e-gépész szaklap

A tervezett avulás úttörője, az izzólámpa

Frissítve: 2017. március 23.

Hasznos volt Eddig 24 látogatónak tetszett

Az összeesküvés-elméleteknek azért sokszor van alapjuk: A Phoebus nevű nemzetközi izzólámpakartell a villanykörtegyártás szabályozása és a világpiac felosztása céljából jött létre 1902-1903-ban. Tagja volt az összes fontosabb európai és amerikai izzógyártó cég, sőt az ázsiai és afrikai gyarmatok gyártói is.

Céljuk olyan, az iparjog eszközeivel védett technológiák kialakítása volt, amelyekkel szabályozott mederbe terelhető a tömeggyártás és kézben tarthatók a fogyasztók. Addigra világossá vált, hogy a gyártók szempontjából annál jobb, minél többször cserél villanykörtét a fogyasztó. Ha az izzók hosszú élettartamúak, az nem termel elég profitot a gyártók számára. Ha a fogyasztó nem vásárol, a fogyasztói társadalom szent tehene - a gazdasági növekedés - elhal.

A Thomas Alva Edison által 1885-ben forgalomba hozott szénszálas izzók élettartama 1500 óra körül mozgott. A századforduló után már nyilvánvaló volt, hogy az izzólámpák wolframszállal működnének a legjobban, de a wolframgyártás néhány technológiai problémája sokáig megoldatlan maradt. A húzottszálú wolframlámpák gyártási technológiáját a Tungsram újpesti gyárában dolgozták ki. A Tungsram jogelődje, az 1901-ben alakult Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (EVIRT), forgalma után a második, a kartell által megalapított kontingense után a harmadik helyen állt az AEG és a Siemens & Halske A. G. mögött.

1924-ben, amikor a Phoebus kartell élettartam-csökkentő nagy ötlete megszületett, a gyártók büszkén hirdették, hogy izzólámpáik élettartama akár a 2500 órát is elérik. Ezzel szemben a Phoebus tagjai azt találták ki, hogy az izzólámpák élettartamát egységesen 1000 órára kell csökkenteni. 1925-ben „1000 óra élettartam bizottság” néven egy munkaközösség alakult, kifejezetten olyan műszaki megoldások bevezetésére, melyek az izzólámpák élettartamának 1000 üzemórára való csökkentését célozták. Több mint 80 évvel később, egy berlini történész, Helmut Höge bukkant e bizottság tevékenységének bizonyítékaira, a kartell alapítótagjainak belső dokumentumai között. 

Íme, egy idézet a Helmut Höge által fölfedezett dokumentumokból, mely egyben a Phoebus tevékenységének kvintesszenciája: „A világítótestek átlagos élettartamát tilos 1000 órától eltérő értékben garantálni, közzétenni vagy biztosítani.” A kartell-megállapodásnak megfelelően a benne lévő cégek megkezdték a kísérleteket, hogy a korábbiaknál rövidebb életű izzókat fejlesszenek ki, amelyek élettartama nem haladja meg az 1000 órát. A kartell szigorúan ellenőrizte gyártókat, hogy mindenki biztosan tartja-e magát a megállapodáshoz. 

A gyártásközi ellenőrzés módja az volt, hogy felállítottak egy állványrendszert, amelyen foglalatok sorakoztak, ezekbe mintadarabokat tekertek be. A cégek ily módon folyamatosan figyelemmel kísérték, hogy melyik égő mennyit bír. A Phoebus bonyolult bürokratikus rendszert épített ki a szabályok betartatására. A tagok komoly pénzbírságra számíthattak, ha termékeik átlagos élettartama magasabb volt 1000 óránál. 

A tervezett elavulás elterjedésével az izzólámpák élettartama radikálisan csökkenni kezdett. Alig két év múltán a korábbi 2500 óra helyett már kevesebb, mint 1800 óráig lehetett használni őket. 1933-34-re a kartell elérte célját: egy átlagos villanykörte élettartama már csak 1000 óra volt. A sors fintora, hogy míg az izzólámpagyártás évtizedekig a műszaki fejlődés és innováció éllovasa volt, ugyanakkor épp ez a termék lett a tervezett elavulás legelső és legkirívóbb példája.

Így lett az izzólámpa nem csak az elektrotechnika hőskorának fényes szimbóluma, hanem a fogyasztói társadalom mottóját megvalósító, a „használd és dobd el életmód” bevezető terméke is.

Forrás: Villanyszerelők Lapja


Hasznos volt Eddig 24 látogatónak tetszett

Nyomtatható változat

Hozzászólások:

(Még nem érkezett hozzászólás.)

Hozzászólok a cikkhez:

Új hozzáférés:

Regisztrálok

Meglévő hozzáférés: