e-gépész online szaklap

A „B” típusú épületek biztonsága nem tartható fenn!

2011. szeptember 22. | Fazakas Miklós elnök, MSZT/MCS 309 „Gázkészülékek” Nemzeti Szabványosító Műszaki Bizotts | |  4 |

A „B” típusú gázkészülékek légellátásával és égéstermék elvezetésével kapcsolatban kiemelendő, hogy itt nem egy gázkészüléket érintő problémakört, hanem a „B” típusú épületek problémáját kell megoldanunk! A „B” típusú épületek jellemzője, hogy fűtésükről, használati melegvíz-ellátásukról olyan tüzelőberendezésekkel gondoskodnak, amelyek az égéshez szükséges levegőt a lakótérből szívják, és az égésterméket gravitációs huzat elvén működő kéményekben vezetik el.

A „B” típusú épültetekkel kapcsolatos problémák az energiatakarékossági intézkedések kapcsán merültek és merülnek fel: A fokozott légzárású nyílászárók beépítésével a levegőellátás az eredeti érték 3%-ára csökkenhet, amely nem elégséges a „B” típusú tüzelőberendezések megfelelő, biztonságos levegőellátására. Az utólag beépített, átlagosan 200 Pa szívóerejű szagelszívók és más lakótérből levegőt elszívó berendezések könnyen legyőzik a 2-10 Pa nagyságrendű gravitációs kéményhuzatot, különösen egy zárt határoló felületekkel ellátott épület esetén, és így a kéményben visszaáramlás jön létre. A belső ajtók jelentős rései ugyanakkor szinte semmilyen akadályt nem okoznak a levegő belső áramlásával szemben, ezért egy konyhai szagelszívó, vagy a nappali szobában lévő szilárd tüzelésű kandalló melegebb égéstermékének nagyobb felhajtóereje képes visszaáramlást okozni például egy pincei gázkazán kéményében, amelynek égésterméke így a lakótérbe áramlik.

A problémakör a szilárd- és olajtüzelésű berendezésekkel fűtött „B” típusú épületekre is kiterjed.

Európában a megoldást elsősorban a lakótéri levegőtől hermetikusan elzárt, zárt rendszerű tüzelésre való áttérésben látják:
A CEN/TC 109 „Gázkazánok” Európai Szabványosító Műszaki Bizottságban lengyel–magyar javaslatként tartják számon azt a tervezetet, hogy a „B” típusú gázkészülékek MSZ CEN/TR 1749 szabványban leírt altípusait megtartva, kiegészítésként hozzunk létre egy olyan B11CS gázkészülék-típust, amely nemcsak a kéményáramkör elzárása, de a kéményből történő visszaáramlás esetén is blokkolja a gázkészülék működését. A javaslattal kapcsolatos magyar álláspont szerint egy ilyen gázkészülék-típus sem lenne képes a biztonságot 100%-ban garantálni, de mindenképpen csökkentené a baleseti kockázatot. Az ülésen ismertetnünk kellet a vonatkozó lengyel és a magyar installációs előírásokat és gyakorlatot.

Válaszként a bizottság elnöke kifejtette, hogy a „B” típusú gravitációs kéménybe kötött gázkészülékeket tartalmazó épületek biztonságának megteremtésére számos kísérletet tettek, amelyek később nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Egyik példaként említették a pincébe vezető automatikusan záródó, tömített ajtókat, amelyek arra lennének hivatva, hogy a pincében elhelyezett „B” típusú gázkazán légterét függetlenítsék a lakótér levegőjétől. Tapasztalataik szerint azonban ezek az ajtók idővel (pár hónap múlva) vagy nem záródtak automatikusan, vagy elveszették a tömítőképességüket. A sorozatos negatív tapasztalatok alapján arra az álláspontra jutottak, hogy nem kívánnak további, újabb kísérleteteket tenni a „B” típusú épületek biztonságának „javítgatására”, hanem a korábban meghozott döntésük mellett kitartva, azt javasolják, hogy rendeleti súllyal elő kell írni, hogy az üzemelő „B” típusú gázkészülékeket zárt égésterű „C” típusú készülékekre kell cserélni. Ennek megfelelően például Angliában, ha egy „B” típusú gázkazán cserére szorul, akkor a cserekészülék csak „C” típusú kondenzációs gázkazán lehet.

A „B” típusú épületek és ezek gravitációs elven működő kéményei nem egyeztethetők össze az épületenergia-hatékonysági célokkal sem, ezért a továbbiakban nem cél az ilyen műszaki megoldások jelentős beruházási költségekkel járó konzerválása. Épületenergiahatékonyság-növelő beavatkozásokat ma igen nagy számban végeznek olyanok is, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy egy ablakcsere, egy utólagos hőszigetelés vagy egy konyhai szagelszívó beépítése a fűtőberendezés üzemeletetési feltételeit életveszélyes mértékben megváltoztathatja. Ilyen körülmények között a „B” típusú épületek biztonságos üzemeltetése a továbbiakban még rendszeres ellenőrzés mellett sem garantálható.

A végleges megoldás nem lesz egyszerű! Meglévő gravitációs kéményeink konstrukciója nem alkalmas zárt rendszerű, szilárdtüzelésű berendezések égéstermékének elvezetésére. A hazai előírások pedig csak tetézik a problémát, akadályozzák a veszélyes „B” típusú épületek átalakítását biztonságos, korszerű zárt égésterű homlokzati égéstermék-elvezetésű készülékek segítségével.

A bizottság megállapította, hogy „Magyarországon az európai normáktól eltérve, túl szigorúak a homlokzati égéstermék-kivezetésre vonatkozó előírások. Magyarországnak ugyan joga van a homlokzati égéstermék-kivezetés létesítésére vonatkozó európai szabványtól (MSZ EN 15287-2) eltérni és egyedi, szigorúbb telepítési előírásokat hatályba léptetni, de ha ennek következtében ellehetetlenül az áttérés a biztonságot jelentő, korszerű »C« típusú zárt égésterű gázkészülékekkel való fűtésre, akkor ezeket a szigorú magyar előírásokat nem tudják elfogadni indokként egy európai gázkészülék-szabványmódosítási javaslathoz.” A biztonság megteremtése érdekében a vonatkozó OTÉK-előírást, amely minden „B” típusú égéstermék elvezetést előnyben részesít a homlokzati égéstermék-elvezetéssel szemben, úgy szükséges módosítni, hogy a gázkészülékek biztonságosabb homlokzati égéstermék-elvezetése élvezzen előnyt a veszélyes „B” típusú gravitációs elvű égéstermék elvezetéssel szemben. A homlokzati égéstermék-kivezetést csak abban az esetben korlátozzák, ha lehetséges az égéstermékek zárt tüzelési rendszerben történő tető fölé vezetése, ésszerű gazdasági és műszaki keretek között, hiszen a tető fölé kivezetett zárt rendszerű égéstermék-elvezetés általában előnyösebb, mint a homlokzati égéstermék-elvezetés. Ugyanakkor indokolatlan az égéstermékek mindenáron való tető fölé vezetésének kötelezőségét előírni, például: ipari épület nyílászárót nem tartalmazó homlokzatán, vagy például egy tetőtéri ablakokkal sűrűn ellátott épület esetén, vagy ha van egy olyan alárendelt homlokzat, ahová az égéstermékek kivezethetők, ahonnan az égéstermékek lakótérbe történő visszaáramlásának valószínűsége kisebb, mint a tetőtéri kivezetés esetén.

Kérdés, hogy a megfelelő megoldás kiválasztását milyen mértékben bízza a jogszabály az épületgépész mérnökre? A vonatkozó OTÉK-előírást sokan nevezték már környezetvédelmi öngólnak (Meszlényi Zoltán), mert részletes előírásai sok esetben jelentették akadályát a környezetvédelmi szempontból legjobb megoldásnak, hiszen egy rendelet alkotásakor nem lehet minden lehetséges esetet előre látni. Így a legjobb megoldás az lenne, ha a rendeletnek való megfelelőséget a tervező mérnök az említett európai szabványnak való megfelelőségre való hivatkozással igazolhatná. Tisztánlátáshoz meg kell azt is említeni, hogy tévedés azt hinni, hogy a „B” típusú készülékek égésterméke nem jut be a lakótérbe! Igen valószínű, hogy a „B” típusú gázkészülékek kéményeinek hideg indítása során a lakótérbe több égéstermék áramlik be, mint homlokzati égéstermék-elvezetés esetén. Ezt az átmenetileg lakótérbe áramló égéstermék-mennyiséget az esetek döntő többségében nem is vesszük észre, hiszen a karbantartott gázkészülékek lakótérbe bejutó égésterméke kis mennyiségben (a légtér átalagosan 1%-os CO2-tartalmáig) nem okoz érzékelhető problémát.

Igen fontos feladatunk ugyanakkor a meglévő „B” típusú épületek biztonságának fenntartása addig, amíg a biztonságos és energiatakarékos megoldásra történő átállás anyagi feltételeit megteremtjük. Ezeknél az épületeknél nem engedhető meg a létesítéskor érvényes állapot megváltoztatása, amely elsősorban a megfelelő természetes levegőellátás fenntartását és a levegő-elszívó berendezések telepítésének tiltását jelenti. Nem célszerű ugyanakkor az elavult „B” típusú épülettechnológia konzerválása azzal, hogy a „B” típusú technológia fenntartására, javítgatására jelentős, lakásonként olyakor több százezer forintos összegeket költünk, ahelyett, hogy ezt az összeget inkább a „C” típusú tüzelésre való áttérésre költenénk. A „B” típusú épületeknél a zárt rendszerű tüzelőberendezést tartalmazó épületek nemcsak biztonságosabbak, de a gravitációs elvű „B” típusú égéstermék-elvezetés mintegy 20% energiaveszteségért is felelős, összehasonlítva a zárt rendszerű megoldásokkal. Gondoljunk például arra, hogy kondenzációs elvű fűtésre áttérve átlagosan 30% gázfelhasználás-csökkenést tapasztalunk, miközben a kondenzációs technológiával elméletileg is csak maximum 11% energia takarítható meg. A további 20% körüli megtakarítás a zárt rendszerű fűtésre történő áttérés eredménye. A „B” típusú épületek fenntartása így nem egyeztethető össze az épület-energiahatékonysági célokkal sem!

Az eredti cikk a Magyar Installateur 2011. szeptemberi számában jelent meg. Köszönjük szerkesztőségük hozzájárulását a cikk átvételéhez.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Fazakas Miklós F | 2011. okt. 5.

Szó sincs a homlokzati égéstermék elvetés lehetőségének kritika nélküli felszabadításáról szóló javaslatról. Javaslatom a kifejezetten erre a célra kidolgozott európai szabványban foglalt szabályok érvényre juttatását támogatja, hivatkozva arra a tapasztalatra, hogy az európai szabályozástól való eltérésünk számos esetben ellenetleníti az elavult fűtési technológia korszerű technológiára történő kiváltását, konzerválva így az elavult technológiát. Egyet értek azzal, hogy az égéstermék terminálok közelében lehetőleg fokozott légzárású nyílászárók, fix ablakok legyenek. A negyedik kifogással kapcsolatban csak ismételni tudom magam: A cikkben tüzelőberendezésekről beszélek, sőt külön kiemelem, hogy „a problémakör szilárd és olajtüzelő berendezésekre is kiterjed. Üdvözlettel: Fazakas Miklós


Fazakas Miklós F | 2011. okt. 5.

Kedves Nagy Gábor! A „B” típusú épület fogalmát nem én találtam ki, hanem az európai gázkészülék szabványosító műszaki bizottságok üléseiről hoztam haza. A fogalom létrehozásával azonban messzemenőkig egyetértek, mert a megoldásba csak így lehet bevonni minden érintetett, elsősorban az építészeket. A problémakör „B” típusú gázkészülékek problémájaként nem kezelhető, mert a gondok nem a „B” típusú gázkészülékkel, hanem az ilyen készülékeket tartalmazó épületekkel kapcsolatos változtatások miatt merülnek fel. A cikkben igyekeztem a „B” típusú épület fogalmát definiálni, amely kissé eltér a „B” típusú gázkészüléket tartalmazó épületétől. A”B” típusú épület nyílt égésterű gravitációs elven üzemelő kéménybe kötendő tüzelőberendezéseket tartalmaz, tehát nemcsak „B” típusú gázkészülékeket. A fogalom így nem vonatkozik például azokra az égéstermék ventilátorral felszerelt tüzelőberendezésekre, amelyek ventilátora és a kémény között nincs huzatmegszakító. Az esetleges hátrányoknál sokkal fontosabbnak tartom, annak rövid úton való világossá tételét, hogy a problémakört nem lehet megoldani a „B” típusú gázkészülékek problémaköreként kezelve. A legtöbb problémás esetben a „B” típusú gázkészüléknek nincs semmi baja. A gond a légellátással és az égéstermék elvezetéssel van, ami épületprobléma, messze túlmutat a „B” típusú gázkészülékeken. „B típusú épület problémaként kezelve a kérdést, sokkal könnyebb lesz a megoldásba az építészeket is bevonni. Együtt talán többre megyünk. Én sem értenék egyet a volt kéményjáratok befalazásával. Ki kell dolgoznunk, hogy a volt kéményjáratok mi módon használhatók fel a lakás megfelelő szellőzetése érdekében, például erősen légszennyezett utcákban a magasból származó sokkal tisztább levegő lakótérbe juttatására. Ugyanakkor egy „B” típusú gázkészülék égési levegő szükséglete az elméleti levegő szükséglet minimum 2-3 szorosa, a tényleges légforgalom az eleméleti levegő igény 4-5 szőrőse is lehet, abban 10-20%-ot kitevő időszakban amikor a gázkészülék üzemel. .Az indokolatlanul nagy légcserét a gázkészülék üzemidejét sokszorosan meghaladó üzemszüneteiben is fenn kell tartani, a biztonság érdekében. A „B” típusú épületek a mai korban veszélyessé, energiapazarlókká, az épületenergia hatékonysági intézkedések gátjává váltak. Ezért szerintem a megfelelő légcseréről a továbbiakban nem a „B” típusú tüzelőberendezések égési levegő igényével kéne biztosítani. Nincs szükség arra, hogy azoknak a gázkészülék irányelv hatálya alatt tanúsított gázkészülékeknek a verseny előnyét, amelyek egyik szerelt egységükként tartalmazzák azt az égéstermék vezető szerelvényt, amelyből az égéstermék közvetlenül a szabadba távozik kiegyenlítsük, mondjuk például a külön tanúsított gázkészülék-kémény rendszerek viszonylatában. Az együtt-tanúsított rendszer előnye ugyanis nem abból fakad, hogy az építési termékek irányelv hatálya alatt az égéstermék vezető szerkezetek nincsenek önálló égéstermék-elvezető berendezésként bevizsgálva, vagy kevésbé lennének jók. A korszerű gázkazánok esetében szinte minden esetben van ilyen bevizsgálás, csak a gázkészülék irányelv hatálya alatt ezt a gyártók értelemszerűen nem tüntetik fel, mert a vonatkozó szabályozás szerint nincs rá szükség. A CE jel viselésére jogosult, azaz az európai rendszer szerint megfelelőnek bizonyult gázkészülékek között pedig nem különböztethető meg hátrányosan az a gázkészülék, amelynek nincs az égéstermék vezető szerkezetére vonatkozó építési termékek irányelv hatálya alá tartozó megfelelési igazolása, mert a megfelelősség ilyen igazolását a gázkészülék irányelv és a gázkészülékek megfelelőség értékelését szabályozó, és a gázkészülék irányelvet bevezető hazai előírás a 22/98 IKIM rendelet ezt nem írja elő, így az meg sem követelhető. Az együtt-tanúsított rendszer nagy előnye, hogy egy berendezésben integrálva és a megfelelőséget egy berendezésként igazolva, nincs szükség két külön CE megfelelőségi igazolással rendelkező berendezés harmonikus együttműködésének igazolására a nemzeti installációs szabályozás hatálya alatt. Így nincs szükség és adatok hiányában nem is végezhető kéményméretezés, mert a gázkészülék égési levegő ellátó és égéstermék vezető szerelvényeinek maximális megengedhető egyenértékű hossza az EK megfelelőségi tanúsítvány hatálya alatt, egy európai tanúsító intézet által garantált. Az együtt-tanúsított rendszer valódi előnye sokkal inkább az egyszerűbb, kevesebb adminisztrációt igénylő telepítés lehetőségében rejlik. Az égéstermék vezető elemeknek egy gázkészülék részeként való megfeleltetése, a gázkészülék irányelv hatálya alatt, valójában egy magasabb szintű integrált biztonságot igazol, mint amit az elkülönült rendszerek egyedi eljárások keretei között történő esetenkénti összekapcsolása biztosíthat.


Nagy Gábor | 2011. szept. 28.

(folytatás) Fentiek miatt a tüzelőberendezések és lakóterek (tartózkodási terek) viszonyait kellene átfogó módon szabályozni (magyar nemzeti szabványban) az emberi tartózkodás egészségvédelemi, tűz- és vagyonvédelem szempontjainak megfelelően, amelynek egy rendszerbe illeszkedő fejezete a gázkészülék de a többi tüzelőberendezés is a rendszer része. Csak ebből a megközelítésből és rendszerszemléletből kiindulva lehet rendet teremteni a ma meglehetősen vegyes (alul- és túl-) szabályozások dzsungelében. NG


Nagy Gábor | 2011. szept. 28.

A cikk és tartalma tetszik is, meg nem is. A cím rögtön nem tetszik: "B" típusú lakás nincs, csak "B" típusú gázkészülék. A műszaki ember legyen pontos, mert ha nem az, mit várhat el a nem műszaki emberektől! A cikk alapgondolatával mélyen egyetértek, jelenleg a lakásokban meglévő "B" típusú gázkészülékek és a lakások korszerűsítési megoldásainak viszonyában nagyon sok a potenciális veszélyforrás, kétségtelenül ezek egyik legnagyobb számosságát a "B" típusú gázkészülékek jelentik, de nem kizárólagosan. Éppen ezért nem lehet ezt a kérdést annyival elintézni, hogy tiltsuk be az ilyen gázkészülékeket és a "B"-nek "C" típusúra majd mindent megold. Ez ugyanis nagyon komoly csúsztatás, és messze nem igaz. Az első komoly kifogásom: A "B" típusú gázkészülékekkel ellátott lakótér (vagy más állandó tartózkodásra szolgáló tér) szellőzésének fontos, sok esetben egyetlen gravitációs légcseréjét biztosító eleme a készülék kéménye. Tévhit, hogy a légcserét majd megoldják az ablakokba, vagy falba beépített légbevezetők, ugyanis megfelelő myomáskülönbséget biztosító elvezető nélkül ezek biztonságos és főleg kellő mértékű friss levegő utánpótlásra alkalmatlanok. A lakó és egyéb terekben történő tartózkodáshoz a friss levegő (oxigén) utánpótlásáról gondoskodni kell (MSZ CR 1752 !!! mikor lesz már belőle magyar nyelvű nemzeti szabvány!!!) Ha a "B" típusú gázkazánt megszüntetik, helyette "C" típusú lesz, aminek füstgáz terminálját kidugják a falon, a "kéményt" pedig megszüntetik, mint felesleges energiapazarló képződményt, akkor jön (jobb esetben) a rossz levegőjű, áporodott illatú lakás, rosszabb esetben pedig a penészesedés. Lakások tízezreiben ma Magyarországon ez utóbbi pedig már a jelen. A "B" típusú kazánok leváltása tehát messze nem csak gázipari kompetencia. Második kifogásom: A "C" típusú gázkészülékek égéstermék elvezető terminálját piacszerzési céllal szinte minden gyártó beminősítteti a gáztechnikai előírások szerint, de csak kevés gyártó minősítteti az égéstermék elvezetőkre vonatkozó előírások szerint, pedig ez utóbbi előírások a szigorúbbak. Ez nyilván a piaci árakban is megjelenik, így pont a szigorúbb előírásoknak megfelelő ezért biztonságosabb égésterminált gyártók kerülnek versenyhátrányba a gyengébb minőséget gyártókkal szemben. Az égéstermék, mint egészségre káros anyag távoltartása alapvető egészségvédelmi feladat, ezért az ösztönzésnek is inkább ebbe az irányba kellene mutatnia. Könnyű tehát belátni, hogy az "égésterméknek a lakótértől és annak légterétől minél távolabb a helye" alapvető prioritásként kezelendő. Egyetértek azzal, hogy a homlokzati égéstermék elvezetés szabályozása ma Magyarországon korszerűtlen és elavult szabályrendszeren alapszik, de ennek kritika nélküli felszabadítása óriási egészségügyi kockázattal járna. Harmadik kifogásom: A Lajtától nyugatra természetes dolog, hogy ha egy lakóteret fokozott légzárású nyílászárókkal látnak el, akkor annak megfelelő színvonalú szellőztetéséről hővisszanyerős ellenőrzött légkezelővel gondoskodnak. Egy ilyen lakás esetében az ablaktól 50 cm távolságban nyugodtan elhelyezhető egy "C" típusú gázkészülék égéslevegő terminálja. Azért helyezhető el, mert a lakást nem ablaknyitogatással kell szellőztetni és nincs rajta légbevezető se, amelyen kedvezőtlen szélirány /és persze tényleges beszívás/ miatt az égéstermék lakásban történő koncentrációjától kellene tartani. A jelenlegi magyar gyakorlat azonban a "költségtakarékos" szellőzési megoldásai miatt semmivel nem veszélytelenebb a homlokzati égéstermék terminálok esetén, mint az ablakok alatti gázkonvektorok esetében. Negyedik kifogásom: Mai tervezői tevékenységem során a gázkészülékek (új, vagy csere) iránti igényt már jelentősen meghaladják a különböző egyéb hőtermelési alternatívák. A legnagyobb darabszámot a biomassza tüzelőberendezések iránti igény jelenti, amelyek szinte kivétel nélkül nyílt égésterűek. Ezek légellátását és égéstermék elvezetését is meg kell oldani, ráadásul sokszor párhuzamosan (pl. meglévő) gázkészülékkel együtt. A korrekt szabályozást tehát nem egy tüzelőberendezés típusra kell kidolgozni, hanem az összes tüzelőberendezés - lakótér viszonyra. Ez már valóban épületgépész feladat, méghozzá csak rendszerszinten kezelhető feladat. Ezért nem tudok egyetérteni azzal a megközelítéssel, amelyik csak gázbiztonságtechnikai kérdésként próbálja kezelni a "B" típusú gázkészülékek kérdéskörét, de figyelmen kívül hagyja a komplexebb biztonságtechnika sokkal szélesebb területeket érintő alapkérdéseit. Tudomásul kell venni, hogy a lakótér a kabát, a gázkészülék pedig csak a gomb lehet, ezért a gombhoz a kabátot személetet nem tudom gyakorló épületgépész mérnökként elfogadni! NG Fentiek miatt

Facebook-hozzászólásmodul