Paks és háttere

A hidegháborús évek időszakában, Moszkvában 1966. július 6-án megszületett a döntés arról, hogy Magyarország felépít egy nagy kapacitású atomerőművet szovjet műszaki közreműködéssel. Az előkészítő munkák után, 1966. december 28-án aláírták a kormányközi egyezményt az atomerőmű felépítéséről. Szovjet és magyar szakemberek kutatták az optimális földrajzi területet. Figyelembe vették többek között a nagy hűtővízigényt, az árvízmentességet, altalaj-stabilitást, földrengés biztonságot, de fontos szempont volt a gazdasági és foglalkoztatási kérdés is.

1968. december 22-én aláírták a leendő paksi atomerőmű műszaki tervét jóváhagyó okmányt is. 1969 tavaszán megkezdték a földmunkákat, melyeket 1970. július 3-án leállítottak, ugyanis a magyar kormány az atomerőmű építésének elhalasztásáról döntött. 1973 májusában folytatódtak a munkálatok. 1975. október 3-án ünnepélyes alapkőletételt rendeztek az építkezésen. 1976. január 1-én hivatalosan is megalakult a Paksi Atomerőmű Vállalat.

1980. október 20-án hajnali 2 órakor helyére emelték az I. blokk reaktortartályát. 1982. december 28-án hálózatra kapcsolták az I. blokkot, ezt követően 1984. szeptember 6-án a II. blokkot, 1986. szeptember 28-án a III-at, majd végül 1987. augusztus 16-án a IV-et. A magyar atomerőmű 1992 óta részvénytársaságként működik.

Technikai-műszaki jellemzők

A paksi blokkok a teljesítmény-kihasználási mutató alapján a világ élvonalába tartoznak. Négy darab VVER-440/213 típusú nyomottvizes, kétkörös blokkból álló atomerőművi blokk üzemel, több mint 1860 MW beépített teljesítménnyel.

Egy reaktorhoz 2 darab 220 MW-os gőzturbina tartozik. A gőzturbina háromházas, egy nagynyomású és két kisnyomású kettős áramlású házból áll, közbenső cseppleválasztóval és túlhevítővel, két megcsapolással, kondenzációs berendezéssel. A turbinába belépő friss gőz 44 bar nyomású, 255 °C hőmérsékletű száraz telített gőz. A reaktor névleges terhelés mellett egy üzemanyagtöltettel körülbelül 7000 üzemóráig működhet, ezt követően a reaktor aktív zónáját át kell rakni.

A paksi atomerőmű teljesítménynövelési programjának köszönhetően az atomerőmű 4 blokkja közül (melyek eredetileg 440 megawattot termeltek) három blokk kapacitása (1-es, 2-es és 4-es) – a szekunder, majd azt követően a primer körben elvégzett átalakításoknak köszönhetően – elérte az 500 megawattot. Az atomerőmű jelenlegi teljesítménye 1970 megawatt, de miután a 3-as blokk is eléri a 108 százalékos reaktorteljesítményt, a paksi atomerőmű összteljesítménye 2000 megawatt lesz.

A paksi atomerőmű részesedése a hazai villamosenergia-termelésből 2008-ban 37,2%. A villamosenergia-fogyasztásban – amely tartalmazza az importot is – a nukleáris erőműből származó áram részaránya 33,5%.

Atomenergia a világban

Összehasonlításul érdemes áttekinteni, hogy milyen teljesítményűek a földgolyó más térségeiben működő atomerőművek. Az USA-ban napjainkig 1600 MW-tal bővítették az atomerőművek kapacitását. 2010-ig további 8000 MW bővítést terveznek az új energiaprogram szerint megvalósítani. Egészében véve a teljesítménynövelési program 10%-kal növeli meg az USA egyébként sem kicsi (kb. 100 000 MW) nukleáris kapacitását egyetlen új blokk létesítése nélkül. A teljesítménynövelési programban gyakorlatilag az USA valamennyi blokkja érintett. Van, ahol „csak” 1,4%-kal emelték a teljesítményt – ennyi a hozadéka a pontosabb tápvíz forgalom-mérés alkalmazásának -, van ahol 14-25%-kal. Ez utóbbi esetekben a modernizálási program a szekunderköri hatásfokjavításon túl már főberendezés-cseréket is magában foglalt (például gőzfejlesztő-, turbinacsere). A nagy nukleáris szállító cégek (General Electric, Westinghouse) tevékenységük középpontjába állították a teljesítménynövelési programok kiszolgálását. Az amerikai nukleáris biztonságtechnikai hatóság, a Nuclear Regulatory Commission (NRC) a következő 5 évben további 46 engedélykérelem benyújtására számít.
Spanyolországban 1990 óta 578 MW-tal (6,1 százalékkal) – egy kisebb erőmű teljesítményével – nőtt a beépített nukleáris termelőkapacitás, anélkül, hogy új blokkot építettek volna.

A hozzánk földrajzilag nem is, de technológiai szempontból legközelebbi finnországi Loviisa Atomerőműben 1998-ban fejezték be négyéves modernizálási programjukat. Ennek eredményeként a két ottani VVER-440/213-as blokk 510 MW-os teljesítményen üzemel. A finnek különösen büszkék arra, hogy a programot úgy valósították meg, hogy egyúttal nőtt a biztonság szintje, a berendezések és rendszerek élettartamára negatívan ható beavatkozásokat elkerülték.

Élettartam-növelés

A ma működő atomerőműves blokkok átlagos életkora 20 év. A magyar erőmű terveit az 1970-es évek közepén-végén készítették, berendezéseit az 1980-as évek elején gyártották. Azóta a technológia jelentősen fejlődött. A Paksi Atomerőmű Rt. négy blokkjának üzemidejét eredetileg 30 évre tervezték. Az azóta eltelt több mint 40 év alatt végbement viharos technikai-műszaki fejlődés lehetővé tette, hogy a blokkok üzemidejét megfelelő biztonsági és műszaki garanciák mellett meghosszabbítsák. A paksi atomerőmű az eredetileg tervezett 30 éven túl további 20 évig termelhet áramot az országnak.

A tervezett üzemidő-hosszabbításhoz többféle engedélyt kellett megszerezni. Az engedélyezés menetét alapvetően az atom-, a környezetvédelmi, a villamos energiáról szóló törvény, illetve a hozzájuk kapcsolódó rendeletek – különösen a 89/2005. (V. 5.) Kormányrendelet – határozták meg.
Először az 1. blokk eredetileg tervezett üzemidejének lejárta előtt 4 évvel, 2008-ban kellett benyújtani Pakson egy műszaki végrehajtási programot. Ezzel párhuzamosan az üzemidő-hosszabbítás környezetvédelmi engedélyét kellett megszerezni. Végül 2012-től kell a blokkok meghosszabbított üzemidőre szóló működési engedélyét kijárniuk.

A program az atomerőmű több blokkjára is egyidejűleg benyújtható. Az eljáró környezetvédelmi hatóság figyelembe vette a Magyar Energiahivatal szakvéleményét: „…Mivel az atomerőmű nem bocsát ki sem üvegházhatású gázokat, sem más hagyományos környezetkárosító anyagot, a biztonságos üzemmenet mellett rövid távon nem jelentkező környezetterhelés miatt az atomenergia felhasználása a hagyományos energiatermelési módokhoz képest környezetkímélő. Kiváltása hagyományos tüzelőanyaggal működő erőművel a CO2-kibocsátás óriási mértékű növekedését vonná maga után. Ezért a Magyar Energiahivatal támogatja a Paksi Atomerőmű élettartamának meghosszabbítását a lehető legkisebb kockázat fenntartása mellett.”

Beruházók kontra környezetvédők

Az új blokk(ok) megépítése máris ellenérzéseket váltott ki. A radikális környezetvédők ellenzik az atomerőművek építését, illetve a paksi atomerőmű bővítését, szerintük a hulladékok megfelelő elhelyezése súlyos problémát jelent. Felmerül tehát a kérdés: mennyire környezetbarát, és mennyire tehető biztonságossá egy újabb atomerőműblokk működtetése?

Az atomenergia emisszió-mentes villamosenergia-termelési mód. Az energiaügyi minisztériumtól kapott hivatalos állásfoglalás szerint az atomerőművekben fajlagosan lényegesen kevesebb veszélyes és normál ipari hulladék keletkezik, mint más, hagyományos erőművekben. Az új atomerőművi blokkok megépítése nagymértékben hozzájárulhat Magyarország klímavédelmi céljainak és környezetvédelmi nemzeti céljainak eléréséhez. Az új blokk(ok) az atomerőművek harmadik generációjából kerülhet(nek) ki, ezek kiérlelt, fejlett biztonsági megoldásokkal ellátott konstrukciók.

Európában jelenleg egy 1000 MW-os atomerőművi blokk megépítési költsége típustól és mérettől függően 2,5-3 milliárd euró körül van. Ebből következtetni lehet arra, hogy mennyibe kerülne a paksi atomerőmű újabb blokkal történő kibővítése, ez körülbelül 750-900 milliárd forint lenne – mai árakon. Az új blokk(ok) csak 2020 környékére készülhet(nek) el, ha már idén döntene róla az Országgyűlés.

Egy újabb blokk hozzájárulása a hazai energiatermeléshez a blokk teljesítményétől függ. E teljesítményt egyfelől az ország energiaigénye, másfelől a villamosenergia-rendszerbe optimálisan bekapcsolható erőműméret, harmadrészt a piacon elérhető erőműtípusok határozzák meg. Valószínűsíthető, hogy egy vagy két, 800 és 1600 MW közé eső teljesítményű blokk felépítése kerül szóba első körben – nyilatkozta lapunknak Lux Iván, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgató-helyettese.

Egy új erőműblokk megépítését a növekvő energiaigény és a kiöregedő erőműpark teszi szükségessé. Az atomerőmű választását indokolja egyrészt a szénhidrogénfüggés csökkentésének igénye, másrészt az a tény, hogy a megújuló energiaforrások ilyen tömegű alkalmazására ma még nincsen esély. A paksi atomerőmű területét (a működő blokkoktól északra) már jóval korábban alkalmassá tették további két nagyobb teljesítményű blokk befogadására.

Az engedélyezés sokfázisú. Első lépésként környezetvédelmi engedélyekre lesz szükség, ezt követi a nukleáris biztonsági engedélyezés (telephely-kiválasztás, létesítés, üzembe helyezés, üzemeltetés engedélyezése külön-külön). További fontos engedélyeket ad többek között a Magyar Energiahivatal, a vízügyi hatóság és mások. A követelményeket kizárólag a hazai szabályozás írhatja elő, amely összhangban van mind a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, mind az Európai Unió ajánlásaival.

A piacon ma 1000 és 1600 MW közötti teljesítményű erőművek kaphatók, folyamatban van kisebb teljesítményű korszerű blokkok kifejlesztése is.

Hulladékok

Az atomerőmű üzemeltetése folyamán folyékony, szilárd és gáznemű radioaktív közegek és hulladékok keletkeznek. A folyékony radioaktív közegek (víz) tisztítása kétféle módon, ioncserés és desztillációs eljárással történik. A gáznemű radioaktív közeget aeroszolos és adszorpciós szűrők tisztítják. A gázok megfelelő tisztítás után jutnak a szabadba. A folyékony és a szilárd hulladékok térfogatcsökkentés után kerülnek a végleges tárolójukba.

A paksi atomerőmű fűtőanyaga enyhén dúsított urán-dioxid, amelyből egy reaktorban 42 tonnányi mennyiséget helyeznek el. Az elhasználódás (kiégés) után a nukleáris fűtőanyag-kötegeket áthelyezik a reaktor melletti pihentető medencébe, ahol víz alatt tárolják azokat. Öt év tárolási idő elteltével – a korábbi gyakorlat szerint – a kiégett kötegeket biztonságos konténerekbe rakják.

Az erőmű területén az elhasznált fűtőanyag átmeneti, maximum 50 éves tárolását biztosító új létesítmény műszaki próbái 1996 decemberében sikeresen befejeződtek. Ezt követően megindult az átmeneti tároló feltöltése, ami 1999-ben is folytatódott. 1995 végén az Országos Atomenergia Bizottság kezdeményezésére kormányprogram indult a végleges elhelyezés megoldására. 2047-re kell Magyarországon mélységi tárolóhelyet találni.

Biztonságos hulladéktárolás

A budaörsi központú Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. ügyvezető igazgatója, dr. Hegyháti József a következőket nyilatkozta:

A radioaktív hulladékok besorolása a 47/2003. (VIII. 8.) ESzCsM rendelet 2. számú melléklete alapján történik (kis, közepes, nagy aktivitású, illetve a kiégett üzemanyag). Kis és közepes aktivitású az a radioaktív hulladék, amelyben a hőfejlődés az elhelyezés (és tárolás) során elhanyagolható. Ha a hulladék hőtermelése kevesebb, mint 2 kW/m3, akkor kis és közepes aktivitású hulladékként lehet elhelyezni.

Nagy aktivitású az a radioaktív hulladék, amelynek hőtermelését a tárolás és az elhelyezés tervezése és üzemeltetése során figyelembe kell venni. A hulladékok hőtermelését a benne lévő radioizotóp okozza, ezért a fentebbi osztályok valamelyikébe sorolás döntően a radioizotóp aktivitás-koncentrációja alapján végzik el.
Kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék egyébként az atomerőműtől függetlenül is sok keletkezik, például az egészségügyben (a diagnosztikai és terápiás eljárások során egyaránt).

A kft. által kezelt anyagok között kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok a kesztyűk, munkaruhák, használt eszközök is.

A Pest megyei Püspökszilágyon helyezték el a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékot (kapacitás 5040 m³), ezek mennyisége 20-30 m³/év. A tároló jelenleg tele van, újabb tárolási lehetőség most csak a központi átmeneti hulladéktároló épületben van. Jelenleg folyamatban van egyes tárolómedencék hulladékainak átválogatása, tömörítése, ennek eredményeként új tárolóhelyet lehet nyerni. A bővítésre a Tolna megyei Bátaapátiban kerül sor.

A bátaapáti létesítmény felszín alatti tároló. Két lejtős akna vezet le azokhoz az egymás mellett párhuzamosan futó tárolókamrákhoz, amelyekben a radioaktív hulladékot véglegesen elhelyezik. Itt közlekednek a munkagépek, bonyolódik a személy- és teherforgalom. A jobbra-balra elágazó, 10 méter széles, 9 méter magas tárolókamrák 250 méter mélyen húzódnak a föld alatt. Ide szállítják le és helyezik el szorosan egymás mellé a hulladékkal telt konténereket.

Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény előírja, hogy az atomerőmű köteles befizetni a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba a radioaktív hulladékainak elhelyezéséhez és a leszereléséhez szükséges költségek fedezetét. Ez jelenleg is így történik, és a jövőben is az atomerőműnek kell fedeznie ezeket a kiadásokat.

Ilonka Mária