e-gépész online szaklap

Légtechnika az iskolákban

2016. április 29. | Veresegyházi | |  10 |

Ha valahol, akkor az iskolákban antagonisztikus ellentét áll fenn az ablaknyitásos szellőztetés és a munkavégzés hatékonysága között. Mikor lesz gépi szellőztetés a tantermekben?

Nem tudjuk, csak annyit, hogy kellene, és erre Skandináviában már rájöttek, és kötelezővé tették. Ott 90%-ban hővisszanyerős szellőztetőket építenek be az oktatási intézményekbe.

Szükség van rá. Régen (nagyon régen) a pedellus szellőztetett reggel-este, napközben meg minden szünetben kizavarták a gyerekeket a folyosóra, udvarra, az ablakokat meg sarkig tárták. Ugyan tódult kifelé az energia, de legalább volt friss levegő. Ma a gyerek inkább bent marad, és mobilozik, az ablakot meg nem nyitja ki, mert kint hideg van. Márpedig 30 gyerek hamar átalakítja a rendelkezésre álló oxigént szén-dioxiddá, és tudjuk, hogy annak milyen következménye van az agy működésére.

Könnyű a skandinávoknak.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zoárd | 2017. máj. 25.

Kedves Kollégák! Érdekes fejlemény az iskolákra vonatkozó szabályozásban! Iskolára vonatkozó jogszabály, „;MSZ”; szabvány jelenleg nem létezik, visszavonták. Van egy szabványszerű valami, ami a következő: MSZE 24203 "szabványsorozat" Ez gyakorlatilag a régi jogszabály a visszavont MSZ szabvánnyal megegyezik. De az MSZT honlapján nem létezik olyan szabványfogalom, hogy "MSZE". Megkérdeztem az MSZT-t, hogy mi ez? Azt válaszolták, hogy előkészítő szabvány.(?!) Az az érzésem, hogy egy szabványosítási folyamat megindult (visszavonták a régit), de elakadt, aztán valami nagy okos kitalálta, hogy azért legyen valami, azaz legyen "MSZE". Szóval felmerül bennem a kérdés, hogy ha jogszabály, szabvány vissza van vonva és egy tervezet van csak, akkor be kell-e ezeket tartani! Eleve érdekes kérdés, hogy lehet-e bármilyen esetben egy régi, visszavont szabványra hivatkozni egy új projektnél, tervezési, méretezési eljárás esetében –; vagy ha nincs ilyen, akkor marad a nemzetközi szakirodalom! Jelen esetben el se mondanám, hogy a svéd kollégák hogy néztek rám, amikor azt mondtam, hogy nálunk tantermeket nem szabad mesterséges szellőzéssel ellátni –; akkor még érvényes volt a jogszabály.


Zoárd | 2016. máj. 6.

Egyébként a mai helyzetet tetézi, hogy az ésszerűtlen energetikai korszerűsítések keretében sikerül nyílászáró cserét eszközölni, így a korábban meglévő filtráció is oda van. Néha látok egy-egy résszellőzőt, de azt csak azért helyezték el, mert az ANTSZ, vagy Gázszolgáltató megkövetelte. Arról persze az ANTSZ se tud, hogy elszívás nélkül, ezek a résszellőzők fabatkát sem érnek.


Zoárd | 2016. máj. 6.

Kedves Gábor! Sajnos Andrásnak igaza van, a szabvány él és az idézet pontos.


Zöhls András | 2016. máj. 6.

Kedves Gábor, momentán magam is nagy csatában vagyok egy tanult építész kollégámmal, aki "mindig érzi", hogy egy adott épületben kell-e szellőzés, vagy sem. A szóban forgó irodákhoz pedig érzi, hogy nem kell. Hogy én mit érzek, azt nem részletezném. Gondoljunk róla bármit is, sajnos az OTÉK a kérdésben egyértelműen fogalmaz, ebben az építészeknek van igaza: "69. § (1) A légcsere (a friss levegő be-, illetőleg az elhasznált, vagy szennyezett levegő kivezetése) céljára szolgáló szerkezeteket és részeit a rendeltetésének megfelelően, a tűzvédelmi előírások betartása mellett kell tervezni (méretezni) és megvalósítani. (2) A gravitációs szellőzés céljára – a közvetlen szabadba nyíló nyílászárókon túlmenően – légakna, légudvar, szellőzőkürtő, szellőzőcsatorna, illetőleg homlokzati szellőzőrács létesíthető." Az alap, a kiinduló pont a közvetlen szabadba nyíló nyílászáró, jellemzően az ablak. Ezekre nincs ebben a pontban konkrét előírás. Ha van ablak, meg van oldva a probléma. Esetenként ki lehet váltani légaknával, légudvarral, szellőzőkürtővel, szellőzőcsatornával, amikre egyenként leírja a rájuk vonatkozó megkötéseket, így azt, hogy ha "a helyiség légtérfogata a 20 m3-t meghaladja, akkor kizárólag gravitációs szellőzőkürtővel nem szellőztethető." Mondjuk kell hozzá ventilátor. A 60-as, 70-es évek 3-4 emeletes lakótelepi és a társasházi épületeiben volt divat a vizes helyiségeket gravitációs szellőzőkürtővel ellátni. Belső oldalon a koszfogó kerámiaráccsal. Nem igazán vált be, ezért foglalkozik vele az OTÉK. A gépi szellőztetést általában nem tiltja semmi, számos esetben valamilyen rendelkezés elő is írja, itt a kakukktojás az oktatás területe. Egyetemi oktatótermekben ma már szinte természetes, hogy van légtechnika, de az alatt, óvodától középiskoláig a 24203 szabványsorozat szerint a "tanulók által használt oktatóhelyiségek levegőcseréjét természetes szellőzéssel kell(!) megoldani." Azt hiszem erre a határozott álláspontra nehezen lehetne műszakilag alátámasztható magyarázatot adni.


Nagy Gábor | 2016. máj. 5.

Kedves Zoárd! Bizony bajban lenne az a bizonyos építész, ha csak a jelenlegi OTÉK elavult előírásait kérnék rajta számon, ugyanis van benne (253/1977. (Xii.20.) Korm rendelet 72. § (7) egy olyan mondat, hogy "ha a helyiség légtérfogata a 20 m3-t meghaladja (márpedig meg kell, hogy haladja), akkor kizárólag gravitációs szellőzőkürtővel nem szellőztethető" A mondat viszont félreértésekre is okot adhat és bőszen félre is értik az építészek (tisztelet a kevés kivételnek) mert a magyarázatuk az, hogy csak a gravitációs szellőzőkürtőt tiltja az OTÉK, vagyis az ablakszellőzés legitim megoldás(!?!) Feltételezem a jogalkotó szándéka az volt, hogy a tisztán gravitációs szellőzést tiltsa, csakhát ez a torzó lett belőle, mert valahogy az utóbbi időben a nemzeti konzultáció a módi, szakmai konzultációkra viszont nincs lehetőség. Hozzáteszem, hogy még a tisztán gravitációs szellőzés is jobb megoldás lenne a jelenlegi semmilyennel szemben, mert az legalább a 365 napból legalább 150-200-ban némi szellőzést biztosítana.


Zoárd | 2016. máj. 5.

Hát igen! Volt egy MSZ, szerencsére érvénytelen. Volt egy jogszabály, szerencsére megszünt. Egy projekt tárgyaláson az az úriember, aki tulajdon képen bevitte a tervező csapatot a projektbe, büszkén adta elő, hogy bizony ő is benne volt a tervezési elvárások előkészítésében és büszke arra, hogy - természetesen építész volt az úr - az iskoákban csak természetes szellőzéssel kell megoldani a szellőztetést. Elképzelem, mit szólna hozzá bármelyik építész ha mi írnánk elő nekik, hogy milyen homlokzati burkolatot használhatnak, vagy mekkor lépcsőfokokat.


Balajti Zsolt | 2016. máj. 5.

Még évekkel ezelőtt beterveztünk egy általános iskola felújításába egy komplett szellőztetési rendszert, ami jelenlét és levegőminőség alapján szabályozta a szállított térfogatáramot, és így lehetőség volt az ablakokból fix kialakításúakat betervezni a nyílászáró-cserére. A termekben szövet légcsatornák kerültek betervezésre, hogy a lehető legkisebb zajjal tudjuk a legnagyobb mennyiségű, a normális munkavégzéshez szükséges levegőt bevinni. Három dolgon bukott meg a történet: tűzvédelmi előírások alapján a második szinttől felfelé muszáj nyíló ablakokat tenni (őszintén: végigbújtam szakirodalmat, de ilyet nem olvastam sehol sem, de a tűzoltó ragaszkodott az elképzeléseihez. Biztos neki volt igaza), másrészt előrángattak egy MSZ... valamit, amiben le van írva, hogy "törekedni kell a természetes szellőztetés biztosítására" (hiába mondtam, hogy a "törekedni kell" nem azt jelenti a magyar nyelv szabályai szerint, hogy ha ablak van, azt kell használni mindenféleképpen a szellőztetésre), harmadrészt úgy elvitte a költségeket a többletberuházás (hja kérem: a komfortot nem adják ingyen), hogy ez volt az első, amit kihúztak a költségvetésből. Mert nem hoz elég megtakarítást...


Zoárd | 2016. máj. 5.

Kedves Gábor! Csak egyetérteni tudok veled. Az én tanmesém egy 1998-as nyári kéthetes kánikula. Nálunk gépészeknél akkor lett beszerelve a klima - mondták az építéásezk, hogy micsoda luxus! A nyári két heti forróságban mi vidáman elvégeztük a ránk váró feladatot. A két szinttel feljebb 35°C-ban kókadozó építész kollégák két heti munkájukat később a kukába kellett dobni. Azon felül, hogy a tevékenységük végterméke értéktelen volt, még ki is kellett mosakodniuk, hogy amit csináltak, az nem jó és természetesen javítják. A két heti munkájuk díjából - ha sikeres lett volna a munkájuk - kétszer is klimatizálhatták volna az irodájukat.


Nagy Gábor | 2016. máj. 4.

Még egyetemi tanulmányaim során megfogtak a Fanger féle kutatások eredményei, és nagyon érdekeltek annak részletei is. Saját magamon is megfigyeltem pl. hogy 26 C belső hőmérséklet felett rohamosan romlott a szellemi teljesítményem és 30 C fok felett szinte kiürült a fejem. Akkor még nem sokat tudtam a levegő összetételében bekövetkező változások hatásairól (CO2 növekedés, O2 tartalom csökkenés hatásairól, de a CO2 (nem CO!) mérgezésekkel kapcsolatban már találtam tanulmányokat arról, hogy milyen jelentősen csökkentik a koncentrációképességet és a gondolkodást még jóval a megengedett határérték alatt is már fáradékonyságot, okoznak, vagyis az agyműködés hatásfokát rontják. A rendszerváltás utáni években gombamód szaporodtak a bankfiókok Magyarországon, és akkor még hüledeztünk azon, hogy bezzeg a bankoknak van pénzük klímára, ráadásul márkás klímaberendezésekre. Amikor az első ilyen tervezési feladatra kaptam megbízást és igyekeztem a feladatot jól teljesíteni, akkor a bank igazgatójával volt egy tanulságos beszélgetésem. Kifejeztem abbéli reményemet, hogy a tervem meg is fog valósulni, mivel egy évvel korábban egy kórházi beruházásnál - már sokadszor -, az első volt, amit lehúztak és nem valósult meg; a műtő és intenzív klíma rendszere. A bankigazgató biztosított, hogy meg fog valósulni a tervem - majd indoklásul hozzátette: mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy a dolgozóink a rossz levegő, vagy túl meleg miatt egyszer is tévesen számoljanak, mert az nekünk sokkal többe kerülhet, mint a klímarendszer ára. Ez a mondat akkor mélyen belém ivódott. Most sokszor elgondolkoztat: vajon az országunk megengedheti magának azt a luxust, hogy bedunsztolt terekben tartózkodó dolgozó - tanuló emberek energetikai megfontolásokból egyre rosszabb hatásfokú tevékenységet folytassanak? Panaszkodunk, hogy mennyivel alacsonyabb a magyar termelékenység, mint a tőlünk fejlettebb országokban (persze így a bér is kevesebb), de fel sem merül bennünk, hogy ez részben a magunk teremtette rossz komfort feltételeken is múlik? Egy iskolában, egy kórházban vagy egy irodaházban nem az a legfontosabb szempont, hogy az adott tevékenységhez szükséges - lehetőleg optimális komfort feltételek, így a megfelelő szellőzés - légtechnika is teljesüljön? Pedig az ottani tevékenység lényege a munka/ tanulás hatásfoka múlik rajta! Már sajnos régen jártam iskolába, de arra emlékszem, hogy a napsütéses őszi és tavaszi napokon valahogy szinte semmi nem ragadt meg az órán elhangzottakból. Nem más volt a szituáció, mikor legutóbb egy levegőtlen teremben (takarékossági okokból a mennyezeti klímát sem kapcsolták be 20-30 ember kedvéért) cégelőadáson simán elaludtam előadás közben - nem a korom (és nem a kémény) miatt.. Tervezői tevékenységem évtizedei alatt a legtöbb konfliktusom az építészekkel a légtechnika tervezések miatt volt. Tapasztalatom sajnos az, hogy - nagyon kevés kivétellel - a légtechnikát szükséges rossznak tartják, és a konfliktus nagyjából azzal jellemezhető, hogy "márvány padlóburkolat vagy szellőzés-klíma közül kell-e választan" pedig a kérdés nem ez, hanem hogy akár puritán, de hatékony munkára - tanulásra alkalmas létesítmény épüljön, vagy csili-vili, de funkciója betöltésére alkalmatlan. Az én választásom egyértelműen az előbbi. NG


Zoárd | 2016. máj. 3.

A helyzet tragikus. A probléma legnagyobb kerékkötői az építész társadalom, a pályázati rendszer az energetikai és az OTÉK jogszabályunk! Az építészek hozzá állását a szellőzéshez nem is részletezném, mert a véleményem átlépi azt, amit itt le lehet írni! Az energetikai pályázati rendszerek nem foglalkoznak a komforttal, a légtechnika nem finanszírozható a pályázati pénzekből – no comment! Az energetikai jogszabály kínosan primitíven kezeli a szellőzést. Az ablakon keresztüli szellőzést úgy tekinti, mintha pont annyi levegő jutna be, mint egy profi szellőzéssel – no comment. Az OTÉK-ról pedig jobb nem is beszélni. Egy 60 m2-es tanteremben, ahol 3,5 m a belmagasság és jó alaposan kiszellőztettek a szünetben 0,5-ös filtráció esetén – nagy kérdés, hogy van-e filtráció – a 45 perces órára jut, 290 m3 levegő jut be a 45 perc alatt. Ez a 30 diák / 45 perc alapján átszámolva 12,9 m3/h/diák légmennyiséget jelent. Ezek után nem véletlen, hogy a tanóra első 20 perce ér valamit, majd a maradék 25 perc hatékonysága gyorsan tart a nullához! Az, hogy a szükséges légcsere valóban nincs meg, számtalan iskola felújítási program alapján 100%-os biztonsággal ki merem jelenteni, mert eddig egyetlen meglévő tanterem se rendelkezett akkor fűtőkapacitással, ami az elégséges óra közbeni filtrációt ki tudta volna fűteni!

Facebook-hozzászólásmodul