Totó a többi épületgépészről, 3. kérdés

1-es válasz: ebben a témában szinte minden tervező/szerelő otthon van, tehát a hazai pálya nyer
2-es válasz: ebben a témában nagyon sok tervező/szerelő gyenge, tehát a hazai pálya vesztésre áll
X válasz: döntetlen, a helyzetkép vegyes, sok a jól tájékozott szaki, de sok a téves ismeretekkel bíró is

(Válaszát a cikk alatt, kommentben írhatja meg.)

3. kérdés: Ön szerint a többi épületgépész tudja-e, hogy mitől tud tönkremenni pl. egy kiváló üvegcsöves napkollektor?

Történet 1:
Egy viszonylag körültekintő tervező üvegcsöves kollektorokat tervezett be egy szálloda HMV előmelegítésére. És hogy ne legyen probléma az üvegcsöves napkollektorokban keletkező nyári, akár 330 °C-os üresjárati hőmérsékletek miatt (amikor is a napkollektorban lévő fagyálló-víz keverék akár bitumen-szerűre át tud alakulni, ez rásül és ráég a kollektor belső járataira, és ettől eldugulnak a kollektor járatai, és ez a hibatípus általában nem javítható), ezért a tervező az üvegcsöves kollektorokat rákötötte a szabadtéri medencére is. Eddig jónak tűnik a dolog.

Ha az üvegcsöves kollektorban kb. 300 °C keletkezett, így tud kinézni egy „elromlott” szolár folyadék, pH-ja savas: 6,1

De sajnos nem bolondbiztos a megoldás. Mert hát mi történt? Jött az ÁNTSZ, és nem találta megfelelő minőségűnek a medence vizét. A szállodának le kellett ürítenie a medencét, így néhány napig fürdőzés sem volt a szállodában, a vendégek elmentek strandolni máshová, és ott le is zuhanyoztak, így a melegvíz-használat is kevesebb lett, közben pedig tombolt a kánikula! Szóval az üzemeltető leürítette a medencét, de sajnos az üvegcsöves napkollektorokra eközben nem gondolt. A napkollektoroktól több napig nem kért hőt szinte semmi, a leürített medence biztosan nem kért hőt, a szolár bojlerek meg délelőtt már felmelegedtek. Így a medence leürítése, medence felületeinek tisztogatása, fertőtlenítése, az újra-feltöltés ideje alatt az üvegcsöves kollektorokban minden délután több órán át kb. 300 °C-os volt a hőmérséklet! És eközben tönkrementek az üvegcsöves kollektorok! (Megjegyzem, hogy az üvegcsöves kollektorokban, kánikulában akkor is kialakul a kb. 300 °C-os belső hőmérséklet, ha leürítik azokat, hiszen a NAP erősen süti, de nincs hőelvétel! A Heat-Pipe típusú üvegcsöves kollektorok tönkre tudnak menni leürített állapotban is a belső sok-sok forrasztás hatalmas hőtágulásai miatt is, az U-csöves üvegcsöves kollektorok belső U alakú járatai miatt pedig nehezen leüríthetők!)

Hogy mi lett volna a jobb megoldás? Talán a fagyálló nélküli, vízzel üzemelő üvegcsövesek alkalmazása? Akkor lássuk a következőt:

Történet 2:
Egy kivitelezés alatt lévő hatalmas épület tetejére már ősszel felszerelték a vízzel (fagyálló nélkül) üzemelő sok-sok üvegcsöves kollektort, és a komplett napkollektoros rendszert is azonnal kiépítették és beüzemelték. Szuperül működött minden, ősszel már meleg vizet adott a munkásoknak, és nem volt üresjárati gond sem, hiszen ősz volt, nem lehetett kánikula, és hát vízzel üzemeltek a kollektorok (tehát nyáron sem tudna keletkezni bitumen-szerű anyag a kollektor járataiban, hiszen nem fagyálló-keverék van a kollektorokban, hanem víz). Igen ám! De aztán mi történt télen?

Éppen lehúzzuk az egyik üvegcsövet egy U-csöves kollektorról

Jött a karácsonyi szünet. Az építésvezető a lelkére beszélte az őröknek, hogy itt január 2-ig senki sem mehet se ki, se be! És „tudatlanul” áramtalanította a még félkész épületet. Aztán éppen jöttek az erős fagyok! Az érzékelők a napkollektorok melletti visszatérőkön érezték, hogy túl hideg van, jelet adtak volna a szolárköri szivattyúnak, hogy induljon el és keringtessen fel egy kis hőt a tárolóból (akár csak 10 °C-osat is) a napkollektorok járataiba, de hát nem volt áram! Mi történt? Szinte az összes üvegcsöves kollektor szétfagyott!

Szóval? Ön hogyan védekezne a vízzel üzemelő üvegcsöves rendszereknél a szétfagyás ellen? Ön biztos abban, hogy soha nem romlanak el az érzékelők? Soha nem romlik el a vezérlő? Soha nem romlik el a szivattyú? És a hideg télben, pl. egy szélvihar után is, mindig lesz áram is?

Mi a megoldás?
Lehet, hogy réz-réz abszorberrel működő sík-kollektorokat kellene alkalmazni? Olyanokat, amelyekben soha nem tud 220 °C fölé kúszni a hőmérséklet (Magyarországon), és emiatt nem romlik el a gyárilag kikevert, inhibitoros és savasodást gátoló gyári fagyálló-víz keverék sem? (Hangsúlyozom, hogy NEM helyszínen kikevert fagyálló-víz keverékről beszélek!) (És megemlítem még, hogy miért is nem tud 220 °C fölé kúszni a hőmérséklet egy sík-kollektorban, legalábbis Magyarországon? Hát azért, mert amikor már 220 °C-osak a sík-kollektoron belüli fémek, akkor olyan forró a levegő is a fémlemez és az üvegtábla között, hogy éppen annyi hő szökik ki legfőképpen az üvegtáblán át, hogy nem tud már tovább emelkedni a belső hőmérséklet, szóval ez az üresjárati hőmérséklet maximuma.) Ráadásul a réz-réz sík-kollektorban NEM alu-lemez érintkezik rézcsövekkel, hanem rézlemez érintkezik rézcsövekkel, emiatt a hőtágulásaik is totálisan azonosak, így a lemez és a cső nem akar szétfeszülni egymástól, így tehát szinte soha nem kell védekezni a nyári üresjárati témák ellen?
Talán ez lenne a bolondbiztos megoldás?

Réz-réz kollektor, azaz vörösréz a lemez és a cső is, ráadásul a fotón olyan, hogy a lemez 360°-ban körbeveszi a csövet

Ön szerint a többi épületgépész mennyire tájékozott az ilyen síkkollektoros témákban?
1 …
2 …
X …

Ha szeretne tájékozottabb lenni, és a részleteket is szeretné megérteni ezekben a kérdésekben, akkor jelentkezzen majd be a kérdést feltevő Homor Miklós valamelyik 1 napos képzésére a homor1@t-online.hu címen.

És a jövőben próbálja ki a Homor Miklós által képviselt Winkler réz-réz síkkollektorokat is!

A fentiek jogi értelemben Homor Miklós egyéni gondolatai, senkinek nem kötelező sem elfogadni azokat, sem egyetérteni velük, de ítéletet alkotni csak azután etikus, ha előbb meghallgatta a fentiek érveit az ő 1 napos képzésén.

Az 1. kérdést ide kattintva találja, a 2.kérdést pedig itt.

(x)