A napokban jelent meg a „2015. évi… törvénytervezetet a kéményseprő-ipari tevékenységről, valamint a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításáról”, amihez hozzájön a jelenleg hatályos 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet a Műszaki Biztonsági Szabályzatról (volt GMBSZ).
Az új törvénytervezet egyik pontja nagyon aggályos, ez pedig a 2. § (3) c, ami így szól: „Nem tartozik a kéményseprő-ipari tevékenység körébe a tüzelőberendezéssel együttesen tanúsított égéstermék-elvezető ellenőrzése és tisztítása.” A jelenleg hatályos MBSZ viszont kimondja, hogy a C3x besorolással rendelkező gázkészülékek csak gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetővel létesíthetők! C6x engedéllyel rendelkezők telepíthetők más „idegen” égéstermék-elvezetővel, abban az esetben, ha beszerzik hozzá a helyileg illetékes kéményseprő vállalat szakhatósági hozzájárulását.
Felmerül a kérdés, hogy ez miért is van így? Kinek az érdeke ez?
Számos európai országban a gázkészülékek besorolástól függetlenül bármilyen égéstermék-elvezetővel szerelhetők, ha van hő- és áramlástechnikai méretezés hozzájuk, az égéstermék-elvezető rendelkezik teljesítménynyilatkozattal, és végeztek nyomáspróbát a helyileg illetékes kéményseprő vállalattól. A helyes út pedig ez! Ugyanis szerintem a méretezés nagyon fontos, mert lényegesen több adatot kalkulálva adja meg, hogy az a készülék az adott elvezetővel az adott módon működőképes-e vagy sem, míg a gyártók ezzel szemben az adott készülékhez adnak meg adatokat, hogy például 80/125-ös rendszerben hány métert lehet elvezetni az égésterméket. Viszont azt nem tudjuk meg, hogy ez maximális avagy minimális ventilátornyomásra vonatkozik! Nem tudjuk meg, hogy milyen hőmérséklet feltételek mellett! Ugyanis a méretezés során más nem mindegy, hogy az a készülék hol üzemel (Észak-Németországban vagy nálunk a Dél-Alföldön). Így változhat az elvezetési hossz is.
A másik komoly probléma, hogy a jelenleg hatályos MBSZ szerint, ha a gázfogyasztó készülékkel együtt tanúsított, koncentrikus elvezetéssel telepítik a készüléket, úgy, hogy nem használják fel a meglevő kürtőt, azaz egyszerűen fogalmazva koncentrikus tetőátvezetést alkalmaznak, akkor a gyártó által az üzembe helyezésre feljogosított személynek tömörségvizsgálattal kell meggyőződni az égésilevegő-bevezető és égéstermék-elvezető cső tömörségéről. A vizsgálat és az üzemi próba dokumentált elvégzése (elvégeztetése) az ő kötelessége és felelőssége!
Ezzel pedig az a baj, hogy ma Magyarországon az újonnan telepített gázkészülékek kb. 30%-át helyezik csak üzembe! Számos esetben a szerelő sem tud róla, hogy miután ő elment, történik-e üzembe helyezés, így a készülék égéstermék-elvezetőjéről nem tudjuk, hogy biztonsággal üzemeltethető-e. Viszont az ilyen „szerelések”, ha máskor nem is, de a sormunka során kiderülnek, és ha máskor nem, de utólagosan ellenőrizhetővé válnak!
Ha pedig ezek a dolgok így történnek, akkor ez nagyon komoly bajt fog eredményezni a jövőre nézve! Miért is? Pár pontban leírnám, hogy jelen pillanatban mi is a helyzet az együttesen tanúsított égéstermék-elvezetőknél:
– A gázkészülék-importőrök nem rendelkeznek semmiféle „együtt tanúsítási” dokumentummal (legalábbis én még ilyet nem láttam!), nem ismerhető meg (lehet, hogy nem is létezik) az együtt tanúsítási eljárásra technológiai leírás az általuk forgalmazott elvezető rendszerekről. Sőt az általuk forgalmazott égéstermék-elvezetők jelentős részéről nem tudni, hogy honnan származnak, ki gyártotta, egyáltalán rendelkeznek-e CE engedéllyel, alkalmas-e égéstermék-elvezetésre. (Nagyon kevés azon készülékforgalmazó, aki nevesíti, hogy ki is az általa forgalmazott égéstermék-elvezető gyártója! Jelenleg a készülékimportőrök által forgalmazott égéstermék-elvezető rendszerek „együtt tanúsított”-sága annyiban nyilvánul meg, hogy egy kartondobozba becsomagolnak különféle csöveket és idomokat, majd a dobozt ellátják a saját márkanevükkel, logóval, vonalkóddal, cikkszámmal. Termékpalettájuk számos esetben hiányos, nem tartalmaz a hazai szabványoknak megfelelő idomokat. Sokszor műszakilag nem megfelelő idomokat forgalmaznak, melyek a hazai viszonyoknak nem megfelelők! A rendeltetési feladatukra alkalmatlanok!
– A piacon sok olyan független égéstermék-elvezetőt forgalmazó cég létezik, melyeknek termékei sokkal jobb minőségűek. Rendelkeznek az égéstermék-elvezetők külön CE engedéllyel, teljesítménynyilatkozattal. Az ilyen termékek pontosan beazonosíthatók, megfelelnek az MSZ EN 1443 szabványnak. A nyilatkozat számos olyan adatot tartalmaz az adott égéstermék-elvezetőről amelyet a „gyáriak” esetében nem tudunk meg. Ezen cégek csak kéményekkel, égéstermék-elvezető rendszerekkel foglalkoznak, vannak megfelelő, a „kéményes” szakmára kioktatott alkalmazottjaik, akik pontosan tudják segíteni a tervezők és a kivitelezők munkáját.
– Többször előfordul az is, hogy a készülékimportőrök megváltoztatják a készülék paramétereit (ventilátor nyomása), de a műszaki kiadványok (katalógusok, tervezési segédletek) nem változnak.
Mi történik abban az esetben, amikor olyan műszaki megoldást kell választani, melyet nem lehet megoldani az „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetőkkel”? Számos importőr csak a járatos méreteket forgalmazza, mert az éri meg neki.
A másik problémám, hogy idén lassan életbe lép az Európai Bizottság 813/2013/EU rendelete (2013. augusztus 2.) a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a helyiségfűtő berendezések és a kombinált fűtőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról. Ez azt jelenti, hogy tervezni és forgalomba hozni már csak a modern, energiahatékony gázkészülékeket, azaz a kondenzációs gázkazánokat lehet. Viszont az „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetők”, melyeket a gázkészülék-importőrök forgalmaznak, jelentősen drágábbak, akár háromszor annyiba kerülnek, mint a független égéstermék-importőrök és -gyártók rendszereik. Ez pedig ősztől a lakosságra nézve aránytalanul nagy terhet, többletköltséget fog róni!
Az új jogszabály, drasztikusan bekorlátozva a nyílt égésterű, hagyományos értelembe vett kémény igényes, „B” típusú tüzelőberendezések üzembe helyezhetőségét, rákényszeríti a lakosságot az ugyan lényegesen biztonságosabbnak ítélt, de jóval drágább zárt égésterű, „C” típusú kondenzációs gáztüzelő-berendezések vásárlására, anélkül, hogy a fűtési rendszereket bárki is illesztené vagy vizsgálná. Pedig ha a meglévő rendszerekből csak a kazán hatásfoka a fontos, de a kapcsolt fűtési rendszer nem, akkor ez megint csak egy nagy félrevezetése a felhasználóknak. Lesz olyan kondenzációs kazán, ami soha nem fog kondenzációs üzemben dolgozni…
A kazángyártó, majd a -forgalmazó az égéstermék-elvezetést tömegesen, mint gyári tartozékot, az esetek 80%-ában „árukapcsolásként” adja, extra haszonnal a tüzelőberendezés mellé. Az ilyen jellegű égéstermék-elvezetőt is a gázszerelést kivitelező cég, vállalkozás szereli meg, feltételezve, hogy független ellenőrzése a kéményseprők által nem történik meg. Mindezekből következik, hogy az előző égéstermék-elvezetőknél sokkal jobb minőségű égéstermék-elvezetőket gyártó és forgalmazó cégek kiszorulnak a piacról a kémények, égéstermék-elvezetők kivitelezésével foglalkozó cégekkel, vállalkozásokkal együtt, azaz az e téren jelentkező árbevételt és hasznot is a lobbyt éltető és a jogalkotót félrevezető szereplők teszik zsebre. Mindezen visszásságokat a lakosság költségkímélése és a részben szakmailag elfogadható biztonságtechnikai szint növelése mögé rejtve próbálják a jogalkotók előtt elfogadtatni.
Ezeket a tényeket az is alátámasztja, hogy a készülékgyártók a „C” típusú gáztüzelő-berendezésekhez gyárilag biztosított és a készülékkel együtt minősített (ami az esetek többségében a helyszínen nem igazolható) égéstermék-elvezető rendszereik kéményseprő-ipari közszolgáltató által történő ellenőrzését nem hajlandók elfogadni, de az egyébként sokkal jobb minőségű és beazonosítható kéménygyártók, -forgalmazók égéstermék-elvezetőinél szükségesnek látják a használatbavételt megelőző kéményseprő-ipari vizsgálatot, ezzel növelve a rendszer üzembe helyezésének költségeit, mintegy arra ösztönözve a fogyasztót, hogy az általuk forgalmazott és beszerelt égéstermék-elvezetőket vásárolják meg. Az ilyen (együtt minősített) égéstermék-elvezetők készülékcsere esetén az új tüzelőberendezéshez az esetek túlnyomó többségében tovább nem alkalmazható, ki kell azokat cserélni, ami újabb pluszköltséget jelent a fogyasztók számára és új hasznot a gyártók, forgalmazók és kivitelezők részére, ez pedig már fogyasztóvédelmi kérdés!
Ha ezek az elvezető rendszerek nem tartoznak a kéményseprő-ipari hatáskörbe és nem fogja senki sem ellenőrizni azokat, akkor komoly gondok lesznek! Ugyanis senki nem fogja betartani az MSZ845:2012 szabványt, ami rendelkezik ezen rendszerek szakszerű, biztonságos telepítéséről. Ezek a rendszerek látszólag egyszerűek, de munkám során rengeteg olyan helyen jártam, ahol rosszul, szakszerűtlenül voltak összerakva, ami aztán a gázkészülék meghibásodását okozta, vagy jelentős károkat a tulajdonos lakásában. (Ha pedig az „együttesen tanúsított” rendszerek nem beazonosíthatók, akkor ki lesz a felelős? Ha olyan végzi ezen rendszerek kivitelezését, akinek munkáját nem ellenőrzik, akkor ki lesz a felelős?) Számos olyan égéstermék-elvezetőt találtam, amelyek nem voltak tömörek, mert senki nem végzett rajtuk nyomáspróbát.
A fent leírtak tükrében az alábbi javaslataim lennének:
– Ne nyilatkoztassák ki, hogy csak „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetők” legyenek, mert ez jelentős műszaki problémát okoz, jelentős anyagi többletköltséget jelent a lakosság számára, rejtett árukapcsolást és fogyasztóvédelmi kérdéseket vet fel.
– Ne tegyenek különbséget égéstermék-elvezető és égéstermék-elvezető között! Mindenképpen szükségesnek tartanám, hogy valamilyen ellenőrzési hatáskörbe tartozzanak a túlnyomásos égéstermék-elvezető rendszerek – mind az „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetők” mind pedig azon elvezetők, amelyek nem a készülék részeként tanúsítottak, de rendelkeznek CE jellel és a gyártójuk az építési termékrendelet szerinti teljesítménynyilatkozatával. Ezen rendszerek ellenőrzésénél fontosnak tartanám, hogy annak során a kéményseprő (nyomáspróba) műszerrel) ellenőrizze az égéstermék-elvezető gáztömörségét, vizsgálva azt, hogy a rendszer az MSZ845:2012 szabvány és vonatkozó előírások szerint létesült-e, illetve hogy készítettek-e a rendszerre hő- és áramlástechnikai méretezést!
– Az „együtt tanúsított”-nak mondott égéstermék-elvezetőket építési termékként kezeljék, és aszerint is minősítsék.
– Ne szabják feltételül, hogy a C3x besorolású készülékek csak „gyári” elvezetővel legyenek létesíthetők.
A fent leírtakra azért hívom fel a figyelmet, hogy rengeteg jövőbeni problémát elkerüljünk. Ne szülessenek olyan jogszabályok, amelyek piaci előnyökhöz juttatnak bizonyos érdekcsoportokat, illetve közvetve vagy közvetlenül veszélyeztetik az élet- és vagyonbiztonságot!
Szabó Tamás
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
8 hozzászólás
Pontosítanék, ha megengeditek:
Meglévő parapet gázkonvektoros fűtésű lakások esetében van megoldás: konvektor helyére szerelhető minikazán 6,0 kW-os teljesítménnyel.
Szabó Tamás: „Jelenleg a készülékimportőrök által forgalmazott égéstermék-elvezető rendszerek „együtt tanúsított”-sága annyiban nyilvánul meg, hogy egy kartondobozba becsomagolnak különféle csöveket és idomokat, majd a dobozt ellátják a saját márkanevükkel, logóval, vonalkóddal, cikkszámmal. Termékpalettájuk számos esetben hiányos, nem tartalmaz a hazai szabványoknak megfelelő idomokat. Sokszor műszakilag nem megfelelő idomokat forgalmaznak, melyek a hazai viszonyoknak nem megfelelők! A rendeltetési feladatukra alkalmatlanok!”
Nem jött ehhez hozzászólás, pedig kemény megállapítások. Mások is így látják?
Kedves Tamás!
Valamit nem értek. Azt gondolom, hogy ha egy gázkészülék egyetlen egység, bele értve a légellátás és égéstermék elvezetés részegységeit is, akkor a gyártó ezt egyetlen egységként adja át a kereskedőnek. Lehet természetesen akárhány „doboz”, de darabjegyzék szerint ezek egy készülék részei. A kereskedő nem változtathat rajta. Nem „csereberélhet”, ha más variációban akarja eladni. Más a gyakorlat?
Fazakas Miklós Ferenc: „Ezért én is azt tartom, hogy a műszaki tárgyalásokon legalább olyan fontos lenne a magyar részvétel, mint a politikai szférában, különben számunkra hátrányos döntések születnek.”
Jól értem? Ma úgy lehet egy, a tagországokra kötelező előírást hozni, hogy többségi szavazással BÁRMIRE rákényszeríthető?
Azt azért feltételezem, hogy a végső döntés előtt megvárják, hogy minden ország véleményezze a tervezetet. Itt lehet kifogást tenni, módosítást kérni, stb. Utána szavaznak.
Szívesen olvasnám Fazakas Miklós Ferenc hozzászólását erről.
Kedves Miklós!
Köszönöm a gyors választ.
Mivel már elég sokat tapasztaltam, nem lep meg, amit ír. Egyrészt látom egyesek részéről az álláshalmozást, minden jól fizető projektben jeleskedést, de ezek szerint ez a feladat nem népszerű. Vagy lenne, aki csinálná, de „nem fér hozzá”, vagy elvész az ügy a bürokrácia tengerében.
Személyes tapasztalatom, hogy eddig egyszer kaptam választ, amikor egy felelős helyen lévő személytől valamilyen témában érdeklődtem.
Pontosítanom kell. Jó pár évvel ez előtt, amikor a termofor kémények ügyében még „csak a forró kását kerülgettük”, dr. Chappon Miklós vissza írt, és próbált másokat is aktivizálni.
Kedves Miklós!
Én is köszönöm, hogy konkrét törvényalkotási folyamaton keresztül betekintést adott az EU műszaki jogrendjének működésébe, szerintem mindannyiunknak tanulságul szolgál.
Mégis ezt a mondatát kell kiemelnem:
„Mint már jeleztem egy jogállamban nem válogathatunk a jogszabályok között úgy, hogy csak a számomra szimpatikusakat fogadom el, az unszimpatikusakat pedig figyelmen kívül hagyom.”
Ez pedig azt jelenti, hogy a kéményseprő közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC törvény, (amelyben a kötelező közszolgáltatás fogalom-meghatározása nem tesz különbséget együtt tanúsított vagy egyedi égéstermék rendszer között) kötelező közszolgáltatási feladatként előírja azok ellenőrzését a kötelezett közszolgáltató számára.
Milyen kötelezettséget ró ez a kéményseprőre?
1./ Építési engedélyezési eljárásban vizsgálnia kell, hogy a tüzelőberendezés (ha az a hőtermelő) a vonatkozó építési előírásoknak megfelelően telepíthető-e az ingatlanban?
Ez pl. együtt tanúsított gázberendezés esetén sem ad teljes szabadságfokot az égéslevegő bevezetés és égéstermék elvezetés tekintetében; pl. nem lehet a légbeszívás közvetlenül a szilárd tüzelésű kéményfej síkjában vagy hóhatár alatt stb. Az égéstermék kivezetés sem lehet pl. komfort szellőzés beszívó nyílása, vagy nyílászáró közvetlen szomszédságában és még igen hosszú a sor, mennyi hibát lehet elkövetni.
2./ Tüzelőberendezés üzembe helyezése során az égéslevegő FOLYAMATOS biztosításának megoldását az égéstermék biztonságos elvezetésének feltételeivel együtt kell vizsgálnia.
Ebbe bizony az is beletartozik, hogy az együtt tanúsítottnak mondott rendszerelemek valóban megfelelnek-e a tanúsításban foglaltaknak?
És itt álljunk meg egy szóra.
Ha a válasz igen, akkor a kéményseprőnek nincs más dolga, mint ennek a ténynek a rögzítése. Ha viszont az derül ki, hogy nem felel meg az égéslevegő ellátó és füstgáz elvezető rendszer az együtt tanúsítás feltételrendszerének, akkor a vonatkozó előírásoknak (347/2012. (XII.11.) Korm. rendelet, 63/2012. (XII.11.) BM rendelet, 11/2013. (III.21.) NGM rendelet, 19/2012. (VII.20.) NGM rendelet, 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet, 12/2014. (II.21.) BM rendelet helyi önkormányzati rendeletek és az MSZ 845-ben rögzítetteknek a teljesítettségét kell számon kérnie. Messze nincs szó tehát valamiféle kéményseprői önkényeskedésről.
Honnan kell tudnia a kéményseprőnek, hogy fennállnak-e a gyártómű együtt-tanúsítási feltételei? Onnan, hogy a kivitelezőnek ezt dokumentálnia kell (nem csak a gázszolgáltató felé, hanem a kéményseprő felé is lényegében szinte ugyanazt kell teljesítenie, vagyis nem jelent többlet munkát, feladatot sem).
3./ Rendszeres évenkénti (kötelező) sormunka:
A fent felsorolt rendeletekben és végrehajtási utasításokban szereplő kéményseprési (döntően ellenőrzési) feladatokat általában évente egyszer minden tüzelőberendezés üzemeltetőnek saját és a környezete érdekében el kell viselnie. Erről szól a KÖZ-szolgáltatás, de az állampolgári tudatosság és önfegyelem fokmérője is egyben.
Tudom nem leszek népszerű, az alábbi kijelentéssel, de sommás véleményem:
Amíg nem csak az átlagember hanem az építész és gépész szakemberek egy része sem tudja, hogy az égéshez FOLYAMATOS levegő utánpótlás kell és oxigénhiányos környezetben a TÜZELőBERENDEZÉSBEN keletkezik a CO és nem a kéményben, addig erre a szigorra bizony szükség van!!!
Szinte mindenre van példám az épületgépészeti szakterületről, erre viszont saját is van:
9 éve került beépítésre a kondenzációs kazánom, gyári előírásoknak megfelelő füstgáz -levegő rendszerrel készült anno.
kb 2 hete jártak nálam a kéményseprők, a gyűrüstérben végzett mérés magasabb CO2-t jelzett, vagyis az együtt tanúsított rendszerben a kazán kiválóan működik, de a füstgáz vezeték tömítései már tömörtelenné váltak, cseréltetnem kell.
Honnan tudtam volna meg, hogy fűtés nélkül maradhatok, ha nem a kéményseprők oly sokat kritizált munkája alapján?
Ha a kéményseprők nem veszik észre, akkor honnan tudtam volna meg, hogy baj lehet? A szervíz csak akkor segít, ha hívom. Vajon időben, vagy már csak elkésve? A kisebbik baj csak az, ha karácsonykor vagy szilveszterkor maradok fűtés nélkül, de lehet a következmény súlyosabb is.
Tessék elgondolkodni egy kicsit azon, hogy mi a fontosabb; a hatáskörök birtoklása, vagy az üzemeltetés biztonsága?
Szabó Tamás Úr jól látja: a kéményseprő legalább évente egyszer jön és ellenőriz (arra persze néha rá is kell kényszeríteni, hogy az előírt szolgáltatást el is végezze).
Természetesen a feltárt hibát nem a kéményseprőnek kell elhárítania egy együtt tanúsított gázkészülék füstgáz-levegő rendszerén, mert erre nincs jogosítványa. De jelzése alapján jöhet a szervíz és teheti a dolgát. Épp ezért nem is értem mire jó ez a gyerekes hatásköri vita, a megoldáshoz pedig biztosan nem visz közelebb. Mindenki csinálja azt amihez ért, a józan ész legalábbis ezt diktálná.
NG
Kedves Miklós!
Önnel mindíg érdemes vitázni; hiszem, hogy így haladunk jó irányba.
Az MBSZ még mindíg nagyon sok hibát, hiányosságot tartalmaz túlságosan is csak gázellátás-centrikus megközelítésmódja miatt:
Pl. kíváncsi lennék, hol talál benne arra előírást, hogy az égéstermék kivezetéstől milyen távolságra helyezhető el komfort szellőzés légbevezető nyílása (mert én bizony ilyet nem találtam, hozzáteszem az MSZ 845-ben sem)
Komoly hibája, hogy a”B” tipusú készülék egyszerűsített készülékcsere feltételei között nem szerepel az alacsonyabb füstgázhőmérsékletből adódó kéményhuzat csökkenés hatásának figyelembe vétele, holott az súlyos biztonsági kockázat, haláleset is történt már miatta.
Ami pedig az együtt tanúsított gázkészülékek füstgáz-levegő rendszerét illeti, lényegében nincs köztünk ellentét:
A kéményseprőnek törvény és vhr.-ek írják elő a feladatait.
1. Az un. használatbavételi eljárásban kötelező ellenőrzési feladata van. Először meg kell győződnie arról, hogy a tüzelőberendezés telepítése milyen tanúsítványokkal rendelkezik
(terv, kivitelezői nyilatkozat stb.) Ha a berendezés fg-levegő rendszere együtt tanúsított és a szükséges dokumentumok rendelkezésre állnak, akkor további teendője nincs.
Erre bizony szükség van, épp a fekete szerelések visszaszorítása érdekében.
2. Sormunka végzés során a kéményseprő épp a saját adatbázisa alapján fedezi fel, ha az előző ellenőrzéshez képest pl. készülékcsere, vagy új készülék beépítése történt. Ha az új készülék együtt tanúsított gázkészülék és a tulajdonos (vagy üzemeltető) a létesítést végző írásbeli dokumentációját fel tudja mutatni, akkor a kéményseprőnek csak annyi a dolga, hogy az adatbázisa frissítéséhez szükséges adatokat rögzíti. Ha viszont nem, akkor bizony a teljes ellenőrzési folyamatot le kell folytatnia, amibe rendeletben rögzített felelősége alapján akár a tüzelőberendezés üzemeltetésének tiltása iránti intézkedési kötelezettség is beletartozik.
Fentiek alapján könnyen belátható, hogy nincs ellentmondás, a kéményseprő csak a dolgát végzi, nem lépi túl a hatáskörét (és nem nyúl bele az együtt tanúsított rendszerbe se), viszont kiszűri az engedély nélküli és hibás szereléseket.
Ez volt a rendeletalkotó szándéka, és ez bizony nem ütközik az EU jogrendjével (a jelenlegi 2015-ös tervezetről ez már nem mondható el azon egyszerű oknál fogva, hogy a sormunka kivételével nem foglalkozik az égéstermék elvezetéssel kapcsolatos egyéb teendőkkel).
Megjegyezném még, hogy ez a kéményseprő kontroll Magyarországon bizony erősen indokolt, mivel „hogyan lehet a lehető legolcsóbban megúszni?” szemlélet nem kedvez az együtt tanúsított gázkészülékek elterjedésének. A kereskedelmi forgalomban eladott gázkészülékeknek még mindíg jelentős hányada nem jelenik meg a biztonságtechnikai ellenőrzések statisztikájában, vajon miért?
Ami pedig a gázkészülékek karbantartását illeti… szervízesek mesélhetnének róla; mikor szólnak? csak ha már elromlott…
Egy jogrend csak annyit ér, amennyi jogkövetőre rá tudják kényszeríteni!
NG
Tisztelt gazoli!
Azt írja: „A kéményseprők számára, akiknek részben az a feladata, hogy a jogszabályokat másokkal betartassák nem lehet megoldás, hogy válogatnak a hatályos jogszabályok között!”
A kéményseprő eljárási tevékenységét a 2012 évi XC törvény írja elő, és ennek a törvényben:
„9. § (1) Az ellátásért felelős önkormányzat által szervezett, e törvényben meghatározott közszolgáltatást az ingatlan használója köteles igénybe venni, ha
a) olyan tüzelőberendezést üzemeltet, amely a hozzá tartozó vagy a hozzá csatlakoztatott égéstermék-elvezetővel van felszerelve, vagy ahhoz csatlakozik …”
Ez azt jelenti, hogy a törvény nem tesz különbséget atekintetben, hogy együtt tanúsított tüzelőberendezésről és égéstermék elvezetőjéről van-e szó, vagy sem.
A fenti idézet törvény, lehet vele egyet nem érteni, de eltérni nem lehet, ezen teljesen felesleges vitatkozni. A törvény a legmagasabb szintű jogszabály, semmi nem írhatja felül, legfeljebb az EU vizsgálhatja és módosítást javasolhat.
Azt, hogy mi a teendője a kéményseprőnek, azt pedig a 63/2012 (XII.11) BM rendelet, mint végrehajtási utasítás tartalmazza. A kéményseprőre nézve az is kötelező!
Mit tartalmaz ez a rendelet?
„63/2012 (XII.11) BM rendelet 4. bekezdés
5. § (2) Helyszíni műszaki vizsgálat szükséges…
ac) tüzelőanyag váltás, tüzelőberendezés csere esetében …”
ez tehát nem enged semmiféle mérlegelést a kéményseprő részére.
Nem is lenne életszerű, hiszen amíg az együtt tanúsítási dokumentumokat nincs módjában ellenőrizni, addig mi alapján dönthetné el, hogy van, vagy nincs további kötelezettsége?
A kiinduló mondathoz visszatérve tehát a jelenlegi hatályos törvény és VHR előírásaitól a kéményseprő nem térhet el, tehát szó sincs kéményseprő önkényről!
A 2012. évi XC törvény helyébe léptetni kívánt új törvényre javaslatokat január 29-ig a Kormány.hu honlapon lehetett megtenni. Bevallom férfiasan nem tudtam semmilyen javaslatot megtenni, mert azt a tervezetet teljes egészében működésképtelennek tartom. Az a törvénytervezet módosításokkal, vagy azok nélkül viszont még nincs hatályban.
NG