e-gépész online szaklap

Aggályok a túlnyomásos égéstermék-elvezetők körül

2015. február 3. | Szabó Tamás | |  38 |

A napokban jelent meg a „2015. évi… törvénytervezetet a kéményseprő-ipari tevékenységről, valamint a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításáról”, amihez hozzájön a jelenleg hatályos 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet a Műszaki Biztonsági Szabályzatról (volt GMBSZ).

Az új törvénytervezet egyik pontja nagyon aggályos, ez pedig a 2. § (3) c, ami így szól: „Nem tartozik a kéményseprő-ipari tevékenység körébe a tüzelőberendezéssel együttesen tanúsított égéstermék-elvezető ellenőrzése és tisztítása.” A jelenleg hatályos MBSZ viszont kimondja, hogy a C3x besorolással rendelkező gázkészülékek csak gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetővel létesíthetők! C6x engedéllyel rendelkezők telepíthetők más „idegen” égéstermék-elvezetővel, abban az esetben, ha beszerzik hozzá a helyileg illetékes kéményseprő vállalat szakhatósági hozzájárulását.
Felmerül a kérdés, hogy ez miért is van így? Kinek az érdeke ez?

Számos európai országban a gázkészülékek besorolástól függetlenül bármilyen égéstermék-elvezetővel szerelhetők, ha van hő- és áramlástechnikai méretezés hozzájuk, az égéstermék-elvezető rendelkezik teljesítménynyilatkozattal, és végeztek nyomáspróbát a helyileg illetékes kéményseprő vállalattól. A helyes út pedig ez! Ugyanis szerintem a méretezés nagyon fontos, mert lényegesen több adatot kalkulálva adja meg, hogy az a készülék az adott elvezetővel az adott módon működőképes-e vagy sem, míg a gyártók ezzel szemben az adott készülékhez adnak meg adatokat, hogy például 80/125-ös rendszerben hány métert lehet elvezetni az égésterméket. Viszont azt nem tudjuk meg, hogy ez maximális avagy minimális ventilátornyomásra vonatkozik! Nem tudjuk meg, hogy milyen hőmérséklet feltételek mellett! Ugyanis a méretezés során más nem mindegy, hogy az a készülék hol üzemel (Észak-Németországban vagy nálunk a Dél-Alföldön). Így változhat az elvezetési hossz is.

A másik komoly probléma, hogy a jelenleg hatályos MBSZ szerint, ha a gázfogyasztó készülékkel együtt tanúsított, koncentrikus elvezetéssel telepítik a készüléket, úgy, hogy nem használják fel a meglevő kürtőt, azaz egyszerűen fogalmazva koncentrikus tetőátvezetést alkalmaznak, akkor a gyártó által az üzembe helyezésre feljogosított személynek tömörségvizsgálattal kell meggyőződni az égésilevegő-bevezető és égéstermék-elvezető cső tömörségéről. A vizsgálat és az üzemi próba dokumentált elvégzése (elvégeztetése) az ő kötelessége és felelőssége!

Ezzel pedig az a baj, hogy ma Magyarországon az újonnan telepített gázkészülékek kb. 30%-át helyezik csak üzembe! Számos esetben a szerelő sem tud róla, hogy miután ő elment, történik-e üzembe helyezés, így a készülék égéstermék-elvezetőjéről nem tudjuk, hogy biztonsággal üzemeltethető-e. Viszont az ilyen „szerelések”, ha máskor nem is, de a sormunka során kiderülnek, és ha máskor nem, de utólagosan ellenőrizhetővé válnak!

Ha pedig ezek a dolgok így történnek, akkor ez nagyon komoly bajt fog eredményezni a jövőre nézve! Miért is? Pár pontban leírnám, hogy jelen pillanatban mi is a helyzet az együttesen tanúsított égéstermék-elvezetőknél:

- A gázkészülék-importőrök nem rendelkeznek semmiféle „együtt tanúsítási” dokumentummal (legalábbis én még ilyet nem láttam!), nem ismerhető meg (lehet, hogy nem is létezik) az együtt tanúsítási eljárásra technológiai leírás az általuk forgalmazott elvezető rendszerekről. Sőt az általuk forgalmazott égéstermék-elvezetők jelentős részéről nem tudni, hogy honnan származnak, ki gyártotta, egyáltalán rendelkeznek-e CE engedéllyel, alkalmas-e égéstermék-elvezetésre. (Nagyon kevés azon készülékforgalmazó, aki nevesíti, hogy ki is az általa forgalmazott égéstermék-elvezető gyártója! Jelenleg a készülékimportőrök által forgalmazott égéstermék-elvezető rendszerek „együtt tanúsított”-sága annyiban nyilvánul meg, hogy egy kartondobozba becsomagolnak különféle csöveket és idomokat, majd a dobozt ellátják a saját márkanevükkel, logóval, vonalkóddal, cikkszámmal. Termékpalettájuk számos esetben hiányos, nem tartalmaz a hazai szabványoknak megfelelő idomokat. Sokszor műszakilag nem megfelelő idomokat forgalmaznak, melyek a hazai viszonyoknak nem megfelelők! A rendeltetési feladatukra alkalmatlanok!

- A piacon sok olyan független égéstermék-elvezetőt forgalmazó cég létezik, melyeknek termékei sokkal jobb minőségűek. Rendelkeznek az égéstermék-elvezetők külön CE engedéllyel, teljesítménynyilatkozattal. Az ilyen termékek pontosan beazonosíthatók, megfelelnek az MSZ EN 1443 szabványnak. A nyilatkozat számos olyan adatot tartalmaz az adott égéstermék-elvezetőről amelyet a „gyáriak” esetében nem tudunk meg. Ezen cégek csak kéményekkel, égéstermék-elvezető rendszerekkel foglalkoznak, vannak megfelelő, a „kéményes” szakmára kioktatott alkalmazottjaik, akik pontosan tudják segíteni a tervezők és a kivitelezők munkáját.

- Többször előfordul az is, hogy a készülékimportőrök megváltoztatják a készülék paramétereit (ventilátor nyomása), de a műszaki kiadványok (katalógusok, tervezési segédletek) nem változnak.

Mi történik abban az esetben, amikor olyan műszaki megoldást kell választani, melyet nem lehet megoldani az „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetőkkel”? Számos importőr csak a járatos méreteket forgalmazza, mert az éri meg neki.

A másik problémám, hogy idén lassan életbe lép az Európai Bizottság 813/2013/EU rendelete (2013. augusztus 2.) a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a helyiségfűtő berendezések és a kombinált fűtőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról. Ez azt jelenti, hogy tervezni és forgalomba hozni már csak a modern, energiahatékony gázkészülékeket, azaz a kondenzációs gázkazánokat lehet. Viszont az „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetők”, melyeket a gázkészülék-importőrök forgalmaznak, jelentősen drágábbak, akár háromszor annyiba kerülnek, mint a független égéstermék-importőrök és -gyártók rendszereik. Ez pedig ősztől a lakosságra nézve aránytalanul nagy terhet, többletköltséget fog róni!

Az új jogszabály, drasztikusan bekorlátozva a nyílt égésterű, hagyományos értelembe vett kémény igényes, „B” típusú tüzelőberendezések üzembe helyezhetőségét, rákényszeríti a lakosságot az ugyan lényegesen biztonságosabbnak ítélt, de jóval drágább zárt égésterű, „C” típusú kondenzációs gáztüzelő-berendezések vásárlására, anélkül, hogy a fűtési rendszereket bárki is illesztené vagy vizsgálná. Pedig ha a meglévő rendszerekből csak a kazán hatásfoka a fontos, de a kapcsolt fűtési rendszer nem, akkor ez megint csak egy nagy félrevezetése a felhasználóknak. Lesz olyan kondenzációs kazán, ami soha nem fog kondenzációs üzemben dolgozni…

A kazángyártó, majd a -forgalmazó az égéstermék-elvezetést tömegesen, mint gyári tartozékot, az esetek 80%-ában „árukapcsolásként” adja, extra haszonnal a tüzelőberendezés mellé. Az ilyen jellegű égéstermék-elvezetőt is a gázszerelést kivitelező cég, vállalkozás szereli meg, feltételezve, hogy független ellenőrzése a kéményseprők által nem történik meg. Mindezekből következik, hogy az előző égéstermék-elvezetőknél sokkal jobb minőségű égéstermék-elvezetőket gyártó és forgalmazó cégek kiszorulnak a piacról a kémények, égéstermék-elvezetők kivitelezésével foglalkozó cégekkel, vállalkozásokkal együtt, azaz az e téren jelentkező árbevételt és hasznot is a lobbyt éltető és a jogalkotót félrevezető szereplők teszik zsebre. Mindezen visszásságokat a lakosság költségkímélése és a részben szakmailag elfogadható biztonságtechnikai szint növelése mögé rejtve próbálják a jogalkotók előtt elfogadtatni.

Ezeket a tényeket az is alátámasztja, hogy a készülékgyártók a „C” típusú gáztüzelő-berendezésekhez gyárilag biztosított és a készülékkel együtt minősített (ami az esetek többségében a helyszínen nem igazolható) égéstermék-elvezető rendszereik kéményseprő-ipari közszolgáltató által történő ellenőrzését nem hajlandók elfogadni, de az egyébként sokkal jobb minőségű és beazonosítható kéménygyártók, -forgalmazók égéstermék-elvezetőinél szükségesnek látják a használatbavételt megelőző kéményseprő-ipari vizsgálatot, ezzel növelve a rendszer üzembe helyezésének költségeit, mintegy arra ösztönözve a fogyasztót, hogy az általuk forgalmazott és beszerelt égéstermék-elvezetőket vásárolják meg. Az ilyen (együtt minősített) égéstermék-elvezetők készülékcsere esetén az új tüzelőberendezéshez az esetek túlnyomó többségében tovább nem alkalmazható, ki kell azokat cserélni, ami újabb pluszköltséget jelent a fogyasztók számára és új hasznot a gyártók, forgalmazók és kivitelezők részére, ez pedig már fogyasztóvédelmi kérdés!

Ha ezek az elvezető rendszerek nem tartoznak a kéményseprő-ipari hatáskörbe és nem fogja senki sem ellenőrizni azokat, akkor komoly gondok lesznek! Ugyanis senki nem fogja betartani az MSZ845:2012 szabványt, ami rendelkezik ezen rendszerek szakszerű, biztonságos telepítéséről. Ezek a rendszerek látszólag egyszerűek, de munkám során rengeteg olyan helyen jártam, ahol rosszul, szakszerűtlenül voltak összerakva, ami aztán a gázkészülék meghibásodását okozta, vagy jelentős károkat a tulajdonos lakásában. (Ha pedig az „együttesen tanúsított” rendszerek nem beazonosíthatók, akkor ki lesz a felelős? Ha olyan végzi ezen rendszerek kivitelezését, akinek munkáját nem ellenőrzik, akkor ki lesz a felelős?) Számos olyan égéstermék-elvezetőt találtam, amelyek nem voltak tömörek, mert senki nem végzett rajtuk nyomáspróbát.

A fent leírtak tükrében az alábbi javaslataim lennének:

- Ne nyilatkoztassák ki, hogy csak „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetők” legyenek, mert ez jelentős műszaki problémát okoz, jelentős anyagi többletköltséget jelent a lakosság számára, rejtett árukapcsolást és fogyasztóvédelmi kérdéseket vet fel.

- Ne tegyenek különbséget égéstermék-elvezető és égéstermék-elvezető között! Mindenképpen szükségesnek tartanám, hogy valamilyen ellenőrzési hatáskörbe tartozzanak a túlnyomásos égéstermék-elvezető rendszerek – mind az „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetők” mind pedig azon elvezetők, amelyek nem a készülék részeként tanúsítottak, de rendelkeznek CE jellel és a gyártójuk az építési termékrendelet szerinti teljesítménynyilatkozatával. Ezen rendszerek ellenőrzésénél fontosnak tartanám, hogy annak során a kéményseprő (nyomáspróba) műszerrel) ellenőrizze az égéstermék-elvezető gáztömörségét, vizsgálva azt, hogy a rendszer az MSZ845:2012 szabvány és vonatkozó előírások szerint létesült-e, illetve hogy készítettek-e a rendszerre hő- és áramlástechnikai méretezést!

- Az „együtt tanúsított”-nak mondott égéstermék-elvezetőket építési termékként kezeljék, és aszerint is minősítsék.

- Ne szabják feltételül, hogy a C3x besorolású készülékek csak „gyári” elvezetővel legyenek létesíthetők.

A fent leírtakra azért hívom fel a figyelmet, hogy rengeteg jövőbeni problémát elkerüljünk. Ne szülessenek olyan jogszabályok, amelyek piaci előnyökhöz juttatnak bizonyos érdekcsoportokat, illetve közvetve vagy közvetlenül veszélyeztetik az élet- és vagyonbiztonságot!

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 11.

A kéményseprőnek természetesen nem feladata ellenőrizni, hogy egy gázkészülékbe a gázkészülék tanúsítása szerinti szerkezeti részeket építették-e be. Ilyet senki sem állított. A gázipari jogszabályok megfelelő részletességgel szabályozzák a gázkészülékek telepítését, ellenőrzését, karbantartását és arra is van példa, hogy szabályozzák a kéményseprő szerepét ezen a területen. Véleményem szerint mivel megfelelően részletes jogszabályok szabályozzák a gázkészülékek telepítését, ellenőrzését, karbantartását, hiba lenne, ha ugyanezt a területet más jogszabályok ezektől a jogszabályoktól eltérően szabályoznák. Ha valaki úgy véli, hogy a gázipari jogszabályok módosításra szorulnak, a folyamatosan változó feltételek következtében, az tegye meg módosítási javaslatát. A hatályos gázipari szabályozás szerint a gázkészüléket meg kell jelölni a helyszíni összeszerelés konkrét típusával. A kéményseprőknek ismernie kell a gázkészülékek MSZ CEN/TR 1749 szerinti osztályba sorolási rendjét, amely a típus alapján pontosan meghatározza, hogy adott esetben hol kezdődik a kéményseprő szolgáltatás hatálya alá tartozó égéstermék-elvezető. A kéményseprő tehát a gázkészüléken feltüntetett típus alapján kell tájékozódjon. Éppen a fenti példák bizonyítják, hogy még annak feltételezése is, hogy két jogszabály ugyanazt a területet szabályozza, komoly problémák forrásává vált. Egy hajónak csak egy kapitánya lehet, ez nagyon régi, bevált szabály.


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 11.

Kedves Gábor! A gond azzal van, hogy egy gázkészülék égésterméket vezető szerelvényei nem égéstermék-elvezetők, hanem egy nemzeti jogalkalmazás szempontjából egyetlen egységet képező, nem megbontható gázkészülék részei. Egy meghosszabbított gázkészülék nem bontható részekre, valamilyen önkényes alapon. Ennek megfelelően a meghosszabbított gázkészülékekhez nem tartozik égéstermék-elvezető, hiszen az égéstermék a gázkészüléknek egy szabadban elhelyezendő szerelvényéből, azaz közvetlenül a gázkészülékből, égéstermék-elvezető igénybevétele nélkül távozik a szabadba. Ha a hibás logikát követnénk, akkor a gázkészülékbe épített a kondenzvíz leválasztó, az égéstermék-fűtővíz oldali hőcserélő, vagy egy gázkonvektor hátsó hőcserélője mind-mind égéstermék-elvezetők lennének, amelyek megfelelőségéért a kéményseprő felelne. A hibás értelmezés vezetett oda, hogy az európai gázkészülék tanúsító intézetek jól felszerelt minősítő laboratóriumaiban, a vonatkozó harmonizált európai gázkészülék szabványok szerint megfelelőnek minősített gázkészülékek meghosszabbító szerelvényeit elkezdték házaknál újra minősíteni, az MSZ 845 nemzeti szabvány szerint vizsgálni. Sokszor kikényszerítették a CE jelet viselő gázkészülékek átalakítását, úgy, hogy az MSZ 845 szabványnak feleljen meg. Ezek a gázkészülékek az átalakítás következtében elvesztették CE jel viselésére vonatkozó jogukat. Alapszabály, hogy ha van az adott alkalmazási területet lefedő harmonizált európai szabvány, akkor tilos a nemzeti szabványok használata. Gondoljuk bele, hogy a hibás értelmezés, nemcsak a gázkészülékek forgalomba hozatalát szabályozó, de még magukkal a kéményseprő-ipari előírásokkal is ütköző lenne, hiszen a kéményseprő-ipari előírások szerint az égéstermék-elvezető rendszerbe épített elemek kizárólag egyetlen tanúsított rendszer elemeiből állhat. Ha a gázkészülék egyes részei is részét képeznék az égéstermék –elvezető rendszernek, akkor például a C6-os típusú készülékek telepítése kizárt lenne, hiszen az égéstermék-elvezető ebben az esetben nem egy, hanem két külön tanúsított rendszer elemeiből állna. Az égéstermék-elvezetőt alkotó elemek egyik része egy CE tanúsított C6-os gázkészülékből származna, az elemek másik része pedig a C6-os gázkészüléktől független, építési termék rendelet hatálya alatt CE jelet viselő égéstermék-elvezető rendszerből származó lenne, ami a kéményseprő-ipari előírások szerint nem megengedett. Az égéstermék-elvezetőkre vonatkozó európai szabványok minden esetben a tüzelőberendezés égéstermék kivezetésre szolgáló csonkjától kezdődően értelmezik az égéstermék-elvezetőket. Például a kémény által a tüzelőberendezés égéstermék kivezető csonkjára biztosítandó huzat megadását igénylik a tüzelőberendezések gyártóitól. Azaz számos példája van annak, hogy az előző hozzászólás szerinti hibás értelmezés alapvető ütközésekhez vezet, mind a gázkészülékek forgalomba hozatalát szabályozó, mind a kéményseprő-ipari jogszabályokkal. Elismert logikai bizonyítási elv, hogy egy állítás tarthatatlanságát úgy lehet bizonyítani, hogy az állítás igaz voltát feltételezve, alapvető ellentmondásokra jutunk. Esetünkben, a hibás feltételezéssel, mind a gázipari, mind a kéményseprő-ipari jogszabályokkal való ütközésre jutottunk, ebből pedig, az előbbiek értelmében az következik, hogy az állítás hibás. A nemzeti telepítési jogszabályok szempontjából a CE jelet viselő meghosszabbított gázkészüléket egyetlen fekete dobozként kell kezelni, amely nem bontható részekre. A forgalomba hozatali szabályozás figyelmen kívül hagyása vezetett többek között oda is, hogy igen sok C3 típusú készülék meghosszabbító szerelvényét cserélték ki a gázkészüléktől idegen szerelvényre, a gázkészülék biztonságos gyártását felügyelő európai gázkészülék tanúsító intézet jóváhagyása nélkül. Csak a gázkészülék gyártásának felügyeletét ellátó európai gázkészülék tanúsító intézet jogosult felhatalmazást adni a gázkészülék bármely részének átalakítására, vagy kiváltására olyan szerelvénnyel, amely addig nem szerepelt a tanúsításhoz benyújtott dokumentációban, senki más! Az ATB-knek nevezett igazolások alapján kicserélt részegységek beépítése illegális. Az ATB-t kiállító intézet sem cáfolta, hogy a felelősség azokat terheli, akik a gázkészülékek telepítése során az ATB igazolásokat befogadták. Ugyanis az intézet egy megbízás szerinti vizsgálatot hajtott végre. Arra nincs ráhatásuk, hogy a vizsgálati eredményeket ki, mire használja fel. Ha egy ATB alapján átalakított gázkészülékkel egyszer probléma merül majd fel, akkor igen nehéz lesz bizonyítani, hogy a baleset nincs azzal összefüggésben, hogy a telepítésben közreműködök illegálisan átalakítottak, vagy hozzájárulásukat adták egy gázkészülék illegális átalakításához, használatba vételéhez.


Nagy Gábor | 2015. febr. 11.

Tisztelt gazoli! Azt írja: "A kéményseprők számára, akiknek részben az a feladata, hogy a jogszabályokat másokkal betartassák nem lehet megoldás, hogy válogatnak a hatályos jogszabályok között!" A kéményseprő eljárási tevékenységét a 2012 évi XC törvény írja elő, és ennek a törvényben: "9. § (1) Az ellátásért felelős önkormányzat által szervezett, e törvényben meghatározott közszolgáltatást az ingatlan használója köteles igénybe venni, ha a) olyan tüzelőberendezést üzemeltet, amely a hozzá tartozó vagy a hozzá csatlakoztatott égéstermék-elvezetővel van felszerelve, vagy ahhoz csatlakozik ..." Ez azt jelenti, hogy a törvény nem tesz különbséget atekintetben, hogy együtt tanúsított tüzelőberendezésről és égéstermék elvezetőjéről van-e szó, vagy sem. A fenti idézet törvény, lehet vele egyet nem érteni, de eltérni nem lehet, ezen teljesen felesleges vitatkozni. A törvény a legmagasabb szintű jogszabály, semmi nem írhatja felül, legfeljebb az EU vizsgálhatja és módosítást javasolhat. Azt, hogy mi a teendője a kéményseprőnek, azt pedig a 63/2012 (XII.11) BM rendelet, mint végrehajtási utasítás tartalmazza. A kéményseprőre nézve az is kötelező! Mit tartalmaz ez a rendelet? "63/2012 (XII.11) BM rendelet 4. bekezdés 5. § (2) Helyszíni műszaki vizsgálat szükséges... ac) tüzelőanyag váltás, tüzelőberendezés csere esetében ..." ez tehát nem enged semmiféle mérlegelést a kéményseprő részére. Nem is lenne életszerű, hiszen amíg az együtt tanúsítási dokumentumokat nincs módjában ellenőrizni, addig mi alapján dönthetné el, hogy van, vagy nincs további kötelezettsége? A kiinduló mondathoz visszatérve tehát a jelenlegi hatályos törvény és VHR előírásaitól a kéményseprő nem térhet el, tehát szó sincs kéményseprő önkényről! A 2012. évi XC törvény helyébe léptetni kívánt új törvényre javaslatokat január 29-ig a Kormány.hu honlapon lehetett megtenni. Bevallom férfiasan nem tudtam semmilyen javaslatot megtenni, mert azt a tervezetet teljes egészében működésképtelennek tartom. Az a törvénytervezet módosításokkal, vagy azok nélkül viszont még nincs hatályban. NG


gazoli | 2015. febr. 11.

Az áramlástani méretezéshez sokkal komolyabb felkészültség, mérnöki tudás,számítógép, méretező program szükséges, mint ami a maximális egyenértékű hossz alapján történő kiválasztáshoz kell: A gázkészülékek meghosszabbító szerelvényeinek kiválasztása a maximális egyenértékű hossz alapján a helyszínen is végrehajtható, középfokú végzettség, egy darab papír, ceruza is elégséges a végrehajtásához. A maximális egyenértékű hossz rendszere sokkal egyszerűbb, sőt biztonságosabb is, mint a hő és áramlástani méretezés, mert a méretezés során a hibás adatbevitel lehetősége is komoly hibaforrás lehet a tapasztalatok szerint. Jó példa erre, amikor a kondenzvíz leválasztó valahogy kimarad a számításból, ennek egyenes következménye, hogy a „turbós kazán” okosabb a téves számításnál és nem hajlandó a presszosztátja (léghiány kapcsolója) átkapcsolni a túl nagy elvezetési ellenállás miatt. Jöhet a „bűvészkedés” működésre bírni a kazánt. Sőt a méretező szoftverek a vonatkozó európai szabványok képletei alapján készültek. Igen gyakori, hogy az európai szabványok képleteiben hibákat találunk. Kinél fogunk reklamálni egy hibás képlet esetén? A szoftver készítője csak azt garantálja, hogy ő szabvány képletei alapján dolgozott. Ezek után az egyenértékű hosszak alapján történő kiválasztás sokkal egyszerűbb, gyorsabb, biztonságosabb, mint a méretezés és van felelőse, a gyártó vagy magyarországi képviselője. A szolgáltatók kihagyásának az egyenértékű hosszak rendszeréből következő lehetősége csökkentette a készülék korszerűsítéssel járó gázkészülék-cserék átfutási idejét a korábbi 90 napról 1-2 napra szlogenünk szerint „kazán-lazán”, ami nagyon fontos az EU 2015. szeptember 26.-án hatályba lépő előírásainak fényében. Ugyanis a fűtési szezonban szükséges gázkészülék cserét így 1-2 nap alatt végre tudjuk hajtani, a szolgáltatók korábbi bürokratikus eljárását mellőzve, amikor már nem lesznek kaphatók az üzemelővel azonos „B” típusú készülékek. A világ e felé tart. Nyugaton is így mennek a dolgok és mi is képesek vagyunk egy olyan installatőr gárdát felmutatni, akik már mai is képesek a nyugati minta szerinti egyszerűsített eljárásokat végrehajtani. De miért is kell erről egyáltalán még ma is vitát folyatatnunk, amikor ez az eljárás egy jogszabállyal alátámasztva az élő, bevezetett gyakorlat része a Magyary program keretében? Talán végre meg kéne próbálni a vonatkozó jogszabályok szerint dolgozni. Lehet, hogy ez legalább olyan egyszerű, mint ami ma történik. Eddig ki sem próbáltuk! A C3-as és C6-os típusú, besorolású gázkészülékek széles választéka kapható. Miért kéne a C3-asokból C6-ost csinálni? Van elég C6-os gázkészülék, amik közül lehet választani, ha valaki C6-ost akar. Komoly hiba a vevő részéről, ha a szakemberekkel történő konzultáció előtt megveszi az új készüléket. Mi azt a gyakorlatot követjük, hogy az ügyfél megrendelésére felmérjük a készülék csere lehetőségeit többféle, ajánlat közül választhat. Természetesen komplikáltabb esetben bevonunk tervező kollégát és, ha szükséges kéményseprőt is. Az önkényes vásárlási problémák kezelésre nem kell felkészülnünk. Oldja meg az, aki elkövette a hibát, a szervizes legfeljebb legjobb tudása szerint segíti a megoldásban. Az MBSZ-hez és MSZ 845 készítése során és az időszakos felülvizsgálatok során is lehet és lehetett hozzá szólni, javaslatot tenni a megfelelő időben, a megfelelő formában. Ha valaki úgy vélte, hogy ezek közül bármelyik esetében kiegészítés változtatás szükséges, akkor miért nem abban a formában és időben tette ezt, vagy teszi, hogy annak eredménye legyen? Mindkét dokumentum készítését figyelemmel kísértem: Az építő, hasznos észrevételeket mindkét szerkesztő bizottság beépítette. Azt ajánlom, hogy ha valaki ezek közül bármelyikkel is elégetetlen, tegye meg a módosítási javaslatait a megfelelő helyen.


gazoli | 2015. febr. 11.

Szabó Tamás úr legutóbbi hozzászólására reagálva: Mint a MÉGSZ szekció vezetője és országos szervizhálózat (120 partner) vezetőjeként jelentem, hogy ez az ország igenis felkészült arra, hogy például az egyszerűsített készülék cseréket az MBSZ szerint végrehajtsa a szervizeseknek az a szűkebb, az általánosnál igazoltan jobban felkészül része, akiket erre az MBSZ felhatalmaz és az elosztói engedélyesek regisztráltak. A szerviz hálózatba belépési szint már tíz éve az arcképes gázszerelői igazolvány, felülvizsgálói jogosultság és a füstgázelemző igazolt megléte. Az MBSZ jogszabály, ezen tehát nem is érdemes vitatkoznunk. Feltételezem, hogy soraimra az lesz a reakció, hogy a kéményseprése vonatkozó jogszabályok szerint a szervizes nem végezhetné el az MBSZ szerint az egyszerűsített gázkészülék cserét a kéményseprő közreműködése nélkül. Azonban, mint ahogy Fazakas Miklós feljebb levezette, ez a jelenleg hatályos kéményseprésre vonatkozó törvény szerint sem szükséges, csak lehetséges a kéményseprő közreműködését kérni az egyszerűsített gázkészülék csere eljárás esetén. A k.s. törvény nem azt mondja, hogy minden olyan szerkezet amely égésterméket vezet az a kéményseprő szolgáltatás hatálya alá tartozó berendezés. A törvény csak annyit ír, hogy a kéményseprő szolgáltatás hatálya alá tartozó égéstermék-elvezető égésterméket vezet, ami nem jeleneti azt, hogy minden olyan szerkezet, amely égésterméket vezet, az a kéményseprő szolgáltatás hatálya alá tartozik! Különben a gázkazán olyan belső részei is, mint például a kondenzvíz leválasztó, égéstermék-elvezetők lennének. Tekintettel arra, hogy annak a feltételezése, hogy más jogszabályok hatálya alá tartozó olyan szerkezetek amelyek égésterméket vezetnek a kéményseprő szolgáltatás hatályába tartozik, a jogszabályok ütközéséhez vezet következik, hogy azok a szerkezetek, amelyek égésterméket vezetnek, de megfelelőség értékelésük és telepítésük más jogszabályok hatálya alá tartozik, nem tartozhatnak a kéményseprő szolgáltatás hatálya alá, ma sem. A kéményseprő szolgáltatásról szóló jogszabályoknak figyelembe kell vennie a tüzelőberendezések forgalomba hozatalát szabályozó jogszabályokban és a gázkészülékek telepítését szabályozó jogszabályokban meghatározott definíciókat. Ezek fényében nem megvalósítható, hogy a meghosszabbított gázkészülékek meghosszabbító szerelvényeit a k.s. szolgáltatás hatálya alá tartozó égéstermék-elvezetőként definiáljuk a kéményseprő-ipari jogszabályokban, mert ez azonnali ütközésekhez vezet a gázkészülékek forgalomba hozatalára és telepítésére vonatkozó jogszabályok és k.s. jogszabályok között. A szervizesek minden esetben igazolást hagynak hátra az elvégzett karbantartásról, ami természetesen kiterjed a gázkészülékek meghosszabbító szerelvényeire is. A mi szervizünk a karbantartott készüléket öntapadós címkével látja el amelyen szerepelnek a füstgázelemzővel mért értékek, tehát ez bármikor reprodukálható egzakt adatokat tartalmaz. Természetesen van felügyeleti szervünk az MKEH Műszaki Felügyeleti Hatóság bennünket ők regisztrálnak, felügyelik, nyilvántartják a gázszerelőket. Azt nem tudom, hogy a k.s.-nek kell-e vizsgáznia őt évente, mint a gázszerelőknek? A C3, C6 kérdés nem lehet vita tárgya. Ez az európai rend. A legtöbb gyártó termékeinek egyaránt van C6-os és C3-as minősítse. A gyártók tehát mindkét megoldást lehetővé teszik. A gázkészülékek forgalomba hozatalát szabályozó rendszer nagyfokú szabadságot biztosít. Valójában az épületgépész tervező választja ki, mindig a vevő számára legkedvezőbb verziót. Nem választhatunk a jogszabályok között, hogy az egyiket betartjuk, a másikat nem. A kéményseprők számára, akiknek részben az a feladata, hogy a jogszabályokat másokkal betartassák nem lehet megoldás, hogy válogatnak a hatályos jogszabályok között!


Szabó Tamás | 2015. febr. 9.

Még annyit szeretnék hozzátenni itt a "vita" vége felé, hogy mint írtam is sajnos a kéményseprő sajnos nem zárható ki. Ez a az ország még nem áll lészen arra, hogy úgy is működjünk mint tőlünk nyugatabbra. Az ATB-k sem a véletlenül születtek. Amennyire tudom a gázkészülék importőrök is hozzájárultak ehhez, mivel "egyéb" érdekük ezt diktálta. (Nyilván ezen dokumentumokhoz a gyár is hozzájárult) Az, hogy ezen tanúsításokat a gázszolgáltatók elfogadják az azért lehetséges, mert aki ezt kiadta, az e tekintetben felelősséget is vállalt arra. Itt pedig egy rövid idézet a MÉGSZ honlapjáról az új kéményseprő ipari törvényhez: "A gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetőhöz hasonló műszaki tartalmú és hasonló szakmai felkészültséget igénylő vizsgálatot kell elvégezni a készülékkel nem együtt tanúsított, de zárt rendszer (C6 típus) ellenőrzésénél is. Ezek esetében viszont javasoljuk, hogy a kéményseprő a sormunka keretében ellenőrizze, hogy a karbantartó az esedékes készülék-karbantartás keretében elvégezte-e az egyébként a sormunkába is sorolt – elsősorban tüzeléstechnikai és tömörség-ellenőrzési – feladatokat." Ebben az esetben akkor felmerül a kérdés, hogy miért is? Az egyiket ellenőrizze a másikat ne? Honnan tudja, majd, hogy ami C3 szerint telepített "gyári" azt ellenőrizték-e? Mint már írtam is a készülékek zöme nem kerül beüzemelésre! Az éves karbantartások számról már ne is beszéljünk, ha több mint a fele be sincsen üzemelve a készülékeknek! Akik pedig a beüzemelést végzik nagy részük alkalmatlan a feladatuk ellátására (tisztelet a kivételnek). Sajnos sok esetben olyanok is bekerülnek a szervizhálózatba akiket a szakmától inkább eltiltani kellene. Hogyan és miért is kerülnek be? Mert "felveszik" őket a szerviz hálózatba sokszor a profit optimalizálásának érdekében... hallottam ezt a mondatot "ha ő szervizesetek lenne, akkor nőne az eladástok" A másik gond, hogy ezeket az vállalkozókat, társaságokat nem ellenőrzi senki sem, nincsen felügyeleti szervük, míg a kéményseprőknek van! A készülékek tanúsítása során minden idomot nem vizsgál a tanúsító intézet! Sőt az elvezetési hosszokat is a gyártónak kell megadnia! Ha jól tudom (mesélték, hogyan zajlik egy ilyen eljárás). Akkor miért nem jó a hő és áramlástechnikai méretezés? Az MBSZ-ről meg annyit, hogy rengeteg olyan fontos dolgot nem tartalmaz, szabályoz az égéstermék elvezető berendezések körül amelyet az MSZ 845 igen, és ezek közül számos fontos lenne. Aztán arról még nem is beszéltünk, hogy vannak olyan helyzetek mikor az ügyfél megvásárolta a készüléket ami mondjuk C3 besorolású és az egyetlen megoldás mondjuk egy falon kívüli szerelt kémény, amely nem létezik a gyártó termékkínálatában... Ekkor mi van? Sajnos Mint Nagy Úr is írta a lakosság zöme mindent a legolcsóbban akar "megúszni", ami néhol érthető is, hisz nincsen pénze, de spórolni szeretne. Még mindig jobb megoldás egy C3 besorolású készülék a falon egy idegen, de minősített égéstermék elvezetővel, számítással és kéményseprő nyilatkozattal, mint egy 25 éves "B" kategóriás gázkészülék. Élet és vagyonvédelem szempontjából biztosan! Egy szónak is száz a vége. Konszenzusra kellene jutni. Mégpedig abban a tekintetben, hogy figyelembe kellene venni a "hazai viszonyokat". Amennyire tudom nem minden EU jogszabályt tartanak be 100%-ig a tagországok! Itt nem csak a mi szakmánkra gondolok.


Szabó Tamás | 2015. febr. 9.

Még annyit szeretnék hozzátenni itt a "vita" vége felé, hogy mint írtam is sajnos a kéményseprő sajnos nem zárható ki. Ez a az ország még nem áll lészen arra, hogy úgy is működjünk mint tőlünk nyugatabbra. Az ATB-k sem a véletlenül születtek. Amennyire tudom a gázkészülék importőrök is hozzájárultak ehhez, mivel "egyéb" érdekük ezt diktálta. (Nyilván ezen dokumentumokhoz a gyár is hozzájárult) Az, hogy ezen tanúsításokat a gázszolgáltatók elfogadják az azért lehetséges, mert aki ezt kiadta, az e tekintetben felelősséget is vállalt arra. Itt pedig egy rövid idézet a MÉGSZ honlapjáról az új kéményseprő ipari törvényhez: "A gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetőhöz hasonló műszaki tartalmú és hasonló szakmai felkészültséget igénylő vizsgálatot kell elvégezni a készülékkel nem együtt tanúsított, de zárt rendszer (C6 típus) ellenőrzésénél is. Ezek esetében viszont javasoljuk, hogy a kéményseprő a sormunka keretében ellenőrizze, hogy a karbantartó az esedékes készülék-karbantartás keretében elvégezte-e az egyébként a sormunkába is sorolt – elsősorban tüzeléstechnikai és tömörség-ellenőrzési – feladatokat." Ebben az esetben akkor felmerül a kérdés, hogy miért is? Az egyiket ellenőrizze a másikat ne? Honnan tudja, majd, hogy ami C3 szerint telepített "gyári" azt ellenőrizték-e? Mint már írtam is a készülékek zöme nem kerül beüzemelésre! Az éves karbantartások számról már ne is beszéljünk, ha több mint a fele be sincsen üzemelve a készülékeknek! Akik pedig a beüzemelést végzik nagy részük alkalmatlan a feladatuk ellátására (tisztelet a kivételnek). Sajnos sok esetben olyanok is bekerülnek a szervizhálózatba akiket a szakmától inkább eltiltani kellene. Hogyan és miért is kerülnek be? Mert "felveszik" őket a szerviz hálózatba sokszor a profit optimalizálásának érdekében... hallottam ezt a mondatot "ha ő szervizesetek lenne, akkor nőne az eladástok" A másik gond, hogy ezeket az vállalkozókat, társaságokat nem ellenőrzi senki sem, nincsen felügyeleti szervük, míg a kéményseprőknek van! A készülékek tanúsítása során minden idomot nem vizsgál a tanúsító intézet! Sőt az elvezetési hosszokat is a gyártónak kell megadnia! Ha jól tudom (mesélték, hogyan zajlik egy ilyen eljárás). Akkor miért nem jó a hő és áramlástechnikai méretezés? Az MBSZ-ről meg annyit, hogy rengeteg olyan fontos dolgot nem tartalmaz, szabályoz az égéstermék elvezető berendezések körül amelyet az MSZ 845 igen, és ezek közül számos fontos lenne. Aztán arról még nem is beszéltünk, hogy vannak olyan helyzetek mikor az ügyfél megvásárolta a készüléket ami mondjuk C3 besorolású és az egyetlen megoldás mondjuk egy falon kívüli szerelt kémény, amely nem létezik a gyártó termékkínálatában... Ekkor mi van? Sajnos Mint Nagy Úr is írta a lakosság zöme mindent a legolcsóbban akar "megúszni", ami néhol érthető is, hisz nincsen pénze, de spórolni szeretne. Még mindig jobb megoldás egy C3 besorolású készülék a falon egy idegen, de minősített égéstermék elvezetővel, számítással és kéményseprő nyilatkozattal, mint egy 25 éves "B" kategóriás gázkészülék. Élet és vagyonvédelem szempontjából biztosan! Egy szónak is száz a vége. Konszenzusra kellene jutni. Mégpedig abban a tekintetben, hogy figyelembe kellene venni a "hazai viszonyokat". Amennyire tudom nem minden EU jogszabályt tartanak be 100%-ig a tagországok! Itt nem csak a mi szakmánkra gondolok.


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 8.

Kedves Gábor! Egyetértünk abban, hogy az előírásokat át kéne tekinteni a komfort szellőzés szempontjából, sőt koncepció kidolgozása lenne szükséges, különböző szituációkra: Például nem szerencsés, ha egy lakást a forgalmas utcafrontról látunk el komfort levegővel. Ha viszont egy belső homlokzatról szívjuk a levegőt, akkor ezen a homlokzaton lehetőleg ne legyenek égéstermék kivezetések. Nyilvánvaló, hogy a lég-tömör ablakok és a mesterséges szellőzés irányába mozdulunk el. Ez teljesen új helyzetet teremt, amit irányítottan kéne bevezetni a gyakorlatba. Ebben az esetben nem használhatók a hagyományos nyílászárókra kidolgozott előírások. A gravitációs huzat elvén működő kéményekbe kötött „B” típusú gázkészülékek rövidesen teljesen kiszorulnak az EU energiahatékonysági előírásai következtében. Ilyen készülékek nem lesznek kaphatók. A jelenleg üzemelő és cserére szoruló készülékek kéményeinek megfelelőségét a készülék teljesítménye, a kémény magassága és keresztmetszete alapján határozták meg, táblázatból. Azaz a telepítésükkor még nem volt kéményméretezés. A kémény és levegő-ellátás méretezése csak akkor végezhető el, ha rendelkezésre állnak a tüzelőberendezés gyártójától származó, méretezéshez szükséges adatok, különben a „felvett”adatokból történő méretezés eredményét tekintve ugyanaz, mint a megfelelőség táblázatból történő ellenőrzése. Gondoljuk meg, hogy arra hivatkozunk, hogy kéményméretezés azért szükséges, mert megváltozott az égéstermék hőmérséklete, de nem állnak rendelkezésre a sem a régi sem az új berendezés égéstermék hőmérsékletére vonatkozó adatok. Akkor miről beszélünk? Ennél sokkal jelentősebb különbséget okoz a tüzelőberendezések égéstermék csonkja nyitott keresztmetszetének esetenként eltérő volta, ami a kémény által a tüzelőberendezés csonkján biztosítandó huzat mértékében akár 1:4 arányú eltérést eredményezhet, például 0,6 Pa helyett 2,4 Pa-t.Az égéstermék hígítási tényező is eltérő berendezésenként, amelyet a kéményben ahhoz el kell érni, hogy az áramlásbiztosítóból ne pipáljon ki az égéstermék a lakótérbe. Azaz, ha előírjuk a kémény és légellátás méretezést, a csere során, akkor azt is elő kell írjuk, hogy csak olyan tüzelőberendezés telepíthető, vagy építhető be újként , vagy cserével, amelynek gyártója szolgáltatta azokat a méretezéshez szükséges adatokat, amelyeket a vonatkozó kémény és légellátási számításokat tartalmazó európai szabványok a tüzelőberendezés gyártójától bemenő adatként elvárnak. Az egyszerűsített gázkészülék csere eljárásban gondoskodnunk kell arról is, hogy annak ellenére, hogy méretezés szüksége ne legyen hosszabb átfutási idejű az eljárás. Szerintem az üzembe helyezés tényét és a készülék típusát a gázkészülék beüzemelője egy kéményseprő címkéhez hasonló, öntapadós címkével kellene, igazolja. Ezzel igazolva, hogy az adott esetben ő vállal felelősséget a berendezés megfelelőségért. Vannak típusok, amelyek esetében a típus nem kétséges, például egy ZV4 vízmelegítő, vagy egy külsőfali gázkonvektor esetén. Minden olyan esetben, amikor a típus bizonytalan lehet, szerintem szükséges a típus azonosítása. Tipus azonosítását az új MBSZ egyébként már előírja azoknak a készülékeknek az esetében, amelyek adattábláján a helyszíni szerelés több lehetséges típusa van feltüntetve. Kétségtelen, hogy az üzemelő készülékek jelentős részében bizonytalan lehet a típus. Tehát rögzíteni kéne azokat az eseteket, amikor a típus bizonytalan, és ha ezekben az esetekben például egy címkével nem igazolt az üzembe helyezés ténye és a típus, akkor a kéményseprőnek legyen joga ellenőrizni, azt, hogy az adott berendezés esetében miről van szó, vagy a kéménybe kötött berendezéskre vonatkozó szabályok szerint eljárni. A duplikált ellenőrzést viszont mindenképpen el kell kerülni azokban az esetekben, amikor a berendezés megfelelőssége egy üzembe helyező által igazolt. A sok fekete szerelés, az ATB-k alapján történő illegális szerelések mind a jelenlegi rendszerben születtek, sokszor az érintett szolgáltatók asszisztálása mellett. Ezért nem hivatkoznék arra, hogy a jelenlegi rendszer jó, ezt kéne fenntartani, ez a jó példa. Van elképzelésem arra, hogy hogyan tudnánk előre lépni. Az egyik elme ennek, hogy a gázkészülék szervizesek is öntapadós címkét helyeznek el a készülékeken. Így egy éven belül kiderül, hogy melyik készüléknek nem történt meg a karbantartása. Tapasztalatom szerint kétfajta magatartás tapasztalható a karbantartás kérdésében. Az állampolgárok egy része minden ősszel kihívja a gázkészülék karbantartóját, a többiek évekre megfeledkeznek a karbantartásról és valóban csak akkor hívnak szerelőt, ha a készülék elromlik. Mi most még csak arról beszélünk, hogy a jogrend egyes elemi összhangban legyenek egymással. Látható, hogy az egymással ütköző jogrend elemek igen széleskörű teret biztosítottak a nem jogkövető megoldásoknak. Ez ugyanaz, mint amikor a szülők hagyják, hogy a gyermek kijátssza őket egymás ellen.


Nagy Gábor | 2015. febr. 7.

Kedves Miklós! Önnel mindíg érdemes vitázni; hiszem, hogy így haladunk jó irányba. Az MBSZ még mindíg nagyon sok hibát, hiányosságot tartalmaz túlságosan is csak gázellátás-centrikus megközelítésmódja miatt: Pl. kíváncsi lennék, hol talál benne arra előírást, hogy az égéstermék kivezetéstől milyen távolságra helyezhető el komfort szellőzés légbevezető nyílása (mert én bizony ilyet nem találtam, hozzáteszem az MSZ 845-ben sem) Komoly hibája, hogy a"B" tipusú készülék egyszerűsített készülékcsere feltételei között nem szerepel az alacsonyabb füstgázhőmérsékletből adódó kéményhuzat csökkenés hatásának figyelembe vétele, holott az súlyos biztonsági kockázat, haláleset is történt már miatta. Ami pedig az együtt tanúsított gázkészülékek füstgáz-levegő rendszerét illeti, lényegében nincs köztünk ellentét: A kéményseprőnek törvény és vhr.-ek írják elő a feladatait. 1. Az un. használatbavételi eljárásban kötelező ellenőrzési feladata van. Először meg kell győződnie arról, hogy a tüzelőberendezés telepítése milyen tanúsítványokkal rendelkezik (terv, kivitelezői nyilatkozat stb.) Ha a berendezés fg-levegő rendszere együtt tanúsított és a szükséges dokumentumok rendelkezésre állnak, akkor további teendője nincs. Erre bizony szükség van, épp a fekete szerelések visszaszorítása érdekében. 2. Sormunka végzés során a kéményseprő épp a saját adatbázisa alapján fedezi fel, ha az előző ellenőrzéshez képest pl. készülékcsere, vagy új készülék beépítése történt. Ha az új készülék együtt tanúsított gázkészülék és a tulajdonos (vagy üzemeltető) a létesítést végző írásbeli dokumentációját fel tudja mutatni, akkor a kéményseprőnek csak annyi a dolga, hogy az adatbázisa frissítéséhez szükséges adatokat rögzíti. Ha viszont nem, akkor bizony a teljes ellenőrzési folyamatot le kell folytatnia, amibe rendeletben rögzített felelősége alapján akár a tüzelőberendezés üzemeltetésének tiltása iránti intézkedési kötelezettség is beletartozik. Fentiek alapján könnyen belátható, hogy nincs ellentmondás, a kéményseprő csak a dolgát végzi, nem lépi túl a hatáskörét (és nem nyúl bele az együtt tanúsított rendszerbe se), viszont kiszűri az engedély nélküli és hibás szereléseket. Ez volt a rendeletalkotó szándéka, és ez bizony nem ütközik az EU jogrendjével (a jelenlegi 2015-ös tervezetről ez már nem mondható el azon egyszerű oknál fogva, hogy a sormunka kivételével nem foglalkozik az égéstermék elvezetéssel kapcsolatos egyéb teendőkkel). Megjegyezném még, hogy ez a kéményseprő kontroll Magyarországon bizony erősen indokolt, mivel "hogyan lehet a lehető legolcsóbban megúszni?" szemlélet nem kedvez az együtt tanúsított gázkészülékek elterjedésének. A kereskedelmi forgalomban eladott gázkészülékeknek még mindíg jelentős hányada nem jelenik meg a biztonságtechnikai ellenőrzések statisztikájában, vajon miért? Ami pedig a gázkészülékek karbantartását illeti... szervízesek mesélhetnének róla; mikor szólnak? csak ha már elromlott... Egy jogrend csak annyit ér, amennyi jogkövetőre rá tudják kényszeríteni! NG


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 7.

Szerintem elsősorban nem a jogszabályok hibásak abban, hogy sokan kiskapukat keresnek olyat, mint például az ATB-k ügye, amely nyilvánvalóan ütközik a hatályos szabályozással, hiszen egy gázkészülék átalakítására csak az adott gázkészülék gyártását felügyelő gázkészülék tanúsító adhat ki felhatalmazást. Az ATB-ket nem a gyártás felügyeletét ellátó és nem gázkészülék tanúsító adta ki, majd a felhasználás felelősségét levelében azokra a szolgáltatókra hárította, akik az ilyen igazolásokat befogadták. Azért vettem a fáradságot, hogy ilyen sokat írjak azokról a jogszabályi peremfeltételekről, amelyeket nem áll módunkban befolyásolni, hogy az új rendszer ne ütközzön ezekkel a peremfeltételekkel. Jó megoldások csak a kiindulási feltételek ismeretében születhetnek. Szerintem lehetséges ezekkel a feltételekkel jó és működőképes megoldásokat találni. Ehhez meg kell fogalmazni a célokat. Ilyen cél például az egyszerűsített gázkészülék csere. Már dolgozunk azon, hogy ne csak a meghosszabbított gázkészülékek cseréje legyen gyorsan elvégezhető, de a készüléktől függetlenül tanúsított égéstermék-elvezetők esetén is gyors, olcsó, de mégis biztonságos legyen az eljárás úgy, hogy közben ügyelünk a szabályok betartására és nem is gondolkozunk azon például, hogy egy C3-as gázkészülék meghosszabbító szerelvényeinek cseréjét az illetékes gázkészülék tanúsítón kívül, valaki mással hagyassuk jóvá. Ha a megoldásokat mindig a jogszabályi keretek között kerestük volna, ma sokkal jobb helyzetben lennénk. Mert nem az illegális megoldások ellen kellett volna küzdenünk, hanem a jobb megoldások keresésével foglalkozhattunk volna. Jogszabály követő magatartás esetén ma nem lennének igen jelentős számban olyan illegális telepítéseink, ahol a C3-as készülékben nem a gázkészülék-gyári, nem a tanúsítási dokumentumban azonosított meghosszabbító szerelvények találhatók, amelyeket az illetékes szolgáltató vállalatok tudtával telepítettek, akik nagyon jól tudták, hogy ez a megoldás illegális. Most azon főhet a fejünk, hogy hogyan kezeljük ezeket az illegális telepítéseket.


Szabó Tamás | 2015. febr. 7.

Akkor innen is látszik, hogy Fazekas Úr hozzászólásaiban említett jogszabályok, szabályozások hibásak és nem fedik a tényleges hazánkban tapasztalható valóságot! Ha valaki tisztában lenne, hogy mi történik a valóságban akkor nem lenne ez az abszurd szituáció! Arra kellene törekedni, főleg azoknak az embereknek akiknek van beleszólása a Magyar szabályozásba, hogy minél egyszerűbb, biztonságosabb és költséghatékonyabb legyen egy rendszer telepítése! Sajnos ezek szerint a helyzet nem ez országunkban! Úgy néz ki hogy, vannak bizonyos emberek akik eldöntik, hogy mit is kell tenni a szakmában tevékenykedőknek. Valószínűleg ők ülnek egy íróasztal mögött és megmondják, hogy mit kell tenni. Mit sem törődve, hogy a valóság mi is! Valószínűleg azért mert fogalmuk sincsen. Ha lenne akkor talán ők is átgondolnák és azon lennének, hogy egyszer egy törvényi szabályozás a lakosság érdekeit és biztonságát szolgálja. Most úgy néz ki, hogy csak kötik az ebet a karóhoz!


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 7.

Kedves Gábor! Lehetséges, hogy egy gázkazán égéstermék tömörségre az az MSZ 483 szabvány alábbi szakasza vonatkozik, ugyanis egy CE jelet viselő termékkel szemben a tagország további követelményeket nem támaszthat. Egy harmonizált európai szabvány hatálya alá tartozó berendezés vizsgálata egy nemzeti szabvány hatálya alatt kifejezetten tilos (MSZ 845). Az az általános szabály, hogy ha létezik vonatkozó harmonizált európai szabvány, akkor tilos a nemzeti szabványok alkalmazása, sőt átfedés esetén az európai szabvánnyal azonos területet lefedő nemzeti szabványokat vissza kell vonni. A gázkészülékek teljes körérét lefedik a harmonizált európai szabványok. „MSZ 483 7.2.2.2. Az égéslevegő-ellátó és égéstermék-elvezető járatok A gyártó választásának megfelelően a vizsgálat elvégezhető külön a kazán testre és a csőcsatornákra vagy a kazánra a csőcsatornákkal összeépítve. A vizsgálati tárgy 8. táblázat szerinti égéstermék járatainak egyik vége nyomott légtérhez csatlakozzon, a másik vége tömített legyen A vizsgálati nyomáskülönbség legalább 0,5 mbar legyen. Ventilátoros kazánok esetében, amelyeknél az égéstermék járatot az égéslevegő járat nem teljesen veszi körül, a vizsgáló nyomást arra a legnagyobb nyomásra kell beállítani, amely az égéskörben, a kazánköpeny annak elvezető csőcsatornái és a légkör között felléphet, ha a kazánt tartós egyensúlyi állapotban, névleges hőterhelésen a gyártó által megadott leghosszabb csatlakozó csőcsatornákkal mérik.” Ezek szerint a tömörség vizsgálat elvégezhető a teljes meghosszabbított gázkészülékre egyben, anélkül, hogy a kazán tűzterét tartalmazó részegysége felett egy ellenőrző nyílást alakítanánk ki, amelyen keresztül a felfújható labda bevezethető lenne. (Többek között ez is magyarázza, hogy miért nincs egyes gázkazánok esetében ilyen nyílás kialakítva). A gyártó nevében eljáró személyek a gyártói képzések alapján tisztában vannak, a kazánban és csőcsatornákban a fenti feltételek között kialakuló legnagyobb nyomás értékével, mert a gyártó megadja nekik ezt a nyomásértéket. Kérdés: Honnan tudná a kéményseprő, hogy ebben az esetben milyen nyomáson, milyen tömörtelenség fogadható el? A kéményseprő szolgáltatásról szóló törvény tervezete nem tesz különbséget homlokzati vagy tető feletti kivezetések között. Ha a gázkészülékek meghosszabbító szerkezetei is a törvény hatálya alá tartoznának, akkor az olyan speciális szerkezetek is a törvény hatálya alá kerülnének, mint például a külsőfali gázkonvektorok fali-szerelvényei, vagy ZV-4-es vízmelegítők, vagy ZC18-as kazánok szerelvényei, amelyek felépítését csak a gázkészülék szerelők ismerik, a kéményseprők nem. A függőleges kivezetések között is vannak speciális rendszerek, például gázkonvektorok részeként tanúsított elvezetések, amelyekre az adott gázkészülék szabvány speciális előírási vonatkoznak és teljesen egyediek, az adott gázkészülék gyártó gyártja. A kéményseprők nem ismerik az ezekre az egyedi szerkezetekre vonatkozó speciális követelményeket, így ellenőrizni sem tudják azok teljesülését. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy már régen nem csak a gázkazánokról van szó, mert a törvénytervezet általánosan, minden tüzelőberendezés részeként tanúsított meghosszabbító szerelvényről beszél, amelyet a fentiek szerint logikusan kizár a kéményseprő szolgáltatásból.


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 6.

Kedves Gábor! Folytatom a válaszadást: a) „nem lehet a légbeszívás közvetlenül a szilárd tüzelésű kéményfej síkjában vagy hóhatár alatt stb.” : Ez természetesen így van. Azonban a meghosszabbított gázkészülékek telepítését teljes körűen szabályozza az MBSZ. Ezért szerepelnek például az MBSZ-ben azok a feltételek, hogy a meghosszabbított gázkészülékek égéstermék kivezetését, hol lehet elhelyezni az épületek homlokzatán, vagy a tető felett. Az MBSZ meghatározza az égéstermék terminálok és a szellőző rendszerek termináljainak védőtávolságát is. Ha ez esetleg hiányos lenne, az sem jogosítana fel arra, hogy ezt a kérdést egy másik jogszabály szabályozza. Nézzük fordítva a kérdést: Tegyük fel, hogy hibát találunk a tűzoltó készülékre vonatkozó szabályozásban. Feljogosít-e ez bennünket arra, hogy a hiányzó paragrafust a gázkészülékek telepítésére vonatkozó rendeletben szabályozzuk? Nyilván nem! b) Nem a kéményseprő helyezi üzembe a gázkészüléket! Annak ellenőrzése, hogy a „az együtt tanúsítottnak mondott rendszerelemek valóban megfelelnek-e a tanúsításban foglaltaknak” nem feladata a kéményseprőnek és nem is lehet a feladatává tenni, mert nincs olyan ismeretek birtokában, amelyek alapján ezt meg tudná tenni: Nem ismeri az adott készülék elemit ránézésre! Legalábbis jogszabályi szinten nem tételezhetjük fel, hogy a kéményseprő ismeri egy konkrét gázkészülék belső felépítését. Korábban semmi sem kötelezte a gázkészülék gyártókat, hogy az üzemeltetés helyszínére elkülönülten szállított gázkészülék részegységeket olyan azonosítókkal lássák el, amelyek alapján egy gyártói gázkészülék szervizoktatáson részt nem vett kéményseprő ezeket a részegységek azonosítására képes lenne. Ezeket a korábban tanúsított gázkészülékeket ma is forgalmazzák. Csak az újabb tanúsítású gázkészülékek részegységeit kell ellátni azonosítókkal. Ez a kérdés már más esetben is felmerült, akkor, amikor egy ház felújítása során több száz gázkonvektor szélvédőjét egy kupacba rakták egy udvaron, az utólagos hőszigetelési munkák idejére. Majd rájöttek, hogy nem tudják azonosítani, hogy melyik konvektorba, melyik szélvédő tartozik: Akkor arra a következtetésre jutottunk, hogy kizárólag az egyes gázkészülék gyártó szervizoktatásán részt vett gázkészülék szerelőktől várható el ilyen ismeret, így gázkészülék szerelőknek csak ettől a részhalmazától fogadtuk el és fogadjuk el annak igazolását, hogy az egyes gázkonvektorokba a saját szélvédő szerkezetüket szerelték vissza. A gyártó joga ugyanis meghatározni azokat a technológiai folyamatokat, amelyek végén a gázkészülék elnyeri és igazolja a tanúsított állapotnak megfelelő állapotot. Ez a megállapítás most is érvényes! Kétségtelen, hogy szükség van egy megoldásra, amely az eddiginél egyszerűbbé, egyértelművé teszi a kéményseprő számára, annak azonosítását, hogy milyen típusú gázkészülék előtt áll, mert ez sokszor nehezen megállapítható és a gázterv, amelyen ma már kötelezően szerepel a gázkészülék típusa, nem mindig érhető el, amikor a kéményseprő bekopog. Ezt a megoldást azonban a gázkészülékek telepítésére vonatkozó előírás rendszerben kell megtalálni. Erre vonatkozóan már létezik egy ma még nem publikus javaslat. Jelzem, hogy a hatályos előírások szerint kötelező nyilatkozni arról, hogy a meghosszabbított gázkészülékbe kizárólag a gázkészülék tanúsítása szerinti szerkezeti részeket építették be a gázkészülék helyszíni összeszerelése során. Ha ilyen igazolás a rendelkezésünkre áll, ráadásul az üzembe helyező is nyilatkozik, hogy a gázkészülék mindenben megfelel a tanúsítási követelményeknek, üzemképes. Van felelős, aki írásban nyilatkozik egy berendezés megfelelőségéről. Az üzembe helyező gyakorlatilag egy ellenőr, akkor miért is kéne kételkedni abban, hogy az a meghosszabbított gázkészülék valóban megfelelő? Miért kellenének további ellenőrök? c) „füstgáz vezetékem tömítései már tömörtelenné váltak, cseréltetnem kell”.: Mivel a meghosszabbított gázkészülékről van szó, a meghosszabbító szerelvények is a gázkészülék részét képezik. Azaz a GET szerint kötelezve vagy a gázkészülék előírt gyakoriságú karbantartatását, ellenőrzését elvégeztetni. Ha a gyártó éves gyakoriságú karbantartást, ellenőrzést ír elő a készülékre a gépkönyvben, akkor évente. Azoknak a szerviz vállalatoknak a gyakorlatában, amelyeket én ismerek, évek óta szerepel a gázkészülékek meghosszabbító szerelvényeinek gyártói előírás szerinti ellenőrzése, tömörség vizsgálta. Ha a gázkészülék szervizes nem végzi el az ellenőrzést le kell cserélni egy olyanra aki elvégzi, vagy az MBSZ szerint kéményseprőt von be az ellenőrzésekbe. d) Nem gyerekes hatásköri vitáról van szó, hanem felelősségi és tevékenységi mátrixról. Nem mindegy, hogy a ki megy a börtönbe, ha a fogyasztó meghal szénmonoxid mérgezésben, annak ellenére, hogy az ellenőrzések szerint a berendezés megfelelőnek volt nyilvánítva! Üdvözlettel: Fazakas Miklós


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 6.

Kedves Gábor! A meghosszabbított gázkészülékek esetén nem beszélhetünk égéstermék rendszerről. Itt most jogi kérdésekről van szó, nem műszakiakról. Jogi értelemben itt egy olyan gázkészülékről van szó, amelynek van egy olyan nyúlványa, amely kinyúlik a szabadba és az égéstermék a gázkészüléknek ebből a szabadban elhelyezkedő pontjából lép ki, ezért ebben az esetben nincs szükség egy építési termék rendelet hatálya alatt minősített égéstermék-elvezető csatlakoztatására. Ebben a körben három meghatározó jogszabály harmonizációját kell biztosítanunk: 1) A gázkészülékek forgalomba hozatalát szabályozó európai gázkészülék irányelv, amely szabályozza, a gázkészülékek CE jel hatálya alatt történő forgalomba hozatalának rendjét. A gázkészülék irányelvet a többször módosított 22/98 IKIM rendelettel vezettük be a hazai jogrendbe. A jelen kérdés eldöntése szempontjából meghatározó, hogy ennek a rendszernek a keretében a CE jellel Magyarországon forgalomba hozott gázkészülékek kötelezően előírt részegységeit a gázkészülékek európai osztályba sorolási rendjét leíró MSZ CEN/TR 1749 szerinti szabvány azonosítja. Ebből következik például, hogy minden C3 típusú készüléknek integrált része a tető felett elhelyezendő égéstermék terminál és minden olyan szerkezeti rész, amely az égésterméket a tető fölé vezeti. 2) A 2008. évi XL. a földgázellátásról törvény (GET) a hazai gáztörvényünk többek között rendelkezik arról, hogy „A csatlakozóvezeték és a felhasználói berendezés üzemképes és biztonságos állapotban tartására az ingatlan tulajdonosa köteles. Ennek megfelelően – a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel – köteles gondoskodni azok rendszeres karbantartásáról, javításáról és szükség szerinti cseréjéről.. GET 133. §1152 (1) Felhatalmazást kap az iparügyekért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg ….4. a gázfogyasztó készülékek forgalomba hozatalára, üzembe helyezésére, üzemeltetésére, valamint megfelelőségük tanúsítására vonatkozó részletes szabályokat. Tehát, ha a forgalomba hozatalra vonatkozó szabályozás egyes gázkészülék típusokat úgy definiál, hogy azok részét képezik az égésterméket a szabadba vezető szerkezetek, akkor ezeket gázkészülékként kell a GET hatálya alatt kell telepíteni, karbantartani, időszakosan ellenőrizni. Az MBSZ ennek megfelelően rendelkezik például az egyszerűsített gázkészülék csere eljárásról. 3) A 2012.évi XC. törvény a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról. Ennek 1. § 3. bekezdése definiálja az égéstermék-elvezető fogalmát, amelynek jelen kérdés szempontjából releváns része így szól: Az égéstermék-elvezető a tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égésterméket a szabadba vezeti. Tehát a jogszabály nem azt mondja, hogy minden olyan szerkezet, amelyik a tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égésterméket vezet a szabadba az égéstermék-elvezető. Utóbbi definíció ütközne a GET-el, míg a törvény szövege szerinti definíció nem ütközik! Ugyanis a törvény szövege nem zárja ki azt, hogy az égéstermék-elvezetőn kívül vannak más olyan szerkezetek is, amelyek égésterméket vezetnek a szabadba. Ilyen szerkezet például a gázkazánok égéstermék-fűtővíz hőcserélője, kondenzvíz leválasztó egysége, és a gázkészülékek minden szerkezeti része. Az előbbiekből következik, hogy a meghosszabbított gázkészülékek telepítése, karbantartása, ellenőrzése teljes terjedelmükben a GET és rendeletei hatálya alá tartozik. Az előbbiekkel ellentétes, értelmezések jogszabályok ütközéséhez vezetnének. Azaz nem arról van szó, hogy egy unszimpatikus jogszabályt hagynánk figyelmen kívül, hanem egy olyan jogszabályt hagyunk figyelmen kívül, amely hatályos a meghosszabbított gázkészülékekre! Ebben az esetben nincs a kéményseprő szolgáltagtás hatálya alá tartozó éggéstermék-elvezető rendszer! Ebből következik, hogy az MBSZ-ben szereplő egyszerűsített gázkészülék csere eljárás nem ütközik a kéményseprő közszolgáltatásról szóló törvényünkkel, míg egy olyan értelmezés, amely szerint a meghosszabbított gázkészülékek meghosszabbító szerelvényei a kéményseprő-ipari szolgáltatás hatálya alá tartózó égéstermék-elvezetők, jogszabályok ütközését vonná maga után.


Nagy Gábor | 2015. febr. 5.

Kedves Miklós! Én is köszönöm, hogy konkrét törvényalkotási folyamaton keresztül betekintést adott az EU műszaki jogrendjének működésébe, szerintem mindannyiunknak tanulságul szolgál. Mégis ezt a mondatát kell kiemelnem: "Mint már jeleztem egy jogállamban nem válogathatunk a jogszabályok között úgy, hogy csak a számomra szimpatikusakat fogadom el, az unszimpatikusakat pedig figyelmen kívül hagyom." Ez pedig azt jelenti, hogy a kéményseprő közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC törvény, (amelyben a kötelező közszolgáltatás fogalom-meghatározása nem tesz különbséget együtt tanúsított vagy egyedi égéstermék rendszer között) kötelező közszolgáltatási feladatként előírja azok ellenőrzését a kötelezett közszolgáltató számára. Milyen kötelezettséget ró ez a kéményseprőre? 1./ Építési engedélyezési eljárásban vizsgálnia kell, hogy a tüzelőberendezés (ha az a hőtermelő) a vonatkozó építési előírásoknak megfelelően telepíthető-e az ingatlanban? Ez pl. együtt tanúsított gázberendezés esetén sem ad teljes szabadságfokot az égéslevegő bevezetés és égéstermék elvezetés tekintetében; pl. nem lehet a légbeszívás közvetlenül a szilárd tüzelésű kéményfej síkjában vagy hóhatár alatt stb. Az égéstermék kivezetés sem lehet pl. komfort szellőzés beszívó nyílása, vagy nyílászáró közvetlen szomszédságában és még igen hosszú a sor, mennyi hibát lehet elkövetni. 2./ Tüzelőberendezés üzembe helyezése során az égéslevegő FOLYAMATOS biztosításának megoldását az égéstermék biztonságos elvezetésének feltételeivel együtt kell vizsgálnia. Ebbe bizony az is beletartozik, hogy az együtt tanúsítottnak mondott rendszerelemek valóban megfelelnek-e a tanúsításban foglaltaknak? És itt álljunk meg egy szóra. Ha a válasz igen, akkor a kéményseprőnek nincs más dolga, mint ennek a ténynek a rögzítése. Ha viszont az derül ki, hogy nem felel meg az égéslevegő ellátó és füstgáz elvezető rendszer az együtt tanúsítás feltételrendszerének, akkor a vonatkozó előírásoknak (347/2012. (XII.11.) Korm. rendelet, 63/2012. (XII.11.) BM rendelet, 11/2013. (III.21.) NGM rendelet, 19/2012. (VII.20.) NGM rendelet, 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet, 12/2014. (II.21.) BM rendelet helyi önkormányzati rendeletek és az MSZ 845-ben rögzítetteknek a teljesítettségét kell számon kérnie. Messze nincs szó tehát valamiféle kéményseprői önkényeskedésről. Honnan kell tudnia a kéményseprőnek, hogy fennállnak-e a gyártómű együtt-tanúsítási feltételei? Onnan, hogy a kivitelezőnek ezt dokumentálnia kell (nem csak a gázszolgáltató felé, hanem a kéményseprő felé is lényegében szinte ugyanazt kell teljesítenie, vagyis nem jelent többlet munkát, feladatot sem). 3./ Rendszeres évenkénti (kötelező) sormunka: A fent felsorolt rendeletekben és végrehajtási utasításokban szereplő kéményseprési (döntően ellenőrzési) feladatokat általában évente egyszer minden tüzelőberendezés üzemeltetőnek saját és a környezete érdekében el kell viselnie. Erről szól a KÖZ-szolgáltatás, de az állampolgári tudatosság és önfegyelem fokmérője is egyben. Tudom nem leszek népszerű, az alábbi kijelentéssel, de sommás véleményem: Amíg nem csak az átlagember hanem az építész és gépész szakemberek egy része sem tudja, hogy az égéshez FOLYAMATOS levegő utánpótlás kell és oxigénhiányos környezetben a TÜZELőBERENDEZÉSBEN keletkezik a CO és nem a kéményben, addig erre a szigorra bizony szükség van!!! Szinte mindenre van példám az épületgépészeti szakterületről, erre viszont saját is van: 9 éve került beépítésre a kondenzációs kazánom, gyári előírásoknak megfelelő füstgáz -levegő rendszerrel készült anno. kb 2 hete jártak nálam a kéményseprők, a gyűrüstérben végzett mérés magasabb CO2-t jelzett, vagyis az együtt tanúsított rendszerben a kazán kiválóan működik, de a füstgáz vezeték tömítései már tömörtelenné váltak, cseréltetnem kell. Honnan tudtam volna meg, hogy fűtés nélkül maradhatok, ha nem a kéményseprők oly sokat kritizált munkája alapján? Ha a kéményseprők nem veszik észre, akkor honnan tudtam volna meg, hogy baj lehet? A szervíz csak akkor segít, ha hívom. Vajon időben, vagy már csak elkésve? A kisebbik baj csak az, ha karácsonykor vagy szilveszterkor maradok fűtés nélkül, de lehet a következmény súlyosabb is. Tessék elgondolkodni egy kicsit azon, hogy mi a fontosabb; a hatáskörök birtoklása, vagy az üzemeltetés biztonsága? Szabó Tamás Úr jól látja: a kéményseprő legalább évente egyszer jön és ellenőriz (arra persze néha rá is kell kényszeríteni, hogy az előírt szolgáltatást el is végezze). Természetesen a feltárt hibát nem a kéményseprőnek kell elhárítania egy együtt tanúsított gázkészülék füstgáz-levegő rendszerén, mert erre nincs jogosítványa. De jelzése alapján jöhet a szervíz és teheti a dolgát. Épp ezért nem is értem mire jó ez a gyerekes hatásköri vita, a megoldáshoz pedig biztosan nem visz közelebb. Mindenki csinálja azt amihez ért, a józan ész legalábbis ezt diktálná. NG


Szabó Tamás | 2015. febr. 5.

Tisztelt Fazekas Úr! Köszönöm mindenki nevében az ön által tett jogszabályi értelmezéseke. Ezzel akkor nagyon sok ponton ki is derül, hogy a jogalkotók számos esetben nem veszik figyelembe a valóságot, hogy hogyan is működnek a dolgok. 1., Felmerült az ellenőrzés kérdése ami a gyári rendszerek esetében nem tartozik/na a kéményseprő hatáskörébe. Viszont Fazekas Úr is említi, hogy: " Ezért kiemelten fontos az üzembe helyezés megtörténte, és annak ellenőrzése, ugyanis az üzembe helyezésről szóló dokumentum igazolja azt, hogy a készülék megfelel a CE tanúsítási dokumentumban foglaltaknak." Ez pedig az önök értelmezésében a készülék gyártó által feljogosított "szervizes" lenne. Csakhogy mint írtam is Magyarországon a gázkészülékek kevesebb mint a fele kerül beüzemelésre. Így senki sem vizsgálja az elvezető rendszert! A másik probléma, hogy ezeket a személyeket senki sem ellenőrzi! Arról már nem is akarok beszélni, hogy némely szerviz milyen műszaki színvonalon van mint szaktudásban, mint műszerezettségben... A kéményseprő viszont bejut a lakóépületbe mert örvény írja elő! Ezért elengedhetetlen, hogy ő végezze az elvezető ellenőrzését. Ez a készülékgyártók érdeke is lenne mert számos esetben a hibásan telepített elvezetők okoznak akár százezres kárt a készülékekben! Továbbá az ügyfélnek aki megvásárolta készüléket és tartozékait jogos elvárása, hogy az megfelelően működjön.


Chiovini György | 2015. febr. 5.

Kedves Miklós! Köszönöm a gyors választ. Mivel már elég sokat tapasztaltam, nem lep meg, amit ír. Egyrészt látom egyesek részéről az álláshalmozást, minden jól fizető projektben jeleskedést, de ezek szerint ez a feladat nem népszerű. Vagy lenne, aki csinálná, de "nem fér hozzá", vagy elvész az ügy a bürokrácia tengerében. Személyes tapasztalatom, hogy eddig egyszer kaptam választ, amikor egy felelős helyen lévő személytől valamilyen témában érdeklődtem. Pontosítanom kell. Jó pár évvel ez előtt, amikor a termofor kémények ügyében még "csak a forró kását kerülgettük", dr. Chappon Miklós vissza írt, és próbált másokat is aktivizálni.


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 5.

Kedves György! Természetesen egy tagország nem kényszeríthető „bármire”. Az európai szabványosítás szabályai és az EU jogrendje is tartalmaz fellebbezési lehetőségeket. Ezekkel mi igen ritkán élünk. De miért is fellebbeznénk olyan ügyekben, amelyek tárgyalásán ott sem voltunk, és amelyekről nem is tudunk. Pedig ezeknek az ügyeknek a kimenetele hátrányos is lehet a számunkra, vagy az EU-tól támogatást kérhetnénk bizonyos dolgok bevezetéséhez. Például az EU gázkészülékek energia hatékonyságát szabályozó rendeletei 2015. szeptember 26.-ától főleg az EU keleti felében jelentenek majd változásokat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az EU energiahatékonysági céljainak megvalósítási költségeit, legalább is a szükséges beruházások finanszírozását, az EU keleti fele fogja állni. Miért ne kérhetnénk ehhez extra EU forrásokat? A probléma sokkal inkább az, hogy a kis országok nem képesek finanszírozni azt, hogy minden fontos döntésnél ott legyenek. Ezen túlmenőem, meglátásom szerint még kevesen ismerték fel eddig, az EU műszaki tárgyalásain való részvételünk fontosságát. Nem finanszírozzuk ezt. A 813-as és 814/2013as EU rendeletekről (amelyeket nem az európai szabványosító szervezet kezel), a CEN/TC 109 tagjaként értesültem, a kiadást követően jelentős késéssel, mert a CEN/TC 109 bizottság egyik dokumentuma felhívta a figyelmemet a rendeletekre. Ezt követően hívtuk fel itthon az MGVE Fórum keretében a figyelmet a közelgő változásra. Amikor egy EU szabvánnyal vagy jogszabállyal kapcsolatban gondjaink támadtak ebben a réióban, akkor nem az a probléma, hogy minden ellenkezésünk ellenére ránk akartak valami kényszeríteni, hanem az, hogy ott sem voltunk a fontos tárgyalásokon! Ha nem vagyunk jenen a tárgyalásokon, akkor bizottságban nincsenek olyanok, aki ismerik a mi kissé eltérő hagyományaink, éghajlatunkat és ennek következtében néhány részletkérdésen számunkra kedvezőtlen döntések születnek. Hangsúlyozom, hogy a kedvezőtlen döntések oka a mi installációs hátterünk ismeretlensége a biztosságok számára és nem az, hogy nincs meg a szándék arra, hogy a mi szempontjainkat is figyelembe vegyék. Amikor kint jelzem, hogy egy már megszavazott és publikált szabvánnyal vagy EU rendelettel gondjaink vannak, az EU-nak ebben a régiójában, akkor az a válasz, hogy „Minden országnak lehetősége volt arra, hogy a megfelelő időben és helyen kifogást emeljen. Ti ezt nem tettétek meg. Most már a publikálást követően ne reklamáljatok, mert erre az CEN jogrendje szerint nincs lehetőség. Majd az adott szabvány vagy előírás következő, terv szerinti felülvizsgálatkor próbáljátok meg módosítattni a szabványt!” Szerintem teljesen korrekt, hogy a szabványok és jogszabályok változtatásának az EU-ban, illetve a CEN-ben is jól dokumentált rendje van és nekünk ehhez alkalmazkodnunk kell. A konkrét esetünk is erről szól: A gázkészülékek európai forgalomba hozatali rendjét 1998-ban honosítottuk magyar jogszabályként, és mi magyarok még 2015-ben is arról folytatunk vitát, hogy kell-e alkalmazni ezt a 17 éve honosított jogszabályt vagy sem! Nemrég valaki még azt is felvetette, hogy halasztást kéne kérni a bevezetésre. Neki nem tűnt ellentmondásosnak, hogy ezt a jogszabályt immár 17 éve alkalmaznunk kell. Az előző hozzászólásomban kellett válaszoljak egy hasonló felvetésre. A felvetés lényegét tekintve az volt, hogy a gázkészülékek forgalomba hozattalára és telepítésére vonatkozó jogszabályokat unszimpatikus voltuk miatt hagyjuk figyelmen kívül. Üdvözlettel: Fazakas Miklós


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 5.

Szabó Tamás úrnak válaszolva: Mint már jeleztem egy jogállamban nem válogathatunk a jogszabályok között úgy, hogy csak a számomra szimpatikusakat fogadom el, az unszimpatikusakat pedig figyelmen kívül hagyom. Nyilvánvaló hogy az olyan gázkészülékek esetében, amelyeket az üzemeltetés helyszínére történő szállítás szempontjából több elkülönülten szállítandó és elkülönülten csomagolt részegységben tervezetek, lehetőség van a részegységek időben és térben elkülönülten történő megvásárlására. Erre a gázkészülék meghosszabbító szerelvényeinek épületenként eltérő hossza és nyomvonalvezetése miatt is szükség van. Ezért kivitelezhetetlen és nem életszerű felvetés az, hogy a gázkazán mellé csomagoljuk be a gázkészülék meghosszabbító szerelvényeit. Mivel egy gázkészülék nem egy szekrénysor, amelyet otthon a vállalkozóbb szelleműek maguk is összeszerelhetnek, hanem egy a nem szakértők kezében veszélyes berendezés, ezért egy gázkészülék műszakilag csak teljesen összeszerelt, használatra kész állapotban adható át a vevőnek. Az üzemeltetés helyszínén teljesen összeszerelt, működőképes állapotú gázkészülék vevőnek történő műszaki átadása az üzembe helyezés. Mivel az üzembe helyezéskor a gázkészüléknek már minden részegysége be van építve a gázkészülékbe, ezért nincs annak jelenősége, hogy a gázkészülék egyes részegységeit korábban, időben és térben elkülönülten vásárolták meg vagy egyszerre. Ezért kiemelten fontos az üzembe helyezés megtörténte, és annak ellenőrzése, ugyanis az üzembe helyezésről szóló dokumentum igazolja azt, hogy a készülék megfelel a CE tanúsítási dokumentumban foglaltaknak. Az már részletkérdés, hogy az üzembe helyező egy ilyen igazolást esetleg közreműködők igazolása alapján állítja ki. Ez belefér a felelősségi mátrixba. Nem attól függ az, hogy egy olyan termék, amelynek több lehetséges típus szerinti helyszíni összeszerelése is megengedett, hogy az égéstermék vezető szerkezetek a kéményseprő hatáskörébe tartoznak-e vagy sem, hogy hol vásárolom meg az égéstermék vezető szerkezeteket, hanem attól, hogy a felhasználói gázberendezés telepítési tervén milyen gázkészülék típus szerepel. A gázkészülék MSZ CEN/TR 1749 szerinti típusa később a karbantartások és ellenőrzések során is rendkívül fontos, mert a berendezés megfelelőségét a készülék típus függvényében kell ellenőrizni. A gázkészülék telepítési tervén szereplő típusa határozza meg azt, hogy az adott berendezés egy meghosszabbított szerelvényekkel, saját szabadban elhelyezendő terminálokkal rendelkező gázkészülék-e, vagy egy gázkészüléktől független égéstermék-elvezető berendezéshez kapcsolódó gázkészülék. Ha a berendezést meghosszabbított gázkészülékként deklarálta az épületgépész tervező a típusbesorolással, akkor az ellenőrzéseket is ennek megfelelően kell lefolytatni, például az üzembe helyezéskor. Ebben az esetben ellenőrizni kell többek között, hogy a készülékbe kizárólag csak a tanúsítási dokumentációban szereplő szerkezeti részek vannak-e beépítve. Ezért ma már előírás, hogy a gyártónak az gázkészülék elkülönült szállításra tervezett szerkezeti részeit azonosításra alkalmassá kell tennie. A MÉGSZ honlapján ennek megfelelően megtalálhatók a meghosszabbított gázkészülékek és az, hogy az adott gázkészülékek esetében hogyan történik a részegységek azonosítása. Az élet minden területén találkozunk azzal, hogy ugyannak a berendezésnek megfelelőségét attól függően ellenőrzik, hogy az ellenőrzést milyen típus szerint kéri például a tulajdonos, a gyártó vagy a tervező. Például ugyanazt a hajót le lehet vizsgáztatni belvízi vagy tengeri célra, a kérelemben foglaltaknak megfelelően. Ha a készülék gázterven szereplő típusa egy olyan készülék, amelyet a kéményseprő-ipari jogszabályok hatálya alá tartozó és a gázkészüléktől független CE megfelelőségi igazolással rendelkező égéstermék-elvezetőkhöz kell kapcsolni, amely az égésterméket a szabadba vezeti, akkor a gázkészülék és az égéstermék-elvezető kapcsolódási pontját az MSZ CEN/TR 1749 szabvány szerint kell meghatározni, mert ez pont választja el a gázkészülék szerelő és a kéményseprő tevékenységi és felelősségi területét.


Chiovini György | 2015. febr. 5.

Fazakas Miklós Ferenc: "Ezért én is azt tartom, hogy a műszaki tárgyalásokon legalább olyan fontos lenne a magyar részvétel, mint a politikai szférában, különben számunkra hátrányos döntések születnek." Jól értem? Ma úgy lehet egy, a tagországokra kötelező előírást hozni, hogy többségi szavazással BÁRMIRE rákényszeríthető? Azt azért feltételezem, hogy a végső döntés előtt megvárják, hogy minden ország véleményezze a tervezetet. Itt lehet kifogást tenni, módosítást kérni, stb. Utána szavaznak. Szívesen olvasnám Fazakas Miklós Ferenc hozzászólását erről.


Chiovini György | 2015. febr. 5.

Kedves Tamás! Valamit nem értek. Azt gondolom, hogy ha egy gázkészülék egyetlen egység, bele értve a légellátás és égéstermék elvezetés részegységeit is, akkor a gyártó ezt egyetlen egységként adja át a kereskedőnek. Lehet természetesen akárhány "doboz", de darabjegyzék szerint ezek egy készülék részei. A kereskedő nem változtathat rajta. Nem "csereberélhet", ha más variációban akarja eladni. Más a gyakorlat?


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 5.

Kedves Antal! Ebben a konstellációban nem akartam írni azokról az egyeztetésekről, amelyeket a CEN/TC 109 „Gázkazánok” Európai Szabványosító Műszaki Bizottság tagjaként folytattam, amelynek során igen hasznosnak bizonyultak a korábban ezekben a kérdésekben a kéményseprőkkel folyatott egyeztetések, az ő éles kritikáik, a „mi” rendszerünkkel szemben. Ezek során ugyan nem jutottunk egyezségre, ezért sokan úgy vélik, hogy eredménytelen volt a „Fórum”. Valójában megismertük egymás érvrendszerét, így ma már pontos tudjuk, hogy miről beszél a másik. Az egyeztetések eredményeként hívtam fel például a CEN/TC 109 figyelmét a kétfajta installációra: Az egyik, amikor az üzemeltetés helyszínén a készülék egyes részegységeit szerelik össze egymással. Az erre vonatkozó gázkészülék gyártói szerelési és ellenőrzési előírásoknak a gyártó részéről teljes körűnek kell lennie, hiszen ha egy általános rendszert kívánunk felállítani, akkor annak azokban az esetekben is működnie kell, amikor a gázkészülék meghosszabbító szerelvényei teljesen egyediek. Például a gázkonvektorok esetében, ahol eddig minden fali-szerelvény teljesen egyedi volt. Kizárólag a gázkészülék gyártója van abban a helyzetben, hogy ezekre a speciális szerelvényekre vonatkozó előírásokat kiadja. Eddig nem említettem, de fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nemcsak gázkazánokról van már szó, hanem egy olyan általános rendszerről, amely az összes gázkészülék fajtát kezeli. Az installáció másik fajtája, amikor a teljesen összeszerelt gázkészülék és az épület viszonyát szabályozzuk. A nemzeti telepítési előírások hatáskörébe valójában csak utóbbi, a gázkészülék és az épület viszonyának szabályozása tartozhat. A gázkészülék egyes részegységei közötti kapcsolatot a forgalomba hozatali szabályozás hatálya alá tartozik, amelynek alapja a legtöbb esetben a vonatkozó készülék szabvány. Arra is felhívtam a figyelmet a CEN/TC 109-ben például, hogy a gyártók a reklámokban, illetve a gépkönyvekben a meghosszabbító szerelvényekkel ellátott gázkészülékeket minden esetben úgy mutassák be a vevőknek, hogy nyilvánvaló legyen, hogy a meghosszabbító szerelvény elválaszthatatlan része a gázkészüléknek. Több mint egy évvel a hozzászólásom után a CEN/TC 109 néhány korábbi dokumentumra hivatkozott, köztük az általam küldött dokumentumra, hogy az azokban foglaltakt figyelembe kell venni az új, un „általános szabvány” kidolgozása során. Úgy vélem a gázkészülékek területén volt és van hatásunk arra, hogy mi történik a CEN-ban. Tudtunk hatni azokra a bizottságokra, amelyek munkájában részt vettünk. A lengyelekkel egyébként sokkal könnyebb megérteni magunkat, mert nekik ugyanazok a problémái, mint nekünk. A holland teljesen eltérő installációs környezetből jön. ő nem érti, miért kell szétválasztani a kéményseprő felelősségi köreit a gázkészülékestől, hiszen náluk egy installatőr van, aki megfelelően felkészült és tanúsítja a saját munkája megfelelőségét. Nincs pecsételés, nincs felülvizsgálat, csak a telepítést követő, szokásos időben tartott időszakos ellenőrzések, amelyek alkalmasak a nem megfelelő installatőrök kiszűrésére is. Sajnálatos viszont, hogy a szeptember 26.-án „hatályossá” váló 813/2013/EU és 814/2013/EU rendeletek készítése során nem volt ott egyetlen szakember sem ebből a régióból, aki elmondta volna, hogy nálunk még csak 30% a kondenzációs készülék értékesítés aránya. Ugyanis ha csak ennyit elmondott volna valaki, akkor a szakértők maguktól is belátták volna, hogy nálunk a rendeletekben foglalt ütemterv tarthatatlan. Tudom, hogy nehezen hihető, de egy holland számára újdonság az, hogy nálunk még értékesítenek nem kondenzációs kazánokat. Ezért én is azt tartom, hogy a műszaki tárgyalásokon legalább olyan fontos lenne a magyar részvétel, mint a politikai szférában, különben számunkra hátrányos döntések születnek. Talán még nem tudjátok, de 2018. január -el tervezik bevezetni az értékesíthető szilárd tüzelő berendezésekkel teljesítendő kibocsájtási határértékekre vonatkozó EU előírást, amelyet csak a tűztér felett beépített katalizátorral lehet teljesíteni. Ez szilárd tüzelésű kályhánként 700 eFt többletköltséget jelent! Az 50 eFt-os vaskályha 700 eFt-al fog többe kerülni! Valakinek el kéne menni egy ilyen tárgyalásra és elmondani, hogy nálunk szegény emberek, fűtésre használják a szilárd tüzelést, ellentétben azzal, ami náluk van, ahol a kályhát gazdag emberek nappalijában, látvány céljából használják és ahol már nem is tudsz mást venni, csak katalizátorral ellátott kályhát és évente 10 alkalomra van engdeléyük begyújtani. Azaz az EU környezetvédelmi és energiahatékonysági programját az EU keleti fele fogja finanszírozni, mert változás csak nálunk lesz.


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 4.

6) Meghosszabbított gázkészülékek égéstermék vezető szerkezetinek ellenőrzése MSZ 845 szerint: Lényegében erről beszéltünk eddig: Ha a kéményseprő szolgáltatás a magyar törvény szerint kiterjedne a gázkészülékek meghosszabbító szerelvényére, akkor a kéményseprők a gázkazánokat az MSZ 845 szabvány szerint ellenőriznék. És az MSZ 845 szerint ellenőritek több ezer gázkészüléket a gyakorlatban, mivel úgy vélték, hogy a gázkészülélek meghosszabbító részei a kéményseprő közszolgáltatás hatálya alá taroznak. A forgalomba hozatali szabályozás szerint azonban egy tagállam nem támaszthat kiegészítő követelményeket egy CE jelet viselő termékkel szemben. A 22/98 IKIM rendelet, azaz a gázkészülék irányelv szerint egy gázkészüléknek kizárólag a gázkészülék irányelvben rögzített, illetve hivatkozott követelményeknek kell megfelelnie. A gázkészülék megfelelőségét a gyártó a legtöbb esetben a vonatkozó harmonizált európai szabvány szerint kéri megállapítani a tanúsítótól. Majd itt jön a magyar kéményseprő a képbe: Az európai gázkészülék tanúsító intézet által, drága műszerekkel, gázkeverő berendezéssel, klimával, stb ellátott laboratóriumokban, jól felkészült labormérnökök által hetekig vizsgált és megfelelőnek talált gázkészüléket, a magyar kéményseprő háznál, a helyszínen elkezdi vizsgálni, nem a gázkészülék irányelv, hanem egy nemzeti szabvány, az MSZ 845 szerint. Ezt követően a gázkészülék átalakítására kötelezi, nem a gyártót, hanem a felhasználót, mert a gázkészülék nem felel meg az MSZ 845-nek! Talán figyelembe kéne venni például azt a szabályt, hogy nemzeti szabvány csak vonatkozó harmonizált európai szabvány hiányában alkalmazható. (gázkészülékek esetében minden készülék verzióra van hartmonizált európai szabvány) Nem is beszélve arról, hogy az EU-ban a szabványok alkalmazása kötelezően önkéntes. Tehát, ha a gyártó a gázkészülék tanúsítótól a berendezés megfelelőségének megállapítását nem a vonatkozó harmonizált szabvány szerint, hanem például közvetlenül az irányelvben foglaltaknak való megfelelés alapján kérte megállapítani, akkor a készüléknek az ebben a megállapodásban foglaltaknak kell megfelelnie. A cikknek ez a része jól példázza, hogy hova vezetne az, ha két jogszabály ugyanazt a területet szabályozná.


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 4.

5. Egyetértek az előttem hozzá szólókkal abban is, hogy a hagyományos gázkazánok kiváltása kondenzációs gázkazánokkal jelentős megtakarításhoz vezet, akkor is, ha egyebekben nem változtatnunk meglévő fűtési rendszeren (20-30% lesz a megtakarítás) . A kondenzációs kazánok a fűtési szezon 90%-ban akkor is kondenzációs üzemben fognak dolgozni, ha a lakás fűtési rendszerén, hőszigetelésén semmit sem változtatunk. Ugyanis a meglévő fűtési rendszereket -15 Celsius fok külső napi középhőmérsékletre kellett méretezni. Ez azt jelenti, hogy a fűtési szezon meghatározó részében, mintegy 90%-ban, a fűtővíz hőmérséklete, különösen a napjainkban szokásos napi középhőmérsékletek esetén olyan alacsony lesz, hogy teljesül a kondenzáció feltétele. A fűtési szezon fennmaradó 10%-ban , amikor nem beszélhetünk kondenzációs üzemről, mát elhanyagolható lesz a szezonális szinten mért veszteség, de ezen is könnyen segíthetünk például az épület utólagos hőszigetelésével, aminek hatására csökken a fűtővíz hőegyensúly fenntartásához szükséges hőmérséklete. Talán itt még nem hangsúlyoztuk ki kellően, hogy a sok szénmonoxid mérgezés elsődleges oka a gravitációs huzat elvén alapuló kéménytechnológia és a korszerű épületben használt technológiák kibékíthetetlen ütközése (szagelszívó, tömör ablak stb.). hiszen minden fogyasztó szeretné alkalmazni ezeket a múlt század első felében még ismeretlen megoldásokat. A CEN szakmai körei már belátták, hogy a korszerű épület-technológiákra való áttérés miatt meg kell szűntetni a gravitációs huzat elvén alapuló égéstermék elvezetéseket és át kell térni a zárt égésterű fűtési technológiákra. Magyarországon valójában az OTÉK-nak, a vonatkozó európai szabványnál messze szigorúbb előírási teszik lakásonként 2-300 eFt-al költségesebbé a korszerű fűtési technológiákra történő váltást, mint a szomszéd országokban. Ezek az előírások évek óta akadályozzák a szénmonoxid mérgezések veszélyét magában hordozó fűtési technológiák kiváltását is.


Szabó Tamás | 2015. febr. 4.

Kedves György! Köszönöm észrevételét. Az előző hozzászólásában. A tisztelet a kivételnek mondat kimaradt. Nem mindegyikük ilyen! Valaki nyíltan vállalja, hogy mely gyártó elvezetőjét forgalmazza, ezt műszaki dokumentumaiban fel is tünteti. Számos esetben ezen elvezető rendszer megtalálható hazánkban levő importőr cégek termékpalettáján is. Azzal a különbséggel, hogy azon kereskedelmi cégek az eredeti márkanév alatt értékesítik! A készülék importőr pedig "becsomagolja" és ellátja a kazán márkajelzésével a csomagolást. Ugyanazon termék pedig kereskedelmi forgalomban jelentős árkülönbséggel kapható. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki ugyanannyiért adja el, mert mindenkinek saját joga eldönteni, hogy mennyit kér egy általa forgalmazott termékért. Csak számomra az felháborító, hogy a jogszabályok és azok értelmezése mögé bújva ugyanazon termék abban az esetben már a "készülék meghosszabbított részeként" kerül forgalomba és úgy jóval magasabb áron értékesítik. Ezért nem értek egyet Fazekas úrral sem. Vannak jogszabályok amelyek sajnos hibásak, félrevezetőek. Az én olvasatomaban majd akkor lesz a készülék meghosszabbított része, mikor a gázkészülék mellé ugyanabba a csomagolásban el is helyezik az égéstermék-elvezetőt! Tehát ha ugyanazt a terméket megveszem a készülék gyártótól, importőrtől akkor az MBSZ szerint nem tartozik kéményseprő hatáskörbe? Ha pedig ugyanazt a terméket máshonnan szerzem be akkor igen?


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 4.

4) 30%-ban üzembe helyezett gázkészülékek: Éppen az előbbi három hozzászólásomhoz hasonló elemezések teszik lehetővé, hogy az ilyen kérdésekre megtaláljuk a megoldást. Ebben az esetben szükségünk lesz még egy kérdés tisztázására: A gázkészülék irányelvben nincs olyan kitétel, hogy a gázkészüléket a gyártó telephelyén kell gyártani. Viszont a teljes gyártási folyamat tekintetében fenn kell tartani a gázkészülék gyártó ellenőrzési tevékenységét, függetlenül attól, hogy a folyamat a gázkészülék gyártó telephelyén zajlik, vagy máshol. Ennek megfelelően a készülék végső összeszerelése történhet az üzemeltetés tervezett helyszínén is: Valóban a gázkészülék gyártása a beszállítóknál, (nem a gyártó telephelyén) kezdődik. A beszállítók, gázégőt, szivattyút stb.-t szállítanak. A készülék gyártása, ezt követően, általában a gázkészülék gyártó telephelyén folytatódik. Ha a készülék a tanúsításnak megfelelő állapotban (lásd MSZ CEN/TR 1749) túl nagy ahhoz, hogy az üzemeltetés helyszínére egy darabban szállítsuk, akkor a készülék a tanúsításának megfelelő állapotot csak az üzemeltetés tervezett helyszínén éri el, mert az üzemeltetés helyszínére történő szállítás csak részegységekre bontva lehetséges. (így a gázkészülék gyártása nem a gázkészülék gyártó telephelyén fejeződik be!) A részegységekben az üzemeltetés helyszínére szállított gázkészülék megfelelő helyszíni összeszerelését a gyártó vagy megbízottja (üzembe helyező) igazolja, és műszakilag teljesen összeszerelt üzemképes, többek közt égéstermék tömör állapotban adja át a terméket a vevőnek. Azaz a gyártó által üzembe helyezésre kötelezett, de üzembe nem helyezett gázkészülékek nem tekinthetők CE jel viselésére jogosult gázkészülékeknek csak az üzemeltetés helyszínre szállított gázkészülék részegységek halmazának, mert a gyártó ezekért a készülékekért, végső ellenőrzés hiányában, nem vállal felelősséget. Az európai bíróságok döntési gyakorlata szerint egy termék forgalomba hozatalának időpontja az, amikor a berendezés gyártója a gyártási folyamat tekintetében véglegesen feladja az ellenőrzési jogát. Például akkor, ha a berendezés gyártója kiköti, hogy használatba vétel előtt a gázkészüléket még ellenőrizni kívánja, mert a készülék gyártását az üzembe helyezés hiányában nem tekinti befejezettnek, akkor a termék forgalomba hozatalának időpontja az üzembe helyezés. Ebből következik a gáztörvénynek az az előírása, hogy az üzembe helyezésre kötelezett gázkészülékek garancia és szavatossági időszaka az üzembe helyezés dátumával kezdődik. Azok a gázkészülékek, amelyek több részegységben szállítnak az üzemeltetés tervezett helyszínre, minden esetben üzembe helyezésre kötelezett berendezések. Így a folyamat szerint, ezeket a készülékeket a vevőnek műszakilag a meghosszabbító részekkel teljesen összeszerelve, működőképes állapotban, a helyszíni összeszerelés megfelelőségét ellenőrizve, garantálva adja át a gyártó megbízottja a vevőnek, az üzembe helyezés néven ismert eljárás keretében. A fentiekből következően az üzembe helyezésre kötelezett, de üzembe nem helyezett gázkészülék illegális. Tehát a megoldás az, hogy az üzembe helyezések megtörténtét kell ellenőrizni, például a műszaki biztonsági felülvizsgálat keretében. Kétséges, hogy ez lehet-e az üzembe helyezések megtörténtének ellenőrzése a kéményseprő feladata, ugyanis ebben az esetben gázkészülékekről van szó, amelyek telepítése, ellenőrzése alapból a gáztörvény hatálya alá tartozik. Ehhez szerintem a szakterületeknek kell egyeztetni. A legfontosabbnak pedig azt tartom, hogy a meghosszabbított gázkészülékeket a kéményseprő szolgáltatásról szóló törvény is gázkészülékként definiálja.


Chiovini György | 2015. febr. 4.

Szabó Tamás: "Jelenleg a készülékimportőrök által forgalmazott égéstermék-elvezető rendszerek „együtt tanúsított”-sága annyiban nyilvánul meg, hogy egy kartondobozba becsomagolnak különféle csöveket és idomokat, majd a dobozt ellátják a saját márkanevükkel, logóval, vonalkóddal, cikkszámmal. Termékpalettájuk számos esetben hiányos, nem tartalmaz a hazai szabványoknak megfelelő idomokat. Sokszor műszakilag nem megfelelő idomokat forgalmaznak, melyek a hazai viszonyoknak nem megfelelők! A rendeltetési feladatukra alkalmatlanok!" Nem jött ehhez hozzászólás, pedig kemény megállapítások. Mások is így látják?


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 4.

3) Idézem a cikkből: „Az új törvénytervezet egyik pontja nagyon aggályos, ez pedig a 2. § (3) c, ami így szól: „Nem tartozik a kéményseprő-ipari tevékenység körébe a tüzelőberendezéssel együttesen tanúsított égéstermék-elvezető ellenőrzése és tisztítása.” Az észrevétel írója kifogásolja, hogy a tüzelőberendezések részeként tanúsított égésterméket vezető szerkezeztek kikerülnek a kéményseprő szolgáltatás hatálya alól. Valójában a gázkészülék ilyen részei sohasem tartoztak a kéményseprő szolgáltatás hatálya alá. Igaz sokan vélték úgy, hogy a jelenleg hatályos törvény szerint oda tartoznak. Ezt a következtetést abból vonták le, hogy a jelenleg hatályos törvény úgy fogalmaz, hogy „az égéstermék-elvezető a tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égésterméket vezeti a szabadba”. Azonban ez nem jelenti és sosem jelentette azt, hogy minden olyan szerkezet, amely egy tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égésterméket vezet, az a kéményseprő szolgáltatás hatálya alá tartozó égéstermék-elvezető lenne. Ugyanis a törvény szövege nem azt mondja, hogy minden égésterméket vezető szerkezet a kéményseprő szolgáltatás hatálya alá tartozó égéstermék-elvezető, hanem csak azt mondja, hogy az égéstermék-elvezető égésterméket vezet. nagyon nagy különbség! A hibás értelmezés szerint a gázkazánok égéstermék-fűtővíz hőcserélője, kondenzvíz leválasztója, vagy a gázkonvektorok hátsó hőcserélője is égéstermék-elvezető lenne. Ami viszont nyilvánvalóan nincs így, mert ez ellenkezne a józanésszel és egy ilyen értelmezés ütközne a tüzelőberendezések forgalomba hozatali feltételeit szabályozó európai jogszabályokkal és szabványokkal, a gázkészülékek telepítését szabályozó törvényünkkel és a hozzá tartozó rendeletekkel. Az,hogy az égéstermék-elvezető a tűzelőrendezés tűzterében keletkezett égésterméket vezet, nem jelenti azt, hogy minden ilyen szerkezet égéstermék-elvezető. Ebben a kérdésben hivatkozhatunk például jól ismert Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár elvre. Azaz nem minden égéstermék-elvezető, ami a tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égésterméket vezet el, de minden égéstermék-elvezető égésterméket vezet el. Egy másik példa még érthetőbbé teszi a kérdést: Például állításunk szerint Kovács úr torkán az étterem konyháján főzött zöldborsó halad éppen lefelé. (Ez a mondatszerkezet ugyanolyan, mint amikor azt írjuk, hogy az égéstermék-elvezető a tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égésterméket vezet.) Ebből az állításból ugye nem következik, az hogy mindenki, akinek a torkán éppen zöldborsó halad lefelé az Kovács úr?! Mivel bebizonyítható, hogy a törvény szövegének az az értelmezése, amely szerint minden olyan szerkezet, amely a tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égésterméket vezet, az a kéményseprő szolgáltatás hatálya alá tartozó égéstermék elvezető, ütközésekhez vezet a tüzelőberendezések forgalomba hozatalára vonatkozó európai jogszabályokkal, a gázkészülékek telepítését, ellenőrzését, karbantartását szabályozó törvénnyel és rendeleteivel, a szabványokkal, ebből a logika szabályai szerint következik, hogy ez az értelmezés helytelen. Ugyanis ismert matematikai módszer egy állítás tarthatatlanságának bizonyítására, hogy ha egy állítás igaz voltának feltételezéséből, ellentmondásra jutunk, akkor az állítás hamis. Következik, hogy az az értelmezés helyes, amely szerint a meghosszabbított gázkészülékek részét képező égéstermék és levegővezető és szerkezeteket a gáztörvény hatálya alá tarozó, gázkészülékek telepítését szabályozó rendeletben foglaltak szerint kell telepíteni, ellenőrizni és karbantartani. Ugyanis ez az állítás nem vezet ütközésekhez a jogszabályok között. Az előbbiekből következően azok az égéstermék vezető szerkezetek, amelyek megfelelősége és telepítése más jogszabályok hatálya alá (gáztörvény és rendeletei) tartozik, ma sem tartoznak a kéményseprésről szóló törvény hatálya alá. Ezzel bizonyítottuk azt is, hogy a vonatkozó magyar jogszabályok között ma sincs ütközés! (Például az egyszerűsített gázkészülék csere kérdésében, pedig nagyon sokan úgy vélték, hogy van. ). Aki ezzel ellentétes állásponton van, az azt próbálja bizonyítani, hogy a hatályos magyar jogszabályok súlyos ütközésben vannak egymással. Ha két jogszabály ugyanazt a területet kívánná szabályozni, akkor azt csak a szakterületek közötti nagyon komoly egyeztetéseket követően lehetne megtenni, annak érdekében, hogy az egyes tevékenységek és felelősségek szétválaszthatók legyenek. Ne legyenek átfedések. A gázkészülékes területen felelősségi mátrix segítségével választottuk szét a telepítésben, ellenőrzésben, karbantartásban részt vevők tevékenységi területét és felelősségi köreit. Így nem jöttek létre átfedések és/vagy lyukak a felelősségek és tevékenységi mátrixban. A felelősségi mátrix jó megoldásnak bizonyult. A gázkészülékesek felelősségi mátrixa lefedi és lefedte a meghosszabbított gázkészülékek égéstermék vezető szerelvényeit is.


Antal | 2015. febr. 4.

Miklós írásához kapcsolódan, a jogszabályi háttér-, és az adott mozgástér ismertetése nagyon korrekt. Sajnos jelenleg ebben nincs választási lehetőségünk. Bár, a hazai készülékforgalmazók, között előfordulnak olyanok, akik elég nagyvonalúan kezelik a szabályozást. A szervilis megközelítést viszont ideje lenne kinőnünk! Sajnos nehéz ügy egy európai szabályozás megváltoztatása, de ha a szakma hibásnak ítél meg egy ilyetén jellegű szabályzást, akkor annak a megváltoztatását kutya kötelességünk lenne kezdeményezni! Mert ezeket a szabályozásokat a szakmának kell meghoznia, sőt javítania is! És az Unión belül része vagyunk ennek. Jó lenne, ha végre demokráciához méltó módon, magától értetődő lenne, hogy a szabályalkotó nem tévedhetetlen, és mindenkinek elemi érdeke, hogy egy szabályozás megalkotásánál, kialakítsuk a visszacsatolás egyszerű lehetőségét, sőt legyen rá igény! Itthon talán valami változik, és kezd súlya lenni a Kamara szakmai véleményének. Ha szükség van rá, és ehhez még nincs a szakmai szervezeteink között kellő Uniós szintű együttműködés ki kell alakítani Uraim!


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 4.

2. Hő és áramlástani mértezés meghosszabbított, szabadban elhelyezendő égési levegő és égéstermék terminállal rendelkező gázkészülékek esetén (például C1, C3, C5, típusok): A meghosszabbított gázkészülék típusok esetében hiba a hagyományos hő és áramlástani méretezésről lehetőségéről beszélni. A saját terminálokkal rendelkező gázkészülék típusok esetén az európai szabványok szerint a gyártó ki sem ad olyan adatokat a gázkészülékről, amelyek alapján hő és áramlástani méretezés lenne végezhető, hiszen nem segíthető elő az illegális tevékenység. A meghosszabbított gázkészülékek esetén csak az égésterméket és égési levegőt vezető részek maximálisan megengedhető (egyenértékű) hosszáról beszélhetünk. A gázkészülék gyártója ugyanis éppen azzal egyszerűsíti a készülék telepítéséi eljárását, hogy előre, számításokkal és vagy mérésekkel meghatározza a gázkészülék meghosszabbító részeinek maximális egyenértékű hosszát. (Például mérésekkel állapítottuk meg, hogy a külsőfali gázkonvektorok fali-szerelvényének maximális hossza 800 mm lehet. E felett ugyanis nem lehet elindítani a készüléket. Ez számítással nem állapítható meg csak méréssel). A maximális hossz meghatározásának rendszere teszi olyan egyszerűvé a gázkészülék cserét hogy a készülék csere egyszerűsített eljárásban végrehajtható, ami nagyon fontos a fogyasztók minél gyorsabb és kisebb költségű kiszolgálása érdekében. Abban igaza van a cikk írójának, hogy a maximális hossz, a meteorológiai feltételek eltérő volta miatt, régiónként lehet eltérő is. A régiónként esetleg eltérő maximális egyenértékű szerelvény hosszak meghatározása azonban, a gázkészülékek forgalomba hozatalának európai rendszere szerint, a gázkészülék gyártójának feladata és felelőssége. Ez nem egy olyan kérdés, amit a telepítés során méretezési eljárással kéne eldönteni. Ezért fontos,a kapcsolódó területek jogrendjének ismerete, különösen a telepítési jogszabályok kidolgozása során. viszont az olyan gázkészülékek esetén, amelyeket arra terveztek, hogy egy építési termék rendelet hatálya alatt megfelelőnek minősített égéstermék-elvezető rendszerhez csatlakozzon, a gázkészülék szabványok előírják, hogy a gázkészülék gyártója milyen adatokat adjon meg a levegőellátás és az égéstermék elvezetés méretezéséhez. A gázkészülék irányelv pedig megköveteli az ilyen adatok szolgáltatását.


Fazakas Miklós Feren | 2015. febr. 4.

A C3x besorolással kapcsolatban: Valóban elvárható lenne egy cikk szerzőjétől, hogy utána néz azoknak a dolgoknak, amelyről a cikket írja. Az MBSZ szerkesztői a C6 és C3 típusú gázkészülékekkel kapcsolatban leírtakat azért helyezték el az MBSZ-ben, hogy azok számára is egyértelműek legyenek a gázkészülékek európai szinten szabályozott forgalomba hozatali előírásokból levezethető telepítési szabályok, akik még nem mélyültek el kellően a gázkészülékek európai osztályba sorolási rendjének finomságaiban ahhoz, hogy önállóan mozogjanak ezen a területen. Az MBSZ csak rögzíti a gázkészülékek európai szinten szabályozott forgalomba hozatali rendje által meghatározott rendet. A gázkészülékek európai osztályba sorolási rendjét az MSZ CEN/TR 1749 szabvány tartalmazza. Immár sokadszor hívom a fel a figyelmet arra, hogy ez a szabvány nemcsak levegőellátási és égéstermék elvezetési sémákat tartalmaz, hanem pontosan meghatározza, hogy az adott gázkészüléknek melyek a kötelező szerkezeti részei. Ezekből a szerkezeti részekből sem elvenni, sem hozzáadni nem lehet! Például a C3 típusú gázkészülékeknek szerves, a gázkészüléktől el nem választható részei a tető felett elhelyezendő égési levegő és égéstermék terminálok, valamint a készülék tűzterét és a terminálokat összekötő égésterméket és égési levegőt vezető szerkezetek. Ebben az esetben úgynevezett” meghosszabbított gázkészülékekről” beszélünk. A kötelező erő többek közt abból következik, hogy az európai gázkészülék tanúsító intézetek a CE jel hatálya alatt forgalomba hozhatónak minősített gázkészülékek típusát, a gázkészülék térbeli határait az MSZ CEN/TR 1749 szabvány szerint határozzák meg. A CE jelet viselő termékek forgalomba hozatalával szemben a tagállam nem támaszthat további feltételeket! A C3 típusú gázkészülékek égésterméket vezető szerkezeti részeinek jogállása semmiben sem különbözik a gázkészülék más szerkezeti részektől. Ezeket a részeket a gázkészülék megfelelőségét tanúsító intézet felhatalmazása nélkül ugyanúgy nem cserélhetjük ki egy eltérő szerkezetre, mint például a gázégőt. Ha ezt mégis megtesszük, akkor illegálisan átalakítottunk egy gázkészüléket. Egy gázkészülék átalakítására felhatalmazást, kizárólag a gázkészülék gyártójának kezdeményezésére, kizárólag csak a gázkészülék biztonságos gyártását felügyelő európai gázkészülék tanúsító adhat, senki más!!! Lásd a gázkészülékek megfelelőség értékelésének szabályait meghatározó 22/98 IKIM rendeletet, amely az Európai Gázkészülék Irányelvet bevezető hazai jogszabály. Tehát, ha egy C3 típusú készülék tűzterét tartalmazó részéhez egy idegen, például az építési termék rendelet hatálya alatt minősített égéstermék-elvezetőt csatlakoztatunk, akkor a helyszínen csak egy C3 típusú gázkészüléknek a maradványa van jelen, nem pedig egy CE jel viselésére jogosult gázkészülék! Az MBSZ szerint CE jel viselésére nem jogosult gázkészülék telepítése Magyarországon tilos. A CE megfelelőség igazolással rendelkező gázkészüléknek meg kell felelnie a gázkészülék megfelelőségét tanúsító intézethez, a gázkészülék gyártója által benyújtott azonosítási dokumentációnak. A tanúsító intézet által bevizsgált gázkészülék mintának és a sorozatban gyártott készülékeknek azonosnak kell lennie mind szerkezetileg, mind tüzeléstechnikai paramétereiket tekintve. Tehát szó nincs arról, hogy itt valamilyen nagyfokú szabadsága lenne a gázkészülék gyártóknak. A típusvizsgálathoz a gyártónak természetesen a minta készülék részeként be kell mutatnia a gázkészülék meghosszabbító szerelvényeit is és a készüléket úgy kell vizsgálni, hogy az minden CEN/TR 1749 szerinti szerelvényét tartalmazza. Egy jogállamban nem válogathatunk a jogszabályok között, kiválasztva a számunkra szimpatikusakat. Ezért nem is részletezem, hogy a gázkészülékek európai forgalomba hozatali rendje számomra szimpatikus-e vagy sem. A jogszabályokat be kell tartani! A gázkészülékek európai forgalomba hozatali rendjét a kapcsolódó nemzeti jogszabályink kialakítása során olyan peremfeltételként kell figyelembe venni, amelynek megváltoztatásra nemzeti szinten nincs lehetőségünk, és amellyel nem hozhatunk létre ütköző előírást! Ez nem érdekek kérdése!


János | 2015. febr. 4.

Tisztelt hozzászólók! Itt nem az a kérdés,hogy hova milyen műszaki megoldást kellene megtervezni,hanem az hogy milyen módon lehetne egységessé tenni,a kivitelezett füstgázelvezető berendezések ellenőrzését,úgy hogy azt a gépészeti kivitelező igénybe tudja venni,és ezzel ne keljen neki plussz felelősséget viselni,az esetlegesen,önhibályán kívüli nem megfelelő kivitelezésért.A tulajdonos meg nyugodtabban eltudja fogadni az elvégzett munkát,hiszen egy független ellenőrzés történik meg.Tehát:írhatnám hogy sok a dílya az ellenőrzésnek,meg minden fent leírt rosszat,de tény hogy erre,most még nagyobb szükség van mint valaha eddi.Ha jól belegondolnak,akkor ez egy közös érdek.A gyártók a tervezők ,kivitelezők,és a megrendelők nek is érdekük.Egyébként ebben aszezonban szembesültem vele,hogy mennyire nincs kiforva az egész dolog,mivel pl ezek az elvezetők,tisztítása is egy komoly szerelési művelet,feladat,mely idő igényes,és tapasztalatom szerint,3-4 év használat után,a tisztítatlan elvezető megtévesztő hibákat bír okozni a készülékben,ami rengeteg plussz kiadást jelent a tulajdonosnak.Hát ha a tervező urak nem akarnak úgy járni mint a megkésett gáz műszaki felülvizsgálatokkal,és 15 éve megkésett nyíltégésterü gázkészülékek mellőzésével,akkor támogatják az ezen égéstermékelvezetök műszaki vizsgálatát,és főleg tervszerű tisztítását,és karbantartását,mivel ez közös érdek.Hiba esetén ,sem a szakszervíz,sem a tulajdonos nem tudja elhárítani a hibát,amelyhez,némi tapasztalat is kell.Ha megszünik az ezzel való foglalatosság akkor tapasztalat sem lessz,csak a felesleges anyagi kiadás.Még lenne az ügyben mondanivalóm,de nem szeretnék ezzel senkit sem untatni,nem szétverni kellene ezt aszakmát,hanem közösen,magasabb szinvonalra hozni,és ezen feladatokkal,szigorúan ellátni! Tisztelettel: Ódor János


Németh Szabó László | 2015. febr. 4.

Arcpirító, hogy egy ilyen összeszedetlen és erősen elfogult iromány ma cikk tud lenni az e-gepesz.hu-n. Javasolt irodalom: Fazakas Miklós bármely a témában megjelent írása. Tanács: a cikk törlése.


Antal | 2015. febr. 4.

A kéményes témához csatolnám a VGF oldalán-, hasonló cikk esetében megírt hozzászólásom. Íme: (http://vgfszaklap.hu/aktualis-hirek/megszunhet-a-kemenysepro-ipar-jelenlegi-strukturaja?utm_source=kemenysepro&utm_medium=e-mail&utm_campaign=rendkivuli-kemenysepro) Új rendszerek átvételével kapcsolatosan: Következetes ellenőrzésre szükség van. (Lehetne szúrúpróba szerűen is, pl. x db. hibátlan kivitelezés után.) A ki, és a miként ami javítható. Amikor a kémény átvétel díja a kiépítés munkadíjával vetekszik pl., az erősen megkérdőjelezhető. Mikor egy kémény, vagy egy gázterv előzetes jóváhagyásának díja olyan mérnöki rezsióradíjjal történik, ami piaci viszonylatban sosem létezett, akkor van mit javítani. Továbbá, ha egyszer egy szerv már ellenőrzött egy rendszert, pl. a kéményseprők, akkor azt ne akarja egy második is (gázművek, vagy fordítva) ellenőrizni, esetleg jobban tudni! Ezt a kettőzöttséget jó lenne már felszámolni! Ez jelen van, a tervezési és az átadási folyamatnál egyaránt. Éves/ időközi ellenőrzés-tisztítás: A gázkészülékek égéstermékelvezetésének ellenőrzését egy éves szervízzel össze lehetne kötni, és a szervizesek elláthatnák! Jót tenne a CO2 kibocsátásnak és az üzembiztonságnak is. El lehetne gondolkodni hasonló megoldáson, a fa/vegyestüzelés esetében, de itt némi tovább/átképzéssel egybekötve. Ezeknél a berendezéseknél a tisztítást, és a kotrást, - mint pl. a tanyákon jellemzően máig se várják meg a kéményseprőt - magának is megcsinálhatja az ember, aminek elkészítéséről, ha feltöltene egy munkalapot vm. meghatározott kp.-i rendszerbe, akkor követhetővé is válna. Hogy csak ritkábban kellene kéményseprőnek megnéznie, vagy egyáltalán nem, ill. milyen beépítettségi övezetnél működhetne így, azt részletesen át kell gondolni. Esetleg kötve lenne-e egy rövid tanfolyamhoz.


Antal | 2015. febr. 4.

Üdvözlet az Uraknak! Egyetértek Zoárd hozzászólásával. Jól érzékeltetett több problémát is. Az épületek hőszigeteltségi fokának rohamos javulásával (értsd az új építésekre), olyan mértékig csökken a fűtési igény, hogy át kell majd rendeződnie a szakmai gyakorlatoknak. Más lesz a lépték és prioritás több téren is. A minap végeztem egy közel 180m2-es épületre számításokat, és az összes hőigénye 9kW alatti. Ha a használati egyidejűséget, és az életszerűséget is figyelembe vesszük, és méretezési állapotban nem számolunk csak 0,5 1/h légcserével (sajnos a gépi szellőztetés egyelőre nem kell ...) akkor alig több, mint 6kW a méretezési hőigény!!!


Fázmán József | 2015. febr. 4.

Pontosítanék, ha megengeditek: Meglévő parapet gázkonvektoros fűtésű lakások esetében van megoldás: konvektor helyére szerelhető minikazán 6,0 kW-os teljesítménnyel.


Zoárd | 2015. febr. 4.

Még egy megjegyzés. Városi közegben probléma, hogy sok lakásnak elég a 2,0-6,0 kW fűtési energia, de erre a megoldásra jelenleg nincs a piacon megfelelő berendezés. A legkisebb fali kazánok 12 kW teljesítményűek, árban pedig ugyan ott vannak, mint a 24 kW-os kazánok és természetesen függőleges kémény kell hozzájuk, ami szintén ugyan annyiba kerül, mint a 24 kW-hoz! Jelenleg egy parapet konvektorról tudok a piacon, ami 4-5 kW-os és radiátort lehet csatlakoztatni hozzá. Pedig tengernyi lakás van Budapesten és gondolom a vidéki városokban is – legutóbbi megkeresésemnél egy 45 m2-es lakás számított hővesztesége 2,6 kW volt – amikhez elég lenne egy ilyen parapetkütyü.


Zoárd | 2015. febr. 4.

Nem érzem akkorának a problémát. Az együtt minősített rendszerekre az MBSZ elvárja, hogy vagy a gyártó, vagy, ha a gyártó erre nincs felkészülve, akkor a kéményseprő vizsgálja felül és adjon nyilatkozatot - jegyzőkönyvet - a kémény megfelelősségéről. Szerintem ez így rendben van. A gázmeo akkor veszi át a szerelést, ha ezekről a dolgokról megfelelő papírok vannak. A fusi kivitelezést nem tudjuk semmilyen előírással elkerülni. A legnagyobb számban forgalmazott kéményrendszernek számtalan készülékre van összeépítési engedélye, nem nehéz olyan berendezést találni, amihez ne lehetne a készülék gyártótól független kéményt installálni. Azt szoktam mondani a tervezésnél, hogy a készüléket a kéménnyel együtt kell mérlegelni. A zárt égésterű készülékek elterjedését sok-sok évvel ezelőtt el kellett volna kezdeni. Ebben évtizedes elmaradásban vagyunk. Ezt nem lehet elkerülni, ennek okát most nem is akarom itt részletezni, mert a levegőpótlás, a megváltozott komfort igények és dráguló energiahordozók mind e mellett szólnak. A meglévő fűtőrendszerek tapasztalataim szerint bőven elüzemelnek maximum 70°C-os előremenő fűtővízzel, azaz külső hőmérsékletkövető szabályozással, vagy egy belső hőmérséklet jeladós vezérléssel, ami a kazán előremenő hőmérsékletére szabályoz vissza, bőségesen kondenzációs üzemben megy a berendezés a fűtési idény 85-90%-ban. A kombi fali kondenzációs kazánok a HMV termelés idején is bőven kondenzációs üzemben működnek. Saját lakásomban HMV termelésnél a kondenzációs kazán fűtővíz oldali hőmérséklete 45/35°C körüli. Ami igazán probléma! A mai kivitelező szakma sajnos elszokott attól, hogy amit megszerel, azt ellenőrizni kell és erről jegyzőkönyvet, nyilatkozatot kell tenni. Ezt egy nagyobb projekten a műszaki ellenőrnek be kell hajtani, valamint értékelnie is kell a műszaki ellenőrnek, hogy a leírtak, vajon megfelelnek-e a valóságnak. A gáznál a szolgáltató meosa a műszaki ellenőr. A kémény a veszélyes berendezések közé tartozik, de az elkészült gépészeti rendszerek beüzemelésével, beszabályozásával, a vizsgálatok dokumentálásával összességében adós a jelenlegi kivitelezői szakma. Jellemző, hogy a hidraulikai beszabályozások is rendre elmaradnak. Nem is láttam cirkós fűtést úgy megszerelve, hogy lett volna egy megvalósulási dokumentáció, amiben például a radiátorok előbeállítási értékei is szerepelne. Az természetesen probléma, hogy a vásárlóréteg nem tudja korrektül megfizetni az energiatakarékosabb megoldásokat.

Facebook-hozzászólásmodul