e-gépész szaklap

Csak rajtunk múlik, hogyan csináljuk

Frissítve: 2017. május 25.

Hasznos volt Eddig 11 látogatónak tetszett

Beszélgetés Nagy Gyulával, a Magyar Mérnöki Kamara új elnökével. Remek tervek, például a szolgáltatói kamara víziója, a kamarai tevékenység nyilvánossága, egységes minősítési rendszer, a szakmai továbbképzési rendszer fejlesztése.

Hogyan látja, milyen örökséget vesz át?

Egy jól működő apparátust tudok átvenni, és számtalan olyan megkezdett feladatot, cselekvési programot látok, amelyeket folytatnunk kell. Az elmúlt ciklusban rengeteg eredmény született, a kamara jól és okosan építkezett. A megyei kamaráknál és a szakmai tagozatoknál folytatott megbeszéléseken ugyanakkor a legmeglepőbb talán az volt, hogy szinte csak rosszat hallottam. Folyamatosan mindenki azt ismételgeti, hogy mi nem jó. Az eredményekről vagy akár csak az erőfeszítéseinkről szinte szó sem esett, Ez sajnos ugyanaz a mentalitás, mint amikor megkérdezik tőled, „hogy vagy?”, te meg válaszul csak panaszkodsz.

Mivel magyarázza azt az újra és újra előkerülő vélekedést, hogy a kamarai tag nem kap semmit a pénzéért, sőt még macerálják is, hogy képezze magát?

Ez a nézet sok esetben tájékozatlanságból, a kamara érdekérvényesítő képességének vagy lehetőségeinek túlértékeléséből adódhat. A kamarai tagoknak fogalmuk sincs arról, hogy a szakmai önkormányzat apparátusa, főtitkársága mekkora munkát végez a háttérben, hogy vannak tisztségviselők, akik nap mint nap reggeltől estig dolgoznak a kamaráért. Nem lehet megfelelő az információáramlás, mert bár az országos kamarának megvannak a jól működő kommunikációs platformjai – saját folyóirata, honlapja –, tagjai túlnyomó részének kevés fogalma van arról, mi történik a kamarában, milyen ügyekben dolgozunk mérnökeinkért. Ezen változtatni kell. Rengeteg információ gyűlik össze a kamara területi és szakmai szervezeteiben, és ezekkel az információkkal sokkal jobban kell gazdálkodnunk. Nyilvánosságra kell hozni például azokat az állásfoglalásainkat, véleményeinket is, amelyek egy-egy közbenső egyeztetésen alakulnak ki. Az előttünk álló időszakban el kell érnünk, hogy az országos mérnöki kamara valóban erősítse szolgáltató szerepét. 

Lát olyan kamarai aktivitási felületeket és feladatokat, ahol nem további építkezésre, hanem irányváltásra lesz szükség?

Az építkezés híve vagyok, Az alapok pedig kiválóak. Ahol valóban irányváltásra lesz szükség, az a minősítések területe, ahol nem sikerült egységes rendszert kialakítani. Ezt sürgősen rendbe kellene tenni, mert hiába van szakmagyakorlási szabályzatunk, ha nem egyforma elvek szerint alkalmazzák a területi kamarák. Ugyanilyen szakmagyakorlási kérdés a korábbi jogosultságok folytonossága. Egy jellemző példa: aki 1986 óta harminc éven át vezető tervező volt, de elmulasztotta ezt egy adott időpontban a kamaránál megújítani, az nem kapja meg a jogosultságot többé. Ez így nincs rendjén. Kérdés továbbá, hogy miként kezeljük azokat a régi jogosultságokat, amelyek ma már nem léteznek. Valaki például technikusként műszaki ellenőri jogosultsággal rendelkezett, s amikor meg akarta újítani, azt mondták neki: technikusként többé már nem tehet műszaki ellenőr. Ha újonnan kéri a jogosultságot, így van, de harmincéves szakmai tapasztalat birtokában valóban nem kaphatja meg? Szerintern nem kellene mereven ragaszkodnunk a továbbképzési témák csak évenkénti frissítéséhez, megújíthatóságához sem. Ha év közben van olyan előadásanyag, amit azonnal tudomására kellene hozni a kollégáknak, akkor ne várjunk arra, hogy majd decemberben akkreditálják és februárban oktathatják. Ami jó, legyen azonnal bevezethető. Le kell bontani a magunk állította felesleges korlátokat. A kamara éppen a szakmai képzésben és annak fejlesztésében tud nagyon hatékony lenni. Csak rajtunk múlik, hogyan csináljuk.

Elődje stratégiákban és éves cselekvési program szerint szervezte az országos kamara munkáját. Ön is ezt a modellt folytatja majd?

Ez követendő példa és modell a munkavégzésben, a kapcsolattartásban és az egyeztetésekben – a jogalkotóval, kamarai szervezetekkel, más szakmai tömörülésekkel – egyaránt. Igen, napi feladatainkat ezután is így kell majd végeznünk.

Már most hallani olyan véleményeket, hogy érkezésével felértékelődik a szakmai tagozati munka. Így lesz?

A kamarai működés egyik alapja a tagozatokban zajló szakmai munka. Ha a tagok jól választanak, egy-egy tagozatban a szakma vezető szakemberei dolgoznak, és ez segítség valamennyiünk számára. A tagozatokhoz tartozó, jól működő megyei szakcsoportok hasznosan tudják segíteni a kis apparátusú területi kamarák szakmai munkáját is. Saját példámon is hogy látom, hogy nagyon sok olyan munka hárul a tagozati elnökökre, amelyeket nem minden esetben tudnak saját háttérapparátusukkal megoldani. Ekkor az országos kamarának kell segítséget nyújtania. A kamarai szervezetek összefogása, tevékenységük összehangoIása elengedhetetlen a sikeres működéshez. Együtt, közösen dolgozva sikeresek leszünk.

Mi az oka annak, hogy a megyei kamarák nem nagyon tudják megszólítani a fiatal mérnököket, miközben a szakmai tagozatok berkeiben már megjelentek az ifjabb nemzedékek tömörülései, szakosztályai?

Ez megint csak rajtunk múlik. Akarjuk-e, hogy fiatalokat vonjunk be a munkába, szánunk-e időt és energiát, hogy foglalkozzunk ezzel? Vagy elvagyunk magunkban,és egyszer csak azt látjuk majd, hogy hárman maradtunk? Fontos kérdés. Segíteni kell a megyei kamarákat is, de a következő cselekvési tervünk egyik pontja is a fiatalítás előkészítése lehetne. Ne kerteljünk, a kamara ma javarészt hatvan év feletti, idős emberekből áll! Ezért is kell erősítenünk a kamara szolgáltató szerepét, hogy a fiatalok érezzék, motiváljuk, segítjük őket. Meg kell ismertetnünk őket a kamarai munkával, hiszen közülük kerülnek majd ki a jövő tisztségviselői. Ma egy tervezőirodában dolgozó harmincéves mérnök kolléga azt mondja, miért lépjek be a kamarába, ha a főnök úgyis aláírja a tervet, és különben is, a kamarában csak díjat fizettetnek, és el kell menni olyan előadásokra, amik nem érdekelnek?!

Vannak ötletei?

Nekem is feltették nemegyszer azt a kérdést: mit ad a kamara? Szerintem elsősorban lehetőséget. Például arra, hogy segítsünk magunkon. Ez egy szakmai önkormányzat, amely szakmai kérdések megoldásában tud hatékonyan működni. Az érdekérvényesítésben sok tényező befolyásolja a hatékonyságunkat. A kamarának a szakmaiságot kell képviselnie. Mi ebben tudunk jók lenni, hiszen ehhez értünk. S még valami: akiben nincs elhivatottság, azt nem tudod munkára fogni. Sokunknak jelent ez nehézséget, hiszen a kamarai munka az alkotó mérnöki munkától veszi el az időt, nem is keveset. Tisztességesen megfizetni pedig nem tudjuk azokat, akik hajlandók dolgozni a köztestületekért, a mérnökök közösségéért. Ezért bizonyos kamarai vállalkozási tevékenységekkel – amelyek persze nem jelentenek konkurenciát a piacon tevékenykedő mérnökeinknek – a munkacsoporti feladataink ellátásához vagy a tagozati munka költségeihez többletfinanszírozást rendelhetünk.

Az országos köztestület egyik feladata a mérnökpolitika meghatározása, Hogyan politizáljon a kamara?

A véleményünket folyamatosan nyilvánosságra kell hoznunk. Ha jól átgondolt, megalapozott és támadhatatlan javaslataink vannak, akkor erről tájékoztatni kell a jogalkotót, és megragadni minden lehetőséget a konzultálásra. Mégpedig kimondottan szakmapolitikai alapon. Világosan látszik az elmúlt időszak alapján, hogy csak így lehet eredményeket elérni. Nem elég egy jogszabálytervezet három paragrafusát elolvasni. Átfogó, körültekintő elemzésekre van szükség, meg persze arra, hogy a szakmai, gazdasági, esetleg politikai érdekek minél többször keresztezzék egymást.

Az elmúlt időszakban többszöri nekifutásra sem sikerült eredményesen működtetni a kamara vállalkozói kollégiumát.

A tervezéssel és szakértői munkával foglalkozó mérnökeink több mint kilencven százaléka néhány fős mikrovállalkozásban végzi munkáját, az ő érdekeik védelmét kiemelten kell kezelnünk. A kamara vállalkozói kollégiuma nem igazán szólította meg őket, akiket viszont megszólítana – a nagyobb mérnökirodákban dolgozó kollégákat –, azoknak léteznek más kapcsolódásaik. Azokkal a nagy szakmai szervezetekkel kellene közös nevezőre jutnunk és erősítenünk az együttműködést, amelyek mögött komoly cégek állnak. Amikor megválasztottak az Épületgépészeti Tagozat elnökének, programom egyik sarokpontja az volt, hogy a szakterületünkön működő sok-sok különféle szervezet fogjon össze. Sokan adtak hangot pesszimizmusuknak, mondván, úgysem fog sikerülni. Aztán mégis összejött. Mára a meghatározó épületgépészeti szervezetekkel jó a kapcsolatunk, és ezek a csoportosulások elkezdtek egymással is beszélni. Sőt, az épületgépész szakmának már létezik egy nagyon erős, összetartó, baráti magja is, nem kirekesztve másokat.

Forrás: Mérnök Újság


Hasznos volt Eddig 11 látogatónak tetszett

Nyomtatható változat

Hozzászólások:

  • Taszi42

    2017. június 24 - 18:02:50
  • Én elhiszem, hogy sokat dolgozik a Kamara a mérnökeiért, de ebből nem érzünk semmit vagy alig-alig valamit. A Kamara az állam meghosszabbított keze úgy, hogy nem kerül nekik semmibe. Az állam és a posztszocialista szervezetek most már közel 60 ezer jogszabállyal felvértezve ütik-vágják a dolgozni akarókat. Itthon 5-ször annyi energiával és ötöd annyi jövedelemért lehet elvégezni ugyan azt a munkát, mint a világ boldogabb felén és ezt a tízszeres különbséget nem tudják elviselni az emberek és tűnnek el az országból.
  • Ezzel a hozzászólással 0 olvasó ért egyet.
    (Az egyetértéshez be kell jelentkezni)

Hozzászólok a cikkhez:

Új hozzáférés:

Regisztrálok

Meglévő hozzáférés: