Nemcsak a Paksi Atomerőműben okozott megoldandó problémát a Duna rendkívül alacsony vízszintje. A forró és csapadékszegény időjárás olyan helyzetet teremtett a mohácsi vízkiemelőnél, amely veszélybe sodorta a pécsi hőerőmű és mellette üzemelő farostlemezgyár üzemivíz-ellátását is. A folyó vízszintje megközelítette a vízkivételi mű befolyási szintjét, ezért fennállt a veszélye annak, hogy leáll az ipari vízellátás.
A mohácsi vízkiemelő még az 1950-es évek végén épült, hogy ipari vízzel lássa el a pécsi hőerőművet. A műtárgyhoz két szívóakna tartozik, amelyekhez a Duna medrébe benyúló szívóvezetékek kapcsolódnak. A konstrukció természetes korlátja, hogy nagyon alacsony vízállásnál egyre kisebb vízoszlop áll rendelkezésre a szívóvezetékek felett – írja cikkében a VGF&HKL épületgépészeti szaklap.
Ez nem jelent problémát egy átlagos hidrológiai évben. Az idei nyár azonban más. A tartós hőség és a csapadékhiány következtében a Duna vízszintje olyan alacsonyra süllyedt, hogy augusztus végére a partról már jól láthatóvá vált a szívócső. A vízfelszín és a vízkivétel befolyási szintje közötti tartalék gyakorlatilag elfogyott.
A helyzetre a A Dunántúli Regionális Vízmű (DRV) Zrt. munkatársai egy gyorsan kivitelezhető ideiglenes műszaki megoldással reagáltak. A társaság bejegyzése szerint pontonokra két Flygt szivattyút telepítettek, majd ezeket a szívóaknában található szivattyúk nyomóvezetékére kötötték. A víz továbbításához két NA 150 mm-es tűzoltótömlőt alkalmaztak. A megoldás lényege egyszerű: ha a Duna természetes vízszintje már nem biztosít megfelelő hidraulikai feltételeket a hagyományos szívóvezetéken keresztül történő vízkivételhez, a pontonról telepített szivattyúk közvetlenül képesek a vizet a meglévő rendszerbe juttatni.
A beavatkozás jelentőségét növeli, hogy a mohácsi vízkivétel nem egyetlen fogyasztó ellátását biztosítja. Az ipari vízre a Mohácsi Farostlemezgyárnak is szüksége van.
Hogy megértsük a műszaki probléma súlyát, érdemes felvázolni az infrastruktúra méreteit. A mohácsi vízkiemelőmű az 1960-as évek óta látja el ipari vízzel a pécsi erőművet (valamint a Mohácsi Farostlemezgyárat). A Duna medrében elhelyezett két szívócsövön keresztül beáramló nyersvizet a partfalon elhelyezett szivattyútelep emeli át, majd egy megközelítőleg 40-45 kilométeres távvezetéken továbbítja a baranyai megyeszékhely felé.
A pécsi Pannon Hőerőmű Közép-Európa legnagyobb biomassza-tüzelésű erőműveként egyszerre termel villamos energiát és biztosítja Pécs teljes távhőellátását. A VGF cikkéből az ipari víz két alapvető feladata is ismertetésre kerül.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.