e-gépész szaklap

Eltérés a szabványoktól

Frissítve: 2017. március 08.

Hasznos volt Eddig 22 látogatónak tetszett

Pécsen, a Pollack Expo egyik előadása után élénk vita alakult ki arról, hogy a szabványtól való eltérést ki vagy mi igazolhatja, úgymond ratifikálhatja. Vagy féltucat variáció felmerült, várjuk olvasóink véleményét.

A vita egy kéménygyártói előadás után indult meg, melyben az előadó a szabványtól való eltérésre biztatta a hallgatóságot, és az egyik felsőfokú oktatási intézményünk vizsgálatára, minősítésére hivatkozott. Ezek után több variáció is felmerül azzal kapcsolatban, hogy kinek a "jóváhagyásával" lehet eltérni a szabványtól:

- egyenértékűségi nyilatkozattal,

- gyártói nyilatkozattal,

- szakirányú egyetem vizsgálatával és nyilatkozatával,

- az ÉMI által,

- a felelős műszaki ellenőr nyilatkozatával,

- építésügyi bejegyzett szakértő nyilatkozatával.

Kérdésünk még: Mennyire elvi ez a vita? Hányan mernek, akarnak eltérni a szabványtól a gyakorlatban?


Hasznos volt Eddig 22 látogatónak tetszett

Nyomtatható változat

Hozzászólások:

  • Fogta Gábor

    2017. április 13 - 05:06:49
  • Egyrészt; sosem lenne semmilyen műszaki előrelépés, ha a szabványok örökre be lennének 'betonozva'.

    Másrészt; a szabványok egy elért műszaki szintet, azok műszaki követelményeit állandósítják hosszabb-rövidebb időre.

    Harmadrészt; a szabványok változását a műszaki ismeretek-, a műszaki elmélet és a hozzá tartozó műszaki gyakorlat fejlődése kényszeríti ki.

    Negyedrészt; a szabványok a műszaki elmélet fejlődését és a hozzá tartozó a gyakorlatban alkalmazott műszaki megoldások tapasztalatait kodifikálja (utólag, próbálva a hibákból is okulni).
    (Olyan ez, mint a bűnüldözés és a büntetőjog; az ún. 'jogalkotó' (név nélküli, beazonosíthatatlan, számonkérhetetlen, önjelölt zseni, valakik társulata) csak követni tudja a lejzajlott 'eseményeket'. A tapasztalt elkövetés-típusoknak próbálja a további elkövetését, büntetésmértékek kilátásba helyezésével, korlátozni, UTÓLAG.)

    Ötödször; a fentiekből adódóan mindig vannak, és mindig lesznek idejétmúlt, de még hatályos szabványok.
    Sőt vannak rossz szabványok is, és egymásnak ellentmondó műszaki előírások is (nem is kevés). Sajnos.
    Ezeket kellene naprakészen tartani, magyar nyelven, és az ellentmondásokat, az értelmetlenségeket kifésülni közülük. Szakmailag helytálló, logikusan felépített, világos, áttekinthetően rendszerezett műszaki szabályrendszert kellene naprakészen működtetnie a nagybecsű Magyar Állam apparátusának, hiszen ezért tarjuk el a nevében eljáró hivatalnokait...

    Eddig az elmélet - és a kívánalmak.
    -----------------------------------------------------------------------
    Most a hazai valóság horror.

    Kis-Hazánkban jelenleg a műszaki élet szabályozása; szabványokkal és különböző rendeletekkel, jogszabályokkal történik.

    Szabványokkal; amiknek nincs magyar fordítása, és így még idegen nyelveken is, tisztességtelenül irreálisan magas összegekért lehet/kell megvenni az MSZT-től... inkorrekt módon, hiszen ezeket 'ellátmányként' kötelezően biztosítania kellene (legalább is) a szakmabeliek számára (az őket érintőeket) a 'nagybecsű' ún. Magyar Államnak, ami felé adózunk. Tehát szintén a mi pénzünkből.
    Szabványügyben komoly a visszalépés a '90 előtti viszonyokhoz képest.

    Rendeletekkel, jogszabályokkal; melyeket, műszaki szakmai gyakorlati tapasztalat-, és egyáltalán szakmai rálátás nélkül hoznak meg a fent részletezett 'jogalkotók' (néha azért akad elenyésző kivétel).

    A Kémény-ügyek szabályozása egyik kiemelkedő 'állatorvosi lova' a 'hogyan nem szabadna csinálni a műszaki szabályozást' történetnek. Ebben az ügyben tényleg valódi őskáosz uralkodik.
    (csak egy példa a sok közül; nincs ma Magyarországon egyet tégla sem, ami bevizsgáltan kéményépítésre alkalmas tanúsítvánnyal rendelkezik. ... ... )
    Amit a kéményseprő szakmával műveltek az elmúlt 5-6 évben az siralmas és egyben 'bicskanyitogatóan' felháborító és botrányos (ha ez fogalom jelent még valamit és értelmezhető egyáltalán a mai Magyarországon, a rengeteg politikai idiotizmus, abszurdum, körmönfontan előre megfontoltan részrehajló jogkreálás... mellett).

    Amit meg az Építési-, Építő-Ipari Joggal művelnek, arra már kifejezés sincs, a legdurvábbak is csak távolról közelítik meg a minősítését. Az előírások havonta (többször is) változnak és konferenciákat tartanak arról; hogyan is kell értelmezni, külön jogász társulatok élek belőle, természetesen jó pénzért.
    Ráadásul külön apparátus van az ellenőrzések és bírságok kiszabására, azokra a rendeletekre, amiket még ez az apparátus sem tud értelmezni, helyén kezelni.

    Jelenleg úgy néz ki; az egész állami műszaki szabályozás azért van így megbonyolítva, mert hozzá nem értők készítik, és ezzel feleslegesen kötnek le energiákat, melyeket alkotásra, munkára lehetne/kellene fordítani. Így a napi robot mellé kapott a műszaki ember még egy púpot a hátára, plusz még egy zsák stresszt, cipelni.
    Ezzel a kormányzat több legyet üt egy csapásra; mértéktelenül bírságolhat (bevétel), és a műszaki élet résztvevőinek nem marad ereje, ideje a politika aberrációinak még a megítélésére sem...
    Így a jog-ász, köz-gazda-ász tankörök szabadon garázdálkodhatnak az általuk külön erre a célra létrehozott zavarosban, a közvagyonból... (szintén bevétel...)

    Nézzük meg a rendszerváltozásnak elnevezett országvesztést. A teljes magyar ipart kivégezték.
    Az egymást váltó ún. politikus garnitúrák még abban sem tudnak közös nevezőre jutni, ami az ország napnál világosabb elemi létérdeke.
    Akkor hogyan várjuk el ezektől, hogy a Műszaki Szabályozás Rendben Legyen ? !

    Ezért ürül ki az ország, ezt látva azok a fiatalok, akik tettre készek, éreznek magukban erőt, tömegesen hagyják el az országot.
    A maradó korosabb nemzedék ezekre a bornírtságokra, meg az elkövetőikre azt monda; öreg vagyok én már bohócnak, menjetek a ... -ba.
    Mindezzel a legfontosabbat; a mozgatórugókat ölik meg; a 'kedves', 'szeretett', magukat az önjelölt 'zseni' státuszában a posztokra odahazudott (a választó polgárok által megválasztott) állami hivatalnokok...
    Remélem, lesznek majd az eddigiektől jobb garnitúrák is...

    ui.: Mindenkit üdvözöl a Valóság nevű közös Nagybátyánk !
  • Ezzel a hozzászólással 7 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Fazakas Miklós Feren

    2017. április 13 - 09:28:22
  • Alaphelyzet a vonatkozó törvényből és az EU előírásokból következően, hogy a szabványok alkalmazása kötelezően önkéntes. Kötelező viszont annak elfogadása a hatóságok részéről is, ha valaki, általában egy gyártó a terméke megfelelőségét azon az alapon kívánja igazolni, hogy például egy akkreditált vizsgáló laboratórium jegyzőkönyvével igazolja a terméke megfelelőségét, amely vizsgálatokat a laboratórium egy harmonizált európai szabvány szerint végzett el. Ekkor belép egy harmadik szereplő az adott feladat elvégzésére kijelölt és akkreditált tanúsító intézet, amely a gyártóval kötött szerződés keretében a vizsgáló laboratórium mérési eredményeit összehasonlítja a vonatkozó követelményekkel. Ugyanis a vizsgáló laboratórium jegyzőkönyve csak a vizsgálati eredményeket közli, nem minősíti a terméket, hogy az megfelelő vagy nem megfelelő. A tanúsító a vizsgálati eredményeket a szabvány követelményeivel összehasonlítja, és ezek alapján megállapítja, hogy a termék megfelel a vonatkozó irányelv, vagy rendelet követelményeknek, majd például a gázkészülékek esetében kiad egy CE típus-megfelelőségi igazolást, ami azt igazolja, hogy a konkrétan vizsgált termék minta megfelel a vonatkozó követelményeknek. Ezen túlmenően egy kijelölt akkreditált tanúsító, amelyik nem feltétlenül azonos az előbbi tanúsítóval megvizsgálja, és igazolja, hogy a gázkészülék gyártó felkészült-e arra, hogy a tömeggyártás során a termékeket a bevizsgált mintával azonosan, megfelelő minőségben gyártsa le. Ha ezek a feltételek fennállnak, akkor a gyártó jogosult a termékeken a CE jelet elhelyezni.
    Az adott termékekre vonatkozó európai rendelet vagy irányelv pontosan rögzíti az előírás hatálya alá tarozó termék megfelelőség igazolásának módját, ezen belül azt is, hogy mely szervezetek jogosultak értékelni a termék megfelelőségét. Csak az a szervezet, amely a vonatkozó rendelet szerint jogosult értékelni a termék megfelelőségét elbírálni a termék megfelelőségét, kizárólagos jogosult abban az estben is, ha termék kivitele eltér a szabványtól. Ugyanis rendeletnek való megfelelőséget kell igazolni, ami akkor is teljesülhet, ha termék eltér a vonatkozó szabványtól. Tehát nincs olyan nyitott kérdés, hogy ki jogosult egy termék megfelelőségét megállapítani a szabványtól való eltérés esetén, mert a vonatkozó szabályokat európai rendeletek és irányelvek rögzítik. Például a gázkészülékek esetében a megfelelőséget kizárólag csak gázkészülékek tanúsítására kijelölt és akkreditált tanúsító intézetek igazolhatják (Lásd 22/98 IKIM rendelet). További szabály, hogy a gázkészülék átalakítások megfelelőségét, csak az a tanúsító intézet igazolhatja, amelynél a termék dokumentációja a gyártóval kötött szerződés értelmében megtalálható. Azaz egy átalakítás megfelelőségét a gyártó csak abban az esetben igazoltathatja egy másik tanúsítóval, ha átszerződik, egy másik tanúsító intézethet, így a korábbi vizsgálatok anyaga is átkerül az új tanúsítóhoz. Az előbbiekből következik, hogy a termék megfelelőségének, szabványnak való megfelelőségre való hivatkozással történő igazolása, a gyártó szuverén döntése. Ha a termék megfelelőségét a gyártó az előbbi eljárással igazolta, akkor azt a tagállamok hatóságainak kötelező elfogadni és nem támaszthatnak kiegészítő követelményeket a termék forgalomba hozhatóságának feltételeként. Mivel a megfelelőség igazolás rendje az előbbiek szerint rögzített, következik az is, hogy egy gázkészülék átalakítás, szabványtól való eltérés megfelelőségét nem igazolhatja a felelős műszaki vezető, a szakértő, a gázelosztói engedélyes. Sőt a gázkészülék gyártója is csak abban az esetben jogosult a gázkészülék megfelelőségét, vagy az átalakítás megfelelőségét igazolni, ha a gázkészülék kivitele megfelel a termék, gázkészülék tanúsító intézetnél letétben lévő azonosítási dokumentációjának.
    Tehát a szabványok önkéntes alkalmazásának joga a gyártót illeti meg, a tagállami hatóságokat például nem: Ha a gyártó a szabványnak való megfelelőségre hivatkozva igazolta a terméke megfelelőségét, akkor azt a tagállami hatóságoknak kötelező a gyártónak ez a döntését elfogadni. A tagállami hatóságok a szabványok önkéntes alkalmazás elvére való hivatkozással nem kérdőjelezhetik meg egy szabványnak való megfelelőségre hivatkozó termék megfelelőségét mondván, hogy a szabványok alkalmazása önkéntes, így a szabványokban foglaltakra a gyártó hiába hivatkozik, nekik azt nem kötelező figyelembe venni. Azaz a szabványokban foglaltak alkalmazása a hatóságok számára kötelező a termék minőségének esetleges ellenőrzése esetén, ha a gyártó a termék megfelelőségét a vonatkozó szabványnak való megfelelőségre hivatkozva igazolta. Más kérdés, hogy bírósági döntési gyakorlat szerint, ha a technika fejlődése során, a szabvány kiadását követően, olyan megoldások váltak ismertté, amelyekkel a termék például biztonságosabbá tehető, akkor ezt a megoldást a gyártóknak akkor is alkalmaznia kell, ha a szabvány még korábbi állapotú.
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Zoárd

    2017. április 13 - 15:58:19
  • Kedves Ferenc!
    Okfejtésed szép, de, úgy tűnik csak a gyártmányokkal foglalkozol!
    Természetesen az infó nagyon is hasznos.
    Mi van azon szabványokkal, amik nem gyártásról szólnak!
    Például az MSZE 24203 szabvány sorozattal (oktatási intézmények tervezési előírásai).
    Ott kivel kell a szabványtól eltérő megoldást "akreditálni".
    És vannak még a tervezésre vonatkozó szabványok bőven.
  • Ezzel a hozzászólással 2 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Fazakas Miklós Feren

    2017. április 20 - 07:51:28
  • Kedves Zorád!
    Szerintem a jogszabályok mindig kijelölik azt a szervezetet, amelyiknek döntenie kell egy ügyben. Minden ilyen esetben ennek a jogszabály által kijelölt szervezetnek kell döntenie arról, hogy ha valaki a megvalósítandó megoldás megfelelőségét nem a vonatkozó szabvány követelményinek teljesítésre hivatkozva kívánja igazolni. A szabványtól való eltérés nem jelenthet jogalapot arra, hogy egy szervezet kimondja a megoldás nem-megfelelőségét, mert ezzel megsértené a szabványok önkéntes alkalmazásának kötelező, jogszabályban rögzített elvét. Amiből az következik, hogy minden jogszabályban kijelölt bíráló szervezetnek joga és kötelessége a szabványoktól eltérő megoldások megfelelőségének elbírálása.
    A szabvány alkalmazása a megfelelőség igazolására minden esetben csak a lehetőségek egyike, azokban az esetekben is, amikor a jogszabály megfogalmazása ebből a szempontból kétséges, vagy ezzel éppen ellentétes. A jogszabály alkotóktól hallottam, hogy a szabványok önkéntes alkalmazásának elve egy olyan általánosan érvényes elv, hogy az előírások megfogalmazásakor már nem is kell erre kitérni. Tehát, ha egy jogszabály előírja, hogy egy megoldás valamely szabvány szerinti legyen, akkor ezt az előírást úgy kell érteni, hogy az előírás a szabványban közölt minimális követelmény szintek teljesítésére általános jelleggel vonatkozik, nem a szabványban közölt konkrét megoldásokra vonatkozó előírások teljesítése. Például a megoldás legyen legalább azonos biztonságú, mint a szabvány szerinti követelmény. Azaz a kijelölt szervezetnek a legalább egyenértékű megoldásokat el kell fogadnia. Például a tárolós gáz-vízmelegítők EN szabványa valamely okból nem ismeri az égéstermék lakótérbe áramlás elleni védelemre a légtérőrök alkalmazását. Pedig a légtérőr nagyobb biztonságot nyújt, mint egy hőre kapcsoló biztonsági termosztát, amely szerepel a szabványban. Ezért a tanúsító a légtérőrös megoldást megfelelőnek találta.
    Az esetek másik része, amikor az adott ügyben nincs engedélyező hatóság kijelölve. Ebben az estben természetesen a mérnök dönt a kérdésben.
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Zoárd

    2017. április 20 - 13:13:14
  • Kedves Ferenc!
    Akkor, konkrétan egy példa:
    (Csak) Magyarországon érvényes tervezési elvárásokat tartalmazó szabvány előírja az iskolák természetes szellőzésének megoldását.
    Ez nem biztonsági kérdés.
    Ezen elvárás mögött legfeljebb az állam beruházási pénzspórolása bújhat meg, biztonsági, műszaki szakmai indok nem hozható fel mellette.
    Vajon mi lehet a teendő ez esetben.
    Egyébként a tervezési előírások között még számtalan ehhez hasonló anomális van, ami nem gyártási és nem biztosági kérdés.
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Fazakas Miklós Feren

    2017. április 20 - 13:35:17
  • Kedves Zorád!

    Ha ennek a követelménynek a teljesülését sem hatóság, sem a beruházó nem kéri számon, akkor ez "csak" tervezői felelősség kérdése. A tervező jogosult eldönteni, hogy a tervezett megoldás megfelelő. A szabvány alkalmazása nem kötelező. Ha eltérek a szabványtól és kifogásolják a megoldásomat, akkor viszont nekem kell igazolni, hogy gondoskodtam az elvárható követelmények teljesüléséről.
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Fazakas Miklós Feren

    2017. április 20 - 13:35:39
  • Kedves Zorád!

    Ha ennek a követelménynek a teljesülését sem hatóság, sem a beruházó nem kéri számon, akkor ez "csak" tervezői felelősség kérdése. A tervező jogosult eldönteni, hogy a tervezett megoldás megfelelő. A szabvány alkalmazása nem kötelező. Ha eltérek a szabványtól és kifogásolják a megoldásomat, akkor viszont nekem kell igazolni, hogy gondoskodtam az elvárható követelmények teljesüléséről.
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Flóri

    2017. május 01 - 18:24:33
  • Egyet értek abban, hogy bizonyos szabványokat illő lenne ingyenessé tenni, aminek nem abban látom a jelentőségét, hogy a tervezők költségei csökkenjenek, hanem az építőipar színvonalának emelésében. Sok szakterületen a szabvány megfontolásai, ajánlásai nagyon hasznosak, azonban a terjesztésük, mivel pénzbe kerülnek, illegális. Ez meglehetősen megnehezíti az oktatást, az új szabványok bekerülését a gyakorlatba. Ugyanúgy a szabványok fejlődését is elősegíthetné, ha a terjesztést nem korlátozva többen bekapcsolódnának a használatukba, nyílt vizsgálatukba. A szabványok kifejlesztése az állam pénzén történik legtöbb esetben (pl. állami egyetemeken), szinte logikátlan, hogy miért ne lehetne közkincs.
    Tipikusan az épületenergetikához kapcsolódó szabványoknál ez a közjót szolgálná. Az építésügyi hatóságoknak is könnyebb dolguk lenne, ha a hanyagabb tervezéseket nem a hatóság által kiszűrhetetlen műszaki hibák jellemeznék, hanem az átgondolatlan szabványhasználat (amely jó esetben inkább a biztonság felé visz el).
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Zoárd

    2017. május 02 - 08:12:14
  • Flóri hozzászólásához
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)

Hozzászólok a cikkhez:

Új hozzáférés:

Regisztrálok

Meglévő hozzáférés: