e-gépész online szaklap

Uszodás vita II.

2009. június 24. | e-gépész | |  0 |

Érdekes vita zajlott le nemrégiben az egyik épületgépész szaklap hasábjain. A téma az uszodák páramentesítése volt, a két vélemény pedig a hőszivattyú szükségességét vitatta, illetve próbálta bizonyítani megtérülés szempontjából. Az alábbiakban a négyrészes vitaanyag második darabját adjuk közre.

Szántai András úr „Uszoda energiatakarékos páramentesítése, hőszivattyúval vagy nélküle” című cikkére szeretnék reagálni. A már a címe alapján is érdekesnek ígérkező cikk bizonyára rajtam kívül több uszodatulajdonos, üzemeltető és tervező kollégánk érdeklődését felkeltette.

Különösen érdekessé és aktuálissá vált ismét ez a kérdés a közelmúltban tapasztalható energiaár-emelkedések és a gazdasági válság tükrében, hisz a témában érdekelt beruházók és üzemeltetők egyre inkább törekednek energia- és költségoptimalizált megoldások alkalmazására. Ezért ezt a cikket szakértő kollégáimmal együtt többször is alaposan elolvastuk és elemeztük. Érdeklődésem az uszoda páramentesítésével kapcsolatban nem újkeletű, hisz több mint 15 éve foglakozom a feladathoz szükséges energiatakarékos klímatechnikai rendszerekkel. Az adott témával kapcsolatban több szakmai publikációm is megjelent [1], [2], [3]. Különösen megtisztel Szántai úr, mikor cikkeiben többször is hivatkozik arra az általunk írt, a szakmában igen pozitívan fogadott és előszeretettel használt tervezési segédletre [4], amely immár 10 éve segíti a magyar uszodatervezők munkáját. Örömmel tájékoztathatom az érdeklődő olvasókat, hogy hamarosan (a VDI 2089 2009-es új kiadása alapján) aktualizáljuk a tervezési segédletet.

Visszakanyarodva a cikkhez, azért kell reagálnunk az ott leírtakra, mert az írás alapján az olvasó téves következtetést vonhat le a hőszivattyús páramentesítéssel kapcsolatban. A cikkíró így összegez: „A hőszivattyús légkezelő némi előnyre tett szert a gázáremelések miatt, de ez nem olyan mértékű, hogy a jóval magasabb beruházási költséget ellensúlyozná”. Ez az állítás így egyáltalán nem helytálló. A téves következtetés egyértelműen a téves kiinduló feltételezések eredménye, melyeket röviden megvilágítanék.

Először is tisztázni kell, hogy mit mivel hasonlítok össze. Szántai úr állítása egyes egyszerű rendszerek esetében 2006-os energiaárakon igazak is lehetnek, bár már akkor is rendelkezésre álltak olyan effektív rendszerek, melyek megtérülése 7-8 év volt, jelenleg, 2009-ben már 4-5 éves megtérülésekről is beszélünk, így 15-20 éves üzemidő figyelembevételével a többletberuházás sokszorosan visszatérül.

Egyetértek azzal a gondolattal, hogy a számításokat (és az egyéb mérlegeléseket is) mindig az adott műszaki és gazdasági környezet figyelembe vételével kell aktualizálni az adott feladatra, hisz az esetenként eltérő döntéseket is eredményezhet. Az egyedi gazdaságossági és energiaracionalizálási számítások manapság elengedhetetlen részt kellene, hogy képezzenek az energiafogyasztást jelentősen befolyásoló beruházások esetében, különös tekintettel arra, hogy hamarosan minden épületről, a beépített épületgépészeti energiarendszerek minőségéről az üzemeltetőnek tanúsítványt kell beszereznie.

A hőszivattyús páramentesítéssel kapcsolatosan mégis más megtérülési eredményre jutok, mint Szántai úr, akinek a számításai semmiképpen sem általánosíthatók, sőt, bizonyos részei hibásak.
Az összehasonlítás alapvető hiányossága, hogy csak két rendszert vizsgál, melynek műszaki adatai egy gyártó két termékét képviselik. Ezek a termékek azonban nem tükrözik korunk lehetséges műszaki színvonalát. A vizsgálat alá vont hőcsöves hővisszanyerő és hőszivattyú kombináció kb. 25 évvel ezelőtt volt a kornak megfelelő műszaki megoldás. Fejlettebb gyártók ezt a megoldást már több mint öt éve kivették gyártmány kínálatukból, hisz elavult technológiát képviselnek, ezért egy általános gazdasági összehasonlítás alapjaként nem lehetnek mértékadó.
A nyolcvanas évek közepétől a hőszivattyús páramentesítés legalább három fejlesztési fokozaton ment keresztül. Egy mai, a kornak megfelelő hőszivattyús páramentesítő jellemzői jelentősen eltérnek a Szántai úr vizsgálata alá vont rendszerektől, például:
- Speciális uszodai alkalmazásra optimalizált aszimmetrikus hővisszanyerő korróziómentes kivitelben polipropilénből.
- Integrált hűtőgép, mint hőszivattyú medencevíz-melegítő kondenzátorral és medence pótvíz-melegítő hűtőközeg-utóhűtővel. A hőszivattyú teljesítménye optimalizálva az adott feladatra a legjobb hatásfok érdekében.
- A páramentesítő rendszer gazdaságos működtetéséhez elengedhetetlen a kiforrott berendezés gyártója által kínált speciális automatika.
- A berendezésnek az új VDI szerint fel kell ismernie és számszerűsítenie a terhelés mértékét [kg/h], és a fürdővendégek igényeinek megfelelően bejuttatnia a kötelezően előírt mennyiségű friss levegőt. Ez a régebbi rendszerekkel szemben jelentős megtakarítást eredményez, hisz régen a rendszerek a névleges légmennyiség 30%-át jutatták be friss levegőként az uszoda nyitva tartása alatt az ún. fürdőüzemben.
- A beépített automatika képes saját üzemét a leggazdaságosabb üzemállapot szerint optimalizálni. Ennek érdekében számos adatpontot kell felügyelni, kiértékelni és befolyásolni. A számítástechnika lehetőségeivel élve adatrögzítési, monitorizálási, vizualizálási, optimalizálási funkciók állnak rendelkezésre telefonos, internetes, táv- vagy épületfelügyeleti kapcsolaton keresztül. Az ügyfél akár mobiltelefonjáról is felügyelheti berendezését.
Az ügyfelek növekvő igénye megköveteli a gyártmányok folyamatos fejlesztését, mely számos új lehetőséget kínál ahhoz, hogy az uszodákat még gazdaságosabban üzemeltessük.

Az uszodai páramentesítés feladata mindig is kihívás volt a klímatechnikai szakemberek számára, mivel egy magas energia- és páratartartalmú környezetben kell megfelelő komfortfokozatot biztosítani vizes, mezítelen testű fürdővendégek részére az épület szerkezetének megóvása mellett úgy, hogy a felhasznált energia mennyisége a legkevesebb legyen. A feladat valójában egy ellentmondást (kis energiafogyasztás magas komfortfokozat elérése mellett) kíván megoldani, mely kevés gyártónak sikerül.

A visszatekintés az uszodai páramentesítés történelmére megmutatja, hogy az első hőszivattyús berendezések a '70-es évek „energia-ÁR-válság” következtében kerültek fejlesztésre. Manapság újra növekszik az érdeklődés a hőszivattyús technológiák iránt. Talán egy kicsit túlzottan divatossá is váltak, és sokan nem elég körültekintően alkalmazzák. Pedig az alapossággal tervezett és átgondolt rendszerekkel igen jó eredményeket lehet elérni. Ez mind csak a megfelelően alkalmazott technológia kérdése.

A hőszivattyús páramentesítő rendszerek gazdaságossági összehasonlítása igen bonyolult, összetett számítás, ezért félreértés, félreértelmezés, esetleges félreszámítás veszélyének van kitéve. Több ilyen jellegű hibát is tartalmazott a szaklapban megjelent publikáció (gázár: 88 Ft/m3?, termikus energia: 9,3 Ft/kWh?, belső légállapot 32 C/60%?, stb.).

Gyártótól független rendszerszintű összehasonlítás

A páramentesítők összehasonlítására a gyakorlatban elterjedt egy egyszerű, mindenki által gyorsan megérthető, a rendszer gazdaságosságát mutató mérték. A specifikus kicsapatási teljesítmény megmutatja az adott rendszernél, hogy 1 kg nedvesség kicsapatásához mekkora energiaigényre van szükség. Ez a mutató jellemzi az adott megoldás energiahatékonyságát, egyszerűen meghatározható és kontrollálható szabványosított (lehetőleg azonos) peremfeltételek mellett. A táblázatban ismertetek néhány gyártótól független rendszerszintű összehasonlítást.
A táblázatból egyértelműen látható, hogy létezik a mai kor igényeinek megfelelő, olyan hőszivattyús páramentesítő rendszer, amely közel feleannyi energiát igényel, mint egy a Szántai úr publikációjában bemutatott hőszivattyús technológia. Tehát az energiafogyasztás felezése nem utópia, csak a megfelelő technikát kell alkalmazni. E mottó szerinti gondolkodás a szakemberek küldetésévé kell, hogy váljon. A megalapozott beruházói döntésekhez egyfelől korrekt tájékoztatásra, másfelől a kapott információk felhasználó általi átfogó elemzésére van szükség.

Összegzésként elmondható, hogy modern hőszivattyús páramentesítő rendszerek a megfelelő alkalmazási környezetben gazdaságosan üzemelnek, és hamar megtérülnek.
A jövőben rendelkezésünkre fog állni a VDI 2089 véglegesített új kiadása (2009-ben várható), melynek második része foglalkozik az uszodai páramentesítők gazdaságossági összehasonlításával, immár egyértelmű közös számítási alapokra helyezve azt.

Tisztelettel:
Ladányi Zoltán
okl. gépészmérnök

Irodalom:
[1] Ladányi, Székely: Uszodaklimatizálás (Építés-Szerelés 2004/6-7.)
[2] Ladányi: Fedett uszoda páramentesítése hőszivattyúval (Építés-Szerelés 2005/5.)
[3] Ladányi: Újdonságok az uszodaklimatizálásban (lg phx 2006/3.)
[4] Ladányi, Székely, Flachner: Tervezési szempontok és irányelvek fedett uszodák légtechnikájának tervezéséhe

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul