e-gépész online szaklap

Etika és gyakorlat

2009. augusztus 17. | szerkesztő | |  3 |

A tervezői etika kérdéséről beszélgettünk egy olyan kollégával, aki egyszerre látja mindkét oldalt, a tervezőit és a kereskedői-gyártóit is. Lejegyeztük szavainak summázatát – névtelenül -, mert nagyon értelmes és gyakorlatias gondolatokról van szó.

Először is nem lehet kiragadni a problémát a maga közegéből. Amikor az állam áll a lánctartozások élén, amikor mindenhol zsebbe csúszik a pénz, százmilliós végkielégítéseket kapnak személyzetisek és még sorolhatnánk, akkor ezen a szűrőn kell nekünk is átnéznünk. Nehéz helyzetbe jutott országunkban az összeszövődések, barterüzletek, adok-kapok juttatások korát éljük.

Kap-e pénzt a tervező?

Természetesen igen, a tervezési díjat, vagy ha alkalmazott, a fizetését, jutalmat a munkáltatójától. A tervezési díjnál kérdés, hogy mennyit és mikor fizetnek ki neki, de ez egy másik nagy kérdéskör.

Egy nagyobb gyártótól, gyártói képviselőtől? Nem pénz formájában? Feketén, zsebből?

Utóbbit az „egyik” cég nem tudja hogyan biztosítani, hiszen tiszták, átláthatók a viszonyai. Van ugye például egy külföldi anyacég, aki felé el kell számolni, van könyvvizsgáló, aki nem hagy kiskapukat. Az „egyik” cég már méreténél fogva is csak tisztán működhet.

Marad két dolog, amivel az „egyik” cég vonzóvá teheti magát: a szolgáltatás és az ajándék.

A szolgáltatás kezdődik a kiváló minőségű termékkel, rendszerrel, folytatódik, a mérnöki, szakmai segítséggel, úgynevezett „tudásközpontokká” fejlődött oktatási programokkal, és átível a garancián, szervizen, alkatrészellátáson. Ez az alap, a szakmai ismeretek alapján kiépült kapcsolatrendszer, amiért a tervező a céget választja – az ajándék, a külföldi út, a drágább bor pedig a járulék.

A „másik” cég: Ott esetleg nincs raktárkészlet, műszaki kolléga, szigorú számadás és szerviz, de van lehetőség a zsebből való fizetésre.

Tipikus történet, amikor egy igényesebb műszaki tartalmú projekten a megrendelőnek (kivitelező) végig, sok munkaórán át segít tanáccsal, tervezéssel, méretezéssel, segédlettel, a megvalósítandó létesítményhez hasonló épületek bemutatásával az „egyik” szakcég, majd a terméket a feleannyiba kerülő „másik” cégtől rendelik meg…
A GYAKORLATI etikai probléma, ha a tervező egy olyan termékhez ragaszkodik, aminek nincs háttere és szolgáltatása. Ilyenkor felmerül a kérdés: miért? Merthogy nem a megrendelő érdekében, az biztos…

Ragaszkodni lehet és kell is a jó dolgokhoz. A bevált, minőségi, szolgáltató cégek termékeihez. Ennek gyakorlati haszna elvitathatatlan: kivitelezői részről nem kell folyton új technológiát betanítani a szakmunkásoknak, a maradék anyagok pedig felhasználhatók a következő projekten. Anyagot és időráfordítást takarítanak meg. A tervezői előnyök is egyértelműek: kiismert kapcsolatrendszerek, a műszaki támogatás milyenségének és minőségének ismerete, gyors segítség szorult helyzetekben, minőség nyújtotta biztonsággal.

Nem a tervezőkön kell az etikát számon kérni, hanem azokon, akik ide juttatták a társadalmi közgondolkodást, a még elfogadható piaci magatartást ily mélyre süllyesztették. A mai helyzetben az egyén belső etikája határozza meg a tervező, kivitelező, gyártó szakmai etikáját. Ennél több kell, és többen ki is állnak ezért, őket érdemes támogatni.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zöhls András | 2009. aug. 25.

Már a harmadik fórumon kapnak a tervezők fejmosást a forgalmazó kollégáktól a termékválasztás etikai oldalával kapcsolatban. Saját olvasatommal summázva a véleményeket, a hozzászólók szerint elég etikátlan csapat vagyunk, de nem csoda, hiszen az egész ”Magyarország is ilyen”. A felmérések szerint, hazánk közepesen korrupt, a 180-as listán jelenleg 5.1 pontos osztályzattal a 47. helyen állunk, valahol Csehország és Szlovákia között. A legbecsületesebb Dánia 9.3, a sereghajtó Szomália 1 pontot kapott, mi vagyunk kettejük átlaga, nem nagy dicsőség. Hogy a mérnöki, ezen belül a tervezői erkölcs javított-e a helyezésünkön, vagy rontott, arra nem találtam adatot. Az én képem a forgalmazókról és a tervezőkről egyaránt sokkal pozitívabb, mint az előttem szólóknak. A tervezők lehetősége egy termék kiválasztásánál erősen korlátozott, döntésüket szakmai érvekkel igazolni kell, az építtető, beruházó, kivitelező bármikor eltérhet tőle. Majd minden gépészeti berendezés helyettesíthető egy másikkal, legfeljebb hatással van a rendszer többi elemére is. A mi feladatunk az összetartozó részek összhangjának a megteremtése. Esetenként kikérik az álláspontunkat a típusváltoztatásnál, máskor nem. Nem vagyunk hatóság, véleményünk lehet, vétójogunk nincs. Lehetünk valamilyen irányban elkötelezettek, de jellemzően a tényleges pénzforgalomban résztvevők, az építtető, a forgalmazó, a kivitelező alkuja dönt az ár, minőség, megbízhatóság kérdésében. A tervezőnek és szakértőnek egyébként a megbízója érdekeit kell képviselnie. Munkájának morális szabályait az etikai kódex részletesen és egyértelműen előírja. Ha ezzel ellentétesen jár el, panaszt lehet emelni ellene a kamara etikai bizottságánál. Az elmarasztaló ítélet lehet a kamarából való kizárás is, amivel (kötelező tagságunk miatt) munkánkat veszítjük el. A többi kollégánk önkéntesen tag, esetleges kizárása után egy forgalmazó nyugodtan kereskedhetne, a kivitelező építhetne, a hivatalai munkát végző értékelhetné a beadott terveket, az egyetemi oktató taníthatna, a már inaktív mérnök megkapná a nyugdíját. A mienkhez hasonló egzisztenciális fenyegetettségük nincs ezen a téren. Úgy hiszem a mérnöki területek között a mienk a leginkább szabályozott és számon kérhető. Ha forgalmazó kollégáink hátrányos megkülönböztetést tapasztalnak irányunkból, bátran forduljanak a kamarához. Az MMK EB tagjai között van épületgépészeti termékeket forgalmazó kollégánk is, aki bizonyára kellő eréllyel járna el egy ilyen kérdésben. A tervezői etikáról szóló írásokból amúgy én inkább a forgalmazók közötti vitát olvasom ki. A mostani témát indító kollégánk azt panaszolja, hogy az építtető igénybe veszi az ő széles körű műszaki szolgáltatásait, majd a terméket egy olyan másik cégtől veszi meg fele áron, aki ilyenre nem költ, de laza elszámolási rendszere miatt van pénze csúszópénzek fizetésére. A ”Tervezői etika, realitás vagy vágyálom?” című fórumon, az ”ismeretlen II.” néven bejelentkezett hozzászóló szerint viszont pont az ő feleannyiba kerülő berendezését nem lehet eladni, mert abba az árba már nem fér bele a másik, indokolatlanul drága berendezést eladó cég által adott jutalék. Mindketten azt állítják, hogy a másik forgalmazó etikátlanul, például a tervezők megvesztegetésével ér el eredményt az ő rovásukra. Kérdésem ugyanaz, ami ismeretlen II. felé volt. Ha tényleg ilyen súlyos a helyzet, miért nem hoznak létre egy szervezetet, egy forgalmazói szövetséget, egyletet, kamarát, saját szabályzattal, belső ellenőrzéssel, szabályosan választott tisztségviselőkkel, önálló érdekképviselettel. Közösen követhetnék a területükre vonatkozó előírásokat, számon tarthatnák a megbízhatatlan megrendelőket, meghatározhatnak maguknak olyan etikai szinteket, amelyeket betartva tényleg a valós értékek mentén versenyezhetnének. Nem kell, hogy elrettentse őket a mi inhomogén, kényszeren alapuló, ezért improduktív kamaránk példája, egy közös érdekek mentén szerveződő, önkéntes társulásban sok lehetőség rejlik.


ellmannt | 2009. aug. 20.

Ha lehetne én az etikát vállalnám viszont az adófizetés alóli mentességet jobban el tudnám viselni.


xyz | 2009. aug. 20.

Az etika alól felmenteni nem szabad senkit, bár az ötlet akár tetszhetne is mivel tervezőként dolgozom. A szakmánál maradva klasszikust idézve "miért pont én folyjak, ha a másik sem folyik". Milyen jogon kap felmentést valaki atika alól? A tipikus történethez meg annyit, hogy a világ ezen részén csak az árat nézik, az étéket nem. Ami most olcsó az később valószínűsíthetően drága lesz, de ma olcsó és ez a lényeg! Amíg egy beruházásnál számkukacok hozzák a döntést nem is kell mást várni. A beruházót nem érdekli az üzemeltetés, mert az már nem az övé. Egyedüli szempont a bekerülési ár. Hogy a megrendelő érdekeit ki védi? Az akit megbízott vele! Ja, hogy költségcsökkentés miatt nem fogad fel senkit az az ő baja, de akkor meg ne sírjon, hogy átvágták. Az építőiparban még nem osztották ki sosem a Grál lovagi címet és a Faip Play díjat sem. Szerény kis országunkban csak az ellenőrzésre sajnálják a pénzt. Pedig ebből lehetne némi rendet és az első időben bevételt teremteni. Gonduljunk a szabálytalan parkolásra, építésre és minden másra. Ezekből a bevételekből a konvergencia program rég felejthető lenne. Nem mi kuncsorognánk a bankokhoz pénzért mi adnánk neki.

Facebook-hozzászólásmodul