A Parlamentben a Kamaráról
2009. november 30. | e-gépész | | 1 |
Tegnap Barsiné Pataky Etelka beszédet mondott a képviselők előtt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény módosítása kapcsán. Beszédében a fő vonulatot a Mérnöki Kamara jelentette, érdemes hát elolvasni.
ELNÖK: Most pedig soron következik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, valamint a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása. A törvényjavaslatokat T/9354. valamint T/9355. számokon kapták kézhez a képviselőtársaim. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyeket T/9354/1-9., valamint T/9355/1-4. számokon megismerhettek.
Tisztelt Országgyűlés! Barsiné Pataky Etelka, az Európai Unió néppárti képviselője előzetesen jelezte, hogy a mai vitában szólni kíván, 15 perces időkeretben. A képviselő asszonyt illeti a szó.
BARSINÉ DR. PATAKY ETELKA (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Elnök Úr! Köszönöm a meghívást, hogy mint európai parlamenti képviselő a belső piaci szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat vitájában felszólaljak.
2004 januárjában nyújtotta be az Európai Bizottság a brüsszeli köznyelvben Bolkenstein biztos nevéről elhíresült direktívát, amely attól a perctől kezdve vita tárgya volt, és nagy tüntetéseket váltott ki. Mindazok, akiket érintett, ugyanis féltek. Pedig ebben az irányelvben az uniós alapszerződésben lefektetett jogokról van szó. A négy alapszabadság egyike a szolgáltatások szabad áramlása. De még a 2000. év elején is több száz akadály volt az Európa-szerte nyújtott szolgáltatások előtt. Mi az Európai Parlamentben tehát 2004-től tárgyaltuk ezt az irányelvet, 2006. február 16-án első olvasatban döntöttünk róla, majd pedig 2006 decemberében második olvasatban, amikor el is fogadtuk közösen a Tanáccsal ezt az irányelvet.
Ez azt jelenti, hogy három éven keresztül vitattuk és tárgyaltunk a Tanáccsal és az Európai Parlamenten belül. Erre az időre szükségünk volt, és ezt figyelmébe ajánlom a magyar törvényhozásnak is. Ez alatt a három év alatt az egyik legérzékenyebb kérdés kikerült az irányelvből, nevezetesen, az úgynevezett származási ország elve. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatóra, bárhol nyújt szolgáltatást, annak az országnak a törvényei vonatkoznak ebben a kontextusban, amiből érkezett. Tehát egy görög szolgáltató Magyarországon a görög jogrend alapján szolgáltathat. Ez kikerült az irányelvből, és helyette megfogalmazásra került a szolgáltatásnyújtás szabadsága, vagyis hogy a szolgáltatásra vonatkozó szabályokat az a tagállam állapíthassa meg, ahol a szolgáltatásra sor kerül. Természetesen megkülönböztetés-mentesnek kell lenniük ezeknek a szabályoknak, arányos mértékűnek és világosnak.
Ebben az egész vitában a magyar állam pozíciója az volt, hogy minél liberálisabb, annál jobb. Ez volt a szemszög, amiből ezt az irányelvet vizsgálták, hogy minél hamarabb jussanak az európai piacra a magyar vállalkozók. Azonban kevésbé tűnt fontosnak az a körülmény, amit gyakran elfelejtünk, amikor európai uniós jogszabályokat illesztünk át a saját jogrendünkbe, hogy ezzel mi is megnyitjuk a piacainkat az Európai Unió bármelyik tagállamából érkező szolgáltatók előtt. És miután ez kevésbé tűnt fontosnak, ezért ez a körülmény felkészületlenül ért bennünket. Mindenesetre én ezt olvasom ki a Ház előtti salátatörvényből.
Ha lefordítjuk a hétköznapok nyelvére, akkor ez azt jelenti, hogy nem éltünk ebben a salátatörvényben azzal az Európai Parlamentben kiharcolt joggal, hogy az itt, Magyarországon nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat mi állapítsuk meg megfelelően. Mit értek ez alatt? Azt értem, hogy egyformán érvényesüljön az európai és a magyar érdek. Vagyis élvezzük a közös piacnyitás előnyeit, de ne kerüljenek a hazai vállalkozók, a különböző szolgáltatások emiatt hátrányba.
A gazdasági és pénzügyi válság közepette, higgyék el, hogy minden tagállam nagyon gondos elemző és egyeztető munkával fogja ezt az irányelvet átültetni. Kedves Képviselőtársak! Nem babra megy ez, amiről itt ma beszélünk; a bőrünkről van szó. Három évvel ezelőtt, az autópálya-finanszírozás kapcsán itt mondtam el, hogy ha azt a kreatív finanszírozást, amelyet a kormány beterjesztett, megvalósítjuk, akkor az a bőrünkre fog menni. Most tegnap önöknek itt, ebben a Házban azért is kellett meghozni a szigorító törvényeket, mert akkor nem hittek nekünk, és most megfizettetik velünk az árát.
Elnök Úr! Ezért éltem a meghívás lehetőségével, hogy ma itt szóljak. A vezérszónoki felszólalásban az hangzott el, szinte minden attól harsog, hogy eleget kell tennünk a közösségi jogi kötelezettségeinknek, az adminisztratív terheket csökkenteni kell. Ez helyes - de ez csak az egyik oldal. A nehezebb, a feladat: a magyar szempontok érvényesítése. Ebben a salátatörvényben ez a körülmény nem jelenik meg erősen, elbillen az egyik oldalra ez a törvénycsomag. De hát nem is lehet száz hatósági eljárást módosítani egynéhány hónap alatt.
Kedves Képviselőtársak! Magyarországnak öt, de ha szigorúan veszem, legalább három éve volt arra, hogy foglalkozzon azzal, amitől fél Európa hangos volt az elmúlt időszakban, és tüntetések pergőtüzében élt Brüsszel és Strasbourg.
Kovács Zoltán, a Fidesz vezérszónoka elmondta, hogy mi a Mérnöki Kamara álláspontja. A mérnökök joggal kifogásolják a lényegi egyeztetés elmaradását. És ma azért is jöttem el, hogy elmondjam, hogy mi az, amit önök, képviselőtársak, megtehetnek, segíthetik ebben a kormányt, hogy a szolgáltatási irányelv a piacok szabadságát hozza, és egyben a hazaiak ne kerüljenek versenyhátrányba.
Nem szeretnék a protekcionizmus vádjával illetődni. Azt gondolom azonban, hogy itt vannak olyan hazai érdekek, amelyeket képviselnünk kell. Már csak azért is, mert ezek a mi szolgáltatóink, amit tudnak, az értékes és sok esetben a közérdek irányába mutat. És a kulcs, kedves képviselőtársak, tisztelt elnök úr, a közérdek.
Két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az a véleményem, hogy az engedélyekhez és bejelentésekhez kötött szolgáltatások körét bővíteni kell. A szolgáltatási irányelv alapján a határon átnyúló szolgáltatások a fogadó ország által közérdeken alapuló kényszerindok esetén korlátozhatók. Ezek a korlátozások nem lehetnek diszkriminatívak, és nem léphetik túl a szükségesség és arányosság elvét. De ilyen közérdeken alapuló kényszerindoknak minősülnek a mérnöki szolgáltatás esetében a városi és természeti környezet védelme, az életvédelmi és vagyonbiztonsági körülmények. Nekünk tehát felül kell vizsgálni és lehetőleg tágabbra kell meghúzni azon mérnöki szolgáltatások körét, amelyeknek nyújtása Magyarországon, közérdek alapján engedélyhez vagy bejelentéshez köthető. Azt gondolom, hogy a Mérnöki Kamara tud ehhez érvrendszert és segítséget adni.
A másik szempont, amire szeretném felhívni ma a figyelmet, a minőség-ellenőrzés kérdése. A szolgáltatási irányelv célja többek között az, hogy biztosítva legyen a szolgáltatások megfelelő minősége. A fogyasztók védelme érdekében gyakorlatilag a szolgáltatási irányelv a tagállamok illetékes hatóságaira, Magyarországon a mérnökök esetében például a kamarára telepíti.
Azért beszélek a mérnökökről, mert magam is az vagyok, és a legjobban ezt a területet ismerem. Ennek érdekében a kamarát fel kell ruházni mindazon jogi eszközzel, amelyek a határon átnyúló, de kamarai tagsággal nem rendelkező szolgáltatókkal szemben a kamarát megilletik a kamarai tagok vonatkozásában.
Miután nem részletes vitáról van szó, nem szeretnék a részletekbe belemenni, de egyetlenegy pontot hadd emeljek ki, hogy értsék, hogy miről is beszélek akkor, amikor azt mondom, hogy ez egy salátatörvény, és nem elég megalapozott ennek az előkészítése. A földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv, azt mondja a 143. §, az engedéllyel rendelkező személyekről nyilvántartást vezet. Hasonló nyilvántartásról beszél a 61. § egy hasonló vonatkozásban. Ennek a szervezői, szakértői jogosultságnak a megállapítása a kamaránál van, ezt megvonni a kamarától, hölgyeim és uraim, kedves képviselőtársak, szakmai tévedés. Nem a kisebb állam irányába hat, hogyha pedig más hatóság is kiadhat engedélyt, akkor ez a teljes káoszhoz vezet. De sorolhatnám ugyanezt a tűzvédelem, bányászat, munkavédelem s a többi vonatkozásában. Kedves Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! A kamara egy köztestület, nem civil szerveződés, hanem egy köztestület, de nem az adófizetők tartják el, hanem a tagjai.
Lépjünk tovább! Most fogadta el a kormány gyorsított eljárással a T/9637. számú törvényt, amely az építési beruházások elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szól. Meg sem kérdezték például a Magyar Mérnöki Kamarát. Képviselőtársak, mi folyik itt? Egy törvény által létrehozott szervezet kimarad a jogalkotásból? Kedves képviselőtársak, hozzák helyre! - amire, úgy látszik, most a magyar kormánynak nincs ereje. Hívják meg a szakmai szervezeteket, a részletes vitában kérjenek tőlük indoklással ellátott indítványokat!
Lépjenek végre föl a hazai szolgáltatók érdekében, és fogadják el az ő kinyújtott kezüket. Ha többet nem is, de legalább ennyit tegyenek meg ebben a kaotikus törvénygyártásban, hogy ahol lehet, segítsük a magyar vállalkozót, mérnököt, építészt, és folytathatnám a sort, hogy ne kerüljenek Európában versenyhátrányba.
Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
Kõvér | 2009. máj. 13.
Nem most kellett volna Etelkának ugrabudrálnia a parlamentben, amikor bejelentkezett a kamara elnökének, hanem még a gyalázatos Antall korszakban, amikor a mérnököket indoklás nélkül tömegével utcára tették az ország szétrombolói. Bezzeg akkor nagyon jól simult a kormányzat összes intézkedéséhez. Ne most legyen harcos, legyen inkább nyugdíjas, mert nekünk is jobb lesz!
