Építési termékek forgalomba hozásának, betervezésének és beépítésének szabályai
2014. május 30. | Haszmann Iván, vezető ÉMI szakértő | | 3 |
A szerző a cím témájában előadást tartott Kecskeméten, a VIII. Kéménykonferencián. Cikke az előadás anyagának bővített változata.
A cikk a Magyar Épületgépészet 2014/5. számában jelent meg, melynek tartalomjegyzéke itt letölthető.
Az Európai Unión belül a termékek szabad áramlásának biztosítása érdekében a különböző termékcsoportok alapvető műszaki jellemzőit és forgalomba hozásának feltételeit központilag határozzák meg. Ezeket a követelményeket a termékcsoportra kidolgozott európai rendeletekben/irányelvekben rögzítik. Azokon a termékeken, amelyek megfelelnek a vonatkozó rendeletben előírtaknak a gyártó elhelyezheti a CE jelölést. A CE jelöléssel jogszerűen ellátott termékek az EU tagországaiban szabadon forgalmazhatók. Fontos azonban tudni, hogy számos olyan termék van, amelyik több termékrendelet hatálya alá tartozik. Ilyen esetben csak akkor jogszerű a CE jelölés elhelyezése, ha a termék valamennyi rá vonatkozó rendelet, illetve irányelv előírásait kielégíti.
Az építési termékek forgalomba hozatalát, építményekbe való betervezését, beépítését 2013. június 30-ig a 89/106/EGK tanácsi irányelv (CPD) határozta meg, amelynek magyarországi rendeleti hátterét a 3/2003. BM-GKM-KvVm együttes miniszteri rendelet alkotta.
A CPD-t 2013. július 1-től az Európai Unió valamennyi tagállamában kiváltotta a 305/2011/EU (CPR) európai parlamenti és európai tanácsi rendelet. A rendelet tárgya az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek meghatározása.
Az európai jogszabályi háttér változtatásával egyidejűleg valamennyi tagállamban, így Magyarországon is visszavonták a 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendeletet.
A 305/2011/EU (CPR) európai parlamenti és tanácsi rendelet az építési termékek azon körének forgalomba hozatalát szabályozza, amelyekre harmonizált szabványok vonatkoznak, vagy amelyekre a gyártó önkéntesen európai műszaki értékelést készíttet. A rendelet azonban nem foglalkozik a betervezés és a beépítés feltételeinek meghatározásával. Ezeknek a feltételeknek a kidolgozását tagállami hatáskörbe utalja.
Az építési termékek magyarországi betervezésére, beépíthetőségére vonatkozóan, – függetlenül attól, hogy a termékre vonatkozik-e harmonizált szabvány, vagy sem – adták ki a 275/2013 (VII.16.) kormányrendeletet. A kormányrendelet nem a 305/2011/EU rendelet magyarországi bevezetését írja elő, hanem annak kiegészítésére szolgál.
A CPR és a 275/2013 (VII.16.) kormányrendelet hatálya alá tartozó termékeket csak teljesítménynyilatkozattal szabad forgalomba hozni. A teljesítménynyilatkozatot papír, vagy elektronikus formában lehet a felhasználó számára biztosítani, a vásárló azonban kérheti a teljesítmény nyilatkozat papír formában való átadását.
A teljesítménynyilatkozat kiadásával a gyártó felelősséget vállal azért, hogy az építési termék megfelel a nyilatkozatban rögzített teljesítménynek.
A CPR lehetőséget biztosít tagállami követelmények meghatározására is. Ezeknek a követelményeknek a meghatározása minden tagország saját feladata. Az építési előírások, a földrajzi és klimatikus viszonyok, a helyi építési, használati körülmények országonként különbözhetnek. Ennek értelmében az építési termékeknek mind az uniós, mind a helyi jogszabályoknak is meg kell felelniük.
A teljesítménnyilatkozatban legalább egy teljesítményjellemzőt kell megadni. Az építési termékek felhasználhatóságát szabályozó tagállami előírások azonban meghatározhatják azokat az alapvető jellemzőket, amelyek teljesítményéről a gyártónak feltétlenül nyilatkoznia kell. Ilyen jellemzők lehetnek például a tűzvédelemre, egészségügyi megfelelőségre, a teremék gazdaságos használatára, stb. vonatkozó jellemzők. Természetesen minél több jellemző értéket igazol a gyártó, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a terméket széles körben alkalmazzák. A tervezőnek meg kell határoznia a betervezett termék elvárt műszaki teljesítmény adatait. Minél több műszaki jellemzőt tartalmaz a teljesítménynyilatkozat, annál nagyobb biztonsággal tud a tervező a termék megfelelőségéről dönteni.
Milyen feltételek teljesítése esetén állítható ki a teljesítménynyilatkozat?
A teljesítménynyilatkozatot ki lehet állítani:
• harmonizált európai szabvány,
• európai műszaki értékelés,
• európai műszaki engedély (annak lejártáig),
• építőipar műszaki engedély (annak lejártáig),
• nemzeti műszaki értékelés (NMÉ) alapján.
Az Európai Bizottság az építési termékek többségére meghatározta, hogy azok melyik minőségigazolási rendszerbe tartoznak. A harmonizált szabványok ZA melléklete minden esetben rögzíti a minőségigazolási rendszer besorolását, amelyek a következők lehetnek: (1), (1+), (2+), (3) és (4).
Az (1) és az (1+) rendszerek esetében kijelölt tanúsító szervezetet kell bevonni az eljárásba, aki Teljesítmény állandósági tanúsítványt ad ki.
A (2+) rendszerek esetében szintén be kell vonni az eljárásba egy kijelölt tanúsító szervezetet, aki ebben az esetben Üzemi gyártásellenőrzési megfelelőségi tanúsítványt állít ki.
A (3) rendszer esetében a kijelölt tanúsító szervezet típusvizsgálatot végez, és ennek eredményét dokumentálja.
A (4) rendszerbe tartozó termékek esetében a gyártónak nem kell bevonnia kijelölt szervezetet az eljárásba, az ő feladata a típusvizsgálat elvégzése és a gyártásellenőrzési rendszer működtetése. (Természetesen a gyártó megfelelő laboratóriumi felszereltség hiányában, vagy piaci megfontolásból minden fázisba bevonhat külső vizsgáló-, illetve tanúsító szervezetet.)
Milyen alapvető jellemzőknek kell megfelelnie egy építménynek?
1. Mechanikai szilárdság
Az építményeket úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy az építés és a használat során fellépő terhelések ne okozzák:
• az építménynek vagy az építmény egy részének összeomlását;
• megengedhetetlen mértékű, jelentős deformációját;
• az építmény más részeinek, illetve szerelvényeinek, vagy beépített berendezéseinek károsodását az épület teherhordó szerkezetének jelentős deformációja miatt.
2. Tűzbiztonság
Az építményeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy tűz esetén:
• a szerkezet megőrizze teherhordó képességét egy meghatározott ideig;
• az építményben a tűz és füst keletkezése és terjedése csak korlátozottan legyen lehetséges;
• a tűz szomszédos építményekre való átterjedése csak korlátozottan legyen lehetséges;
• az építményben lévők el tudják hagyni az építményt, vagy kimentésük más módon biztosított legyen;
• vegyék figyelembe a mentőegységek biztonságát.
3. Higiénia, egészség- és környezetvédelem
Az építményeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy életciklusuk alatt higiéniai, egészségi és biztonsági szempontból ne jelentsenek veszélyt sem az építőkre, sem a lakókra/felhasználókra. Építésük, használatuk és lebontásuk közben, teljes életciklusuk alatt ne gyakoroljanak túlzott hatást sem a környezet minőségére, sem az éghajlatra, különösen a következők által:
• mérgező gázok kibocsátása;
• veszélyes anyagok, illékony szerves vegyületek, üvegházhatást okozó gázok, vagy veszélyes részecskék kibocsátása a beltéri, vagy kültéri levegőbe;
• veszélyes sugárzás kibocsátása;
• veszélyes anyagok kibocsátása talaj-, vagy tengervízbe, felszíni vizekbe, vagy a talajba.
• az ivóvízre más módon káros hatású veszélyes anyag, vagy anyagok ivóvízbe történő kibocsátása;
• nem szakszerű szennyvízelvezetés, égéstermék kibocsátás, a szilárd-, vagy folyékony hulladék nem szakszerű ártalmatlanítása;
• nedvesedés az építmények egyes részeiben, vagy az építmények belső felületein.
4. Biztonságos használat és akadálymentesség
Az építményeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy használatuk, vagy üzemelésük során ne forduljon elő elfogadhatatlan baleset, illetve kár kockázata, mint például megcsúszás, lezuhanás, ütközés, égés, áramütés, robbanás miatti sérülések és betörések. Az építmények tervezésénél és kivitelezésénél figyelembe kell venni a fogyatékkal élő emberek általi használatot, és biztosítani kell az akadálymentességet.
5. Zajvédelem
Az építményeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy az azt használó vagy a közelben tartózkodó személyek által észlelt zajszint ne legyen káros hatással egészségükre, és lehetővé tegye számukra a megfelelő körülmények közötti alvást, pihenést, valamint munkavégzést.
6. Energiatakarékosság és hővédelem
Az építményeket, valamint fűtő-, hűtő-, világító- és szellőzőberendezéseiket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy a használatukhoz szükséges energia mennyisége a létesítmény használóinak hőigényéhez és a helyszín éghajlati adottságaihoz mérten alacsony maradjon. Az építményeknek energiahatékonyaknak is kell lenniük; felépítésük és szétszerelésük során a lehető legkevesebb energiát szabad csak felhasználniuk.
7. A természeti erőforrások fenntartható használata
Az építményeket úgy kell megtervezni, kivitelezni és lebontani, hogy biztosított legyen a természeti erőforrások fenntartható használata, és biztosítva legyenek különösen a következők:
• az építmények, a felhasznált anyagok és részek bontás után újrafelhasználhatók vagy újrahasznosíthatók legyenek,
• az építmények tartósak legyenek,
• az építményekben környezetbarát nyersanyagokat és másodlagos nyersanyagokat használjanak.
Tervezői feladatok a CPR és a 275/2013. (VII. 16.) kormányrendelet figyelembe vételével
• Tervezési program kidolgozása (a megbízó és a tervező közösen határozzák meg a létesítménnyel szemben támasztott alapvető követelményeket, a tervezési feladatot).
• A tervezőnek meg kell határoznia az építmény rendeltetésszerű használatát, üzemeltetését és az építményt érő hatások alapján a beépítésre kerülő építési anyagok, szerelvények legfontosabb tulajdonságait, ezen belül a
- mechanikai,
- tűzvédelmi,
- egészségvédelmi,
- zajvédelmi,
- működési-használati,
- épületenergetikai és
- természeti–fenntarthatósági jellemzőit.
• Ha nem készül építészeti-épületgépészeti műszaki dokumentáció, de a jogszabály a termék teljesítményére előírást tartalmaz, akkor az elvárt műszaki teljesítményt az építési szerződésben kell rögzíteni.
• Amikor a berendezést több építési termékből a helyszínen állítják össze az előírt követelmény teljesítését a tervező a műszaki dokumentációban igazolhatja.
• Csak olyan építési terméket szabad betervezni, beépíteni, amit a jogszabályokban előírt teljesítménynyilatkozattal hoztak forgalomba.
• Csak olyan alapvető követelményeket határozzon meg a tervező, amelyeket a kereskedelmi forgalomban beszerezhető termékek teljesíteni tudnak.
A tervező vegye figyelembe a gyártónak a termék használatára, beépítési módjára, üzemeltetésére vonatkozó előírásait.
Az építési termékek lényeges tulajdonságainak meghatározása
A lényeges tulajdonságokat a tervező az épület, a betervezett épületgépészeti berendezés feladatának, működési módjának ismeretében határozza meg. Ehhez segítséget nyújthat, iránymutatást adhat a 275/2013. (VII. 16.) kormányrendelet 1. számú melléklete, amely több a – harmonizált szabványok alá tartozó termék esetében – meghatározza a lényeges tulajdonságokat. (Nem minden harmonizált szabvány hatálya alá tartozó termékre dolgozták ki a mellékletet, ilyenkor a jellemzőket a tervezőnek önállóan kell előírnia).
A tervező megjelölhet konkrét terméket is, de ebben az esetben a termék lényeges tulajdonságait ismernie kell. Ha konkrét terméket jelöl meg, akkor az csak abban az esetben váltható ki, ha a helyettesítő termék műszaki szempontból legalább egyenértékű, vagy jobb az előírtnál. Az egyenértékűséget teljesítménynyilatkozattal kell igazolni!
A tervező, ha bizonytalan egy lényeges termék alapvető jellemzőinek megítélésében igénybe veheti megfelelő tapasztalattal, felkészültséggel rendelkező szakintézmény segítségét is. Ez különösen akkor indokolt, ha kétségek merülnek fel a gyártó által megadott műszaki adatok, jellemzők megbízhatóságában.
A fő- és alvállalkozó, a felelős műszaki vezető és a műszaki ellenőr felelőssége
Az építménybe kerülő építési termékek megfelelőségéről az építési folyamatban résztvevő szereplőknek
• fő- és alvállalkozó kivitelező,
• építési műszaki ellenőr,
• a fő- és alvállalkozó kivitelező felelős műszaki vezetője
fontos szerepük van.
Egyetemlegesen és külön-külön is felelősek, hogy csak a tervdokumentációnak, illetve a vonatkozó építésügyi előírásoknak – ezen belül a CPR-nek és a 275/2013. (VII. 16.) Kormányrendeletnek – megfelelő építési termékek kerüljenek felhasználásra.
Nem megfelelő teljesítményű építési termékek vagy szerkezetek felhasználása, beépítése esetén a 238/2005. (X. 25.) Kormányrendelet az építésfelügyeleti bírságról előírása szerint jelentős bírsággal sújtható a fővállalkozó kivitelező, az építési műszaki ellenőr, az alvállalkozó kivitelező és a fő- és alvállalkozó felelős műszaki vezetője.
Összefoglalóan megállapítható, hogy az új építési termékrendelet látszólag lazább követelményrendszert támaszt a termék megfelelőségének igazolására, mint a korábbi jogszabály. A valóság azonban az, hogy a korábbiaknál lényegesen nagyobb felelősséget ró a tervezőre, akinek úgy kell megválasztania valamennyi szerkezeti elemet, hogy csak olyanokat építsenek be az épületbe, amelyek műszaki jellemzői nem befolyásolják hátrányosan az épület teljesítményét. Tehát a tervezőnek ellenőriznie kell, hogy a betervezett termék rendelkezik teljesítménynyilatkozattal, és az abban meghatározott jellemzők az épület állékonysága, használhatósága szempontjából megfelelőek.
Megnőtt a műszaki ellenőrök, felelős műszaki vezetők felelőssége is. Az egyes termékek kiváltásánál körültekintően kell eljárniuk, nehogy egy későbbi műszaki, üzemeltetési probléma esetén a szakértő arra a megállapításra jusson, hogy a hiba a nem egyenértékű termékkiváltásra vezethető vissza.
Hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
Chiovini György | 2014. jún. 6.
Érdeklődöm. Hol található erre vonatkozóan ennél részletesebb útmutatás, előírás: " fűtő-, hűtő-, világító- és szellőzőberendezéseiket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy a használatukhoz szükséges energia mennyisége a létesítmény használóinak hőigényéhez és a helyszín éghajlati adottságaihoz mérten alacsony maradjon" ?
Zöhls András | 2014. jún. 5.
Több olyan előadás anyagát is ismerem, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik. Ezek (a cikkben szereplőhöz hasonlóan) megmaradnak az amúgy is ismert elvek és általánosságok szintjén, gyakorlati dolgokkal egyik sem foglalkozik. El kellene küldeni az ÉMI-nek egy közepes épület gépészeti anyagkigyűjtését, hogy alakítsák át olyan költségvetéssé, ami szerintük megfelel a CPR előírásoknak. A puding próbája az evés.
Zoárd | 2014. jún. 5.
Korábbi cikkből az derült ki, hogy a kazánok nem tartoznak-e jogszabály hatálya alá. A jogszabályt végig bogarászva kevés épületgépészeti rész van: Kémény Szaniter Szennyvízelvezetés - de csak egy két közmű elemre Légfűtő berendezések Csövek tartályok, melyek nem érintkeznek ivóvízzel Némi tűzgátlás Azaz egyelőre mondhatom, hogy minket, épületgépészeket hidegen hagy ez az előírás. Ráadásul nem is azok az elemek vannak felsorolva, amik a gépészeti rendszer igazán érzékeny elemei lennének. Csak, hogy a leglényegesebbeket említsem, ahol a legnehezebb megvédenünk a minőséget: szerelvények (szűrők, légtelenítők, beszabályozó, szabályozó szelepek, stb.), anemosztátok, hangcsillapítók, ventilátorok, légkezelők, hőszivattyúk, hűtőgépek, kompresszorok, automatika. Ezek azok a berendezések, ahol igazán elbukhat egy terv a kiváltások, vagy a nem megfelelően kiválasztott elemek miatt. Egyébiránt barátom vett egy olcsó csaptelepet, ami zajos volt. Utána jártam, hogy milyen formában vannak minősítve a csaptelepek zaj szempontjából. Nos, még a leg drágább csaptelep dobozán sem volt feltüntetve a zajérték és besorolás, de még a dobozban lévő „gépkönyv” sem tartalmazott ilyen adatokat!
