Az olvasó előtt bizonyára ismert, hogy az EU 2009/28/EK direktívája minden tagország, így Magyarország számára is előírta a 2020-as végső energia-felhasználási mixben a számunkra teljesítendő megújuló energiahányadot. Ezt eredetileg 13%-ban határozták meg, amelyet az új Kormány még 2010-ben 14,6%-ra növelt. Az idézett direktíva szerint minden EU tagállamnak egy cselekvési tervet kell készítenie, amelyben ütemezi a ráeső feladatok végrehajtását. A végrehajtás vállalt ütemezését monitorozási mechanizmus keretei között időközönként jelenteni kell az EU illetékes hatóságának.
1. ábra. A Nemzeti Megújuló Energia Cselekvési Tervben is foglalt 2020-ban elérendő célkitűzések az egyes elsődleges energiahordozók megoszlása vonatkozásában. (forrás: Bencsik J.: A Kormány Energiapolitikai célkitűzései, előadás, 2011)
A kormány részéről is közzétett vállalási adataink az egyes energiahordozók tekintetében grafikusan az 1. ábrán láthatók. A vállalásaink összhangban vannak az Új Széchenyi Terv ambiciózus gazdaságfejlesztési és munkahely-teremtési elképzeléseivel, hiszen mind az ipar, mind az agrárium, a vidékfejlesztés EU-tapasztalatai évtizedek óta ezt támasztják alá azokban az államokban, ahol megfelelő szakmai színvonalúak és összehangoltak a kormányzati intézkedések.
Az idézett dokumentumokban lefektetett célkitűzések társadalmi és szakmai egyeztetéseken is alapulnak, így a szakmai közvélemény döntő része, ezen belül a Magyar Megújuló Energia Szövetség szerint is megvalósíthatók és támogatandók. Mindemellett szövetségünk számításai szerint a 2010-ben – egyébként igen sajátosan, jelentős mértékben a fosszilis alapú termelés támogatására is – felhasznált tarifális, ún. KÁT támogatások 2010. évi mértéke – amely összesen 84,7 milliárd Ft volt, egy újrastrukturálást követően bőven elegendőnek bizonyulna például a villamosenergia-termelés célkitűzéseinek maradéktalan teljesítésére, még pótlólagos beruházási támogatások nélkül is. Ilyen mértékű KÁT-támogatás mellett gyakorlatilag piaci forrásokból lehetne fedezni például a teljes villamos energia- és kapcsolt hőenergia-termelés beruházási ráfordításokat. Mindennek természetesen alapvető feltétele lenne a megfelelően stabil, normatív és transzparens jogalkotási és -alkalmazási, valamint makrogazdasági környezet. Sajnos az elmúlt időszak fejleményei ezen szükséges feltételek vonatkozásában aggodalomra adnak okot, ezért jelenleg sem a hazai, sem a külföldi befektetők nem tekintik alkalmasnak a hazai befektetési környezetet, ami komolyan felveti az ambiciózus tervek megvalósításának esetleges ellehetetlenülését.
Előfordult, hogy működő, a közelmúltban átadott biomassza kiserőmű finanszírozását függesztették fel átmenetileg a hitelező bankok. Ennek egyik oka pedig annak a jogszabály-előkészítési tevékenységnek az eredménye, amely még az EU RES direktívával is ellentétes elemeket tartalmaz, ráadásul a kormányzati közigazgatás illetékes felsővezetői elképzeléseivel sem harmonizált. Sajnos nem ez az egyedüli eset, amikor a törvényhozás legfelsőbb döntéshozó szintjén – pártokon és kormányokon átívelő módon – szakmailag erősen vitatható elképzelések nyernek teret.
Igen aggasztó a transzparencia hiánya mellett az ún. szubszidiaritási hiányosságok sora. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő döntéseket a megfelelő szinteken kell meghozni, ott, ahol a szükséges szakmai kompetencia rendelkezésre áll. Tehát a szakmai részleteket, döntéseket szakmai szinteken, szakmai információk birtokában ajánlatos meghozni. Nem lenne baj, ha a mindenkori parlamenti vezetők szakmailag tájékozott, következményeiben konzekvens és az ország érdekeit jól tükröző döntéseket készítenének elő, de a szükséges felkészültség hiányában évtizedek óta sajnos a tapasztalatok ezzel ellentétesek.
Eközben az inkább szakmai alapokon működő országok – nemcsak a Cseh Köztársaság, Lengyelország, a balti államok vagy Szlovénia, de már ma már Bulgária, Románia, Szlovákia is – jobban tudnak élni ezekkel a gazdaságfejlesztési lehetőségekkel, mint hazánk.
A Magyar Megújuló Energia Szövetség elnökeként, tagjaink tapasztalatait is leszűrve, úgy vélem, hogy a legmagasabb hatalmi szinteken egyre inkább hiányzó szakmai kompetenciát évtizedek óta előidéző közjogi rendszerünk mára alkalmatlanná vált a világgazdasági kihívások kezelésére, az ország megfelelő alkalmazkodására. Gyakorlati tapasztalataink alapján úgy véljük, hogy közjogi rendszerünk szükséges átalakításának hiányában az alapvető szakmai szempontok lassan két évtizede nem épülnek be az alapvető energetikai döntésekbe, így az egyébként jó elképzelések, stratégiák csak papíron maradnak. Szeretnénk remélni, hogy a szakmai körökön túlmenően ez a tarthatatlan állapot idővel mások számára is nyilvánvalóvá válik, és ezek változtatni kívánnak. Ehhez a Magyar Megújuló Energia Szövetségi a maga szerény eszközeivel igyekszik minden segítséget megadni.
Balogh László elnök, Magyar Megújuló Energia Szövetség
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.