Az alábbi levél forró témát érint, a kamarai kreditpontok rendszerét, annak is a szabadon választott részét. Kérjük a kollégákat, írják meg véleményüket.
Tisztelt Elnök úr, tisztelt Kollégák!
Rossz tapasztalataink vannak a kreditpontokkal kapcsolatban.
Gyakorlattá vált, hogy a meghirdetett előadásokra való jelentkezési felhívásokban nem közlik a kiérdemelhető kreditpontok számát. Így volt lehetséges, hogy 2008. nov. 18-án egy római parti szállodában promóciós ízű előadásokat hallgattunk 9 órán keresztül, és 1/2 kreditponttal „gazdagodtunk”.
Az idén 04. 02-én regisztráltunk a HUNGAROTHERM kiállításon, melyért tudomásunk szerint ugyancsak jár kreditpont. Még nem kaptuk meg, de várjuk.
2009. 05. 26-án részt szeretnénk venni a DAIKIN, REMEHA stb. rendezvényen, de a
kreditpontok számát az értesítésben nem találtuk.
A kreditpontok bevezetése előtt a beszállítók megtiszteltetésnek vették, ha a vásárlójuk érdeklődik a termékük iránt. Ma, a kreditpontgyűjtés miatt (ha dolgozni akarunk) kötelező végighallgatni a promóciós előadásokat. Nagyon ügyes, de legalább ne áruljanak „zsákbamacskát”, mert mint tudjuk, az idő pénz, és szendviccsel, kávéval, esetleg egy ebéddel nem vagyunk kompenzálva.
Válaszukat és HUNGAROTHERM kreditpontot várva, üdvözlettel:
Hollós András
01-55100
Pesti Róbert
01-57714
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
2 hozzászólás
A kötelező továbbképzés alapjairól nem, de a rendszeréről egy pár szó engedtessék meg. Vannak értékesebb és nem annyira magvas előadások, amelyeket érdemesebb kihagyni. Úgyszintén a pontértéket is mérlegelni kell. Oldalunknak régi (már amennyire régi lehet) terve, hogy minden kreditpontos rendezvény tematikája felkerüljön hozzánk az elbírálás pillanatában, pontértékkel együtt. Szintén várható egy cikk a pontérték-elbírálás mikéntjéről. Ezen alapinformációk birtokában könnyebb lesz a választás.
„Mindig is azt vallottam, hogy a mérnöki kamara egyik alapfeladata a nyílt véleménynyilvánítás a tagság életét, munkavégzési lehetőségeit és körülményeit érintő közügyekben. Ezek a közügyek magánügyekből épülnek, azért fontos az egyéni esetek ismerete, azok összegyűjtése, értékelése. Ehhez az kell, hogy a „hallgatni arany” elv helyett tagjaink írásban küldjék meg számunkra olyan észrevételeiket, melyek közérdeket érinthetnek. Legyen dokumentálható háttéranyag a kamarai vezetők kezében, érezni lehessen, hogy a megjelentett állásfoglalásaik, véleményük mögött támogatólag ott van a tagság, vagy legalább annak többsége.” (Holló Csaba MMK alelnök, Mérnök Újság, 2007. február)
A tervezőknek, szakértőknek kötelező kreditpont szerzési rendszer bevezetésébe az MMK vezetése azért egyezett bele, mert a jogalkotó felől ez volt a feltétele annak, hogy kamaránk tarthassa számon a műszaki ellenőröket és műszaki vezetőket. Hogy a jelenlegi vezetésen kívül, az érintettek ezt a hatáskörbővítést hogyan értékelik, arról nem készült felmérés.
Azt gondolom, hogy a tagság háromnegyedét kitevő tervezők eddig is kihasználták a lehetőségeket ismereteik bővítésére, de eddig az alapján döntöttek, hogy mi az, ami jobban érdekli őket, melyik előadás van a számukra a legkedvezőbb helyen és időben. Ma elsősorban az a szempont, ki ad (több) pontot. Gyakran rákényszerülnek arra, hogy lehetetlen időben messzire utazzanak, hogy meghallgassák egy adott forgalmazó németországi kereskedelmi vezetőjét, aki a rá jellemző alapossággal ismerteti cégének európai eladásait.
Természetesen többeknek kedvező ez a rendszer, a Hollós András és Pesti Róbert által említett beszállítóknak, az egyetemi oktatóknak, vagy az ilyen tevékenységet folytató cégeknek alighanem jelentősen megnőtt a hallgatóságuk. A már inaktív, vagy a beruházásban, kivitelezésben, az engedélyezés területén dolgozó tagtársaink gondolom nagyjából közömbösek a kérdésben.
A kamara ma olyan, mint egy iskola. Más a joga és a más a kötelessége a tanári karnak, és más a tanulóknak. Bizonyítványt csak a diáknak adnak, ha jól felelt és mindig rendesen megírta a leckét. Ennek a tervezőkre vonatkozó számonkérésnek a további szigorítását ígérte megválasztása esetén az e lapokon legutóbb megszólaló MMK elnökjelölt Gilyén Elemér, a Saubermacher-Magyarország Kft. fejlesztési igazgatója. A tanulónak természetesen nincs számonkérési lehetősége a tanárok felé. Az iskola hasonlat persze műfajánál fogva kissé sánta, de nézzünk néhány adatot.
Az MMK négy jelenlegi alelnökéből háromnak találtam meg az önéletrajzát. Dr. Korda János augusztusban tölti be a 80.-ik életévét, 20 éve ment nyugdíjba, azóta tanít, illetve, ha jól sejtem főállásban a kamara alelnöke. Dr. Scharle Péter 69 éves, a tervezést 38 éve, 1971-ben hagyta abba, azóta oktat. A harmadik, Dr. Bánhidi László májusban lesz 78 éves, 1956 és 59 között (ennek éppen 50 éve) 3 évig tervezett, azóta elméleti munkát végez, illetve tanít. Négyből három részben, vagy egészben az oktatásból él. Természetes, ha a kamarai vezetési tevékenységből is legfontosabbnak az oktatásunkat, nevelésünket tekintik.
Az idei elnök- és elnökségi tag jelölteknek pont a harmada, hat főből kettő, illetve tizennyolcból hat, egyetemi oktató. A legfiatalabb 62, a legidősebb 78 éves, átlagos életkoruk 65 év fölött van. Itt a jelölőbizottság az elvárt egyenletes területi, szakmai, illetve tevékenységi megoszláshoz hasonlóan nem alkalmazta túl szigorúan az MMK választmány 12/2008 határozatát a jelölési elvekről, miszerint a jelölt listára lehetőség szerint ne kerüljenek fel 65. életévüket betöltöttek.
Olvasom Dr. Dezső György kollégánk írásának végén a szomorú statisztikai adatokat a magyar felsőoktatás nemzetközi megítéléséről, és felmerül bennem a kérdés: nem lenne-e hasznosabb, ha mi tervezők, akik a megélhetési kényszer miatt kell, hogy ismerjük a kor követelményeit, tartanánk pontgyűjtő szemináriumokat a műszaki egyetemeink oktatóinak? Ha nyitottak rá, várom jelentkezésüket.
Veresegyházi Béla főszerkesztő úrnak köszönöm a kreditpontos rendezvények adatainak naprakész karbantartását, sokunknak sokat segít.
Üdvözlettel:
Zöhls András
épületgépész tervező
01-3018