Elnökjelölt: a Generális

A szakmai pályafutása meghatározza az embert; mindenkinek vannak előítéletei és preferenciái. A tanár mindent a katedráról néz, a tervező 3D-ben, a rendőrnek pedig kis sarkítással kétféle ember létezik: a (potenciális) áldozat és az elkövető. Bálint Péter olyan mérnök, aki mint generálkivitelező belefolyt a tervezésbe – inkább csak rálátó jelleggel -, de inkább az építési folyamat komplexitásával került szembe, és oldotta meg a feladatait. Nem klasszikus tervezőmérnök. Hátrány ez vagy előny? Döntsék el olvasóink.
Lentebb megtalálható lesz Bálint Péter szakmai önéletrajza és elnöki tervei teljes részletességgel, azokat nem ismételjük meg, inkább a fő, a vele folytatott beszélgetésből kiszűrt hangsúlyra hívnánk fel a figyelmet.
Először is: aki olyan cégeknek volt a vezetője, mint az Arcadom, az menedzser-típus. A „menedzser” szónak van manapság némi negatív kicsengése, mi nem így használjuk. A menedzser ebben az esetben az, aki megoldja a dolgokat, amiket meg kell oldani. Aki az elvi kérdések helyett (mellett) a gyakorlatiakat biztos, hogy kézbe veszi. Aki átviszi az akaratát, és aki ismeri az utakat, amelyeken járhat.
A gyakorlatközpontúságból fakadhat Bálint Péter azon igénye, hogy a Kamara ne csak a tervezőké legyen, és ne legyen kötelező a tagság! Tartsa el magát a Kamara, tegye vonzóvá magát, hogy az emberek önként, az ott kapott szolgáltatásokért lépjenek be, ne pedig, mert másképp nem dolgozhatnak. Legyen a Kamara egy általános mérnöki képviselet, ami jogvédelmet gyakorol, és egyben szakmai információs központ.
Bálint Péter részletes tervéből az MMK megreformálására mi ezt éreztük vezérmotívumnak: ne különüljenek-különítsük el a tervezőket és szakértőket a kivitelezőktől, mert a hatás-visszahatás elve alapján csak akkor lehet jó munkát végezni, ha kapcsolat, párbeszéd van közöttük, képzavarral, mint jobb és bal kéz között – minden szinten, a munkaterülettől a Kamaráig.

Bálint Péter
Születési hely, év: Budapest, 1946. január 3.
Végzettség:
okl. építőmérnök, szerkezetépítő, magasépítő (BME 1969)
okl. építési gazdasági mérnök (BME 1976)
Tudományos fokozatok:
címzetes főiskolai docens (1992 YMMF)
címzetes egyetemi docens (2004 BME Építészmérnöki Kar)
Szakmai kitüntetések:
Alpár Ignác Díj (1991 ÉTE)
Lechner Ödön Díj (1995 ÉVOSZ)
Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2002)
Aschner Lipót Díj (2004 Aschner Lipót Alapítvány)
ÉTE Érdemérem (2004 ÉTE)
Az Év Vállalkozója (2004 VOSZ)
ÉTE Díj (2005 ÉTE)
Nyelvismeret: angol, német tárgyalási szint
Szakterület: építőipari kivitelezés, beruházás
Szakmai tevékenység:
1969-1989 Középületépítő Vállalat
munkahelyi mérnök, építéselőkészítő mérnök (Budapest Hilton Szálloda)
vállalkozási csoportvezető, vállalkozási osztályvezető:
1989-1996 Maculan – Középületépítő Nemzetközi Építőipari Kft., ügyvezető
Bank Center
1996-2005 Arcadom Építőipari Részvénytársaság, vezérigazgató
West End City Center, Nemzeti Színház, Művészetek Palotája
2005-2007 Arcadom Építőipari Zrt., az Igazgatóság elnöke
2007. november – Trigránit Fejlesztési Zrt., műszaki tanácsadó
2005 – Arcamed Mérnöki Tanácsadó Kft. (saját tulajdonú cég)
Egyéb szakmai tevékenységek:
Oktatási tevékenység:
BME Építéskivitelezési Tanszék gyakorlatvezetés, előadások
Ybl Miklós Műszaki Főiskola. Szervezési Tanszék gyakorlatvezetés, államvizsga-bizottsági elnök
Szakirodalom:
(társszerző) Építőipari Biztonságtechnikai Kézikönyv
Versenytárgyalási Útmutató, szakcikkek, szakfilmek
Magyar Építéstechnika, a Szerkesztőbizottság elnöke
Építéstudományi Egyesület: tag 1971 óta, közben 3 cikluson át a Kivitelezési Szakosztály titkára, jelenleg alelnök (Központi Régió)
Kamarai tagság: Budapesti és Pestmegyei Területi Kamara, hivatalosan 1996. január 1. óta (01-0867)
Építési Tagozat (korábban Tartószerkezeti Tagozat is)
Felelős műszaki vezető: 01-55570
Jelenlegi kamarai tisztség és tevékenység
MMK Jogosultsági Vizsgabizottság tag, az egyéb, külső szakmai szervezetek képviseletében,
Eljáró Vizsgabizottsági elnök
Építési Tagozat, elnökségi tag
Építési Tagozat, Minősítő Bizottság elnöke

Elnökké választásom esetén a Magyar Mérnöki Kamara programja:
„A mérnöki tevékenység szakmai feltételeinek, színvonalának emelése érdekében a Kamara vezetésében alapvető szemléletváltozásra van szükség, a szakmagyakorlás – törvényi, rendeleti és kamarai belső – szabályozását új alapokra kell helyezni” A Kamara működését áttekinthetővé és egyértelművé kell tenni.
A Magyar Mérnöki Kamara a mérnökök önkormányzati szervezete, működése demokratikus, a küldöttgyűlés ellenőrzése alatt áll. Szakmai érdekképviseleti szervezet, tagjai egyének, önálló személyek, tevékenységükkel alakítják életkörülményeiket, biztosítják maguk és családjuk megélhetését. A Kamara tagjainak egyéni érdekeit védi, és azok érdekérvényesítéséért köztestületi feladatain túl szervezetének jogait is képviseli. A kamarának önálló véleményt kell alkotnia minden, a mérnöktársadalmat érintő kérdésben. Az a feladata, hogy akár a mindenkori kormánnyal szemben is, ha az ezekkel a kérdésekkel ellentétes álláspontot képvisel, álljon ki a műszaki értelmiség érdekeinek érvényesítéséért, hallassa szavát és vállaljon felelősséget minden olyan műszaki, technikai és infrastrukturális kérdésben, amely az egész társadalom érdekeit szolgálja. Szerezzen tekintélyt a társadalom előtt, képesítésének és képességének megfelelő módon vívja ki a mérnökök hivatásrendi önkormányzatát megillető pozíciót. A kamara belső működésében legyen demokratikus, biztosítsa minden tagja számára a megszólalási, véleményalkotási (pl. Mérnökfórum) lehetőséget, belső és külső kommunikációja legyen világos, nyílt, tudja mozgósítani tagjait, nyerje meg céljai eléréséhez a tagság támogatását. Így kell eljárni mind az Alapszabály, mind az új kamarai törvény készítése során, alulról építkezve, mindenki számára elérhetően, nyitott fórumokon kell kikérni a tagság véleményét. A törvény előkészítéshez törvényhozói partnerre van szükség, tisztázandó a kompetens, minden mérnöki szakágat képviselő kormányzati hivatal személye.

Alapítása óta a Kamara szerepe, funkciója, tagi összetétele jelentősen változott. Megnőttek a Kamara feladatai is, és ezeknek a feladatoknak az ellátásához – természetesen nem mellőzve az Alapítók tudását, tapasztalatait – növelni szükséges a Kamarában aktívan szerepet vállalók létszámát, és be kell vonni a fiatalokat is. A Kamarának elsősorban szolgáltató típusú Kamarának kell lenni, tagjai rendelkezésére kell állni, segíteni munkájukat, eligazodásukat a szakmában és az élet valamennyi szakmát érintő területén. A szolgáltató jelleg mellett a kamara szolgáljon is, alakítsa tevékenységét a tagság igényeinek és elvárásainak megfelelően
Ezek elnöki tevékenységemnek fő alapelvei, munkám során ehhez kívánom tartani magam.

Fontosnak tartom:
– a folyamatos, zökkenőmentes működés biztosítását, az átmenet zavartalanságát,
– a Kamara működését biztosító dokumentumainak megismerését, aktualizálását,
– a Kamara átszervezésére, átalakítására tett javaslatok továbbfejlesztését, egy új Alapszabály-tervezet elkészítését, annak az Elnökség, a Választmány, majd a Közgyűlés elé terjesztését,
– a Kamara gazdálkodjon a befolyó díjakkal, a gazdálkodás javítását és átláthatóvá tételét kell célul tűzni. A gazdálkodás egységes elvek szerinti kialakítását és ellenőrzését valamennyi szervezeti egységnél be kell vezetni. Felül kell vizsgálni, és ha kell, újra meg kell állapítani a kamrai tagdíjak mértékét, az eljárási, a vizsga-, a meghosszabbítási díjakat. Különbséget kell tenni a kamarai tagok és a nem kamarai tagok díjainak megállapításánál, az előbbiek javára. Kedvezményes tagsági díjjal be kell vonni a munkába a fiatal végzős vagy végzett mérnököket is. A gazdálkodás javítása érdekében vállalati és állami támogatások megszerzésére kell törekedni.

A Kamara átalakításának főbb elvei:
– ki kell dolgozni a területi kamarák és a tagozatok feladatait és együttműködését,
– ki kell alakítani a Kamara egységes információs rendszerét, ezen belül olyan nyilvántartási rendszert kell kidolgozni, amelyből egyértelműen minden adat, statisztika lekérdezhető, akár a taglétszámra, akár a jogosultságokra vonatkozóan stb.,
– olyan professzionálisan, pályáztatás útján kiválasztott személy által irányított központi adminisztrációt kell kialakítani, amely koordinálja az Elnökség tevékenységét, és amely kiszolgálja a területi kamarák és a tagozatok munkáját,
– meg kell erősíteni, illetve létre kell hozni olyan eseti és állandó bizottságokat, amelyek biztosítják a Kamara elkülöníthető feladatainak ellátását, a bizottságok tevékenységének és számának megállapításánál egyetértek a Hajdú-Bihar Megyei Mérnöki Kamara 2009. 01. 21-én kelt Elnökségi határozatában foglaltakkal. Talán kiegészíteném a Jogi Bizottsággal, mely a jogszabályok megalkotásában a jogalkotókkal együttműködve képviselné a kamarai érdekeket, valamint a Mérnöki Díjszabást megalkotó és karbantartó bizottsággal.
Tudatosítani kell a partnerekben, a közvéleményben, hogy a Kamara megvédi tagjait, kiáll értük. Szigorítani kell az etikai szabályok betartásának követelményét, határozottan el kell marasztalni azokat a mérnököket, akik visszaélnek tudásukkal, akik tisztességtelen módon járnak el megrendelőikkel, vagy akár egymással szemben is.
A Kamara tagsága részére kedvezményes felelősségbiztosítást tegyen lehetővé. Segíteni kell a Kamara tagjait jogi tanácsadással, jogszolgáltatással. Mérnökeink jelentős szereppel bírnak az ipar- és szerzői jogvédelem területein is. Érdekeiket a Kamarának is képviselnie kell.

A Kamara szervezeteiben, az elnökségben, a bizottságokban, a tagozati és területi kamarai vezetőségeknek tükröznie kell a tagság összetételét. Megfelelő számban kapnának helyet a tervezők, a szakértők és az egyéb foglalkozási ágak képviselői is.
Rendezni szükséges a jogosultságok odaítélésének menetét, azt a szakmai tagozatok kezébe kell tenni, a területi kamarák döntésre előkészített javaslatainak, elsőfokú határozatainak ellenőrzése által. Az egyetemekkel meg kellene állapodni abban, hogy az oklevél mellé, az indexek kivonataként egy kreditpont-kimutatást készítsenek, hogy ezzel lehetővé tegyék az egyértelmű és áttekinthető elbírálást.
A Magyar Mérnöki Kamarának ismernie kell a társadalom szükségletét, és oda kell hatnia, hogy a felsőfokú oktatás annyi és olyan mérnököt „termeljen” ki, amennyi a hazai piac felvevőképessége. Továbbfejleszteni szükséges a Kamara és az Egyetemek kapcsolatait, törekedni kell az oktatás és a jogosultságok megfeleltetésére.
Át kell tekinteni a továbbképzések menetét, azok szükségességét, az értük kért tandíjakat, meg kell határozni a referenciák, a szakmai tapasztalatok értékét is.
Ki kell harcolni, hogy a Mérnöki Kamara véleményezése és adott esetekben a különböző érdekképviseleti szervekkel történő közös állásfoglalás nélkül ne készüljenek új, a szakterületeket érintő jogszabályok. Fejleszteni kell a kapcsolatokat a Magyar Építészkamarával, a mindkét szervezetet érintő jogszabályok fejlesztése, az egyes jogosultságokat érintő oktatások (kötelező és fakultatív) közös meghatározása, az elismerések és a ma még eltérően kialakított különböző díjszabások egységesítése területén.
El kell indítani egy új kamarai törvénytervezet előkészítését, erre bőven kell időt hagyni, hogy legyen mód a kamara működésének átalakítására úgy, hogy valamennyi teendőről kikérjük a tagság véleményét. Ezt kell jogszabályba foglalni, és ez összhangban kell, hogy legyen az időközben megújított alapszabállyal és a kialakított mechanizmusokkal.

Létre kell hozni egy Mérnökfórum elnevezésű szájtot, és ott lehetőséget kell adni mindenkinek a megszólalásra. Erősíteni kell a kamarai tagság összetartását, klubszerű összejöveteleken kellene lehetőséget teremteni az információ- és véleménycserére, a találkozásokra, baráti körök kialakítására.
A mérnöktársadalom elismertségét a különféle médiák bevonásával a széles és a szakmai közönség előtt növelni szükséges, biztosítani kell mérnökök számára a tényleges társadalmi hasznuknak megfelelő helyüket. Azokat a kollégákat, akiket a Kamara a különböző szervezetekhez delegál, rendszeresen be kell számoltatni, és az elért eredményeket közzé kell tenni.
A már eddig kialakult nemzetközi kapcsolatok fejlesztése szükséges, különös tekintettel a jogosultságok kölcsönös elfogadtatása és az ehhez szolgáló feltételek kialakítása érdekében.
40 évet töltöttem a kivitelező építőiparban, munkám középpontjában mindenkor a létesítmények megvalósításában közreműködő tervező, engedélyező, kivitelező mérnökök, szervezetek harmonikus együttműködésének megteremtése volt. Ilyen együttműködés eredménye volt többek között a Budapest Hilton Szálloda, a Bank Center, a West End City Center, vagy a Művészetek Palotájának felépítése. Azt gondolom, hogy a kivitelezői integráló tapasztalataim hasznára válhatnak a Kamara, a szerteágazó mérnökséget összefogó feladatainak végrehajtásában.

Az elnöki kiírás legalább heti négy nap kamarai munkát vár el az új elnöktől, erre én vállalkozom, úgy, hogy szükség szerint akár az ötödik, hatodik napon is részt veszek a munkában, napi munkaidőmet is az elvégzendő feladatok által kívánom meghatározni. Rendszeres találkozókat képzelek el mind a területi kamarákkal, mind a szakmai tagozatokkal. A területi kamarákat szeretném végig látogatni és a helyszínen megismerni problémáikat. Elképzeléseim szerint egy Mérnökklub létrehozása megfelelő fórum lehetne a tagok találkozóinak, ahol a napi problémáik mellett baráti kapcsolataik is erősíthetők. Ilyen klubok létrehozása a területi kamaráknál is segítheti a kommunikáció és a kapcsolattartás lehetőségeit. Megválasztásom esetén jelenlegi munkahelyemtől megválok. Természetesnek tartom, hogy a Kamara irányításához hozzátartozik egyrészről az adminisztráció irányítása és ellenőrzése, másrészről – és ez a meghatározó – az együttműködés, az együttes, a csapatban gondolkodás, a közös felelősség vállalás a Kamara más megválasztott vezetőivel,.

Kapcsolati rendszert alakítok ki többek között az alábbi szervezetekkel: ÉVOSZ, VOSZ, MAGYOSZ, ÉTE, Joint Venture Szövetség, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, MÉSZ, Építészkamara, Budapesti Építészkamara