2010 októberében az Európai Parlament megszavazta, hogy a számlák maximális fizetési határideje 30 napos legyen eztán, mind az állami, mind a magánszektorban.
Van kivétel is: vállalatok közötti tranzakciónál 60 napra növelhető a határidő. Ennek túllépése esetén jelentős mértékű késedelmi kamattal kell számolnia a vétkesnek.
Az EU-tagállamoknak 2 évük van a rendelkezések átvételére.
Mennyire sürgető nálunk a rendelet bevezetése? Mi a helyzet ma számlafronton? Erről kérdeztük Hódi Lászlót, Magyarország egyik meghatározó nagykereskedője, a Megatherm Kft. ügyvezetőjét.
Meglátásom szerint ez csak részmegoldás, ráadásul a probléma nagyon kicsi részét kezelő intézkedés.
A probléma az építőipari beszállítók, vállalkozók számára leginkább nem abban áll, hogy milyen hosszú fizetési határidővel értékesítik termékeiket, szolgáltatásaikat. (Már ha a jelenlegi építőipari helyzetben egyáltalán értékesítik…) A fő kérdés a napi gyakorlatban egy-egy vállalkozás számára sajnos ennél sokkal komolyabb: egyáltalán valamikor meg fogja-e kapni számlái ellenértékét. Amint ugyanis átadta az árut a vevőnek halasztott fizetéssel, vagy elvégezte a megrendelt munkát, jogi értelemben máris „birtokon kívül” került, és kizárólag csakis a vásárlón, megrendelőn múlik, hogy fizet-e vagy sem. A fent említett szabályozás akár azt is előírhatná, hogy 3 nap legyen a maximális fizetési határidő. De mi van, ha a vevő a 3, a 30 vagy a 60 nap után, sőt egyáltalában soha sem fizet, hanem egyszerűen felszívódik, és új cégben folytatja tevékenységét? Jelenleg sajnos ennek szinte semmilyen jogi következménye sincs, ezért nagyon sokan élnek is a „lehetőséggel”.
Megoldást tehát csak az jelentene, ha ténylegesen érvényesíteni is lehetne a vevővel szemben a követelést, illetve ha mégsem lehet, akkor a vétkesek személyi felelősségét fokozottan előtérbe kellene állítani.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.