e-gépész szaklap

Az égéstermék-vezető a gázfogyasztó készülék része

Frissítve: 2017. április 28.

Hasznos volt Eddig 32 látogatónak tetszett

A frissített MBSZ-ről

Blazsovszky László, a Gázipari Műszaki Szakbizottság elnökének a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika című szaklap júniusi számában megjelenő cikkéből idézünk egy részletet (a VGF-re itt lehet előfizetni):

"Ha az égéstermék-vezetőt a gázfogyasztó készülék részeként tanúsították, akkor a gázipari engedélyes tervfelülvizsgálatra vonatkozó kötelezettsége kiterjed e részek kivitelezésére is. A gyártó határozza meg a helyszíni összeszerelésben szereplők felelősségi köreit, többek között a gázfogyasztó készülék égéstermék-(el)vezető tereinek (ide értve az égéstermék-elvezetőt is) égéstermék-tömör összeépítését, és hogy az összeépítés megfelelőségének tanúsítását kiktől fogadja el. Ez azt jelenti, hogy az égéstermék-vezető és annak kitorkolló idomdarabjainak elhelyezését az épületen a Földgázelosztási Szabályzat (1. számú melléklet a 19/2009. [I. 30.] Korm. rendelethez) szerint a gázipari engedélyesnek kell ellenőriznie (műszaki-biztonsági ellenőrzés). A gázipari engedélyes a műszaki-biztonsági ellenőrzést az MBSZ-ben meghatározott kritériumok szerint végzi.

A gázfogyasztó készülék részének minősülő égéstermék-vezetők időszakos ellenőriztetése és karbantartatása a gáztörvény hatálya alá tartozva, a tulajdonos feladata. A tulajdonos a karbantartást az MBSZ szerint a gyártó által előírt gyakorisággal, általában évente egyszer köteles elvégeztetni. Az ellenőrzés és a karbantartás elvégzésére a 30/2009. (XI. 26.) NFGM rendelet szerinti gázszerelő jogosult."


Hasznos volt Eddig 32 látogatónak tetszett

Nyomtatható változat

Hozzászólások:

  • Haszmann Iván

    2017. május 11 - 13:34:40
  • A cikkben idézett kijelentés félő, hogy zavart fog okozni a kivitelezést végző szakemberek között, mivel az idézett megállapítást sem a Földgázelosztási Szabályzat (1. számú melléklet a 19/2009. [I. 30.] Korm. rendeletben), sem a 7/2016. (II. 22.) NGM rendelet 5. melléklete (MBSZ)-ben nem találtam meg. (Lehet, hogy én voltam figyelmetlen - ha így van, célszerű volna a rendelet pontos paragrafusát is megjelölni).
    Az "égéstermék-vezető" megnevezés használata több, mint aggályos, mert a Magyarországon elfogadott terminológia szerint (lásd vonatkozó MSZ EN és MSZ szabványok), az "égéstermék-elvezető berendezés" fogalmat használjuk. A 95/467/EC
    (1995.10.24.) számú Bizottsági határozat értelmében, az égéstermék-elvezető berendezések építési termékek, függetlenül attól, hogy azokat a tüzelőberendezéssel együtt-, vagy külön tanúsították. Önkényesen, egy átnevezéssel, ezeket az égéstermék-elvezető berndezéseket a rájuk vonatkozó előírások alól kivonni nem lehet.
    Amennyiben az MBSZ-t módosítnai kívánják, figyelni kell arra, hogy a módosÍtás magasabb, vagy azonos szintű, hatályban lévő jogszabályokkal nem lehet ellentétes pl.: 2015. évi CCXI. törvény a kéményseprő-ipari tevékenységről, 21/2016 BM rendelet.
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Leikauf Tibor

    2017. május 11 - 14:58:25
  • Teljes mértékben egyetértek Haszmann Úr okfejtésével, hozzátéve, hogy a 2015. évi CCXI. Törvény a tulajdonos, használó kötelezettségei között a vita tárgyát képező égéstermék-elvezetővel kapcsolatban is előír kötelezettségeket Magyarországon. Az, hogy a gyártó mit fogad el, akar stb. az ö dolga, de a termékével kapcsolatban igen is az állam további szabályozásokat érvényesíthet, nem beszélve az agyonbeszélt piaci előnyről, és egyéb anyagi és műszaki következményekről (pl. következő készülékcsere, kéménycsoport járatának felhasználása stb.) amit a nem együtt tanúsított égéstermék-elvezetőkkel szemben élvezne az együtt tanúsított.
    Nem beszélve arról, hogy a használó, tulajdonos amennyiben ezt elfogadja, előbb utóbb ütközésbe kerül a kéményseprő-ipari tevékenységet engedéllyel végzővel, majd végső soron a Tűzvédelmi Hatósággal.
    A felkent gázszerelő szerezzen kéményseprő szakmunkás bizonyítványt, majd 5 év múlva mestervizsgát és akkor még egy-két jogszabály módosítása után, akár jogosultságot is szerezhetne az ilyen égéstermék-vezeték, vezető, elvezető berendezés, kémény stb. műszaki vizsgálatára, mint ahogy a kéményseprő sem jogosult a gázrendszerek, felhasználói berendezések biztonsági stb. vizsgálatára, ellenőrzésére.
    Még egy megjegyzés, a közel 17 éve húzódó meddő vita eredménye, hogy a kivitelezőknél minden esetben együtt-tanúsítottként van elsütve az égéstermék-elvezetés, pláne az egyszerűsített készülékcsere bevezetése óta. Ajánlom ezt a jelenséget minden gázos lobbista figyelmébe
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Fazakas Miklós Feren

    2017. május 16 - 11:18:11
  • A CEN/TR 1749 helyébe lépő EN 1749 európai szabvány még nem jelent meg, de a szabvány előkészítése befejeződött. Döntés született arról, hogy a CEN/TR 1749-et az EN 1749 szabvány elő-szabványának kell tekinteni, tekintettel a több százmillió Európában üzemelő gázfogyasztó készülékre, amelyek fizikai határait a vonatkozó harmonizált készülék szabványok a CEN/TR 1749 szerint rögzítették. A bizottság munkájában a kéményseprő szervezetek (köztük németek is) delegáltjai gyakran többen voltak, mint a gázkészülékes szervezeteket képviselők. Senki részéről sem merült fel olyan gondolat, hogy a gázfogyasztó készülék részeként forgalomba hozott szerelvényeket ne tekintsük a gázkészülék részének. Azaz például a C3 és C5 típusú gázkészüléknek részét képezi az égéstermék terminál és a készülék-modult az égéstermék terminállal összekötő szerelvények is. Ezt mindenhol így értik Európában! Ez az európai döntés. Meg kell érteni, hogy a forgalomba hozatallal kapcsolatos kérdések nem tartoznak tagállami hatáskörbe, hanem európai szinten dőlnek el. A gázkészülékek estében megjelent és részben már alkalmazni is kell a „;GAR”;-t amely a gázkészülékek forgalomba hozatalát szabályozó EU rendelet, amely tagállami jogi lépések nélkül lépett hatályba. Tehát az ami Magyarországon előfordul, hogy a gyakorlatban, esetenként nem tekintik a gázfogyasztó készülék részének azokat a szerelvényeket, amelyeket a gázfogyasztó készülék gyártója a gázfogyasztó készülék részeként hozott forgalomba, egy teljesen egyedi, helyi, tagállami probléma, európai szabályozással ütköző tagállami gyakorlat. Egyébként pedig az EU-ban nem létezhet olyan legális eljárás, amely egy gázfogyasztó készülékről, a gyártó akarata nélkül leválaszt egy szerelvényt és azzal szemben további követelmények teljesítését írja elő. Ez volt az a korábbi, nem fenntartható helyzet, amikor a helyi kéményseprő, korábbi hazai jogi helyzetben előírhatta, például egy DVGW által megfelelőnek minősített gázkazán átalakítását, hogy a gázkazán a továbbiakban ne a vonatkozó harmonizált európai készülékszabványnak, hanem a magyar MSZ 845 szabványnak feleljen meg.
    A kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvényben az égéstermék-elvezetőt a tüzelő-berendezés égéstermék kilépésétől definiálja a törvény. Azaz a törvény, nagyon helyesen, azokhoz a jogszabályokhoz delegálja az égéstermék-elvezető kezdeti pontjának meghatározását, amelyek meghatározzák azoknak a tüzelőberendezéseknek a fizikai kiterjedését, amelyeket tervezési céljuk szerint égéstermék-elvezetőhöz kell kapcsolni. Az MBSZ a gázfogyasztó készülékek fizikai kiterjedését, megint csak helyesen, a forgalomba hozatalra vonatkozó jogszabályokkal azonosan rögzíti (különben jogszabályi ütközések jönnének létre európai jogszabályokkal) . A gázüzemű tüzelőberendezések fizikai kiterjedését, tehát honosított európai forgalomba hozatali és hazai telepítési jogszabályok határozzák meg. Innen kezdve nem kérdéses, hogy mint kell érteni égéstermék-elvezetőn.
    Az előbbiekből következik, hogy a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvényben közölt égéstermék-elvezető fogalma, nem fedi le a gázfogyasztó készülékek égésterméket vezető meghosszabbító szerelvényeinek fogalmát. Ezért egy olyan szabályzatban, amelynek foglalkoznia kell az égéstermék-elvezetőkkel és a gázfogyasztó készülékek részét képező, égésterméket vezető meghosszabbító szerelvényekkel is, elkerülhetetlen módosítás az új kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvényben foglaltakra tekintettel, hogy a gázüzemű tüzelőberendezések meghosszabbító szerelvényeinek valamilyen megkülönböztetésre alkalmas nevet adjanak, és azt a területet is szabályozzák, amelyet az égéstermék-elvezetőkre vonatkozó szabályozás nem fedd le.
    Nemrég a felhasználói berendezés különböző CE jel hatálya alatt forgalomba hozott részeinek megfelelő kapcsolatának biztosítása került előtérbe egy CEN/TC 166 „;Kémények”; és CEN/TC 109 „;Gázkazánok”; bizottságok által készített anyagban, mint kritikus kérdés, amely szerint a megfelelő kapcsolat automatikusan nem biztosított. Arról van szó például, hogy a CE jel hatálya alatt forgalomba hozott gázfogyasztó készülék elmeinek kapcsolódása esetén az elvárhatóan tömör kapcsolat a CE jel hatálya alatt rendezett, az égéstermék-elvezető, mint egy másik CE jel hatálya alatt forgalomba hozott rendszer tömörsége, az elemek elvárhatóan megfelelő tömör kapcsolata, az előírt technológia betartása esetén, szintén biztosított. Az égéstermék-elvezető és a gázfogyasztó készülék megfelelően égéstermék-tömör kapcsolatának ellenőrzése viszont, ahol a lehetséges méret-eltérések miatt a legnagyobb valószínűséggel fordulhatott elő tömörtelenség, a senki földje volt. Eddig. Mivel a felhasználói berendezés különböző CE jel hatálya alá tartozó részeinek kapcsolódási pontjának ellenőrzése speciális kezelést igényel, a továbbiakban még fontosabb lesz, hogy ne legyenek zavarok abban a kérdésben, hogy hol végződik egy gáztüzelő berendezés és hol kezdődik az égéstermék-elvezető.

    A kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvény szerint, azaz a jelenlegi jogszabályok szerint, a kéményseprő csak azokat a tüzelőberendezéseket tarthatja nyilván, amelyekhez a Kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvényben közölt definíciónak megfelelő égéstermék-elvezető csatalakozik. Azaz például egy C3-as vagy egy C5 típusú gázfogyasztó készüléket a kéményseprő nem tart nyilván a törvény értelmében. Itt nem az a kérdés, hogy szerintünk ez helyes vagy nem, hanem hogy mi következik a jogszabályokból. Ehhez hozzá kell tenni, hogy egy megvalósított terv esetén az ellenőrzést minden esetben a tervhez képest végezzük. Azaz az ellenőrzést minden esetben a terven, vagy az egyszerűsített készülékcsere bizonylaton megadott gázfogyasztó készülék típusnak megfelelően kell lefolytatni.
  • Ezzel a hozzászólással 1 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Fazakas Miklós Feren

    2017. május 16 - 12:20:17
  • Hogy az előbbiek ismerete mennyire fontos, azt jelzi az a körülmény is, hogy az „;A”; típusú készülékeken kívül, csak a B1, B2 és C6 típusú gáztüzelő berendezések olyanok amelyek nem rendelkeznek legalább az égéstermék kivezetés egy részére kiterjedő meghosszabbító szerelvénnyel. Minden más típus esetében a meghosszabbító szerelvénynek meg kell felelnie a gázfogyasztó készülék biztonságos gyártást felügyelő európai gázkészülék tanúsító intézetnél letétbe helyezett azonosítási dokumentációnak. Ennek a tanúsítónak a négy számjegyből álló azonosítója van feltüntetve a gáztüzelő berendezés adattábláján.
  • Ezzel a hozzászólással 1 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Zoárd

    2017. május 17 - 09:16:42
  • Csodálom Fazakas Miklós Ferenc végtelen türelmes és részletekbe menő 1000+1-ik megszólalását a témában.
    Úgy tűnik, a szakma egy része ennek ellenére képtelen elfogadni a helyzetet.
    Számomra ez egyszerűen érthetetlen, felfoghatatlan.
    Mind ettől függetlenül, a következő megjegyzésem van a vitával kapcsolatban:
    Ferenc nagyon percízen végig veszi, hogy a forgalomba hozatalnak milyen követelmény rendszere van.
    Azt is tudjuk, hogy az elkészült berendezés ellenőrzését, amit egy „;kéménynél”; a kéményseprő végez, a gyártó szervízes szakemberének ugyan úgy el kell végeznie.
    Ha nincs erre felkészülve, akkor felkérhet ehhez alkalmas szervezetet, akár a területileg illetékes kéményseprő szervezetet. De azt tudni kell, hogy akkor annak a szervezetnek meg kell tanulni az adott termék égésilevegő-füstgáz elvezető rendszer ellenőrzésével kapcsolatos gyári követelmény rendszert.
    Azaz, hamis az az állítás, hogy a gázszerelő ellenőriz gázkészüléket, ez erős csúsztatás.
    A gázszerelő gázvezeték szerelést sem ellenőriz, gázkészüléket se ellenőrzött eddig se, legfeljebb akkor, ha van rá külön jogosultsága.
    Ferenc nem részletezi azokat az elvárásokat, amik egy ilyen berendezés üzemeltetésével kapcsolatosan a rendszer, szervizeléséről, környezeti kapcsolatáról szól. Természetesen lehetséges, hogy a gyári követelmény rendszer ezt is lefedi, de amit az összeszerelésen, nyomvonalvezetésen, nyomás állóságon felül vizsgálni kell, az a következő:
    -A kitorkollás környezeti hatása.
    -A rendszer szervizelhetősége (közösségi területről kitorkolláshoz eljutás, kibúvó nyílás, járda, stb.)
    -Nyomvonalvezetés mentén az OTSZ szerinti tűzvédelem.
    A fentiek a generál tervezői kör (építész, gépész, stb.) feladata tervezés szinten, kivitelezés szinten, pedig a felelős kivitelező feladata.
    Az eddigi eljárásban ezeket a feltételeket ellenőrizte a kéményseprő szakhatóság.
    Felmerülhet a kérdés, hogy egy összeminősített rendszernél fogja-e valaki ezt szakhatóságként ellenőrizni.
    A mai építési törvény szerint szakhatósági ellenőrzés nélkül is meg vannak a felelősök, (tervező, kivitelező műszaki vezetője) és az építésfelügyelet pedig ellenőrizhet.
    Ami a szabálytalan kivitelezéseket illeti, szerintem nem műszaki kérdés, hanem jogi kérdés, jelen keretek nem elégségesek ezeknek a problémáknak még csak a kifejtésére sem, nem is mennék bele.
    Ami a kéményseprő szakmunkás bizonyítvány és az 5 éves gyakorlatot illeti, meg merem kockáztatni, hogy a kémény összeszereléséhez egy általános épületgépész szakszerelő bőven elégséges ismerettel rendelkezik, amennyiben figyelembe veszi a gyártói technológiai utasításokat. A gyártói technológiai előírásokat a kéményseprő szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező szakembernek ugyan úgy meg kell tanulnia –; be kell tartania.
    Ismerve a mai szerelési rendszereket egy szakmunkás bizonyítvány csak kiinduló alap –; mind kémény, mind gépész szakszerelő tekintetben –; mivel a szereléstechnológiák 5-10 év alatt annyit változnak, hogy folyamatosan tanulni kell az újabb és újabb rendszerek szerelési előírásait.
    A gyártó szervizes szakembere is megfelelő felkészültséggel rendelkezhet a rendszer ellenőrzésére, beüzemelésére. Nem akarom lekicsinyelni az égési levegő és füstgázelvezető rendszer ellenőrzésének fontosságát, de be kell látni, hogy egy gázkészülék szervizes kolléga felkészültsége bőségesen elegendő egy gyári oktatás után egy ilyen rendszer ellenőrzésére, ami szerintem nagyságrenddel egyszerűbb feladat, mint egy komolyabb gázkazán szervizelése, beüzemelése, beszabályozása.
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Fazakas Miklós Feren

    2017. május 18 - 15:13:21

  • Természetesen egy hozzászólás kereteibe nem fér bele mindaz, amit egy tervezőnek vagy az egyszerűsített készülék cserét végző gázkészülék szerelőnek el kell végeznie egy készülék telepítése kapcsán, többek között az MBSZ-ben foglaltak szerint. A vonatkozó jogszabályok egyértelműen meghatározzák, hogy e tevékenységek végzése során miket ellenőrizzenek a tevékenységet végzők és milyen igazolt felkészültség szükséges a tevékenységükhöz. Az MBSZ éves gyakoriságú felülvizsgálatai során mindenkinek megvolt és megvan a lehetősége arra, hogy javaslatot tegyen a Szabályzat módosítására, ha az igen gondos előkészítések ellenére mégis előfordulna a gázfogyasztó készülékek telepítésével kapcsolatban olyan részterület, amelyet a Szabályzat nem fedd le kellően. Mindez azonban nem változat azon a helyzeten, hogy minden vonatkozó eljárást a terven feltüntetett típus szerint kell lefolytatni.
    Sem a gázelosztó, sem a kéményseprő nem szakhatóság. Tehát az, hogy a gázfogyasztó készülék üzembe helyezést végző gázszerelő végzi el azt a végső ellenőrzést, hogy minden feltétel rendelkezésre áll-e a gázfogyasztó készülék használatba vételére, üzembe helyezésére, egyáltalán nem lóg ki a sorból, sőt nagyon is megfelel régen kialakult gyakorlatnak. Ezt nyugodtam állíthatom, mert kezdő mérnökkoromban 1983 és 93 között a FÉG SZV mellék-foglakozású gázkészülék szerelőjeként számtalan K18-ast és más FÉG készüléknek voltam az üzembe-helyezője. Csak úgy helyeztünk üzembe egy készüléket, ha ehhez minden feltétel igazoltan megvolt, teljesültek a hatályos telepítési feltételek.

    A gázkészülékek esetében Magyarországon hagyományosan a tulajdonos, illetve használó felelőssége a karbantartás, ellenőrzés megrendelése, míg az égéstermék-elvezetők ellenőrzése kötelezően igénybe veendő szolgáltatás keretében zajlik. Az előbbieknek felel meg az MBSZ-nek azaz előírása, hogy a gázfogyasztó készülékek meghosszabbító szerelvényeinek ellenőrzésében a kéményseprő részt vehet, felkérhető, piaci alapon, ahogy a karbantartási tevékenységét a gázkészülék szerelő is piaci alapon végzi a tevékenységét. Ezen a területen ez a kialakult gyakorlat. ezért aki ezen a területen kíván tevékenykedni, annak ezt a régen kialakult gyakorlatot tudomásul kell venni. A lényeg, hogy a Gázkészülék irányelv hatálya alatt forgalomba hozott szerkezeteket a gázkészülékekre vonatkozó tagállami szabályozás szerint kell telepíteni, karbantartani és ellenőrizni, de arról nem tagállami szinten döntünk, hogy a felhasználói berendezésnek mely részei képezik a gáztüzelő berendezés részét. Elméletileg persze megtilthatnánk egyes CEN/TR 1749 szerinti típusok telepítését.

    Az égéstermék-elvezető és az égéstermék-vezető megkülönböztetése a gázfogyasztó készülékek telepítésével kapcsolatban számtalan okból elkerülhetetlen. Legtriviálisabb ok, hogy a gázfogyasztó készülékek részeiként az égéstermék-vezetőt a Gázkészülék irányelv hatálya alatt, a gázfogyasztó készülékek részeként hozzák forgalomba, míg az égéstermék-elvezetőket önálló termékként, az Építési termék rendelet hatálya alatt. A tagállami telepítési előírásoknak ezek közöl elsősorban az elkülönült megfelelőség igazolások hatálya alatt forgalomba hozott szerkezetek megfelelő kapcsolatát kell biztosítania, mert a másik estben, egy tanúsított szerkezeten belül, a megfelelőséget elsősorban a forgalomba hozatali szabályozás keretei között kell biztosítani. Azaz alapvető elvi különbségről beszélhetünk a két esetben.
  • Ezzel a hozzászólással 1 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Fazakas Miklós Feren

    2017. június 08 - 12:52:09
  • Az MBSZ-nek semmi köze sincs ahhoz, hogy az EU még csatlakozásunk előtt a jogrendjével lehetővé tette olyan gázfogyasztó készülék típusok forgalomba hozatalát, amelyek részét képezi a függőleges égéstermék-vezető szerelvény, a tető felett elhelyezendő égéstermék-terminállal együtt. Ezt az EU-s jogrendet 1998-ban honosítottuk a 22/98 IKIM rendelettel (Gázkészülék irányelv) . Úgy gondlom, hogy 1998 óta elegendő idő állt rendelkezésre, hogy a szakterületen dolgozók megértsék, hogy meghosszabbított gázfogyasztó készülékek nemcsak az 1960-es évektől ismert vízszintes, hanem függőleges meghosszabbító szerelvényekkel is forgalomba hozhatók, immár Magyarországon is. Azaz 1998-óta a helyzet ebben a kérdésben változatlan. Tehát az égéstermék-vezető 1998 óta a gázfogyasztó készülék része!!! Az MBSZ-ben csak annyi a várható változás, hogy az eltérő jogi státuszú szerelvények elnevezésük alapján is megkülönböztethetők lesznek, egymástól, ami szükségszerű egy olyan szabályzatban, amely ezeket az eltérő jogi státuszú szerelvényeket eltérő szakterületekhez kell rendelje, a vonatkozó magasabb szintű jogszabályok szerint, a szakterület felelősségi mátrixában.

    Az MBSZ-nek, mint tagállami telepítési szabályzatnak szabályoznia kell valamennyi EU-ban forgalomba hozható gázfogyasztó készülék típus telepítésének feltételeit. Ha a Szabályzat nem terjedne ki valamennyi EU-ban forgalomba hozató gázfogyasztó készülék típus telepítésére, akkor annak az lenne a következménye, hogy azoknak a megoldásoknak az esetében, amelyek nem tartoznának a Szabályzat alkalmazási területébe, elvileg bárki, bármit megtehetne. Tehát leszögezhetjük, hogy nem az MBSZ hozta létre a meghosszabbított gázfogyasztó készülék típusokat. Az MBSZ csak előírt feladatkörének megfelelően szabályozza valamennyi gázfogyasztó készülék típus telepítését, amely az EU piacain forgalomba hozható!

    Ez hasonló kérdéskör, mint a szabványoknak megfelelő és nem megfelelő megoldások kérdésköre: Súlyosan helytelen, ha valaki úgy fogalmaz, hogy „;egy szabvány megtilt valamit”;. Ezt gyakran hangsúlyozzák az európai szabványtárgyalásokon. Ha egy megoldás nem a rendelkezésre álló szabvány szerinti, akkor az adott megoldás egyszerűen csak kívül esik a szabvány alkalmazási területén, de nem tilos! Például az MSZ 845 alkalmazási területe csak a maximum 10 csatlakozással, bekötéssel rendelkező gyűjtő-kéményekre terjed ki. Ebből nem szabad arra következtetni, hogy a „;11 vagy 11-él több bekötéssel rendelkező gyűjtőkéményeket az MSZ 845 tiltja”;. A helyes következtetés az, hogy az MSZ 845 alkalmazási területe a 10-nél több bekötéssel rendelkező gyűjtőkéményekre nem terjed ki. Vagy például, ha egy szabvány csak a fém kéményajtókat ismeri, abból nem vezethető le az, hogy az eltérő anyagból készült kéményajtók nem megfelelőek, mert a szabványok nem tilthatnak meg megoldásokat!!! Tehát abból, hogy egy megoldás kívül esik egy szabvány alkalmazási területén, csak az következik, hogy műszaki megoldás megfelelőségét a tervező nem igazolhatja a szabványnak való megfelelőségre hivatkozva, hanem a megfelelőséget más módon kell bizonyítania.

    Azokban az esetekben, amikor egy tervezett megoldás megfelelőségét egy kijelölt szervezetnek kell elbírálnia, akkor ez a szervezet nem állapíthatja meg a megoldás nem-megfelelőségét azon az alapon, hogy a megoldás kívül esik egy szabvány alkalmazási területén. Sőt a kijelölt szervezet köteles azoknak a megoldásoknak a megfelelőségét is érdemben elbírálni, amelyek kívül esnek a szakterületen használatos szabványok alkalmazási területén. Tehát az, hogy egy adott megoldás kívül esik egy szabvány alkalmazási területén, nem képez jogalapot arra, hogy a bíráltra kijelölt szervezet a megállapítsa a megoldás nem-megfelelőségét!

    Amikor egy szabályzat úgy fogalmaz, hogy egy megoldásnak valamely szabványnak kell megfelelnie, azt minden esetben úgy kell érteni, hogy a megoldásnak legalább a szabvány szerinti biztonsági és esetleg más, a szabványban is szereplő, de jogszabályokban előírt követelményeket kell teljesítenie. Ezzel a feltétellel a szabványtól eltérő megoldásokat is kötelező elfogadni. Ebből következően az adott szakterületen a megfelelőség-értékelésére jogszabályban kijelölt szervezetnek felkészültnek kell lennie a szabványok alkalmazási területén kívül eső megoldások elbírálásra, kötelességük a szabványok alkalmazási területén kívül eső megoldások megfelelőségét is érdemben elbírálni.
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Fazakas Miklós Feren

    2017. június 08 - 13:19:33
  • Utolsó bekezdés javítva:
    Amikor egy szabályzat úgy fogalmaz, hogy egy megoldásnak valamely szabványnak kell megfelelnie, azt minden esetben úgy kell érteni, hogy a megoldásnak legalább a szabvány szerinti biztonsági szintet kell elérnie, és esetleg a szabványban is szereplő, de jogszabályokban előírt követelményeket kell teljesítenie. Ezzel a feltétellel a szabványtól eltérő megoldásokat is kötelező elfogadni. Ebből következően az adott szakterületen a megfelelőség-értékelésére jogszabályban kijelölt szervezetnek felkészültnek kell lennie a szabványok alkalmazási területén kívül eső megoldások elbírálásra, kötelességük a szabványok alkalmazási területén kívül eső megoldások megfelelőségét is érdemben elbírálni.
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)
  • Zoárd

    2017. június 08 - 13:19:45
  • 1998, 19 évvel ezelött volt. No comment.
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)

Hozzászólok a cikkhez:

Új hozzáférés:

Regisztrálok

Meglévő hozzáférés: