e-gépész online szaklap

Egy nagy hiba és egynéhány bocsánatkérés

2010. október 25. | e-gépész | |  0 |

Múlt heti hírlevelünkben megjelent egy cikk, amelyben a nemrég lezajlott Debreceni Szakmai Napokat értékeltük. Ebben az értékelésben sajnos egy, de annál súlyosabb hibát elkövettünk! Kérjük minden olvasónkat, hogy olvassa el cikkünket, mert mindenki szempontjából fontos, hogy a hiba helyrehozassék, és ez csak a nyilvánosság segítségével lehetséges.

Az értékelés maga két részből áll; első felében az első, kiállítási napot értékeljük – méghozzá kiválóra, itt nincs mit magyarázkodni.

A baj a második résszel van, amelyben azt írjuk a konferenciáról, hogy alacsony látogatottságú volt, konkrétan „kongó termekben” zajlott. (Múlt heti cikkünkben eme kitételt már ne keressék, azóta természetesen töröltük.) Nahát itt tévedtünk, mivel az azóta hallott beszámolók és kapott képek tanúsága szerint, ha voltak is gyengébben látogatott szekciók, inkább a nagy érdeklődés volt jellemző. A nagy előadóban például 40-80 közötti hallgató ült a nap folyamán, és a kisebb termekben is sok érdeklődő megfordult.

Miért írtunk – azaz írtam, mert hiszen én jegyeztem a cikket – magyarán mondva hülyeséget? Engedtessék meg egy rövid magyarázatot adnom.

Mióta a szakmában dolgozom újságíróként, azaz jó 9 éve, minden évben ott vagyok a Debreceni Napokon, és annyi előadást hallgatok meg, amennyit csak tudok. Idén először fordult elő, hogy csak az első napra tudtam lemenni, ezért egy általam nagyra becsült és abszolúte tiszta ítéletű kollégámat kértem meg, hogy referáljon a második napról, a konferenciáról. Sajnos nem vettem figyelembe, hogy kollégám, érdeklődése által orientálva, csak egy-két előadásra ült be, és az ott látott kisebb hallgatói szám alapján nyilatkozott.

Első hiba, amit elkövettem: a forráskritika hiánya, amire pedig, mint történész alapvégzettségű, nagyon kellene figyelnem.

Második hiba, szintén történészi: testis unus, testis nullus, azaz egy tanú nem tanú: egy véleményre nem szabad kizárólagosan alapozni.

Harmadik hiba, ez pedig újságírói: kicsit profanizáltam a cikket, kongó termeket és szocreál épületet emlegetve.
Ennyi történt, egyrészt nem sok, másrészt nagyon nem kevés. Hozzátenném, hogy a fentieket nem azért írtam, hogy bűnbánó Magdolnaként tündököljek. Az ok, amiért gép elé ültem, az, hogy egy újságíró, egy lap csak akkor tudja megőrizni a hitelességét, ha elvállalja és megpróbálja javítani a hibáit (bár jobb, ha el sem követi őket).

A másik, fontosabb ok, hogy megadjam azt a tiszteletet a debreceni szervezőknek, amit előző cikkem elvitatott tőlük, pedig ifjúi (és örökifjúi) lendületük, a rengeteg és eredményt hozó befektetett munka miatt ez megilleti őket.
Azzal zárom cikkemet, hogy a Debreceni Szakmai Napok immár nemcsak nevében, de értékében is arra a polcra került, ami a három nagy egyetemi rendezvény egyikeként megilleti.

Veresegyházi Béla
főszerkesztő

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul