A Koordinációs Szövetség újragondolása
2017. május 24. | e-gépész | | 0 |
Az új elnök, Barótfi István szakított az eddigi koncepcióval, a koordinációs szereppel, azaz azt inkább szélesebb távlatba, az épületgépészet szűkebb pátriájából az épületgépész környezetét jelentő műszaki és szociológiai térbe helyezte.
Az épületgépészeti szervezetek a szakmai és érdekvédelmi tevékenységükkel, saját fenntartásukhoz szervezett vállalkozói tevékenységükkel lefedik az egész szakterületet, a meglévő szakmai szervezetek mellett hiánykét jelentkező feladatok nem mutatkoznak, így ebben a térben működő szereplőkkel történő esetleges megegyezés, vagy kompromisszum sem jelent tartós és gondolati, gazdasági többletet nyújtó, tartalmas működési lehetőséget a szakterület számára. A MÉgKSz céljainak újragondolásánál teháta lehetőségeket az épületgépészet terén kívülre célszerű helyezni.
A szakterület aktuális tennivalóihoz elegendő a szakma belső kapcsolatrendszerében a megoldások megkeresése, de ebben az esetben tulajdonképpen kényszerpályáról, gyakran tűzoltásról van szó. Egy időpillanatban a megoldandó probléma vagy feladat, egy korábban hozott vagy nem hozott döntés következménye. Ahhoz, hogy egy időpontban döntési lehetőségünk legyen, ismerni kell a tendenciákat és azokat az összefüggéseket, melyek a tendenciákat befolyásolják, meghatározzák. Az épületgépészet jövője szempontjából a háromdimenziós tér és a körülötte levő világ viszonyait kell vizsgálni. A MÉgKSz tevékenységének új célkitűzése, hogy tevékenységét ne az épületgépészet háromdimenziós terében, hanem hangsúlyozottan a tér és a környezet közötti kapcsolatban fejtse ki. Azt kapcsolatot vizsgálja és építse ki, amelyik az épületgépészet és a gazdaság, a társadalom, a tudomány, a kormányzat, az élő világ és annak fenntarthatósága viszonyában a szakterületet érinti, jövőjére meghatározó hatással van.
Az épületgépészet jövője szempontjából meg kell erősíteni a társadalmi beágyazottságát és ehhez fel kell tárni a szakterület megítélését a civil és kormányzati szféra részéről, elemezni és értékelni kell a tudomány eredményeinek, tendenciáinak hatását, az ebben rejlő lehetőségeket, és arra kell törekedni, hogy a szakterület ismertsége és elismerése növekedjék. Eddig az alapállás általában fordított volt, célként az fogalmazódott meg, hogy a szövetség a szakma hangja, az helyett, hogy a szakma meghallotta volna a világ hangját. Tudomásul kell venni, hogy nem az épületgépészet határozza meg a jövőnket, hanem az épületgépészetnek kell alkalmazkodni a változó világ kihívásaihoz. A jelenlegi szakmai bezártságot fel kell váltani a nyitottságnak, a befogadásnak és az együttműködésnek. Ennek azonban nem az az útja, hogy gondolkodásunkat, szakmai ismereteinek próbáljuk más területekre ráerőltetni, hanem meg kell ismerni, hogy miként vélekednek a szakterületről, milyenek az elvárások és mi hogyan tudjuk ezt kielégíteni. Általánossá kell válni annak a szemléletnek, hogy nem az a fontos, hogy én kit ismerek, hanem az, hogy engem ismernek-e?
A szövetségnek az újragondolt célkitűzése alapvetően az épületgépészet és a környező világ közötti viszonyok értékelése, elemzése, stratégia kidolgozása és egyfajta tükör állítása, melyben a szakterület jól, reálisan látja magát, mozgásterét és tennivalóit. Ha ez a munka kellően szakszerű, számadatokkal, tudományos háttérrel alátámasztott, akkor ez kottaként szolgálhat a kormányzat törvényalkotó tevékenységéhez és a szakmai szervezetek és így az épületgépészet szakma különböző területein is a jövőbe mutató célok meghatározásához. Ezzel a tevékenységgel a szakterület elindulhat a végrehajtó, tűzoltó munkáktól az innováció irányába. Ezzel a tevékenységgel a szakmai szervezeteket kikerülhetnek abból a megalázó jelenlegi gyakorlatból, hogy nem szakemberek törvényalkotási folyamatában formálisan véleményt formálhatnak, hanem az épületgépészeti szervezetek kezdeményezhetik és formálhatják a szakterület szabályozását. Ez azonban csak akkor reális lehetőség ha a szakmai szervezetek előbbre járjanak, mint a kormányzati szervek és több és körültekintőbb szakmai megalapozottsággal rendelkeznek. A MÉgKSz újragondolt célkitűzéseiben tehát a lényeg, hogy ne a szakmát vigyük az épületgépészetből kifelé, hanem a világ társadalmi, gazdasági politikai és környezeti változásait közvetítsük az épületgépészetbe, az épületgépészet felé. Nem hagyhatjuk, hogy a szakterület mellett a világ elmenjen és mi csak állandóan kényszerkövető pozicióban bezárkózottan egymást emésszük.
Fontos érzékelni, hogy a célkitűzésekben megfogalmazottak nem azt jelentik, hogy a szövetség konkrét törvénytervezeteket fog előkészíteni, vagy a szakterületen belül a különböző szakágak számára ajánlásokat a fejlesztésre, vagy innovációra, hanem azt, hogy az összefüggéseket igyekszik feltárni és ezzel hozzájárulni és elősegíteni az ilyen tevékenységeket. Az összefüggések feltárásában, bemutatásában általában a kapcsolatok kompetens közreműködőit, alapvetően tehát nem épületgépészeket kell megnyerni a munkához. Ilyen céloknál el kell felejteni azt a gyakorlatot, hogy épületgépészek írnak, vagy adnak tanácsot épületgépészeknek. A szövetség új célkitűzése: nyitottan a világra, hogy az épületgépészet annak aktív részesei lehessen és ne hagyja, hogy szakmai bezártsága következtében a világ el menjen mellette.
Aktuális feladatok
Miközben a szövetség céljai újra megfogalmazásra kerültek, lényeges szempont a működés folytonosságának a fenntartása. Ezt az a meggyőződés is erősíti, hogy az értékeket egy új gondolatért nem feltétlen kell elvetni, nem kell mindig új gondolat esetén újra és előlről kezdeni mindent. A szövetséga múltban értéket hozott létre, volt olyan időszak, amikor progresszív volt, betöltötte az alapító elképzelése szerinti célját, de ezirányú törekvés mára már elfogyott, a cél kiürült és át kell alakítani. Ez az átalakítás sok munkával jár, de a szervezet tagjainak elvárása és a vezetés szakmai elkötelezettsége reménytkeltő. A feladatok között az új célokhoz új kapcsolatok, új támogatók megnyerése, a működési szabályok átalakítása mellett a korábban már elkezdett munkák folytatása, illetve a szövetség által kezdett, nevével összenőtt feladatok elvégzése fontos tennivaló. Ezek között talán az egyik legjelentősebb a Magyar Épületgépészet Napja megrendezése. Az elmúlt években ezzel kapcsolatban is nézetkülönbségek alakultak ki, de ezek korrekciója alapvető szándék.
A MÉN a szakterület nagy seregszemléje dr. Léderer András ötlete alapján kezdődőt, majd a MÉgKSz rendezésébenaz ezredforuló óta november utolsó hétvégéjén kerül megszervezésre. A rendezvény célja a szakma képviselőinek találkozása és közös ünneplés. A rendezvény eredeti elképzelései nem változtak, de a programja folyamatosan bővült. A szövetség új elképzelései szerint a rendezvénynek a szakma legszélesebbkörűen értelmezett épületgépészeti rendezvénynek kell lenni. Ez alatt azt értjük, hogy a szakma valamennyi művelőjének a gyártótól a forgalmazókon keresztül a felsőfokú végzettségűek intézményi kötődésétől függetlenül találkozni tudjanak az ország bármely részéből is jöjjenek. Természetesen nem szeretnénk figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az épületgépészek találkozásának az országban Debrecenhez és Pécshez kötődően is vannak hagyományai, így ezt a rendezvényt egyúttal a budapesti egyetemi megjelenésnek is helyet adva kell lebonyolítani. A rendezvénynek tehát a kialakult hagyományokat követve az év legrangosabb és legszélesebbkörű részvételre számító épületgépészeti ünnepének kell lennie, mely színvonalas, emlékezetes, maradandó találkozást jelentsen a résztvevők számára. Ennek érdekében bővült a 2017. évi MÉN rendezői köre, a MÉgKSz, MÉGSZ, MMK és a BME, akika feladatokat közösen vállalják, és tesznek meg mindet a siker érdekében. A rendezők a közel jövőben véglegesítik az ezévi elképzeléseket és a szervezők aktív munkájára számítva joggal remélhetjük a rendezvény sikeres megvalósulását.
A működés folytonosságának tartalmi kérdései mellett fontos feladat a likviditás biztosítása. Ennek legcélszerűbb módja az volna, ha a megváltozott célkitűzések ismeretében a szövetség taglétszámát növelni lehetne. Ehhez idő, szívósság de főként a célok világos, ugyanakkor vonzó megfogalmazása és elfogadtatása a potenciális tagok körében. Nehézséget főként az jelenti, hogy a célok hitelességhez ma még nincs megfogható igazolás, így marad a személyes meggyőzésem, eddigi életpályám és kemény munka, de bízom benne, hogy az erőfeszítések eredményre vezetnek és ez az egész épületgépészet javára fog válni.
Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
