2010 októberében az Európai Parlament megszavazta, hogy a számlák maximális fizetési határideje 30 napos legyen eztán, mind az állami, mind a magánszektorban.
Van kivétel is: vállalatok közötti tranzakciónál 60 napra növelhető a határidő. Ennek túllépése esetén jelentős mértékű késedelmi kamattal kell számolnia a vétkesnek.
Az EU-tagállamoknak 2 évük van a rendelkezések átvételére.
Mennyire sürgető nálunk a rendelet bevezetése? Mi a helyzet ma számlafronton? Erről kérdeztük Nagylucskay László tervezőt, több épületgépész mérnöki elismerés, díj birtokosát.
Az intézkedés abszolúte aktuális, és minél hamarabb, annál jobb. Magamat, a tervezőirodámat példaként hozva, idén először fordult elő, hogy napi fizetési gondjaink vannak, és nem azért, mert kevesebb a munka – bár így van -, hanem a kibocsájtott számláink ki nem egyenlítése miatt.
A főbűnös pedig paradox módon nem a magánszektor, hanem az állami, önkormányzati, ahol több mint féléves csúszások is előfordulnak. Azok generálják a problémát, akiknek példát kellene mutatniuk, ők a lánctartozások első számú felelősei. És a számláik hosszú távú csúsztatása mellett, amire minden eszközt felhasználnak, a korrupció melegágyai is az állami beruházások. Egy közbeszerzéses példa: megnyerünk egy tervezést, megcsináljuk, szépen, igényesen. Ezután jön a kivitelező – aki úgy nyert, hogy mélyen alulvállalta a projektet -, hogy csináljunk új, mondanom se kell, gagyi tervet, amiből ő és még sokan mások kihozhassák a maguk hasznát – mi meg vállaljuk a felelősséget. Nyugodjak meg, mondja, ő majd elintézi a terv engedélyeztetését. Amikor pedig, aki tisztességes és ad magára, nemet mond, számíthat rá, hogy legközelebb már nem ő kapja a megbízást, mert mindig akad, aki kicsit kevésbé szilárd erkölcsi alapon állva, avagy anyagi kényszerhelyzetben beadja a derekát.
Az ilyen helyzeteket megoldja az új törvény? És azt mi garantálja, hogy mondvacsinált okokkal ne húzzák-halasszák akár a ma bevett félévesre a fizetést a törvény ellenére?
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.