e-gépész online szaklap

A napenergia és a magyar társadalom

2009. február 9. | Dr. Somogyvári Márta | |  0 |

Eljött az idő, amikor nem az a kérdés, hogy mennyibe kerül az energia, hanem az, hogy egyáltalán ki és milyen feltételekkel férhet hozzá. A magyar háztartások a KSH szerint 2006-ban a jövedelmük mintegy 20%-át adták ki energiára és 14%-át közlekedésre (KSH 2008), ez az arány minden bizonnyal azóta is folyamatosan növekszik. Vajon egy átlagos magyar fogyasztó tudja, hogy külön-külön mennyit költ havonta világításra, főzésre, a mosógép, a televízió vagy a számítógép működtetésére? Talán a fűtés az egyetlen kivétel, hiszen az többnyire külön jelentkezik a számlán, illetve külön kiadás, ha meg kell venni a téli tüzelőt. Az energetikának szüksége van egy olyan szemléleti változásra, amelynek során nő a társadalom és a döntéshozók energiatudatossága.

Miért éppen a napenergia?

Bár merésznek tűnik a kijelentés, de a jövőben azok az országok fognak gazdaságilag is prosperálni, amelyek megszüntetik az importált külső energiától való függőségüket, és decentralizálják az energia előállítását. A decentralizálás mértéke olyan nagy lehet, hogy akár egyes lakóközösségek vagy háztartások is energiatermelőkké válhatnak. Ez a lehetőség alapvetően megváltoztatja a fogyasztók szemléletét, akik energiafogyasztókból energia-felhasználókká válhatnak. Az az energia, ami ezt a váltást mindenféle pótlólagos szállítás és működés közben keletkező környezetterhelés nélkül lehetővé teszi, és gyakorlatilag mindenütt rendelkezésre áll, a napenergia.

Az uniós és a magyar fogyasztók energetikával kapcsolatos preferenciái

Amikor az Európai Unió széleskörű felmérést (Eurobarometer 2006) végzett arról, hogy milyen energiaforrásokra kellene fókuszálniuk az egyes kormányoknak azért, hogy csökkentsék országuk energiafüggőségét, akkor mind az európai, mind a magyar polgárok első helyen a napenergiára szavaztak. Ez európai szinten 48%-ot jelentett, ezt követte 41%-kal az új technológiák fejlesztése (hidrogén, tiszta szén), s a szélenergia csak a 4. lett mintegy 31%-kal.
Miután azt is megkérdezték, hogy az európai polgárok hajlandóak lennének-e a megújulókból származó energiáért többet fizetni, kiderült, hogy a 25 ország átlagában 54% egyáltalán nem kész erre, de 27% egy maximum 5%-os többletköltséget elviselne. Az átlagot természetesen az új tagok húzták le, ahol nagyobb a munkanélküliség, és a vásárlóerőt tekintve jelentősen kisebbek a családok jövedelmei. A magyar adatok szerint a magyar lakosság 66%-a nem hajlandó többet fizetni a megújulókból származó energiákért, a megkérdezettek 20%-a 5%-kal, 7%-a pedig legfeljebb 10 százalékkal fizetne többet.

A politikusok attitűdje

Magyarországon a napsütéses órák száma 1750-2050 között van (OMSZ 2008a). Magyarországra 400-szor annyi napenergia érkezik, mint amennyi az ország energiafelhasználása. Vajon mi jut erről eszébe a Gazdasági Minisztérium szakembereinek, akik Magyarország megújuló energiaforrás felhasználás-növelésének stratégiáját megírták a 2007-2020-as időszakra (GKM 2007)? Szerintük jó lenne, ha Magyarországon 20 ezer napkollektort telepítenének, megfelelően az 1999-es kormányhatározatnak. Meg kell jegyezni, hogy a rosszabb adottságú Ausztriában már ma több mint 3 millió m² napkollektor üzemel, ezt az adatot Magyarországon 50-100 ezer m²-re becsülik. S mi jutott eszébe a volt német kutatási miniszternek, Prof. Heinz Riesenhubernek, amikor felvázolta a napenergia kihasználásának lehetőségeit Németországban, ahol a napsütéses órák száma 1300-1900-ig terjed? Ki kell tűzni a közeljövőben azt a célt, hogy Németország teljes egészében napenergiával le tudja fedni az energiaszükségletét (Fell et all 2006).

A napenergia magyarországi elterjesztését befolyásoló faktorok

A napenergia felhasználására a világban már jól bevált, évtizedeken át használt, technikailag kiforrott rendszereket találunk. Magyarországon ezek a rendszerek nagyon kis mértékben terjedtek el, s a magyar fogyasztók és vállalatok számára – jócskán lemaradva a világtól – egy ilyen rendszer megvásárlása valamilyen új, innovatív technológiába történő befektetést jelent.
Az innovációk diffúziós elmélete (Kai-ming et al 1999) szerint a következő tényezők határozzák meg egy új termék vagy technológia elterjedését:

  • Relatív előny, ami azt mutatja meg, hogy a termék mennyivel hasznosabb, mint a már meglevő termékek.
  • Kompatibilitás a felhasználó értékrendjével, attitűdjeivel és viselkedésével.
  • Láthatóság, ami arra utal, hogy mennyiben lehet az innovációt észlelni.
  • Kipróbálhatóság a vásárlási döntés előtt.
  • Komplexitás, ami az elterjedést gátolhatja, hiszen azt mutatja meg, mennyire érthető az innováció, illetve mennyiben képes áttekintetni a felhasználó az innováció alapját képező elveket.

Ezeken a tényezőkön felül nagyon fontos, hogy a fogyasztó milyen kockázatot vállal egy ilyen döntésnél, ki viseli az esetleges kudarcért a felelősséget, s mik az esetleges kudarc következményei (Guagnano 1986).

A magyar energiafogyasztás szerkezete

A magyar végső energiafogyasztást bemutató ábrát (KSH 2007) tanulmányozva érdemes azon elgondolkodni, hogy milyen szektorokban lehetne először elterjeszteni a napenergia felhasználását. A legnagyobb energiafogyasztó a lakosság és az ipar. A harmadik csoportba tartoznak a kommunális és egyéb fogyasztók, akik valójában a közszférát jelentik. Természetesen érdekes lehet bizonyos alkalmazások kifejlesztése a szállítás és a mezőgazdaság esetében is, de ha nagy áttörést szeretnénk elérni, akkor az első három csoportra kell fókuszálnunk.

Az ipari fogyasztók

Az ipari fogyasztók számára a relatív előnyt a napenergiás rendszerekkel elérhető költségcsökkentés jelenti. Ez jelentkezhet az adott rendszertől és a kiváltott, esetlegesen környezetterhelő technológiától függően rövid és/vagy hosszú távon. Sajnos a magyar vállalatok még nem figyeltek fel arra, hogy bizonyos új rendszerek vagy új alkalmazási területek esetén érdemes a napenergiás rendszerek adaptálásában, fejlesztésében rejlő K+F potenciált kihasználni. A kutatóintézetekkel, egyetemekkel történő együttműködés során mind európai, mind országos szinten pótlólagos fejlesztési, kutatási támogatásokhoz is hozzá lehet jutni.

A kompatibilitás az ipari fogyasztók esetében jelentkezhet fizikai síkon, amikor a meglevő rendszerekhez kell kapcsolni a napenergiás alkalmazást, de jelentkezik a humán erőforrás szintjén is. A napenergia elterjesztésének egyik gátja, hogy a rendszerek működtetéséhez és karbantartásához szükséges szaktudás nem áll mindenütt rendelkezésre, hiányzik a szakképzett munkaerő, s gyakran problematikus a külső szervizhálózat elérése.

A láthatóságnak esztétikai értelemben nincs, vagy csak bizonyos speciális esetekben van jelentősége egy ipari vállalatnál. Ha napkollektorok és napcellák vannak a háztetőkön, ez javíthatja a cégről alkotott képet.
A kipróbálhatóságot a nagyobb rendszerek esetében nem lehet értelmezni, de a cégek könnyen meglátogathatják azokat a referenciaüzemeket, ahol az adott technológia már működik.

A napenergiára alapozott rendszerek komplexitása egy ipari fogyasztó számára, ahol a mérnöki szaktudás rendelkezésre áll, nem lehet túl nagy probléma.

Az ipari fogyasztók számára a kockázat a technológiától és a felhasználástól függően akár nagyon magas is lehet, de egy vállalat olyan elemeket építhet be a beruházásokkal kapcsolatos szerződésekbe, amelyek megvédik az esetleges rossz teljesítéssel szemben. Ez történhet például a szerződésben pontosan körülírt garancia és kötbér formájában. Az esetleges viták rendezésekor a vállalatoknak megvan az apparátusuk a jogi úton történő rendezésre. A legfontosabb kockázatcsökkentő lépés a beruházási döntés után a megfelelő referenciákkal és stabil pénzügyi háttérrel rendelkező, megbízható szállító kiválasztása. Az ipari megrendelők a működési kockázatot megoszthatják úgy, hogy a napenergia mellett szekunder vagy tartalék rendszereket állítanak be – ez a folyamatos energiaellátást igénylő cégek esetében mindenképpen megtörténik.

A lakossági fogyasztók

A lakossági fogyasztóknál nehéz a relatív előnyt a költségek rövid távú csökkentésében látni. Itt egy meglevő rendszer kiegészítésekor vagy felváltásakor nem válik el a beruházásra kiadott pénzösszeg élesen a költségcsökkentéstől, hiszen ugyanazt a „családi kasszát” terhelik a kiadások. Azok a pályázati lehetőségek, amelyek 20-30%-os támogatást adnak az ilyen rendszerek telepítéséhez, inkább csak a gazdaság kifehérítését szolgálják – hiszen a támogatás praktikusan az ÁFA összege.

Az új épületeknél elképzelhető, hogy néhány év múlva a napenergiás rendszer kiépítése (mind háztartási melegvíz-készítésre, mind áramellátásra és árammal üzemelő fűtőpanelokkal történő fűtésre) nem sokkal haladja meg a gázbevezetés és egy jó minőségű kondenzációs gázkazánra alapozott fűtési rendszer költségeit, s így a megtérülési idő látványosan lecsökken.

A legnagyobb relatív előny a hosszú távú költségcsökkentés, a családi költségvetés tervezhetőségének növekedése, hiszen így a háztartás függetlenné válik a szolgáltatók folyamatos és hektikus áremelésétől.
A relatív előnyök közé sorolhatjuk az elérhetőséget a szigetszerű működés esetében azoknál a tanyáknál, ahol nagyon messze van az elektromos hálózat, és a szolgáltató a fogyasztóra akarja terhelni annak kiépítési költségét. Az elérhetőség nagyon fontos az esetleges gázellátási és adott esetben áramellátási zavarok esetében is – ez utóbbi jelentős lehet olyan aprófalvas területeken, ahol a szolgáltató nem korszerűsíti a hálózatot, és rendszeresek az áramszünetek.

Külön kell megemlíteni a társasházakban fölszerelt rendszereknél a rendelkezésre állást, mint relatív előnyt. Ezek a rendszerek részbeni függetlenedést jelenthetnek a távhőszolgáltatótól, ami egyrészt a költségcsökkentésben jelentkezik, másrészt az egyre gyakoribbá váló rendkívüli és rendszeres üzemszünetek (pl. az évi rendszeres karbantartáskor a melegvíz-szolgáltatás szüneteltetése) kivédését teszik lehetővé.

A relatív előnyökhöz tartozik az ingatlan értékének növekedése akkor is, ha ezt a mai ingatlanpiac még nem feltétlen fizeti meg. A lakások energiatanúsítványának bevezetésétől azt várhatjuk, hogy energiatudatosabbá válnak a potenciális vásárlók, s a vételi döntés egyik fontos szempontja lesz a napenergia-felhasználás is.

A kompatibilitás a környezettudatos felhasználóknál fokozza a napenergia elterjesztését, hiszen a környezetterhelés csökkentése és „zöld” energia felhasználása egybecseng ezeknek az embereknek az értékrendjével. Azonban itt is jelentkezik a szakemberek, a lokális szervizháttér hiánya, ami meggondolásra készteti a nem műszaki beállítottságú felhasználókat. Egy üzemzavar esetében egy gázszerelőt pillanatok alatt ki lehet hívni, de egy esetlegesen más városban levő cég munkatársai csak napok vagy hetek múlva szállnak ki. Ez csökkenti a feltétlen rendelkezésre állás lehetőségét, amit pedig megszoktak a magyar energiafogyasztók.

A láthatóságnak két dimenziója van, egyrészt a ház tetején levő napkollektor vagy napelem egy bizonyos státuszt jelent – ez lehet a környezettudatos fogyasztó státusza, illetve jelezheti a háztulajdonos anyagi helyzetét. A közvéleményben ugyanis még él az a vélekedés,hogy a környezetvédelmet és a megújuló energiákat a gazdagok engedhetik meg maguknak. A láthatóság másik dimenziója az esztétikum. Egy kockaház vagy egy lapostetős épület tetejére ugyan fel lehet szerelni a napkollektorokat vagy a napcellákat úgy is, hogy ne is lehessen látni, de egy kiemelkedő tető esetében ez nem lehetséges. Mind a ma elterjedt napkollektorok, mind a napcellák megbontják a háztető egységét, és meglehetősen csúnyák. Nagyon nagy szerepük lenne itt a tervezőknek, akiknek úgy kellene megkomponálni az épületet, hogy harmonikusan beilleszthetők legyenek a napenergia-hasznosító elemek. Egy már meglevő mediterrán, sátor- vagy nyeregtetős épület esetén az esztétikum legtöbbször a rövidebbet húzza.

A kipróbálhatóságnak a lakossági fogyasztók esetében döntő szerepe van. Ha nem is lehet egy-egy rendszert próbaképpen felszerelni, de annak a lehetősége, hogy egy más, hasonló családi házban levő rendszert működés közben megnézzen a fogyasztó, s megismerje egy másik háztulajdonos vagy lakóközösség működési tapasztalatait, az elterjedést nagymértékben elősegíti.

A lakossági fogyasztó számára a komplexitás gátló tényező. Ha valaki ahhoz szokott, hogy benyomja a gombot és működik a gázkazán, ami látható módon felmelegíti a vizet, annak elég nehéz egy kicsit bonyolultabb, akár napi felügyeletre szoruló, nem mindig rendelkezésre álló energiarendszer működtetésével megbarátkozni. Ezt a problémát a cégek mind több automatika beépítésével próbálják megkerülni, de ezzel ismételten csökkentik annak a lehetőségét,hogy az átlagfelhasználó, aki Magyarországon sajnos igen kevés technikai és természettudományos ismeretekkel rendelkezik, áttekintse a rendszert, és az esetleges kisebb zavarokat saját maga el tudja hárítani.

A kockázat viszonylag nagy egy új épület esetében, ha el akarják kerülni a hibrid rendszert, ami a költségeket jelentősen megnöveli (napenergia és/vagy gáz, áram, biomassza). Ha a rendszer nem, vagy nem jól működik, akkor nagyon nehéz a szállítóval szemben az érdekérvényesítés. Addig is, amíg egy esetleges jogvita eldől, valamiféleképpen biztosítani kell a ház energiaellátását akár úgy, hogy a már kész épületben a falakat megbontva ki kell építeni a hagyományos rendszereket.

Egy meglevő rendszer esetében a kockázat azáltal csökkenthető, hogy meghagyjuk az eddigi rendszereket, és először csak kiegészítésként szereljük fel a napkollektorokat és a napcellákat. Ekkor kisebb a beruházási költség is, és a fogyasztó saját tapasztalatai alapján eldöntheti, hogy érdemes-e bővíteni a rendszert.

A közszféra

A közszféra esetében, pl. egy intézménynél a költségcsökkentés már rövid távon is nagyon nagy relatív előnyt jelent, hiszen a beruházási költségeket a fenntartó állja. Különösen ott jelentkezik ez az előny, ahol régi, elavult, rossz hatásfokú rendszerek teljes cseréjéről van szó – s nagyon sok iskola, szociális intézmény, hivatal állapota katasztrofális energetikai szempontból.

A nagy rendszerek esetében a kompatibilitási problémák hasonlók az ipari fogyasztókéhoz, hiszen a működtetéshez szükség volt eddig is megfelelő műszaki szakemberekre, akik viszonylag könnyen átképezhetők. A kisebb rendszereknél viszont hasonlóan nehéz lehet a helyzet, mint a lakossági fogyasztóknál, hiszen nehéz megtalálni adott esetben azt a szakembert, aki a hét minden napján, a nap 24 órájában rendelkezésre áll.
A közszféra számára különös jelentősége van a láthatóságnak. Egy az iskola, kórház, rendelőintézet vagy polgármesteri hivatal tetejére felszerelt napkollektor vagy napcella nagyon sokat tehet a társadalom tudatformálásáért és a technológia elterjesztéséért. Ez az a pont, amikor a közszféra intézményei és döntéshozói a jövő generációkért érzett felelősséget a tettekben is kimutathatják.

A közszféra számára a kipróbálhatóság nem jelent problémát, éppen úgy meglátogathatják a referenciaberendezéseket akár Magyarországon, akár a világban, mint az ipari fogyasztók.

A komplexitás nem túl nagy probléma azoknál az intézményeknél, ahol külön műszaki működtető apparátus van, természetesen meg kell oldani a szakemberek továbbképzését. A kisebb rendszerek esetében viszont a helyi szakemberek és szervizhálózat hiánya gátolja az elterjedést.

A közszférában a beruházásokért felelős döntéshozók számára a napenergiás technológia bevezetésének kockázata viszonylag kicsi. Ezeket a hivatalnokokat és/vagy politikusokat nem az ilyen jellegű beruházási döntések miatt szokták manapság felelősségre vonni. A beruházási és a későbbi működési kockázat itt is minimalizálható a közbeszerzések megfelelő kiírásával és a beszállító megfelelő kiválasztásával.

Hogyan lehet a napenergia a jövő energiája Magyarországon is?

A Nap mindenkire süt. A napenergia felhasználásának nem az a legnagyobb gátja, hogy választ tudunk-e adni arra a kérdésre, hogy mi van, ha lemegy a Nap, hanem hogy választ akarunk-e adni erre a kérdésre.

A napenergiás rendszerek elterjedésének nem a közvetlen állami támogatás hiánya vagy annak mértéke a legnagyobb gátja, hanem az az energiapolitika, ami nem az ország, a lakosság és a természeti környezet hosszú távú érdekeit veszi figyelembe; az az üzleti környezet, ami csak rövid távú tervezést tesz lehetővé; az a szemlélet, ami mindig központi, centralizált megoldásokat vár; az az energiafogyasztó, aki úgy gondolja, hogy bármikor, bármilyen mennyiségben rendelkezésére fog állni az energia akkor is, ha lemegy a Nap, ha eláll a szél, vagy ha az utolsó csepp olajat is felhozták a szaúdi sivatagból.

A társadalom különböző rétegeinek összehangolt akcióira van ahhoz szükség, hogy a fent felsorolt akadályokat leküzdve a napenergia elterjedését elősegíthessük. A civil szervezetek feladata az energiatudatosság növelése, napenergiával kapcsolatos ismeretek terjesztése, valamint lobbitevékenység a napenergia érdekében. Az oktatási rendszerben az energetikai kérdéseknek meg kellene jelennie mind a természettudományos tantárgyakban, mind a nevelésben. Azoknak a cégeknek, amelyek ma napenergiás rendszereket szerelnek, le kellene mondani az extraprofitról, és reális árstruktúrával kellene bővíteniük a piacot. Össze kellene fogniuk az ebben a szektorban dolgozó vállalatoknak és szakembereknek. Ki kellene alakítani egy magas minőségi standardot, meg kellene szervezni a minőségbiztosítást, a szakmai képzést és egy az ország minden megyéjére kiterjedő szervizhálózatot.
Ezeknek a szereplőknek együtt kellene működni azért, hogy nyomást gyakoroljanak a politikusokra: az energia kérdését, a megújuló energiák és elsősorban a napenergia elterjesztését akár a választásokat eldöntő kérdéssé kellene tenni mind lokális, mind országos, de akár európai szinten is.

Irodalom

  • Eurobarometer (2006): Attitudes towards Energy Fieldwork October – November 2005 Publication January 2006. Special Eurobarometer. European Comission
  • Fell, H-J. Pfeiffer C. et al ( 2006): „Chance Energiekrise – Der solare Ausweg aus der fossil-atomaren Sackgasse“, Solarpraxis Verlag Berlin, 176 Seiten
  • Fuchs, P. Müller-Westermeier, G. Czeplak G.(1997): Die mittleren klimatologischen Bedingungen in Deutschland. GKM (2007): Magyarország megújuló energiaforrás felhasználás növelésének stratégiája 2007-2020. http://www.khem.gov.hu/data/cms1358659/megujulo__strategia_tars_egyeztetes.pdf
  • Guagnano,G. Hawkes, G.R. Acredolo C. White N. (1986) :Innovation, Perception and Adoption of Solar Heating Technology. In.: The Jousnal of Consumer Affairs. Volume 20 Issue 1, p. 48 – 64
  • Kirschbaum, E. (2007): Rain can’t dampen German appetites for solar power. http://www.theglobeandmail.com/servlet/story/LAC.20070731.IBSOLAR31/TPStory/Busine
  • Kai-ming Au, A. Enderwick, P.(2000): A cognitive model on attitude towards technology adoption. In.: Journal of Managerial Psychology 15. Vol. 4. p.266–282
  • KSH (2007): A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon. Budapest 2007
  • KSH (2008) A háztartások jövedelmének és fogyasztásának színvonala és szerkezete. In.: Statisztikai Tükör.
  • 2008. január 14. II. évfolyam 1. szám
  • OMSZ (2008a): http://www.met.hu/omsz.php?almenu_id=climate&pid=climate_Hh&pri=4&sm0=5&dti=2&mpx=0

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul