók – nagy eredmények, híres előadóművészek – akikre és amikre büszkék vagyunk.

Ezek a „kultúra elemek” mind, mind olyan nyomot hagytak, illetve hagynak az emberiség történetében, amelyek sokszínűvé tették, teszik a világot, amitől a világ gyönyörű és úgy mellékesen, amelyek léte miatt meg tudjuk érdemben különböztetni egymást.

Egy alapvető gondolatot azonban feltétlenül rögzíteni kell. Mivel minden ember egyedi és megismételhetetlen, teljes szabadsággal születik a Földre, teljesen egyenlő értékű és jogú a másikkal, így attól, hogy valamelyik nemzetnek a kultúr kincseiből több vagy kevesebb van és az ismertebb vagy kevésbé ismert, még semmiféle „felsőbb rendűségre” nem jogosít fel senkit. Egyet tehet a kultúrkincsekben gazdag nemzet, hogy azon fáradozzon, hogy másokkal is megismertesse az igazi értékeket, hogy ez által lelkileg mindenki gazdagodhasson.

Egy nagyon jó helyzetelemzést ad a következő idézet, a Professzorok Batthyány Köre által összeállított Szent István tervből.
„A magyar kultúra helyzete a 90-es évektől
A magyar művészet már másfél évtizede olyan versenynek van kitéve – mind a tömegkultúrában, mind az elitkultúrában –, mint a gazdaságunk, amelynek nagy része a versenyben tönkrement. A gazdaság újjáéledt a külföldi tőke védőernyője alatt, kultúránkat azonban senki idegen nem fogja „feltőkésíteni”, csak magunkra számíthatunk. A kultúra kormányzati gazdái azonban csupán néhány területen kezdtek előrelátó munkába. Ezek olyan területek, amelyek versenyképességünket megalapozhatják és közvetlen gyakorlati hatásuk nyilvánvaló………

...A műveltséget persze nem lehet nemzeti keretek közé szorítani, de ez épp a magyarok esetében fel sem merülhet: integráló kultúra volt történelme minden meghatározó szakaszában. Most sem mutatkozik benne semmiféle kizárólagosságigény vagy önelégült bezárkózási hajlam. Ellenkezőleg: inkább a hatásvesztés tudata jellemzi. Kétfelől észlel szorongatottságot: bent a marketingmanipuláció által befolyásolt közönség lesajnáló közönye, kint a nagy nyelvek kultúráinak súlyfölénye nyomasztja. Voltak ugyan az elmúlt időszakban magyar sikerek a nagyvilágban, elsősorban a nyelvtől független műfajokban: a zenében, az építészetben, s néhány magyar író neve is ismert lett nyugati kiadóik hathatós munkája nyomán. Ez öröm és talán megkönnyíti a magyar kultúra további terjesztését, amelyre a mindenkori kultúrpolitikának az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell majd fordítania. De a művészet akkor tölti be hivatását, ha természetes közösségével él szimbiózisban. Ez az egymásra hatás maga a kultúra, s alapja a kölcsönös megbecsülés az alkotók és a befogadók között. A tisztelet, amely az alkotóban azok iránt él, akikhez szól, másfelől pedig amelyet a közember évszázadokon át mindenkor érzett a tudás, a műveltség, a művészi teremtés iránt. Ahhoz, hogy e megbecsülés hazánkban újraképződjön, először is az kell, hogy a politikai, a gazdasági és a szellemi hatalom kultúránk ügye mellé álljon, és magától értetődővé tegye a kultúra fontosságát.

A magyar vállalkozók és a magyar politikusok viszonya a nemzeti kultúrához.

A világban is sikeres magyar vállalkozónak tudnia kell: a magyar kultúra léte az egyetlen biztosítéka annak, hogy birtokon belül lehessen a világ egy országában: a hazájában. Amíg van magyarság, ő magyar vállalkozó – egyébként jelentéktelen, morzsányi szereplője a világgazdaságnak.
Ahogy a politikus is csak addig megbecsült államférfi, amíg e nemzetet a kultúrája fenntartja, különben egy félreeső terület névtelen tisztviselője lesz.
A mindenkori magyar államnak és a gazdasági erő birtokosainak ezért önérdekük is azt diktálja, ami felelősségük és kötelességük is voltaképpen: hogy minden tőlük telhető támogatást megadjanak a kultúra bármely érdemes kifejeződésének” Eddig az idézet.

A nemzeti jelleg szerepe a globalizációban
Nagyon leegyszerűsítve a kérdést ahhoz, hogy ne süllyedjünk el a globalizáció nagy tengerében, meg kell őrizni magyar nemzeti identitásunkat. Csak akkor van a magyar vállalkozóknak esélyük a nagy nemzetközi versenyben – mert verseny az van és biztos, hogy mindig csak erősebb lesz – helytállni, ha nagyon jó termékekkel, szolgáltatásokkal és nagyon jó marketing munkával lépnek fel a világpiacon. Ennek a marketing munkának nagyon fontos eleme a vállalkozó magyar mivoltának hangsúlyozása. Ahogy tudjuk, hogy a magyar gyümölcs jobb, mint a legtöbb más országbeli, vagy a magyar szoftveres jobb, mint az átlag külhoni, a német autók általában jobbak, megbízhatóbbak, mint a többi európai gyártmány, a francia bor nagyon jó, mert nagy híre mellett, több mint 100 éves a bor törvényük, amit be is tartatnak. Így kell kialakítanunk a magyar árukkal és szolgáltatásokkal szembeni „pozitív elfogultságot”. Ahogy egy ideig itthon becsmérlő jelző volt sok árunál, hogy magyar, ma már a legtöbb ember látja, hogy mennyi silány külföldi árú dől be az országba, és egyre jobban megbecsüljük, ha valami jó és magyar. Már csak azért is, mert a magyar árú magyar munkahelyen készült, magyar emberek munkájával.

A nemzeti kultúra szerepének újra értékelése
Nagyon nagy jelentőségű az a megállapodás, amit a 2005 őszén írt alá az UNESCO 148 tagállama „A kulturális kifejezés védelméről, előmozdításáról és sokszínűségéről”. A megállapodás szerint, az állam támogathatja a nemzeti kultúrát és ezzel őrizheti nemzeti jellegét. Ez azért nagy jelentőségű, mert a tőke szabad áramlásáról szóló nemzetközi megállapodás korlátozza az állam mozgásterét, nevezetesen azt, hogy az állam mit és hogyan támogathat saját országában, azt nemzetközi egyezmények szabályozzák.
2005 ősszén Lyonban tartotta az Europa Cantat pán-európai kórus szövetség a rendes évi közgyűlését. Ezen az összejövetelen is fő téma volt, a nemzeti identitás megtartása és a más nemzetek kultúrájának elismerése. A mintegy 40 országból résztvevő küldöttek egyhangúan egyetértettek abban, hogy a saját nemzeti kultúrák bemutatásának szükségessége mellett az európai nemzetek legyenek nyitottak más nemzetek kultúrájának megismerésére és elismerésére is! Így többek között elkerülhető a bezárkózás és a – rossz értelemben vett – nacionalizmus is.

Egy jó ország imázs szükségessége
A kiegyezés óta, a relatíve önálló nemzeti létünk megújulása után, tulajdonképpen lehetne jó ország imázsunk, de ebben a közel 150 évben soha nem volt igazán jól kitalálva. A „csikós – gulyás – paprikás” álromantikát el kell felejteni és a valódi értékeinket kell bemutatni.
Milyen fejezetekből állhatna ez az ország bemutató film, könyv, CD, vagy prospektus? Mutassa be valóságosan, de erőteljesen Magyarországot, annak természeti értékeit, szépségét, mutassa be a magyar emberek által létrehozott kultúrkincseket, és azt, hogy ma mire képes a magyar alkotóerő.

Ha reálisan mutatjuk be értékeinket, kultúránkban is megkülönböztethetők vagyunk másoktól, akkor jobban odafigyelnek ránk magyarokra. A kultúrát azonban fent is kell tartani. Kijelenthetjük, hogy a MAGYAR VÁLLALKOZÓKNAK óriási a felelősségük a MAGYAR KULTÚRA támogatásában, hogy az ne csak fennmaradjon, hanem erősödjön is.

Mi hát a teendője a MAGYAR VÁLLALKOZÓKNAK? (javaslat)
Minden vállalkozás képezzen magának egy úgynevezett kultúratámogatási alapot (ez lehetne a céges eredmény néhány százaléka, mely nyilván csak akkor képződik, ha van a cégnek eredmény) A vállalkozás ezután keressen magának egy számára szimpatikus kulturális területet, keresse meg annak a területnek a szövetségét, vagy nagyobb reprezentánsait, és egyezzen meg velük, hogy a kölcsönös előnyök alapján hogyan fogja támogatni.(szokásos szponzoráció)
Ezzel kialakulhatna hosszabb távon, egy valóban alulról kezdeményezett civil szerveződésű rendszer, amelyik segítené a kultúra területén mozgókat a finanszírozásban és segítené a vállalkozókat, hogy a támogatásaik jó helyre kerüljenek.
A saját kultúratámogatási alapok létrehozása mellett nagyon fontos, hogy mindennek egyfajta központi szabályozottsága is legyen, tehát adja meg az állam törvényileg a kereteket ahhoz, hogy a kultúrát támogató vállalkozók konkrét adózási előnyöket is élvezhessenek! Az lehetne feladata a szakmai szövetségeknek és/vagy a kamaráknak, hogy a világon (elsősorban az USÁ-ban és Franciaországban) már jól működő rendszereket a partner-szervezeteken keresztül megismerjenek és a hazai viszonyokra illesztve javaslatokat tegyenek a mindenkori kormányzatnak.

Mindez nagy és fáradságos munka, de egyszer el kell kezdeni. Minél előbb annál jobb. Helyettünk magyarok helyett ezt senki nem fogja megtenni.

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul