A távfűtés primerenergia átalakítási tényezője épületgépész szemmel

Ez így nézett ki az eredeti rendeletben:

Augusztus 28. után a következő módon kell számolni:

A legfőbb észrevételek a következők voltak:

– ha két teljesen egyforma, szomszédos távfűtött lakás egyikét augusztus közepén, a másikat két hét múlva értékeltek, az utóbbi három-négy fokozattal jobb besorolást kapott, mint az előbbi, ami a megbízóknak nehezen megmagyarázható dolog,

– a besorolás és a tényleges fűtési költség között nehezen feloldható ellentmondás mutatkozik,

– a távfűtött épületek ezentúl olyan jó értékelést kapnak, hogy esélytelenné válik az, hogy energetikai felújításra támogatást kapjanak,

– a primerenergia-átalakítási tényező pontos értékének megadását a szolgáltatók feladatává teszik, akik nem készültek fel erre, és nem kaptak semmilyen útmutatást, hogyan is kell számolniuk, nehézkes az adatkérés,

– milyen lenne pl. a geotermikus alapon álló szarvasi, szentesi, csongrádi távfűtés besorolása (e=0),

– egy adott körzet, általában komplex távfűtésének hő-oldali összetétele folyamatosan változik (pl. miután a tavalyi év közepén megszűnt a földgázra a KÁT támogatás, jelentősen visszaesett a kapcsolt termelés), az épület tanúsítványa elvben tíz évig érvényes, a rendeletből nem derül ki, hogyan kell ezt a két dolgot a gyakorlatban összehangolni.

Úgy gondolom, hogy a kérdésben az alapvető hibát az eredeti rendelet megalkotói követték el, amikor a kezdet kezdetén nem tisztázták a primerenergia átalakítási tényező tényleges tartalmát, az ugyanis az szemlátomást nem vonatkoztatható sem az árarányra, sem az elérhető tüzeléstechnikai hatásfokra, sem a szennyezőanyag kibocsátásra, így most nehezen értelmezhetőek az új értékek

A mostani változtatásra, az adatsor felépítéséből sejthetően, valamilyen energetikai megfontolásból kerülhetett sor. Mivel a jogszabály kidolgozói eddig nem reagáltak az észrevételekre, most megpróbálok én valamilyen elfogadható magyarázatot keresni. Az alább közölt számsorokban itt-ott vannak egyszerűsítések, az adatszolgáltatók megközelítése és táblázatai között is akadnak különbségek, de összességében, azt hiszem, amit írtam közel áll a valósághoz.

Kiindulásul. A kapcsolt rendszer és a távfűtés nem azonos fogalmak, az elektromos áram termeléshez kötött hőtermelés gyakran technológiai igényeket szolgál, és a távfűtés sem csak a kapcsolt rendszerekre támaszkodik, vannak tisztán kazános, esetlég hulladék hőre, vagy geotermikus energiára támaszkodó megoldások is. A kapcsolt rendszerű távfűtés általában kiegészül kazános egységekkel is.

Mivel a kapcsolt távfűtés az áramtermelésen alapszik, a hőszolgáltatók ilyenkor az erőművek. Az energetikusok ezeket a beépített elektromos teljesítmény szerint csoportosítják, ha ez nagyobb, mint 50 MW, nagyerőművekről, ha kisebb annál, kiserőművekről beszélnek. 2011-ben 21 nagyerőművet tartottak számon, ebből 13 termelt hőt is. Ebből én (önkényesen) csak négyet kötöttem a távfűtéshez, azokat ahol a kiadott teljes energiából a hő aránya a 20 és a 80% közé esett, az összhatásfoka legalább 70% volt, és az éves kihasználtsága elérte a 3000 órát. Pakson, vagy a Mátrai erőműben, mivel nincs a környéken számottevő távfűtési igény, a termelt hő aránya 1% alatt van, míg a dunaújvárosi ISD Power, vagy az ajkai Bakonyi Erőmű ipari hő termelésére épült, itt az elektromos energia a ”melléktermék”. A pécsi Pannon Erőmű termelését már majdnem teljesen kiváltotta a biomassza tüzelésű, így központilag még támogatott Pannongreen kiserőmű, az éves kihasználtsága alig 8%, ezért nem került fel a listára. Persze a fentiekhez kapcsolódó távfűtést is értékelni kellene, csak nem tudjuk, hogyan. A végül kiválasztott négy, bátran korszerűnek nevezhető nagy fűtőerőművünk, Kelenföld, Kispest, Újpest, Debrecen, összetett körfolyamatú (CCGT), mindegyik földgázzal üzemel.
A kiserőművek közül 160 körül van azoknak a száma, amelyek kapcsoltan hőt is termelnek. Itt már színesebb a kép, a fosszilis tüzelőanyag aránya ”csak” mintegy 80%, a meghatározó berendezés a gázmotor, de van ebben a csoportban gáz- és gőzturbina is.

A magyarországi erőművek főbb adatai Dr. Stróbl Alajos (A magyar villamosenergia-ellátás előző évi változásainak elemzése, 2012.) gyűjtése alapján

A távfűtéssel foglalkozó szakemberek a kapcsoltan termelő erőművek jóságát a következő módon határozzák meg: megnézik, hogy a vizsgált rendszer mennyi elektromos áramot és hőt ad ki, majd az ehhez felhasznált primer energiát összevetik azzal az energiaigénnyel, ami ahhoz lenne szükséges, ha ugyanezt az áramot és hőt külön-külön, egy referenciának tekintett hatásfokú erőművel, illetve forró víz kazánnal kellene előállítani. Az áram termelésénél referenciának általában egy meglehetősen jó berendezést vesznek figyelembe 52% hatásfokkal. Magyarországon jelenleg nem sok ilyen van, de pl. a nemrég üzembe lépett Gönyűi Erőmű tavaly elérte az 54,4% éves hatásfokot.

A hőtermelésnél az erőműves kollégák 90%-kal szoktak számolni, mivel ők arra kíváncsiak, mennyivel jobb a rendszerük, mintha forró vizes kazánnal üzemelne a távfűtés. Nem veszik figyelembe a hálózati veszteséget és a keringtetés energia igényét sem, hiszen ez független attól, hogy magát a hőt hogyan is termelték. Ezzel a módszerrel általában 10% megtakarítást tudnak kimutatni.

Esetünkben azonban a hőtermelés referencia hatásfoka 100%, mivel a tényleges hatásfokot az épület, vagy lakás kazánjánál majd úgyis figyelembe vesszük, és nem tekinthetünk el a távvezetéki veszteségektől sem, hiszen mi nem két távfűtési megoldást hasonlítunk össze, hanem a távfűtést egy helyi fűtőberendezéssel. Az előbbi táblázat alján található számítás a fentiek figyelembevételével készült. Mint látszik, ha a földgáz alapú, kapcsolt rendszerű távfűtést országos átlagban nézzük, az éves szinten kiadott hőt és áramot külön-külön, bőven hibahatáron belül, ugyanannyi primer energiával termelnénk meg, tehát a módosított rendeletben szereplő számok a fűtőanyag megtakarítással, ennek alapján a széndioxid kibocsátás csökkenésével aligha magyarázhatóak.

Ahhoz, hogy például a módosított rendeletben a gázmotorra közölt 0,55 értékű primerenergia-átalakítási tényező teljesüljön, referenciának egy nagyon rossz, 23% hatásfokú földgázüzemű erőművet kellene felvenni. Ilyen Magyarországon szerencsére egyáltalán nem üzemel.

Ugyancsak nem támasztják alá a táblázat adatai azt a különbséget, amit a rendelet az egyes kapcsolt technológiák között tesz, az elérhető összhatásfokban valószínűleg, a berendezés kora mellett, inkább annak lehet szerepe, hogy milyen a megtermelt elektromos áram/hő arány.

Hasonlóan problémásnak látszik az a megoldás is, amikor biomassza tüzelőanyag esetén a gázra kitalált számsort mechanikusan 0,6 értékkel (ez a megújulókra vonatkozó primerenergia-átalakítási tényező) kell szorozni. Mint a táblázatból látszik, hasonló kiadott hő/elektromos áram aránynál biomasszával nem nagyon lehet azt a hatásfokot biztosítani, mint földgáz tüzelése esetén.

Összefoglalva: a fentiek alapján nem sikerült olyan energetikai érvet találnom, ami a 7/2006. TNM rendeletben a sok kritikát hozott változtatásokat indokolná.

Szolgáltatói adatközlés

A távfűtésre vonatkozó táblázat végén ez található: a távfűtési rendszer primerenergia-átalakítási tényezőjének pontos értékét az adott épületet ellátó távhőszolgáltatótól lehet beszerezni. Ezek a szolgáltatók azonban nem nagyon tettek eleget ennek a feladatuknak, amivel komoly dilemma elé állították a tanúsítókat, erre az időre felfüggesszék-e a tevékenységüket, vagy, vállalva a felelősséget, maguk kreáljanak valamilyen számot. Nem tudni, ki hogyan döntött.

Jelenleg, negyed évvel a rendelet hatályba lépése után, alig néhányan jelentették meg honlapjukon a rájuk érvényes primerenergia-átalakítási tényezőt, és mindössze két olyant (igaz két nagyot) találtam, ahol tudható, hogyan jutottak az eredményre. Miskolcon egy excel táblázatot tettek közzé, körzetenként szerepel benne a fűtési mód, a fűtőanyag, és mindkettőnek a rendelet szerinti tényezője, valamint a termelt hő. Ezt a három számot féleségenként összeszorozták, az adatokat összeadták, és ezt osztották az ott termelt összes hővel. Miskolcon egyébként összességében a távfűtésre: e=1,02. Nincs egységes módszer, Budapesten ennél kissé részletesebben számoltak. Ott külön figyelembe vették, ha egy kapcsolt rendszernél külön kazános egység is volt, valamint a hálózat hőveszteségét, és a keringtetési energiaigényt is. A 12 körzet egyikénél (Észak-Buda) bemutatták a részletes módszert is, ott az átváltási szám: e=1,03 értékre adódott.

Nézzük meg a kérdést az árak oldaláról.

A tanúsítvány elsődleges célja az épületet, vagy lakást használó, megvásárló, vagy bérlő személyek tájékoztatása. Bár ez így nincs kimondva, de a legtöbb ember mégis valami olyasmit gondol, hogy a jobb energetikai besorolást kapott épület egy négyzetméterre vetített fenntartási költsége a többihez viszonyítva alacsonyabb, azonban ezt a két dolgot ma nem lehet ilyen egyértelműen megfeleltetni egymásnak.

A tanúsítás készítésénél először kiszámítjuk hogy bizonyos felhasználási normák mellett mennyi az adott létesítmény nominális éves energiafogyasztása. Az így kapott értéket szorozzuk be az egyes energiahordozókhoz rendelt primerenergia-átalakítási tényezővel, és ezt a számot osztjuk el egy viszonyítási alappal. Ha a végeredmény kicsi, a létesítmény besorolása jó, ha nagy, akkor rossz. Az, hogy az a bizonyos viszonyítási alap (legalább épülettípusonként) nem állandó, hanem a hűlő felület/fűtött térfogat arány szerint változik, sok vitát okozott már, de erre most nem térnék ki.

A másik komoly befolyásoló tényező primerenergia-átalakítási tényező értéke.
A következő táblázat a különböző energiahordozók árait mutatja. A távfűtésre vonatkozó adatsor természetesen messze nem teljes, az összehasonlíthatóság okán csak néhány olyan szolgáltató tarifáit mutatja, ahol az alapdíjat a fűtött alapterületre vonatkoztatják.

(** háztartási mennyiségek, különböző forgalmazóknál plusz-mínusz 20% árkülönbözetre lehet számítani.)

Egy hosszabb elemzést is megérne, hogy míg senki nem tiltakozott az ellen, hogy ugyanakkora a primerenergia-átalakítási tényezője a földgáznak és a nála olcsóbb, de nagyobb szennyezést okozó szénnek, valamint a drágább és szennyezőbb olajnak, hogy egy kalap alá került a tüzifa a nála kétszer többe kerülő pellettel (az ugyanis egy energiaigényes gyártmány), addig csak a távfűtés okozott gondot, amelyik területen nem igazán jelentős az árakban sem az eltérés.

A táblázat alapján, összességében és kerekítve, ha csak a bruttó hődíjat vesszük figyelembe, a távfűtés ára a gázénak nagyjából a 90%-a. Ebben döntő szerepe van annak, hogy az előbbi forgalmi adója 5%, az utóbbié 27%, valamint annak, hogy a hálózati veszteséget és a keringtetés energiaigényét általában a teljes költség mintegy harmadát kitevő alapdíjba építik be, azt is a fogyasztó fizeti ki. A távfűtés elszámolása a hőközponton belüli méréssel történik, de vannak az épületen belüli, részben tényleges veszteségek is. Budapesten, ha valaki egy épületrészre önálló elszámolást kér 30%-kal magasabb hődíjjal kell számolnia. Pécsett ez a növekmény ugyan csak 7% körüli, de ott ezt az alapdíjban is érvényesítik.

A következő táblázat néhány városra azt mutatja, hogy a 10% hálózati veszteség mellett, ha azt nem az alapdíjban számolnák el, hanem a hődíjban, folyó áron mennyi lenne az utóbbi nettó és bruttó értéke.

Megjegyzés:
A cikkben szerepel a következő adat: A Váci Távhő nettó hődíja: 3,893 Ft/MJ, bruttó 4,088 Ft/MJ (10 % hálózati veszteség figyelembe vételével). Ezzel szemben tény az, hogy nettó hődíjunk primer oldalon nettó 3,5386 Ft/MJ bruttó 3,7156 Ft/MJ, szekunder oldalon nettó 3,7157 Ft/MJ bruttó 3,9016 Ft/MJ, és ebben már benne van a hálózati veszteség is, mert azt nem az alapdíjban számoljuk el. A díjtételeink a honlapunkon megtalálhatók: www.vactavho.hu
Váci Távhő Kft.

A fenti táblázatban szereplő városok közül vannak kisebbek és nagyobbak (nagyobb a hősűrűség), eltérő a hőszolgáltatók tulajdonosi háttere, és a kapcsolt termelés részaránya, van, ahol kombinált ciklusú erőmű üzemel, és van, ahol gázmotor van. Bár a legtöbb helyen a meghatározó fűtőanyag a földgáz, de például Pécsett a távhőt zömében (a jelenleg is külön támogatást élvező) fával állítják elő, míg Hódmezővásárhelyen jelentős a geotermikus energia felhasználás. A sok-sok különbség ellenére a kedvezményes adó mellett a hődíj néhány százalék eltéréssel mindegyik megegyezik a földgáz 27% forgalmi adóval terhelt árával. Úgy gondolom, a kedvezményes adókulcs önmagában megadja azt a még elfogadható mértékű támogatást, amennyit egy szolgáltató elvárhat.

Javaslat

A rendelet a mai, 2013. január 8-ig hatályos formájában (is) több szempontból fölöttébb problémás, célszerű lenne a felülvizsgálata.

A távfűtésre vonatkozó új résznek sok értelme nem volt. A lehetséges energiahordozók közül egyet kiválasztott, és azt az egyet megpróbálta szétszálazni, de erre sem adott egyértelmű, használható módszert. Az adatszolgáltatásra kötelezett szolgáltatók nem tudták kezelni a kérdést, ezzel olyan helyzetbe hozták a tanúsítókat, amit nem lehetett korrekten megoldani.

Az épületenergetikai számítás talán legfontosabb célja az építtető, a lakó, a bérlő, egyszóval a felhasználó tájékoztatása az üzemeltetési költségekről. Ennek alapján dönthetnek többlet hőszigetelés, jobb nyílászáró, drágább kazán, napkollektor beépítéséről. Ezt lehet esetleg ösztönözni valamilyen központi támogatással, de a beavatkozás köre nem terjed az épület határain túl. Az lenne a célirányos, ha az energetikai számítás ezen a mezsgyén belül maradna. Ha a szolgáltatót akarjuk valami hatékonyabb megoldás felé terelni, arra nem az épületenergetikai számítás átalakítása a járható út.

Véleményem szerint a távfűtés primerenergia-átalakítási tényezőjét érdemes lenne egységesen közös szintre hozni a földgázzal (e=1), mivel:

– országos átlagban, energetikailag és széndioxid kibocsátás szempontjából a gáztüzelés és a kapcsolt rendszerű távfűtés hasonló szinten van, valamint (az utóbbi forgalmi adó kedvezménye miatt) általában a hőre számított árában sincs nagy differencia,

– bár az egyes szolgáltatók fogyasztói árai, és alkalmazott technológiái között van különbség, de legalább ekkora az eltérés a fekete- és barnaszén, a lignit, a földgáz és a fűtőolaj között is, amit a jogszabály gond nélkül egy kalap alá hoz,

– a módosított rendeleti számokkal kapott besorolási szintek távol állnak egy átlag felhasználó értékítéletétől, ezzel a tanúsítvány veszít a hitelességéből, elfogadottságából, míg a javasolt változás az eredeti értékekhez képest nem nagy, valószínűleg nem akadályozza a felújítási pályázatokon való indulást, a tanúsítót mentesíti a hosszadalmas adatkéréstől, és (bár az eddigiekhez képest további elvi támogatást jelent a távfűtésnek) az elmúlt hat év minősítései többségükben érvényesek maradnának,

– az épületenergetikai tanúsítvány, egy, leginkább a felhasználó tájékoztatását szolgáló, hosszabb időre is érvényes okirat, és ahogy a neve is mutatja, inkább magáról az épületről, a lakásról szól, nem egy szolgáltató esetleg gyakori, de a laikus számára nem is megismerhető technológiaváltásáról, a javasolt változás alighanem ezt a szemléletet erősítené.

Zöhls András