Megújulók Magyarországon
2014. október 7. | e-gépész | | 5 |
Október 1-jén tartotta a High Six Team nevű új (egyéves) épületgépészeti cég országos körútjának záróelőadását Budapesten, amelyen volt szerencsém részt venni. Általában nem szoktam céges rendezvényekről írni, inkább most is csak két gondolatot emelnék ki.
A HST biztosan sikeres lesz a piacon - erre garancia a személyi összetétele, azok az épületgépész mérnökök, akik rengeteg tapasztalatot mondhatnak magukénak nem csak a gyártás, gyártói képviselet terén nagy fűtéstechnikai cégeknél, de a kivitelezés és tervezés berkeiben is járatosak, no és nem mellékesen a cégvezetés rejtelmeiben is othhonosan mozognak. (Hogy miért nem ingyenreklámként mondtam ezt, arra most derül fény.) No és nem utolsó sorban remek a kapcsolatrendszerük; ennek bizonyítékaként ott volt az eseményen Glattfelder Béla, a "megújulós" államtitkár is. Az ő gondolataira reflektálnék.
A sajtó mindig kritizál - erre rácáfolandó most kijelentem, hogy Glattfelder úr szimpatikus, művelt, és ami sajnos nem általános, szakterületén rendkívül tájékozott és összeszedett. Talán ezért véltem felfedezni rajta némi kényszeredettséget (persze lehet, hogy mindez az én képzeletem szüleménye), amikor - nagyon röviden - a biomassza-tüzelésű erőműveknek a megújulós céljaink teljesítésében betöltött szerepéről ejtett szót. Ezzel valóban nem lehet dicsekedni; erőműveket fával, szalmával táplálni, amikor van lignitünk, szenünk (csak sajnos ez utóbbiak rosszul kommunikálhatók), nem normális dolog. (Ádám Béla hozzászólásában ki is emelte, hogy Magyarország megújuló-felhasználási arányában ez a szegmens 3% körüli értékkel szerepel - ezzel együtt gyönyörű, nélküle már korántsem annyira szép a leányzó fekvése.)
Az erőművi áramtermelésnél maradva: vajon kommunikációs és politikai okoból megengedheti-e magának Magyarország, hogy lemondjon a lignitről, szénről, a nehezebben, de gazdaságosan kitermelhető földgázról, Bős-Nagymarosról? Vagyunk ennyire gazdagok? Úgy tűnik, igen. Mondom ezt úgy, hogy a nap- és szélenergiát, illetve a biogáz termelését és felhasználását, valamint a szemétégető műveket igenis hasznosnak, alkalmazandónak tartom.
Amennyire nincs helye a biomasszának az áramtermelésben, annyira van lényegében minden más megújulóval együtt a fűtéstechnikában. Itt csak egy dolog bántotta - áttételesen - a fülemet. Államtitkár úr a minőségi fatüzelés kapcsán a Totya kazán 30%-os hatásfokát negatív példaként hozta. Én azért egy pozitívumot tudok kiemelni, de az annál nagyobb: Magyarországon gyártják. Később Ádám Béla a nagy nyugati multik magyarországi leányvállalatait említette pozitív példaként a megújulók alkalmazására telephelyeiken, gyáraikban. Hol itt az összefüggés, kérdezhetnénk?
Kérdezzünk akkor még egyet: miért környezettudatosabb a német gyártó? Három, nem "kovencionális" választ is tudok mondani. 1. Mert van. Olyan, mint magyar gyártó, nem sok létezik. 2. Mert gazdagabb, és ezért megteheti. 3. Mert a megújulós technológiát, amit beépít, egy másik német cég állítja elő.
Természetesen létezhetnek más válaszok is, sőt. És hangsúlyozom: nem a német (vagy svéd, vagy francia stb.) ipar ellen van kifogásom, sőt. És nem is a megújulók ellen, sőt! De véleményem szerint amíg nincs magyar megújuló-gyártás, addig csak a fele hasznot realizáljuk, mint lehetne. Az állam biztosan támogat hazai gyártókat, de nekem inkább csak negatív példák jutnak eszembe (ez persze általános emberi vonás - a rossz jobban megragad). Itt van a Termomax, ami csődbe ment. Itt volt a Genex klímagyára, amiben egyetlen csavart sem húztak meg, de napelem van az üres épület tetején, 2 milliárdnyi közpénzből. És 40 milliót nyert a fejlesztő kavitációs kazánra...
A realitás az, hogy Magyarország kicsi ahhoz, hogy életerős és európai szinten versenyképes gyártókat termeljen ki - tisztelet a kivételnek. Viszont az itt forgalmazó, minőségi multikat ösztönözni lehetne arra, hogy a gyártás vagy összeszerelés bizonyos részleteit ide telepítsék. Ez irányú törekvés és fogadókészség egyébként látszik, ezt kellene fokozni.
Hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
kovacspista45@freemail.hu | 2014. dec. 1.
A vízenergiánál megújulóbb energia nem létezik..! Ezzel mindenki tisztában van. Csak az a gond,hogy a vízenergia mint fogalom egyet jelent a vízlépcsőkkel..! Pedig van lehetőség keresztgátak nélkül is vízenergiát termelni,csak szemlélet és technológia váltásra van szükség..! Hazánk rendelkezik kb.1500 km.energia termelésre alkalmas folyóval..! Ezeknek a kihasználtsága energia termelési szempontból nem éri el az 1%-ot..! Ezért meg kell valósítani és el kell terjeszteni minden arra alkalmas folyónkon az "úszó,mobil vízerőmű rendszereket"..! Ezzel a világon egyedül álló tecnikával természet rombolás mentesen lehet vízenergiát termelni ipari méretekben..! Csak a vízenergia tudja megoldani a "megujuló kvóta" problémát...!!
Chiovini György | 2014. nov. 1.
Közhelyeket mondani (írni) én is tudok. Íme egy: Gyártani könnyű, eladni nehéz. Illetve eladhatót gyártani nehéz. Megújulóban is. Közhelyes bölcsesség: a piaci réseket kell megcélozni. Mi kell ehhez? Nem elsősorban pénz. (A világban pénzbőség van.) Tudás kell. Elméleti és gyakorlati. Vagyis jó (nagyon jó) szakember. Tehát a jövő az iskolákban dől el. Ha majd a magyar középfokú és felsőfokú oktatási intézmények KIVÁLÓ felkészültségű szakembereket bocsátanak ki, akkor lesz magyar gyártás. Megújuló terén is.
Chiovini György | 2014. okt. 9.
Aki ismeri a kérdéssel kapcsolatos véleményemet, tudja, hogy kifejezetten rossznak tartom a vissza nem térítendő támogatási rendszert. De most nem ez a kérdés. Ha a megújuló energia források támogatás nélkül is terjednének, akkor nem lenne szükség az ún. "célszámokra". Nem kellene az országoknak "vállalásokat" tenni. Pl. Magyarorszság 14,9 %. Nem tudok arról, hogy ezt támogatás nélkül óhajtjuk elérni, teljesíteni. Abba nem mennék bele, hogy jó-e az EU-s 20 %, a magyar 14,9 %. Eldöntött kérdés. Vagy teljesítjük, vagy megmagyarázzuk, hogy miért nem. Viszont még nem késő a támogatás mikéntjét finomítani.
biosolar | 2014. okt. 9.
" Ez csak támogatással megy! " Kedves György, A posztban említett cég tevékenységétől függetlenül, én a "támogatások" szükségességét kérdőjelezem meg. Szerintem a "támogatás" egy szükségtelen, sőt káros piactorzító beavatkozás. Ha valami életképes, akkor közpénzek nélkül is az lehet, és az ellentéte is igaz, vagyis a gazdaságtalan technológia erőltetése csak még nagyobb "társadalmasított" veszteséggel jár. Millió példa mutatja, hogy a "támogatási" rendszer a korrupció melegágya.
Chiovini György | 2014. okt. 8.
Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt írom, hogy nem a megújuló energiaforrások a téma, hanem a megújuló energiaforrások támogatása (nem támogatása). Elég a GENEX-re és a kavitációs kazánra gondolni. EU tagok vagyunk. A többi tagországgal együtt vállaltuk a megújuló energiaforrások növekvő alkalmazását. Ez csak támogatással megy! Ettől kezdve már csak az a kérdés, hogy hogyan és mit. Tisztáztuk ezt a két kérdést? Részben igen, részben nem. Nagyon sok dokumentum született, ezek lényegében azzal is foglalkoznak, hogy mit és hogyan kell (kellene) támogatni. Szerintem azonban az alapkérdést nem vitattuk meg, nem jutottunk több-kevesebb konszenzusra.Az elveket, amelyek azt rögzítik, hogy miért ezt vagy azt, miért így és nem úgy. A magam részéről pesszimista vagyok. Erre nem is fog sor kerülni. A politikusoknak sokan súgnak. Eltelik néhány év, évtized, és látni fogjuk mit támogattunk, és persze azt is, hogy jól döntöttünk-e.