Energetikai tanúsítványok ellenőrzése

A tanúsítás törvényi háttere
2009. január 1-vel lépett hatályba a 176/2008. (VI. 30.) Kormányrendelet, amely Magyarországon is kötelezővé teszi az épületek energetikai tanúsítását a következők szerint:
– az épületek energetikai tanúsítványát kötelező beszerezni 2009. 01. 01-étől az építtetőnek az új épületekhez és a tulajdonosnak az 1000 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű állami tulajdonú közhasználatú meglévő épületekhez,
– továbbá 2011. 12. 31-től kötelező az energia tanúsítványt beszerezni a tulajdonosnak, ha ingatlanát (önálló rendeltetési egységét, lakását) értékesíteni kívánja, vagy 1 évet meghaladóan bérbe adja.
A számításokat a 7/2006. (V.24.) TNM rendeletben meghatározott módszer szerint kell végezni, és az épület összesített energetikai jellemzőjét primer energiában kell megadni.
A 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet rögzíti a tanúsítás szabályait, tartalmi követelményeit, a tanúsítás végzőjével szembeni követelményeket. A fajlagos primerenergia-felhasználás alapján (kWh/m2 a) meghatározza az energetikai minősítési osztályokat.
A skála a legkedvezőbb „A+” kategóriától a legkedvezőtlenebb „I” kategóriáig terjed.
A 277/2008. (VI.30.) Korm. rendelet rendelkezett az elkészült tanúsítványok dokumentálásáról. 2013. január 1-től a jogszabály szerepét átvette a 313/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet „az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központról, valamint az Országos Építésügyi Nyilvántartásról”. Az energetikai tanúsítványok egy példányát annak elkészültét követően a szakértő, illetve a szakvéleményt készítő szervezet köteles a Dokumentációs Központ részére ingyenesen átadni, illetve megküldeni. Az építési műszaki dokumentumok központi tervtárát minisztériumi megbízás alapján a Lechner Lajos Tudásközpont (korábban VÁTI Nonprofit Kft.) üzemelteti.

Az ellenőrzés jogi háttere
A 176/2008. Korm. rendelet rendelkezik a tanúsítvány minőségellenőrzéséről. A tanúsítvány utóellenőrzése az alábbiakra terjed ki:
„(2) A tanúsítvány utóellenőrzése során
a) a megjelölt határoló szerkezetek és épületgépészeti rendszerek jellemzőinek megfelelő megállapítása, az energetikai minőségtanúsítványban feltüntetett részeredmények és végeredmény igazolása, az ezek alapján megfogalmazott javaslat indokoltsága,
b) a tanúsítványok alapadatainak szükség szerinti helyszíni megfelelő beazonosítása és a felhasznált adatok és a teljes számítás megfelelősége
kerül ellenőrzésre.
(3) A hivatalos tanúsítványok éves mennyiségének véletlenszerűen kiválasztott 2%-a esetében kell a (2) bekezdés a) pontja szerinti, és 0,5%-a esetében kell a (2) bekezdés b) pontja szerinti ellenőrzést elvégezni.
(5) A tanúsítvány utóellenőrzéséről a tanúsítót írásban értesíteni kell. A tanúsító köteles együttműködni a tanúsítvány ellenőrzése során. A feltárt hibákat a tanúsító köteles kijavítani.”
A tanúsítványok minőségellenőrzésével kapcsolatban további intézkedéseket tartalmaz a 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet, amely a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamarát bízza meg a független ellenőrzési rendszer kidolgozásával és az utóellenőrzések elvégzésével.
A rendelkezésre álló adatok alapján félévente 1100-1300 épületenergetikai tanúsítványt kell ellenőrizni. Ebből a helyszíni ellenőrzést igénylő esetek száma 220-260 tanúsítvány félévente.

A tanúsítás-ellenőrzés szervezeti felépítése
A tanúsítványok ellenőrzéséhez az alábbi testületeket hozta létre a BPMK Kajtár László által vezetett testülete:
– Épületenergetikai Tanúsítványokat Ellenőrző Testület (17 fő + megyei koordinátorok),
– Operatív Bizottság (10 fő),
– megyei koordinátorok (26 fő),
– Eljáró Eseti Bizottság.

Operatív Bizottság
Feladata a munka szervezése és irányítása. Vezeti az elnök, a szakmai titkár és szervezeti titkár közreműködésével. Tagjai a szakmában elismert szakemberek:
Elnök: Dr. Kajtár László
Szakmai titkár: Dr. Csoknyai Tamás
Szervezeti titkár: Dr. Ronkay Ferenc
Tagok: Baumann Mihály, Bocsák István, Cservenyák Gábor, Dr. Emhő László, Fogarasy Andrea, Dr. Magyar Zoltán, Dr. Osztroluczky Miklós.

Épületenergetikai Tanúsítványokat Ellenőrző Testület
Feladata a tanúsítványok ellenőrzésével kapcsolatos koncepcionális kérdések, elvek, értékelések kidolgozásában való közreműködés.
Tagjai: Dr. Bánhidi László, Baumann Mihály, Bocsák István, Cservenyák Gábor, Dr. Csoknyai Tamás, Dr. Emhő László, Fogarasy Andrea, Fritz Péter, Dr. Kajtár László, Dr. Kontra Jenő, Dr. Magyar Zoltán, Dr. Osztroluczky Miklós, Dr. Ronkay Ferenc, Dr. Zöld András, Dr. Zsebik Albin.
(A szerkesztő megjegyzése: Örömteli, hogy a tanúsítványok ellenőrzésében résztvevők túlnyomó többségükben épületgépészek!)

Megyei koordinátorok
Feladatuk adott megyében a tanúsítványok ellenőrzésének operatív megszervezése, további ellenőrök bevonása, az értékelések összesítése, javaslatok megfogalmazása. Figyelembe véve az ország területi, lakossági megoszlását az alábbi koordinátori rendszert dolgozták ki:
Budapest: budai oldal 2 fő, pesti oldal 3 fő; Pest megye Budapesten kívül: Pest megye Dunától nyugatra 1 fő, keletre 2 fő. További megyék: 18 fő. Körzet nélküli szakmai konzulensek, besegítők: Dr. Csoknyai Tamás és Baumann Mihály.

Együttműködés a Lechner Lajos Tudásközpont Nonprofit Kft.-vel
A tanúsítványok tárolása, felügyelete a vonatkozó 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendeletnek és a 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendeletnek megfelelően a Lechner Lajos Tudásközpont Nonprofit Kft. feladata. A munka tervszerűségének, törvényességének biztosítása céljából a BPMK és a Lechner Lajos Tudásközpont Nonprofit Kft. együttműködési megállapodást kötött, melynek értelmében a Tudásközpont „véletlen generátor” alapján választja ki megyékre lebontva a tanúsítványok 2,5%-át ellenőrzés céljából, és ezeket PDF formátumban átadja BPMK részére. BPMK saját ügyrendjének megfelelően dönt a helyszíni ellenőrzésre kiválasztott 0,5 % tanúsítványról.

A gyakorlat: 2013 második félévének eredményei
Az ellenőrzések második fázisában összesen 1293 tanúsítvány ellenőrzésére került sor, ami egy féléves időszakot jelent (2013. második félévében készült tanúsítványok). A tanúsítványok ellenőrzését a BPMK 2014. április végére ütemezte.
Felépítés tekintetében a tanúsítványokat tartalmazó PDF file-ok két részre bonthatók. A dokumentumok első oldala az e-tanúsítvány adatait tartalmazta, azaz az e-tanúsítvány oldalán kitöltendő adatokat, valamint az épület fotóját (ha fel volt töltve), a többi oldal pedig az e-tanúsítvány oldalra feltölthető számítási mellékletet. Itt jegyezzük meg, hogy a 176/2008-as kormányrendelet előír egy 3-4 oldalas kötelező tanúsítvány-mellékletet, mely a fontosabb alátámasztó adatokat tartalmazza. Ilyen mellékletet a tanúsítványok töredékében találtunk. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennünk, hogy ez a melléklet nem igazán látja el feladatát, azaz nem alkalmas az ellenőrzésre, mert nem tartalmazza azon részeredményeket, melyek alapján a típushibák kiszűrhetők. A tanúsítványok nagy részében volt számítási melléklet, csak nem az előírásoknak megfelelő, viszont ezek többsége inkább bizonyult alkalmasnak az ellenőrzésre, mint az előírt változat. Ez alapján javasoljuk, hogy a jogszabály említett melléklete (a tanúsítvány alátámasztó munkarésze) átdolgozásra kerüljön, szem előtt tartva a megfelelő mértékű átláthatóság biztosítását.
Az ellenőrzést végző szakértőknek tehát csak ezek az információk álltak rendelkezésükre, az esetleges szoftveres számítási file nem. A tanúsítványok kicsit kevesebb, mint felében (45%) a rendelkezésre álló adatok teljes mértékben alkalmasak voltak az ellenőrzésre, további 33%-ában kisebb hiányosságokkal, de alkalmasak voltak. A maradék 22% esetén vagy hibás, hiányos volt a melléklet, vagy egyáltalán nem volt feltöltve. Javasoljuk, hogy az e-tanúsítási rendszer ne tegye lehetővé, hogy egy tanúsítvány számítási melléklet nélkül befogadásra kerüljön.

1. ábra A részletes számítási melléklet általános értékelése, 2013. első félév

Munka a megyékben
A tanúsítványok megyei szinten szétosztásra kerültek pen-drive-on, a tényleges ellenőrzést a megyei koordinátorok és az általuk bevont szakértők (MMK tagok) végezték egy egységes protokoll szerint. Az ellenőrzés alapját egy xls formában kidolgozott ellenőrzőlista képezte. Az ellenőrzőlista előre definiált válaszokat tartalmaz, melyeket legördülő menükből lehet kiválasztani, és összesen 88 kitöltendő mezőből áll. Az ellenőrzés során az ellenőröknek 52 ellenőrzési szemponton kell végigmenniük. Tartalmaz továbbá a lista szabad mezőket is megjegyzéseknek, egyéb észrevételeknek. Az ellenőrzőlista a következő blokkokból épül fel:
A. Ellenőrzés-azonosítás, összegző értékelés
B. Tanúsítvány azonosító adatai.
C. Ellenőrzést megalapozó információk.
D. Fő számítási eredmények értékelése.
E. Számítási részletek ellenőrzése.
F. Helyszíni szemle esetén kitöltendő mezők.
G. Kiegészítő kérdések.

Az első lépésben valamennyi tanúsítványt ellenőrizték az ellenőrzőlista alapján. Ennek során került kiválasztásra azon 20%, melyet helyszíni szemlére jelöltek ki. A kijelölésnek általában két jellemző oka volt:
– a számítási melléklet nagyon hiányos, értékelhetetlen volt,
– az energetikai besorolás nem tűnt reálisnak.
A helyszíni szemle célja annak ellenőrzése volt, hogy a számítás bemenő adatai megfelelnek-e a valóságnak. Tekintettel arra, hogy az épületekbe az ellenőröknek nem kellett bemenniük, a tanúsítókkal és a tulajdonosokkal nem kellett felvenniük a kapcsolatot (a tulajdonosokkal azért is nehéz lett volna, mert a tanúsítványon általában a régi tulajdonos neve szerepel), a helyszíni szemle során csak korlátozottan tudták a részleteket ellenőrizni. Ami viszonylag megbízhatóan ellenőrizhető:
– a homlokzati hőszigetelés megléte az utcafronton,
– a falvastagság az utcafronton,
– a nyílászárók állapota (légcsere, U-érték) az utcafronton,
– geometria (csak teljes épület tanúsításakor),
– gázkonvektorok megléte, kémény megléte,
– napkollektorok, napelemek megléte (utcafronton).

Ami nehezen ellenőrizhető (a zárójelben található számok azt jelzik, hogy az esetek hány százalékában nem állapíthatók meg a szükséges információk):
– a tetőszerkezet (55%), pincefödém (65%),
– geometria (lakások esetén) (19%),
– épületgépészeti rendszer (37-57%) kívülről nem látszó részei,
– napkollektorok, napelemek megléte (nem utcafronton),
– nem utcafronti ablakok (19-21%), falak (30%),
– fűtetlen terekkel határos szerkezetek (47%).

Az ellenőrzőlista kitöltésének utolsó lépése az összegző értékelés. Itt a következő válaszok közül választhattak az ellenőrök:
– A tanúsítvány elfogadható, az esetleges hibák legfeljebb egykategóriányi eltérést eredményeznek (nem indokolt, hogy ellenőrzésre kerüljön az alapadatok megfelelő helyszíni beazonosítása, és a felhasznált adatok, valamint a teljes számítás megfelelősége).
– A tanúsítvány nehezen értékelhető. Indokolt, hogy ellenőrzésre kerüljön az alapadatok megfelelő helyszíni beazonosítása, és a felhasznált adatok, valamint a teljes számítás megfelelősége. Helyszíni ellenőrzés javasolt!
– A tanúsítvány nem felel meg, a hiba vélhetően legalább kétkategóriányi eltérést jelenthet (a „B” és a „C” kategória egy sávnak tekinthető), vagy a tanúsítvány értékelhetetlen.
– A tanúsítvány nem felel meg, rosszhiszeműség esete valószínűsíthető.

A válaszok mellé indoklást is kértünk, különösen a két utolsó válasz esetében.
Az ellenőrzőlistákon kívül minden koordinátor készített egy egy-két oldalas rövid összefoglalót, melyben összegezték tapasztalataikat.
A beérkezett ellenőrzőlistákat adatbázisba rendeztük egy összesítő excel tábla formájában. Ez a formátum lehetővé tette az eredmények statisztikai kiértékelését, valamint a tanúsítók minősítését. Gyakran előfordult ugyanis, hogy ugyanazon tanúsító több tanúsítványt készített, amit különböző ellenőrök értékeltek ki. Az összesítő táblázat továbbá lehetővé teszi az ellenőrök ellenőrzését (például azok kiszűrését, akiknél az átlagtól jelentősen eltérő mértékű hiányosság, túl enyhe vagy túl szigorú értékelés fordul elő.
Az értékelési adatbázis és a koordinátori összefoglalók képezték a kiértékelés alapját, valamint minőségbiztosítási célokat is szolgálnak, hiszen ezek alapján teszünk javaslatokat a tanúsítókra, az e-tanúsítási rendszerre, a jogszabályokra és az ellenőrzési rendszer jobbítására vonatkozólag.

Tömeges tanúsítók
Egyes tanúsítók rendkívül nagyszámú tanúsítást végeznek, mert ha a 2,5%-os mintát nézzük, az azt is jelenti, hogy átlagosan minden negyvenedik tanúsítvány kerül ellenőrzésre. Ebből következik, hogy egyesek több ezer tanúsítványt készítettek fél év alatt, ami a tapasztalatok szerint már a minőség rovására mehet. Ugyanakkor a tanúsítók mintegy 53%-a csupán az élen álló tizedbe soroltak kb. egytizedét végezte el. A csúcstartó tanúsítónak 66 tanúsítványa került ellenőrzése, ami valószínűsíti, hogy 66 x 40 = 2640 tanúsítványt készített fél év alatt (havi átlag: 440 db/hó, illetve napi átlag: 2640 : 183 = 14,4 db/nap, ünnepeket, hétvégéket nem megkülönböztetve a munkanapoktól).
Véleményünk szerint egy-két ellenőrzött tanúsítvány alapján nem szerencsés szankcionálni, inkább 3-4 felett célszerű.
Megvizsgáltuk a minimum 4 ellenőrzött tanúsítvánnyal rendelkezőket végzettség szempontjából. Legtöbben építész-, gépész- vagy építőmérnökök. Azt nem tudtuk kiszűrni, hogy a gépészmérnökökön belül milyen az épületgépészek aránya. Azt is megnéztük, hogy végzettség szerint hogyan alakulnak a hibák, és egyértelműnek tűnik, hogy a három legjellemzőbb szakterület közül a gépészmérnököknél a legkisebb a hibaarány. Ugyanakkor messzemenő következtetésekhez további időszakok adatainak elemzését szükségesnek tartjuk.

2. ábra Besorolás eltérése a valóstól, 2013. második félév

A kiértékelésből levonható általános következtetések (típushibák)
Az ellenőrzőlistában szerepeltettük azokat a típushibákat, amelyeket korábbi tapasztalataink alapján jellemzőnek ítéltünk meg. Az ellenőrzések alapján számszerű tapasztalatokat szereztünk ezek gyakoriságáról. A gyakori hibák:
– Az összfelületben figyelembe vett felületek meghatározása.
– Lakóegység/épületrész tanúsítása esetén a követelmény megállapítása nem a teljes épület felület-térfogat aránya alapján történt*
– Az épület rendeltetése helytelenül van megállapítva, azaz vannak épületrészek, amelyeknek markánsan más a rendeltetése, mások az üzemeltetési igényei.
– A régi nyílászárók hőátbocsátási tényezője túlzottan „jó” értékre van felvéve több tanúsítványnál.
– Elemen belüli pontszerű és vonalmenti hőhidak (elsősorban panelépületeknél) az U-értékeknél nincsenek figyelembe véve.
– A külső falak és födémek hőátbocsátási tényezőjének geometriai hőhidak miatti korrekciója nem történt meg.
– A fűtetlen terekkel határos szerkezeteknél nem alkalmaztak hőmérsékleti korrekciót.
– A légcsereszám helytelenül van megállapítva (nem légtömör – régi – nyílászárók esetén lényegesen nagyobb érték a reális, mint a rendeletben megadott értékek).**
– A szakaszos üzem korrekciós értékének helytelen használata (régi rendszereknél értéke 1,0). **
– A 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet 2012. augusztusi módosításakor változó, távfűtésre vonatkozó primerenergia-tényezők nem kerültek alkalmazásra.*** (Ez a hiba az esetek 24%-ában egyértelműen kimutatható volt.)
– Napkollektorok, hőszivattyúk, több hőtermelős rendszerek téves figyelembe vétele.****
– A belső hőmérséklet helytelen felvétele.*****
Megjegyezzük, hogy a *-gal jelölt hiba esetén az e-tanúsítvány feltöltő rendszer is hozzájárulhatott a gyakori tévedéshez, ugyanis ott egy beépített ellenőrzés-hibát jelez, ha az A/V a teljes épületre van megadva, és az AN a lakásra vonatkozik. Javasoljuk az e-tanúsítási rendszer korrekcióját.
A **-gal jelölt hibák valószínű oka, hogy a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet alapvetően új épületekre és lényeges felújításokra készült, és egyik jogszabály sem tartalmazza a régi épületekre vonatkozó értékeket. Javasoltuk, hogy a nem új épületek légcsereszámára, csatlakozási hőhídveszteségeire és szigma értékére vonatkozó pont is kerüljön jogszabályba. Ezt a 20/2014. (III. 7.) belügyminiszteri rendelet már kezeli, és a javítás április 6. óta hatályban van.
A ***-gal jelölt hiba magyarázata, hogy a tanúsítók általában nem kompetensek annak megítélésében, hogy milyen az épülethez tartozó távhőrendszer, továbbá a jogszabályban található értékeket sokan erősen vitatják. Javasoltuk a jogszabályban a távhő primer tényezők felülvizsgálatát, lehetőség szerinti egyszerűsítését. Ezt a 20/2014. (III. 7.) belügyminiszteri rendelet szintén jelentősen egyszerűsítette, és a javítás április 6. óta hatályban van.
A ****-gal jelölt hiba esetén a legtöbb válasz az volt, hogy nem megállapítható, hogy helyesen járt-e el a tanúsító. Ennek napkollektorok esetén valószínű oka, hogy nincsen megkövetelve a napkollektorok energiahozamát igazoló háttérszámítás, sőt ennek feltöltése technikailag sem megoldható. Javasoljuk, hogy az e-tanúsítási rendszerben több alátámasztó dokumentumot is fel lehessen tölteni.
Az *****-gal jelölt hiba arra vezethető vissza, hogy a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet 2012. augusztusi módosításába bekerült egy, a belső hőmérsékletekre vonatkozó táblázat, ami ellentmond a tanúsítás egyik alapelvének, a fogyasztófüggetlenségnek, különös tekintettel lakóépületekre (egyéb funkció esetén a belső hőmérséklet felvétele érthetően tanúsítói jogkör, tehát ott ez a felvetés nem releváns). Ugyanakkor a jogszabályban megmaradt a korábbi számítási módszer, ami az alkalmazást ellentmondásossá teszi. Javasoljuk a jogszabály olyan irányú módosítását, hogy lakó-, oktatási és irodaépületek esetén a belső hőmérséklet előírt értéke ismét rögzített (fogyasztó-független) legyen. Ugyanezt javasoljuk a légcsereszámra vonatkozóan is.

Tanúsított épülettípusok
A tanúsítványok közel kétharmada épületrész (többnyire lakás) volt. Tekintettel arra, hogy ez az arány nagyon jelentős, és a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet alapvetően egész épületek számítására lett kidolgozva, az épületrészek tanúsítási módszerét célszerűnek tartjuk felülvizsgálni. A követelmények meghatározása épületrészek esetén a teljes épület A/V aránya függvényében történik, ami egyrészt nagyon munkaigényes, másrészt szakmailag is vitatható (két ugyanolyan lakás két különböző épületben más besorolást kaphat). Felhívjuk ugyanakkor arra is a figyelmet, hogy a koncepció megváltoztatása alapos előzetes szakmai vizsgálatot igényel, mert a követelmények meggondolatlan megváltoztatása jelentős eltéréseket okozhat az épületek és a bennük található lakások besorolása között.
Megjegyzendő még, hogy a vizsgált épületek energetikai minősége országosan a vártnál kiegyenlítettebb, ezt lehet, hogy az is okozhatja, hogy a rosszabb energetikai helyzetben lévő ingatlanok adás-vétele elenyésző, így ezek szerepe a mintában kicsi.

Hibaarány
A tanúsítványok 80%-át az ellenőrző szakemberek elfogadhatónak minősítették (max. egykategóriányi hiba). Az esetek 10%-ában az ellenőrzéshez nem volt elegendő a dokumentált információ, 8%-ában legalább kétkategóriányi volt a hiba, 3%-ában fennállt a rosszhiszeműség gyanúja. Ez utóbbi alatt a szándékosan torzított eredményt, illetve azt az esetet értjük, amikor a tanúsítást gyakorlatilag az épület megismerése nélkül végezték el. Ez valamelyest rosszabb eredmény, mint az előző félévben.
Véleményünk szerint az eredmények javításához a következő lépések szükségesek:
– A részletes számítási mellékletre vonatkozóan pontos követelményeket kell jogszabályban előírni. Ehhez kapcsolódóan szükséges az e-tanúsítási rendszer kismértékű módosítása is annak érdekében, hogy ne legyen lehetséges számítási melléklet nélkül feltölteni tanúsítványt.
– A kétkategóriányi hibák és a rosszhiszeműség csökkentése érdekében figyelmeztetések kiküldését, szakmagyakorlástól való eltiltást javaslunk.
– Fontosnak tartjuk a tanulságok tanúsítókkal való megismertetését.

Szankcionálás
A 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet 44. § (5) pontja a következőket mondja ki: „A területi kamara titkára megtiltja a szakmagyakorlási tevékenység folytatását és ezzel egyidejűleg törli a tevékenységet folytató szakmagyakorlót a névjegyzékből, … i) ha a 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet 9/A. §-a szerinti ellenőrzés során a független ellenőrző szervezet megállapítja, hogy az energetikai tanúsító tanúsítvány két besorolással eltér a tényleges értéktől.
45. § (2) Ha a szakmagyakorlási tevékenység folytatásának megtiltására és ezzel egyidejűleg a névjegyzékből való törlésre a 44. § (5) bekezdés e), f) és i) pontja alapján került sor, a szakmagyakorlási tevékenységet végző személy a határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belül a névjegyzékbe nem vehető fel.”
Jelenleg a tanúsításhoz nem kötelező a kamarai tagság, ami a szankcionálást gátolja. Javasoljuk a mérnökkamarai vagy építészkamarai tagság kötelezővé tételét.
A jelenleg 20 000 forintos kiszabható bírság egyáltalán nem elrettentő erejű, javasoljuk ennek drasztikus emelését.

Javaslatok az e-tanúsítással kapcsolatosan
– A tanúsítványok adatait ne csak PDF-ben, hanem egy rögzített cellaszerkezetű xls file-ban is küldjék meg. Ez jelentősen egyszerűsítené az ellenőrzést.
– Az e-tanúsítási rendszer ne tegye lehetővé, hogy egy tanúsítvány számítási melléklet nélkül befogadásra kerüljön.
– Az e-tanúsítási rendszerben több alátámasztó dokumentum file-t is fel lehessen tölteni (PDF-től eltérő formátumot is, pl. xls file-t, tetszőleges szoftver adat-file-t).
– Az e-tanúsítvány oldal hiányos adatfelvitelt ne engedélyezzen.
– Az épületfotó feltöltése legyen kötelező. Homlokzati kép feltöltése nélkül is fel lehet tölteni tanúsítványt (ez jellemzően az xml forrásos feltöltés esetén igaz). Célszerű lenne több (3-4) fotó feltöltését is lehetővé tenni.
– A központi szerverre való feltöltés során azt tapasztaltuk, hogy a feltöltött PDF fájl fekvő elrendezéséből a feltöltés után az alkalmazás egy álló elrendezésű PDF fájlt generál, aminek az a következménye, hogy a lap fele nem látható.

Javaslatok a jogi szabályozással kapcsolatban
A jelenleg hatályos jogszabály szerinti szankcionálási rendszert túl szigorúnak és aggályosnak tartjuk. Ennek oka az, hogy az ellenőrzés során nincsen lehetőség a teljes körű újratanúsításra, egyrészt az ellenőrzések alacsony költségkerete miatt, másrészt az újratanúsítás jogszabályi keretei sem adottak (a tulajdonos megtagadhatja a lakásba való beengedést). Javaslatunk a következő:
A. A 3 éves eltiltást abban az esetben tartjuk indokoltnak, ha a tanúsító esetén legalább háromszor fordul elő minimum kétkategóriányi hiba, amelyek ellenőrzésében legalább két ellenőr részt vett egymástól függetlenül. Amennyiben csak egy ellenőr marasztalta el a tanúsítványokat, akkor legalább az egyik tanúsítvány eredményét egy másik ellenőrrel is igazoltatni kell.
B. Célszerűnek találjuk egy köztes szankcionálási szint bevezetését is, ha legalább kétszer fordul elő kétkategóriányi hiba, melyek igazolása az előző pont szerint kell történjen. A szankció a jogosultság felfüggesztését a tanúsítói vizsga ismételt letételéig tenné kötelezővé a két hiba elévülése nélkül.
C. Amennyiben a tanúsítás számítási mellékletének követelményeinek javaslatunknak megfelelő jogszabályba iktatása megvalósul, javasoljuk a hiányos melléklettel rendelkező, értékelhetetlen tanúsítványok azonos súlyú szankcionálását, mint a kétkategóriányi hibával jellemezhetőket.
D. Megjegyezzük továbbá, hogy egy számtalan hibával rendelkező tanúsítvány esetén is kijöhet jó kategória, ha a hibák „kioltják” egymást. Ennek kezelését egy pontrendszer bevezetésével lehetne megoldani, mely a hibák súlyossága alapján tenné lehetővé az értékelést. Bizonyos pontszám elérése esetén a fenti szankciók kerülnének alkalmazásra. Ilyen rendszerre más országokban van példa (például Portugáliában), és egzakt módon kidolgozható.

Véleményünk szerint a hibák előfordulását összegezve kell kezelni legalább két évre visszamenőleg, azaz az egy időszakban elkövetett hibák csak minimum két év után évülnének el. Azaz például a „B” szankció alkalmazása az „A” szankció szempontjából nem jelent elévülést.
Tekintettel arra, hogy a következő ellenőrzési körben a szankcionálás már kötelező lesz, javasoljuk a jogszabály mielőbbi módosítását.

További optimalizálási javaslatok
Javasoljuk, hogy a 176/2008-as kormányhatározat tanúsítvány-alátámasztó munkarészére vonatkozó melléklete átdolgozásra kerüljön, szem előtt tartva a megfelelő mértékű átláthatóság, ellenőrizhetőség biztosítását. E nélkül az ellenőröknek nincs hivatkozási alapjuk a rendkívül hiányos melléklettel rendelkező tanúsítványok elmarasztalására. Az ellenőrzések tapasztalatai alapján látszik, hogy a hibák és a rossz tanúsítványok szoros összefüggésben vannak a részletek és részletszámítások hiányával. Többen úgy gondolják, ha ezeket nem adják meg, lényegesen eltérhetnek a valóságtól.
Megfontolandónak tartjuk a számítási melléklet adattartalmának xml formátumban történő feltöltésének előírását a tanúsítvány fő adataihoz hasonlóan. Ez egy lényegesen átláthatóbb rendszert tenne lehetővé, és új perspektívákat nyitna meg a tanúsítványok, a hazai épületállomány energetikai állapotának, vagy akár az energiapolitikai lépések hatásainak statisztikai elemzéseihez. (Hollandiában például hasonló rendszer működik, de ott egyetlen rendszerbe van integrálva a tanúsító és feltöltő szoftver, a nyilvántartó, az ellenőrző és a statisztikai rendszer.) Egy ilyen rendszer kidolgozása esetén célszerűnek tartjuk néhány alapvető további adat bekérését is (például az épület építési idejét, lakástanúsítás esetén a ház lakásszámát), melyek energiastatisztikai szempontból nagy jelentőséggel bírnak.
Az előző pontokhoz kapcsolódóan javasoljuk a szoftver-akkreditációt tanúsító szoftverek esetén.

Tanúsítói díj
A jogszabályban szereplő 2×5500 Ft-os lakásonként elszámolható tanúsítási díj nincs arányban azzal a munkaigénnyel, ami egy szabályos tanúsításhoz szükséges, és egyértelműen árt a tanúsítványok minőségének. Ráadásul könnyen félreértelmezhető szándékosan vagy vétlenül. Javasoljuk a tanúsítási díj plafonjának törlését, vagy a díjtételek munkaigénnyel való arányosítását a díjhoz rendelt tevékenység pontosításával, differenciáltan lakásokra és családi házakra. Egy lakás korrekt tanúsításának reális munkaigénye minimum egy munkanap, összetettebb geometriák (családi házak esetén) több mint két munkanap is lehet. Ennek megfelelően a jogszabálynak megfelelő minőségi munka reális ára családi házakra 30-50 ezer, lakások esetén 20-30 ezer Ft + áfa.

Követelmények korrekt meghatározása
Javasoljuk követelmények megfogalmazását a korszerűsítési javaslatokkal kapcsolatban, figyelembe véve a kapcsolódó munkaigényt. Így ez a pont lényegében értékelhetetlen.
Javasoljuk az épületrészek esetén a követelményérték megállapításának módját felülvizsgálni. A követelmények meghatározása épületrészek esetén a teljes épület A/V aránya függvényében történik, ami egyrészt nagyon munkaigényes, másrészt szakmailag is vitatható (két ugyanolyan lakás két különböző épületben más besorolást kaphat). Felhívjuk ugyanakkor arra is a figyelmet, hogy a koncepció megváltoztatása alapos előzetes szakmai vizsgálatot igényel, mert a követelmények meggondolatlan megváltoztatása jelentős eltéréseket okozhat az épületek és a bennük található lakások besorolása között. Véleményünk szerint épületrészekre a következő követelmény-kritériumok jöhetnek szóba:
– továbbra is a teljes épület A/V-je alapján meghatározott követelmény,
– a lakás teljes A/V-je alapján meghatározott követelmény,
– a lakás hűlő felületeire számolt A/V alapján meghatározott követelmény,
– fix követelmény (csak lakások esetén szóba jöhető opció).
Javasoljuk döntéselőkészítő tanulmány kidolgozását, mely összeveti a lehetséges opciók következményeit.

Besorolási kritériumok
Tekintettel arra, hogy egyes kedvező primer tényezők nagyon jó besorolást eredményeznek egy nyilvánvalóan rossz energetikai minőségű épületben, és ez nyilvánvalóan rontja a felhasználók szemében a tanúsítványok hitelét, javasoljuk a tanúsítványokban többféle értékelési szempont egyenlő súllyal való alkalmazását. A szóba jöhető besorolási kritériumok:
– fajlagos hőveszteségtényező vagy nettó fűtési hőigény (a döntés további mérlegelést igényel),
– fajlagos CO2-emisszió,
– összesített energetikai jellemző (ennek feltétlenül meg kell maradnia).
Hasznos lenne a végső fajlagos energiafelhasználások tételes feltüntetése is energianemenként (pl. fajlagos gáz-, hő-, tűzifa-, villamosenergia-felhasználás). Ezek a változtatások véleményünk szerint hasznosak lennének a felhasználók számára, ami jelentősen növelné a rendszer hitelét.

Ellenőrzendők kiválasztása
Jelenleg a BPMK-nak nincs beleszólása az ellenőrzésre kerülő tanúsítványok kiválasztásába. azonban a tapasztalatok alapján indokolt lenne a „gyanús” tanúsítók kiemelt ellenőrzése, azaz további tanúsítványainak ellenőrzésre való bekérése. Ehhez jogszabályi változtatás szükséges. Ilyen igény a gyakorlatban a következő esetekben merülhet fel:
– A tanúsító már ellenőrzött tanúsítványa(i) gyanús(ak).
– A tanúsító rendkívül alacsony áron hirdeti szolgáltatásait.

Utóképzés
Tekintettel arra, hogy a tanúsítók többsége a 2012-13-as jogszabályi változtatások előtt szerzett jogosultságot, és gyakori hiba volt, hogy a rendeletmódosításokat nem vették figyelembe, szükségesnek tartjuk kötelező különbözeti vizsga jogszabályi előírását valamennyi 2012 előtt jogosultságot szerzett tanúsítóra nézve.

A cikk első közlésben megjelent a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap 2014/7-8. számában.