Lehet technológiát koppintani, szerzői jogot bitorolni, szándékosan csődbe menve tönkretenni másokat, okiratot hamisítani, hazudni a termékről, és még sok minden, kevésbé szakmaspecifikus dolgot megtenni.
Az ÉMI Nonprofit Kft., legutóbbi közleménye („mint az építési termékek területén feljogosított jóváhagyó, illetve kijelölt vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet felhívja minden érintett figyelmét, hogy a közelmúltban több esetben derült fény arra, hogy az ÉMI által kiadott dokumentumokat/okiratokat sajnálatos módon hamisítják.”) elgondolkodtató volt. Azt jelezte, hogy ebben a szakmában elég sok mindent meg lehet tenni. Egyrészt ugye nagy szerencse kell ahhoz, hogy egyáltalán észrevegyék a hamisítást, másrészt ha mégis kilóg a lóláb, hát mi történt? A magánokirat-hamisítás büntetési tétele mondhatni csekélység…
A módszer pedig egyszerű, főleg a mai dizájn-szerkesztési technológiával. Végy egy valódi, létező ÉME engedélyt, szkenneld be, írd át a terméked adataira, és nyomtasd ki egy hasonló papírra. Sok beruházó ragaszkodik az ÉME-hez – illetve ugye bizonyos szabályok is -, és hát egyszerűbb a pár százezer, esetleg milliós költséget (elnézést, ha tévedek az összegekben) a töredékéből megúszni.
A céges csalások, nemfizetések eseteit most nem tárgyaljuk, mert önálló köteteket érdemelne. Inkább még egy termékpéldát hozunk. A plagiarius.com éves versenyein rendszeresen felbukkannak épületgépészeti termékek. Van, amelyekre legalább a plagizált márkajelzést nem írják rá:
De van, amelyikre még azt is:
A sok esetnek egy tanulsága van számomra: sajnos az esettípusok nagy részében, bár törvény van, de nincs szankció. Együttes fellépéssel lehetne tenni valamit. A „furfangok” észlelőinek erkölcsi kötelessége lenne jelenteni az eseteket, a szövetségeknek, hatóságoknak pedig cselekedni.
Veresegyházi
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.