e-gépész online szaklap

Lobbi a gyakorlatban

2009. december 19. | szerkesztő | |  1 |

Egy országgyűlési képviselő feladata két síkon mozog; az egyik szerint az ország, a másik szerint szűkebb pátriája érdekeit kell képviselnie – azt már csak én teszem hozzá, hogy ez utóbbi nem mehet az előbbi rovására. A helyi érdekek érvényesítésének egy szép példája volt a távhő-áfa csökkentéséhez kapcsolt megújulós távhőszolgáltatás áfa-csökkentése.

A javaslatot Szanyi Tibor képviselő nyújtotta be, de miről is szól? Arról, hogy a megújulóval termelt távhő áfája is 5%-os legyen. Hol van ennek értelme, miért kell megkülönböztetni a megújulós távhőt a nem megújulós távhőtől? Mert ugye egy Főtávnál, egy Győrhőnél stb. adott, hogy 5%-os a végtermék. Akkor mi is az a megújulós távhő?

A szabályozás szépsége, hogy ez még kissé zavaros, mindenestre úgy néz ki, hogy például a Hun utcai társasházra (és talán másra sem) érvényes. A jelek szerint ha egy vállalkozó napkollektort telepít a panel tetejére, de magát a rendszert nem adja át a háznak, hanem csak a hőt szolgáltatja, akkor távhőszolgáltatóvá válik, és érvényes lesz a termékére az 5%. Bizonytalanságunk oka a konkrétumok hiánya, elnézést kérünk érte.

Mindenesetre ha ez a valós helyzet, akkor a társasháznak nem érdemes magának felújítani. Szintén nem érdemes kazánt venni (csak áfa-szempontból!). Az optimális megoldás kiadni a társasház fűtését vállalkozásba. A kérdés csak az, hogy hol van annyi tőkeerős vállalkozó ma Magyarországon, hogy be tudjon fektetni egymillió panellakásba? Persze alapíthatnak közös céget is a társasháziak, de az már csak a rendelet magyaros megkerülése.

A valós megoldás az lenne, ha a megújuló energiát termelő berendezések, azok szerelvényei, illetve a tervezésük és szerelésük kerülne az 5%-os kulcsba. Így nem szorulnának ki az egyedi vásárlók, családi házasok sem.
Az 5%-os törvény megújulós része még képlékeny, végrehajtási utasítás sincs hozzá, a részletek, a számlázás módja még kidolgozatlanok. Most még lehetne lépni, ha a szakma felemelné a hangját – együtt hallatszik az is olyan messzire talán, mint egy országgyűlési képviselőé.

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Fazakas Miklós | 2009. dec. 22.

A cikk jól rávilágít arra, hogy egy adott fűtési megoldás kiemelt támogatása a többi közül nem csak a versenysemlegességet sérti, de a trükközés előtt is megnyitja a kapukat. Oda jutottunk a szabályozásban, hogy megéri céget alapítani azért, mert az egyik fűtési mód ÁFA-ja eltér a másiktól. Kétségtelen, hogy elsősegély jelleggel szükség volt a távhő áfáját átmenetileg eltéríteni a többi fűtési módtól annak gazdaságtalan volta miatt, azonban ki kell mondani, hogy ez csak rövidtávra szólhat, hiszen az energiahordozók ára átlag 4 évente megduplázódik. Nincs az a gazdag ország, amely hosszú távon finanszírozni tudná azoknak távfűtéseknek az üzemletetési költségeit, amelyek jelenleg is rendkívül gazdaságtalanul üzemelnek. Hosszútávon ki kellene használni, hogy a soklakásos házakban lévő lakások fűtése műszakilag sokkal kisebb költséggel valósítható meg, mint a családi házas környezetben, hiszen egy lakótelepi lakás határoló falainak többsége szomszédos lakásokhoz csatlakozik, arra nincs hőveszteség, ezért a fűtési költségeknek alacsonyabbnak kéne lenniük, mint családi házas környezetben. Ki kell dolgozni azokat a műszaki megoldásokat, amelyekkel az ilyen épületek fűtési költsége radikálisan csökkenthető. Az állami szerepvállalásnak nem az üzemeltetési költségekhez kéne hozzá járulnia, mert az nem megtérülő beruházás, hanem soha vissza nem térülő költség. Az ilyen támogatás sajnos elodázhatja a szükséges energetikai felújításokat is. Semmi különbséget nem látok abban, ha az energia felhasználás, vagy a CO2 kibocsátás csökkenést az épületek energetikai felújításával, korszerűbb, jobb hatásfokú tüzelőberendezéssel vagy megújuló-energiát termelő berendezéssel érjük el. Csak egyetlen szempontnak kéne érvényesülnie, hogy mekkora társadalmi ráfordítással, mekkora energiafelhasználás, CO2 kibocsátás csökkenés érhető el. A beruházásokat ebben a sorrendben lenne célszerű támogatni. Az energetikai beruházások egy része 3-6 év alatt megtérül, szerintem a 15-20 év alatt megtérülő beruházásokat akkor kéne támogatni, amikor a 3-6 év közötti megtérülést mutató beruházásokat már megvalósítottuk. Magyarország nem olyan gazdag, hogy a kevésbé hatékony megoldásokba fektessünk. Erre a hibára már nyugaton is kezdenek rájönni. Inkább abban lenne ráció, ha az energetikai beruházásokat azzal támogatnánk, ha a beruházást követő 5 évben lenne az ÁFA 5%-os. Az ilyen gyorsan megtérülő beruházásokkal kapcsolatos kölcsönökre elképzelhető lenne az állami garanciavállalás is. Ezzel jelentősen javulna az ilyen jellegű beruházások finanszírozhatósága és megtérülése, nőne a vállalkozási kedv, olyan gazdasági helyzet alakulna ki, amely közelebb áll az energia áremelések után várható helyzethez, így segítve elő az alkalmazkodásunkat a jövőben várható szituációhoz.

Facebook-hozzászólásmodul