Zalavári Istvánnak, a VMMK elnökével azon apropóból beszélgettünk kamarájuk működéséről, hogy éppen egy országos épületgépész kreditpontos rendezvénysorozatot szerveznek (megtalálható eseménynaptárunkban). Kis öndicsérettel: jó kérdésekre őszinte válaszokat kaptunk.
– Milyen kamarájuk gazdálkodása, mire jut, és mire nem (pedig szeretnék) anyagi eszközeikből?
A kamara gazdálkodása kiegyensúlyozott, megfelelő tartalékkal rendelkezünk, amit azzal értünk el, hogy elsősorban a tiszteletdíjakon spórolunk, erre tehát nem mindig jut, de ügyelünk arra, hogy semmilyen értelmes program vagy rendezvény ne maradjon el.
– Milyen terveket szeretnének megvalósítani a közeli és a távolabbi jövőben?
A többi megyei kamarához hasonlóan szeretnénk májusban megyei mérnöknapot szervezni, a víz témájára felfűzött előadássorozattal és esti közös programmal a Balatonnál.
– Hogy értékeli a Veszprém megyei, illetve az egész ország kamarai tagjainak önszerveződési fokát, aktivitását?
Az önszerveződés csak nyomokban észlelhető, az aktivitás siralmas, 550 körüli taglétszámunk kevesebb, mint egy tizede, akitől reakciót/közreműködést várhatunk.
– Mely szakmai tagozatok, szakcsoportok erősebbek, tevékenyebbek önöknél?
9 szakmai csoport működik nálunk, amelyek a működéséhez éves 600 ezer Ft keretösszeget biztosítunk, de ha egy-egy képzés vagy rendezvény miatt a keret nem bizonyulna elégnek, azt általában rugalmasan kezeljük. A szakcsoportok közül a geodéziai és tartószerkezeti szakcsoport a legaktívabb, és a legnehezebben elérhető a felelős műszaki vezetőket és műszaki ellenőröket is integráló építési szakcsoport.
– Az MMK és a területi kamarák között nem mindig a legnagyobb az egyetértés. Mik a konfliktusok (ha vannak) okai, mit látnak önök és az MMK másképp?
Minden probléma okozója az alulról szerveződés és finanszírozás, nevezetesen az a tény, hogy a 19 területi kamara hozta létre az MMK-t, és a területi kamarák befizetéseiből kénytelen gazdálkodni. Ezt a helyes alapelvet a közös teherviselés megosztása negligálja, mert vannak 200-300 és 10.000 fős kamarák is. A területi kamarák ragaszkodnak az önálló működéshez és gazdálkodáshoz, ugyanakkor hiányolják, keveslik az MMK koordinációját, a közös arculat kialakítását, és azt szeretnék elérni, hogy a magyar mérnök az országban mindenhol, Budapesten és a Nyírségben is ugyanazt a szolgáltatást/kiszolgálást kapja a tagdíjáért.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.