Az egyébként jó hangulatú Tisztújító Küldöttgyűlés egyetlen vegyes érzelmeket keltő momentuma a MÉGSZ elnökének élesnek minősíthető állásfoglalása volt Chappon Miklós megválasztása ellen. Milyen kérdések merülhetnek fel bennünk ennek kapcsán?
Hogy az elején kezdjük, a Tisztújításra meghívást kapott Matuz Géza, a Koordinációs Szövetség és Golyán László, a MÉGSZ elnöke is. Azaz legyünk pontosak: Matuz úr mint elnökjelölt volt jelen.
A rendezvény elején mindkettőjüket felkérték, hogy üdvözöljék a közgyűlést. Matuz Géza ennek két mondatban eleget tett, Golyán László viszont egy jó tízperces MÉGSZ-programbeszédet mondott. Sokan már ezt furcsállták, mert hát ez ugye az MMK ÉgT, és nem a MÉGSZ tisztújítása, de különösképpen senki sem ütközött meg rajta, mondván: egy jó szakmai vezető, -politikus minden lehetőséget megragad önmaga és testülete kommunikálására.
Nem így akkor, amikor közvetlenül a szavazás előtt Golyán László még egyszer szót kért, és újra nem röviden, de annál kategorikusabban állást foglalt Chappon Miklós megválasztása ellen. Hogy jól értsük: nem a másik jelölt, Barótfi István mellett, hiszen mondanivalója veleje az volt, hogy ha már nincs gyakorló tervező a jelöltek között, mégis jobb egy tanár, mint egy kereskedő.
E kijelentés igazságtartalmát nem vizsgáljuk most, csak néhány adalékot tennénk hozzá. Denk András hosszú évekig mint a Geberit ügyvezetője töltötte be a Tagozat elnöki tisztét, közmegelégedésre. Barsiné Pataki Etelka szintén nem gyakorló tervező, és még sorolhatnám, akár Matuz Gézáig, a Daikin-McQuay ügyvezetőjéig, akinek elnökségi tagjelöltségét egy szóval sem vitatta Golyán úr. Nem is beszélve arról, hogy például a Magyar Labdarúgó Szövetség élére sem feltétlenül kívánatos egy sokszoros válogatott focista, hanem inkább egy jó szervezőkészségű és üzleti érzékű, persze a focihoz is értő személy… (Továbbá: Chappon Miklós megfelel az MMK Etikai Bizottságába, a Budapesti és Pest Megyei Kamara elnöksége, de az Épületgépészeti Tagozatban ne vállalhasson pozíciót?)
A fő kérdés az, hogy milyen jogon és apropóból tehet ilyen szellemű nyilatkozatot a MÉGSZ elnöke a Tagozat Közgyűlésén? Kérdéseink:
–Az Épületgépészeti Tagozat függ-e valamilyen módon a MÉGSZ-től vagy egyéb szövetségtől?
–A Tagozat tisztségviselőinek megválasztása a MÉGSZ áldásával kell-e, hogy történjen?
–Ha a fenti kérdésekre nem a válasz, akkor felkérésre tette-e meg nyilatkozatát Golyán úr? Ha igen, ki kérte fel, és főleg mire?
–Ha nem felkérésre történt a nyilatkozattétel, akkor Golyán úr felkéri-e legközelebbi MÉGSZ tisztújításukkor Chappon Miklós tagozati elnököt, hogy nyilatkozzon a plénum előtt, melyik jelöltet és miért találja alkalmasnak a posztra?
Következtetésünk az, hogy ráfér a szakmára a Golyán László-féle nyílt szellem, de mérlegelendő annak helye, ideje, és hatása a későbbi történésekre, kapcsolatokra.
Soraimat ugyanazzal a gondolattal zárnám, amivel Golyán László fordult nyilatkozata végén Chappon Miklóshoz: Kedves Golyán László! Remélem és hiszem, hogy őszinte véleményemet akceptálod, és kapcsolatunk ugyanolyan konstruktív és baráti marad, mint eddig volt.
Veresegyházi Béla főszerkesztő
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
6 hozzászólás
A labdarúgó szövetségek vezetéséhez nem nagyon merek hozzászólni (tagjai amúgy sportklubok, míg a kamaráké természetes személyek), de amennyire tudom, a spanyolok, akiknek az elnöke a 22-szeres válogatott Villar, valamivel jobb eredményeket érnek el a nemzetközi porondokon, mint mi, ahol az elnök az OTP vezér Csányi Sándor.
Szóval a nézzük inkább a szakmai kamarákat.
Az Alkotmánybíróság 39/1997. határozatában a szakmai kamarákat a következőképpen jellemezte: „A szakmai kamarák a hagyományos szabad foglalkozások önkormányzatai.”; A 733/G/2003. AB határozat szóhasználatában az a szervezet tekinthető önkormányzatnak, „amelyekben az igazgatási feladatokat az igazgatottak maguk végzik”. Ez alighanem tökéletesen megfelel a köznapi értelmezésnek is. A legtöbb szakmai kamarában (ügyvéd, közjegyző, igazságügyi szakértő) a régi céhes hagyományoknak megfelelően, még tag sem lehet, nemhogy vezető az, akinek a munkaköréhez nem kötelező is a tagság. Ha csak időlegesen is szünetelteti a szakirányú tevékenységét, visszatértéig, amíg nem kerül ismét a szabályozott körön belülre, nem lesz maga is újra érintett, nem vehet rész a kamarája életében.
Esetünkben igazgatni csak az építésügyben dolgozó tervező, szakértő mérnököket lehet, ehhez a munkakörhöz kötelező a tagság Azok fölött a mérnök kollégák fölött, akik az oktatás, kivitelezés, forgalmazás területén, vagy egy engedélyező hatóságnál dolgoznak, esetleg már inaktívak, nincs a kamaránknak befolyása, tehát ha az önigazgatási elvet komolyan vennénk, joguk sem lehetne a hivatásuk miatt kötelezően tagok tevékenységébe avatkozni. Az MMK jelenleg érvényes alapszabálya ugyan felsorolja a tagság lehetséges formáit, de jogkörükben nem tesz különbséget, azaz egy önkéntes tag, mondjuk kivitelező, forgalmazó, vagy oktató bátran beleavatkozhat, és bele is avatkozik a tervezési munka szabályozásába, anélkül, hogy egy tervező bármilyen befolyással lehetne az ő tevékenységére. Szó sincs róla, hogy valaki azt hinné, egy tervező szebb, jobb, okosabb lenne, mint a fenti kivitelező, forgalmazó vagy oktató, de a kamarában csak az ő munkavégzését, továbbképzését, etikai magatartását lehet szabályozni, díjszabását vizsgálni, ezért ha a kamara valóban szakmai önkormányzat lenne, akkor ezt csak saját maga tehetné meg, mert ő ismeri belülről azt a területet, és főleg, mert döntései hatását saját magán fogja megtapasztalni.
A mérnökség végzettség, hivatása tervezőnek, oktatónak, kivitelezőnek van, és ez legalábbis a köztudatban, nem végzettségrendi, hanem hivatásrendi kamara.
Most, nem értékelve munkájukat, nézzük a többi szakmai kamara vezetését. Az orvosi kamara elnöke Peresztegen praktizáló háziorvos, a gyógyszerészeké Pannonhalmán patikát üzemeltet, az ügyvédeké egy sikeres ötfős iroda nagyon is aktív vezetője. Itt nem lehet kétséges, hogy valóban önigazgatásról van szó, az irányító is az irányítottak egyike.
A tevékenységi kört tekintve, legközelebb az építészek állnak hozzánk, mindkettőnkre ugyanaz a törvény is vonatkozik. Róluk ezért egy kicsit részletesebben. A MÉK országos vezetés tisztújítása szinte egy időben volt a mienkével. Az elnökség ott is tizenhét fős, mint nálunk. Más hasonlóság nem nagyon van a két testület között. Náluk könnyű megtudni mindent a vezetés tagjairól, adataik egységesen szerepelnek a honlapjukon, nálunk ehhez hosszas kutakodás kell. Ott az elnökség minden tagjának van tervezői jogosultsága, a 17-ből 14, az elnök is, tervezőirodában dolgozik, ketten valahol főépítészek, egyikük oktató. 13-nak komoly tervezői kitüntetése van, Ybl, Alpár, Steindl díj, Hild érem, stb. Nálunk, a névjegyzékben mindössze tizenegy elnökségi tag esetében van kitöltve a munkahely rovat. A legtöbben, négyen, oktatók, de van köztük, minőségügyi megbízott, sőt a kamarai dolgozó is, akinek, mint alkalmazottnak saját maga, mint választott tisztségviselő a munkáltatója, a főnöke. Van, aki a munkahely rovatba ezt írta: nyugdíjas. Tervezői jogosultsága a nyilvántartás szerint az elnökség felének van, de ilyen munkakörben, ha jól sejtem, ténylegesen legfeljebb hárman dolgoznak. Messze nem reprezentálja a tagság összetételét. A MÉK vezetésében a legnagyobb csoport az ötvenes korosztály, de hárman még ennél is fiatalabbak. Hosszas kutatással, a 17 fős MMK elnökség 11 tagjának sikerült megtudnom az életkorát. ők tizenegyen 61 és 79 év közöttiek, az átlagos koruk jelenleg 67 év körül van, és a mandátumuk még közel három évig tart. Egyénenként persze biztos indokolható ez a helyzet, de így összességében meglehetősen szokatlan, ahogy az is, hogy a tavalyi tisztújításon az elnökségért induló hat jelölt közül egy sem volt hatvan év alatti.
Tagozati szinten kicsit jobban állunk, a vezetés már jelöltként részletesen bemutatkozott, felének tényleg a tervezés a hivatása, most a négyéves mandátum kezdetekor 60 év az átlagos életkora, és akad köztük egy kolléga, aki még csak a negyvenes éveit tapossa.
Szóval Golyán László hozzászólására azt mondanám: viszonyítás kérdése, hol is tartunk.
Kedves Zöhls András!
Aktivitásának mindig örültem, műveltségét pedig nagyra tartottam, de hogy még a foci terén is lefőz, ez fájdalmasan érintett. Így jár, aki hasonlatokkal él.
Az ön által leírtakkal nem vitatkozom, igen értelmes gondolatok vannak benne (én néhány kérdésben, már csak posztomból adódóan is más szögből figyelem a kamarai történéseket, de erről szól az interaktivitás). Cikkem viszont nem az elnöki alkalmasság kérdésének eldöntéséről szólt, hanem arról, hogy ki dönthessen ez ügyben, ki és milyen fórum előtt nyilváníthasson véleményt ezzel kapcsolatban. (Az alkalmasság kérdését mintegy zárójelben elemeztem, inkább csak példákat hoztam a status quo szerint.) Ön, mint a Tagozat tagja, Zöhls Andrásként nyugodtan véleményt nyilváníthat, sőt, köszönöm, hogy hozzászólt a kérdéshez.
Igaz, elismerem, hogy ez esetben olyan dologról írtam, ami nem tartozott igazán a cikk tényleges tárgyához, hogy a MÉGSZ elnöke milyen szinten avatkozhat bele az MMK épületgépész tagozat- tisztújításba. Ebben alighanem igaza van, és különben is, Golyán László védje meg saját magát. A fegyelmezettebb témaválasztásra és fogalmazásra legközelebb igyekszem jobban odafigyelni.
Ugyanakkor, ha lefejtjük a felső réteget, hogy cikkben említett felszólalás attól, akkor, ott, olyan terjedelemben és stílusban mennyire volt helyénvaló, előbukkan a kamara alapvető, kibeszéletlen belső konfliktusa, ami a kötelező és az önkéntes tagság között feszül.
A kötelezően tagok a törvény címét idézik: 1996. évi LVIII törvény a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról. Duzzognak, mint Tiborc a merániak ellen.
Az önkéntes tagok a törvény 25. paragrafusára hivatkoznak, ami szerint tag lehet minden magyar állampolgár, illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, aki a szakterületnek megfelelő szakirányú képzést nyújtó egyetemen vagy főiskolán szerzett oklevéllel, vagy azzal egyenértékűnek elismert diplomával rendelkezik.
Azt hiszem, mind a két érvelés helytálló, szerintem magában a törvényben van az ellentmondás beépítve. Ennek a feloldására fordultam az Alkotmánybírósághoz, de mint tudjuk ők egy beadványra jó esetben négy-öt év elteltével adnak csak választ.
Legyünk őszinték, az önkéntes tagok a jobb érdekérvényesítők. Az utolsó elnökválasztáskor induló hat kolléga mindegyike kiállt a ”minden mérnök kamarája” elv mellett. Nem meglepő, közülük mindössze egy volt, aki (az oktatói tevékenység mellett) tervezéssel is foglalkozott. A választás első fordulójában ki is esett. A felállt 17 fős elnökségből mindössze talán hárman vannak, akiknek egzisztenciális gondot jelentene, ha elveszítené kamarai tagságát. Ha megnézzük, a kamara bármilyen szintjén, a vezetésben az önkéntesek súlya messze meghaladja a tagság összetételében kimutatható arányokat. Azon lehet vitázni, hogy ennek az oka a mi érdektelenségünk, vagy a komolytalan küldöttválasztási rendszerünk, de az eredményt tekintve azt látjuk, hogy a kötelező tagok elzárkóznak attól, hogy részt vegyenek a kamarai közéletben, de az önkéntesek is, váraikba húzódva, kerülnek minden kapcsolatot velük.
Talán egyszer akad mindkét szekértáborból egy-egy ”normális” ember, aki feladja az egyik oldalról a sértettséget, a másikról a gőgöt, és leülnek megbeszélni a konfliktus okát, a feloldás lehetőségét.
Na ennek még nyomát sem látom.
Nagyon örülök a hozzászólásnak!!Arról is érdemes lenne beszélni, hogy a kötelező tagságtól beszedett tagdíjakat mire fordítja a kamara!Mennyi a hierarhia szerinti tagdíj részesedés, tisztségviselői díjazás és mit várhat a befizető tag.
Morvay Béla Pál
Kedves Kolléga Úr!
Ha visszaolvassa, amit írtam, talán elhiszi, hogy igyekeztem nagyon óvatosan fogalmazni, bár kezdettől éreztem, hogy érzékeny pontokra tapintok, amik talán némelyeknek bántódást okoznak. A vitatott kérdésben mindkét fél álláspontját jogszerűnek neveztem, a duzzogó és a gőgös jelző, amit használtam rájuk, alighanem hasonló súlyú, bántó, vagy megbocsátható.
Természetesen senkit sem akartam megsérteni, minden munkakör, amit ellátunk, ha jól tesszük a dolgunkat, egyforma megbecsülést élvez. Én magam nagyon sokat tanultam, tanulok kivitelező, vagy forgalmazó kollégáimtól, azt hiszem, hogy általában jó személyes és munkakapcsolatban állunk. És igaza van, azért sem szabad senkit lebecsülni, mert ma itt vagyunk, holnap ott, és holnap a fejünkre olvashatják a tegnapi rossz mondatainkat.
De most nézzük a kérdést a mi oldalunkról. Nekem, hogy a pénzkereső munkámat végezhessem, kamarai tagnak kell lennem, egy menedzsernek, oktatónak forgalmazónak, kivitelezőnek nem. A kamara bizonyos kereteket szab a tevékenységemnek, etikai szabályokat hoz, meghatározza a tervezési díjam mértékét, kötelező továbbképzést ír elő, különböző ravasz befizetésekkel terhel. A kamara, a törvény szándéka és betűje szerint, önkormányzat, azaz azoknak kellene ezt a szabályozást kialakítani, aki maga is a szabályozotti körön belül van. És ez most nincs így. A törvény, az összes kamarai törvénnyel ellentétben a kötelezettségeket a hivatáshoz, a jogokat a végzettséghez köti, mintha a Hatvan városi adókról nem csak a helyi lakosok szavazhatnának, hanem azok is, akiknek rokonuk él ott, vagy akiket Hatvaninak hívna, vagy hatvan évesek, vagy hatvan kiló a testi súlyuk. ők azután komoly arccal bármit kitalálhatnának, amennyibe az nekik van. Javaslom, olvassa el azokat a számokat a kamarai vezetés összetételéről, amiket leírtam, és ne higgyen nekem, ellenőrizze le, utána szívesen felveszem újra a vita fonalát.
Bár egyénenként bánt, ha az általam írottak miatt akárki sértve érezné magát, de ha az az eredménye, hogy végre mindenki egy közös felületen kiöntse a szívét, viselem a következményeket.
Tisztelt elnök Úr, Kedves László!
Köszönöm válaszodat cikkemre. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem véleményed tartalmát kritizáltam, hanem néhány kérdést vetettem fel azzal kapcsolatban, hogy a MÉGSZ elnökének mennyiben feladata minősíteni nagy plénum előtt a Tagozat elnökjelöltjeit. Ezekre a kérdésekre a válaszadás nem az én kompetenciám. Én mindössze aggodalommal figyelem, hogy a szakma összefogása helyett, ahogy Morvay úr is említette hozzászólásában, a szekértáborok látszanak erősödni. Úgy hiszem, hogy a szakmai szövetségeknek fontos szerepük van az épületgépészet jövőjének alakításában, és a Kamara, a Tagozat ennek ideális tolmácsolója (az önálló véleményalkotás mellett) a kormányzat, a döntéshozók felé. Sajnos a MÉGSZ, a Koordinációs Szövetség és a Tagozat közötti tárgyalások eddig a nyilvánosság kizárásával zajlottak, így nem lehet valós képünk szándékaitokról, jövőképetekről. Ezért is várom érdeklődéssel február 11-ei konferenciátokat.
Köszönettel és barátsággal:
Veresegyházi Béla
főszerkesztő