e-gépész online szaklap

Gázkészülékcsere előzetes terv és engedély nélkül?

2010. május 7. | e-gépész | |  1 |

..."legyenek szerelők, akik a gázszolgáltatónál valamilyen tanfolyamon vesznek részt, őket a gázszolgáltatók (területileg illetékes) minősítik, aztán valamilyen éves tagdíj fejében tagságot kapnak valamilyen jól hangzó „gázos szervezetben” (amelyet természetesen a gázszolgáltató „kreál”). Ezek után bizonyos készülékcseréket a szerelő saját maga elvégez, átveszi magától, és még valami tervszerű szerelési vázlatot is lead a gázszolgáltatónak... Mit is talált ki valójában a MÉGSZ: üssük ki a tervezőket a folyamatból!" Érdekes és tanulságos levélváltás a Magyar Istallateurból.

Forrás: MAGYAR INSTALLATEUR

Tisztelt Gyárfás Attila Úr!

Érdeklődéssel, és megvallom őszintén, meglepetten olvastam a Magyar Installateur 2010/1. számában a „Gázkészülékcsere előzetes terv és engedély nélkül?” című cikkét. A cikk első bekezdésben a problémát okozó, „feketén” szerelők okozta problémát vázolja fel, miszerint a „feketén szerelők” olcsóbban és gyorsabban tudnak vállalkozni, mint az előírásokat betartó mesterek. Ezzel teljes mértékben egyetértek, tényleg nagy probléma.

A fent vázolt probléma megoldására a MÉGSZ a következőt ajánlja: legyenek szerelők, akik a gázszolgáltatónál valamilyen tanfolyamon vesznek részt, őket a gázszolgáltatók (területileg illetékes) minősítik, aztán valamilyen éves tagdíj fejében tagságot kapnak valamilyen jól hangzó „gázos szervezetben” (amelyet természetesen a gázszolgáltató „kreál”). Ezek után bizonyos készülékcseréket a szerelő saját maga elvégez, átveszi magától, és még valami tervszerű szerelési vázlatot is lead a gázszolgáltatónak. A cikkben még kitér arra, hogy „első lépésként a fentiek keretében végezhető tevékenységeket javasolják korlátozni a 20 m3/óra alatti, legfeljebb kisebb áthelyezéssel járó készülékcserére, azzal a kiegészítéssel, hogy az eredetileg a 111/2003. Kormányrendelet és a GMBSZ szerint engedélyezett nem tervköteles cseréken túl, kizárólag zárt tűzterű C típusú gázkészülékek építhetők be ilyen módon.”

Mit is talált ki valójában a MÉGSZ: üssük ki a tervezőket a folyamatból! Mert mi is a probléma? A „fekete szerelő” gyorsabb és olcsóbb. Gyorsabb, mert nem kell a tervezőre várni, míg az felmér, megrajzol, engedélyeztet. Olcsóbb, mert nem kell tervezési díjat fi zetni. Szóval a tervezőt iktassuk ki a folyamatból, és rögtön versenyképesek vagyunk. Mindezt 20 m3/óra névleges terhelésig, szóval 200 kW-ig. Ne haragudjanak, de szerintem fordítva ülnek a lovon. Kivesznek egy olyan embert a folyamatból, aki kimegy a helyszínre, felmér, tájékoztatja az ügyfelet a részletekről, a lehetőségekről, majd aztán mindezt egyeztetve az érintettekkel (igény szerint a gázszolgáltatóval, a készülékgyártóval) megtervezi, majd a tervet engedélyezteti a gázszolgáltatóval.

Ennél rosszabb megoldás talán nem is lehetne. A „fekete szerelésre” miért nem a szerelők soraiban keresik a megoldást. Vagy pl. a beüzemelés csak és kizárólag a gázszolgáltatónak történt hivatalos átadási eljárás után lenne lehetséges. Akkortól lépne életbe a készülékgarancia, ha az átadás megtörténik a szolgáltató felé az engedélyezett terv alapján. Véleményem szerint attól, hogy gázszolgáltató által akkreditált (?) szerelők vannak, attól a lakosok még nem velük szereltetnek. Miért szereltetnének a fent említett akkreditált szerelőkkel?! Mert ez megjelenne a következő szolgáltatói hírlevélben, amelyet a számla mellé küldenek? Miért nem az, hogy a készülékcsere, illetve bármilyen jellegű gázszerelés kizárólag tervek alapján lehetséges? A tervezők névsorát pedig megkaphatnák például a szolgáltatónál 15 Ft-os fénymásolási díjért (egy db A4-es oldal).

Egy rövid általánosított példa arra, miért nem támogatom a tervező kiiktatását a rendszerből. Az eset már többször is megtörtént, gondolom, több tervező kolléga is találkozott már ilyennel: a szerelő készülékcserét szeretne végezni, és „XY” márkájú készüléket annak is a „Z” típusát szeretné beépíteni. A készüléket már meg is rendelte, mert akciósan olcsó volt. Miután a tervezői helyszíni felmérés megtörténik, a végén kiderül, hogy az adott készülék levegő/ füstgáz rendszere nem alkalmas a tervezett feladatra, és vissza kell mondani a készülékrendelést, valamint az is, hogy ezen feladatra csak a drágább készüléktípus megfelelő. Persze ilyenkor a megrendelő „ferdén” néz a tervezőre, mert biztosan csak a drágább készüléket akarja eladni (holott semmi köze a készülék vételéhez), bezzeg a szerelő olcsón megoldotta volna.

Félreértés ne essék, a tervező is hibázhat. Mindenki, aki dolgozik, hibázhat, de a hiba lehetősége annál kisebb, minél többen vesznek részt a cél megvalósításában. Én tervezőként gyakran beszélgetek a kivitelező kollégákkal, mert jó ötleteik vannak, és természetesen sok mindenben gyakorlatiasabbak. De a gyakorlatiasság nem mehet a minőség rovására. Természetes, hogy másképp látjuk a világot, hiszen ők szerelik, mi pedig tervezzük a rendszereket. A tapasztalatom azonban az, hogy sok szerelő a tervezőket gyakran csak szükséges rossznak tekintik. Azzal, hogy egy ilyen, eddig a szerelők által is tiszteletben tartott rendszerből kivesszük a tervezőt, az még jobban mélyíti bennük azt az érzést, hogy a tervezőkre tényleg nincs szükség. A fenti példa csak egy rövid gázkészülékcsere-probléma volt, de nemegyszer volt már gond olyan fűtési és vízvezeték rendszerekkel, amelyeket tervek nélkül kiviteleztek, és csak utólag derült ki, hogy az „így szoktam szerelni” rendszer az adott háznál nem működik. De említhetném a megrendelő hiányos tájékoztatását is, hiszen a szerelőt csak a beépített csővezetékméterek után fizetik. Az nem kifizetődő a szerelőnek, ha leül a megrendelővel, és tegyük fel, két órát beszélget vele egy irodában a családi ház épületgépészeti rendszerének lehetőségeiről.

Véleményem az, hogy jól működő, a megrendelő igényeinek megfelelő rendszert csak a szolgáltató, a kivitelező és a tervező együttműködésével lehet kialakítani. Gyárfás Úr cikkében szó szerint úgy írta, hogy „első lépésként” kívánják a fentieket megtenni. Mi lesz a második lépés? 100 m3/h lesz a tervezés nélküli gázkészülékcsere-határ? A kisebb gázkészülék-áthelyezés után a 10 m-es körzeten belüli áthelyezés lesz a következő lépés? Vagy netán a tervezést teljesen eltöröljük, és visszahozzuk a szerelési vázlatot? Érdekes volt látni bizonyos szerelési vázlatokat, hogy azokat a gázszolgáltatók elfogadták, minket tervezőket meg apróságokért a tervek kiegészítésére kérnek. Nem kéne a gyeplőt a lovak közé dobni.

Milyen érdekből, miért akarja a Magyar Épületgépészek Szövetsége az épületgépész tervezőket a gázvezeték-hálózatok és gázkészülékek eddigi engedélyezési rendszeréből kihagyni? Végül, de nem utolsósorban várom a Magyar Mérnöki Kamara véleményét a fenti témával kapcsolatban.

Bella Ervin, Kadnár Béla, Nagy András, Plájer Lajos, Rádonyi László, Schöll Norbert, Szita Elemér, Tóth Tihamér


Tisztelt Kadnár Béla Úr és Társai!

A Magyar Installateur januári számában megjelent cikket (Gázkészülékcsere előzetes terv és engedély nélkül?) kritizáló levelükre válaszolva hangsúlyozom, hogy a tervezett egyszerűsítő eljárás egy lehetséges próbálkozás a szabálytalanul végzett gázszerelések csökkentésére. Ennek szükségességét nem vitatja Önökkel együtt az egész gázszakma sem. A MÉGSZ kezdeményezése a megbízható szerelők iránti bizalmon alapul, tudatosítva az egyszerűsített eljárással együtt járó, megnövekvő felelősségüket. A kedvezményezett szerelők kiválasztásának módja az addig végzett munkájuk értékelése alapján, az elosztói engedélyesek feladata és felelőssége, és nem valamiféle tanfolyam elvégzése után szerezhető minősítés. Hasonló elven működő, pozitív megkülönböztetés már létezik két nagy elosztói engedélyes területén. A kiválasztott szerelők bizonyos munkáikat már most is maguk ellenőrzik. A tapasztalatok kedvezőek. A javasolt egyszerűsítés nem teszi fölöslegessé a tervezést, de a pontos és megfelelő részletességű utólagos dokumentálás alapja a szerelői nyilatkozat. Ennek a nyilatkozatnak egyik melléklete a jogosult tervező által készített terv – amennyiben szükség van tervre, azaz a készülékcsere a jelenleg is hatályos szabályozás szerint tervköteles. Az eddigi eljárásrend annyiban egyszerűsödne – és ezzel gyorsulna is –, hogy az előzetes tervfelülvizsgálat elmarad. A szerelési nyilatkozat teljességének ellenőrzése, és vele a terv felülvizsgálata utólag történne. Ugyancsak utólag történhet a szúrópróba szerinti helyszíni műszaki-biztonsági ellenőrzés is. Ez természetesen jelentősen megnöveli a tervező és a szerelő, valamint az üzembe helyező felelősségét, és vele a kockázatát is. Kifogásolható terv vagy kivitelezés miatti javítási vagy hiánypótlási munkák terhét nekik kell viselni.

Ezzel az eljárással megnövekedne a szerelő és a tervező jó együttműködésének kényszere is. Ez a törekvés. Aki ezt a kockázatot nem vállalja, az természetesen dolgozhat az eddigi szabályozás szerint. Az égéstermék-elvezetők méretezése, tervköteles cserék esetében, továbbra is a terv része. Ennek a kéményseprő-ipari közszolgáltatóval való jóváhagyatása, a GMBSZ-ban előírt esetekben továbbra is a kivitelezés megkezdése előtt kötelező. Az egyszerűsített cserére vonatkozó, korlátozásként írt 20 m3/h gázfogyasztás valóban nem az eredeti szándékok szerinti. A mérték a szerző elírása, amiért személyesen elnézést kér minden olvasótól. A cseréket kizárólag háztartási fogyasztókra javasolt egyszerűsíteni. Más előterjesztésekben ez szerepel. Ennek határértéke legfeljebb 4 m3/h lehet. Kérem, hogy a fentieket tekintsék az eredeti cikk kiegészítésének. Néhány olvasó közvetlenül tett hasonló észrevételeket, ők elfogadták a kiegészítést és a hiba kijavítására tett javaslatot. Remélem, a tájékoztatást Önök is kielégítőnek találják. A szakma megbecsülését és a szakmaiságot növelő javaslataikat mindig köszönettel fogadja a Magyar Épületgépészek Szövetsége.

Gyárfás Attila
elnöki tanácsadó, MÉGSZ

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Fázmán József | 2010. máj. 12.

Tisztelt kollégák! Gyárfás Attilának a soproni kollégák leveléhez fűzött kiegészítésével az elképzelés részemről támogatható az alábbi kiegészítésekkel. A gáz engedélyezési terv szinte az egyetlen épületgépészeti terv, amit mindenképpen el kell készíteni. Ehhez tervező mérnökként mindenképpen ragaszkodnék, természetesen mindenfajta kompromisszum nélkül. Sőt! Törekednünk kellene arra, hogy a tervezés szükségességét az egyéb épületgépészeti tervezési területeken is belássák. Nem csak a laikus megbízók, hanem a ki és nagy kivitelezők is. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy számolatlanul létesítenek akár több száz kilowatt teljesítményű hűtési, fűtési, több tízezer m3/h légszállítású légtechnikai rendszereket tervezői, de egyéb mérnöki közreműködés nélkül olyan helyeken, ahol a jogszabály nem ír elő építési engedélyt, tehát nincsenek szem előtt. Az ilyen jellegű "műszaki fejlesztés" elsősorban a közepes és nagyobb ipari cégeknél bevett gyakorlat. Nem kétségbevonva a gázvezeték készülékek cseréje kapcsán felmerült polémia fontosságát, itt szerettem volna utalni erre, a szerintem legalább ugyanilyen súlyú problémára. A megoldáshoz azonban a hatékony érdekérvényesítés elengedhetetlen. Ha sikerrel járunk, akkor talán nem fájdítják a jóérzésű mérnökember szívét az olyan megoldások, mint például az, amivel a közelmúltban találkoztam: egy komoly hűtési igényű nagy belmagasságú technológiai csarnok mennyezetét a magát hűtőgépszerelőből felküzdő kivitelező javaslatára telerakták egyébként irodai környezetre kitalál split klímákkal vagy klímakonvektorokkal. Hát! Hűteni ezze3l is lehet... Fázmán József vezető tervező

Facebook-hozzászólásmodul