Még az Alkotmánybíróság döntése előtt, amivel megsemmisítette a fővárosnak a távhőről való leválási tiltását, született néhány pozitív példája a távhő és az épületenkénti hőelőállításnak. Amiről lentebb olvashatnak, azt mutatja be, hogy egy helyi hőtermelés hogyan élhet szimbiózisban a távhőszolgáltatással. A leglényegesebb a korrekt hőmennyiségmérés és szabályozás – ez lehet a Főtáv „menekülőútja”: kevesebb, de tartósabb alapra épülő bevétel.
2008-ban Újbuda önkormányzata a kerületben található társasházi lakóközösségek számára pályázatot hirdetett. A pályázatban a megújuló energiatermelő berendezések telepítése által keletkező, hosszú távú költségcsökkentést kívánták vissza nem térítendő támogatásokkal megvalósítani. A pályázat egyik nyertese a gazdagréti Regős u. 14-16. alatti társasház volt. A 119 lakást érintő beruházás során kialakításra került napkollektoros rendszer megvalósulását harmadrészben az önkormányzati támogatás, szintén harmadrészben a lakók, valamint lakástakarék-pénztári hitellel finanszírozták. Az épületen egyéb költségcsökkentő beruházásokat is elvégeztek, mivel a társasház sikeresen pályázott a panelprogramban, így a ház külső hőszigetelését és a komplett nyílászáró-cseréjét is elvégezték. A teljes panelrekonstrukció 145 millió forintba került, a napkollektoros rendszer kialakítása ezen belül 28 millió forintos beruházást jelentett, amelynek kivitelezését a Mészáros Udvar-Ház Kft. végezte. A rendszer az engedélyeztetés eljárás során megkapta a FŐTÁV támogatását is, így a nyári időszakban szinte teljesen kiváltja a távhőrendszert.
Hogy jön létre egy ilyen beruházás? Kell hozzá először is egy olyan lakóközösség, amelynek mindegyik tagja hisz a megújulók általi érték- és komfortnövelésben, és szán is rá pénzt. Aztán kell hozzá egy olyan lakó, aki a többiek nevében felvállalja az ügyintézést, szervezést – ilyen ember sem terem minden bokorban. Végül pedig szükséges, hogy jó partnerekre; kivitelezőre, hőszolgáltatóra, önkormányzatra találjon a társasház. Nos, itt minden összejött.
A pozitív szemléletű lakók és a helyi „örökmozgó” adott volt, a kivitelező és az önkormányzat pedig kart karba öltve érkezett. Mészáros György a kerület vezetésének támogatásával már rutinosan állt a kérdéshez, hiszen három éve telepít napkollektorokat az önkormányzat tetejétől lakóházakig mindenhova. Ismeri a műszaki, és ami még fontosabb, bürokratikus elvet és gyakorlatot is.
Végül – szintén sokat segített a tapasztalat – a FŐTÁV is partnernek bizonyult abban (pedig akkor még nem kellett volna feltétlenül annak lennie), hogy csökkenjen a haszna, de ezáltal elégedettebb vevői legyenek.
Lássuk tehát, hogyan is néz ki a kialakított rendszer.
A felhasználási igények felmérése során a korábbi évek adataiból kiderült, hogy a napi 9-11 m3 a melegvízfogyasztás legkisebb értéke, így erre a hőigényre került megtervezésre a rendszer. A tetőn 36 darab vákuumcsöves napkollektort helyeztek el, amelyek 54 m2 felületen 55 kW névleges teljesítményre képesek. A napkollektoros kört 200 literes szolár tágulási tartállyal, szabályozó egységgel és 6 bar nyomáson lefúvó biztonsági szeleppel látták el.
A panelház földszintjén került kialakításra hőközpont, ahol három darab 1000 literes tároló került elhelyezésre. A távhőszolgáltatóval történő egyeztetés követően a kialakításra került rendszer csatlakozott a meglévő távfűtési rendszerre. Ez annyit tesz, hogy a bejövő hideg vizet először a napkollektoros rendszer melegíti (ha képes rá, akkor csak ez), és innen megy tovább a távhőtől érkező, hőcserélőn keresztül történő továbbmelegítésre. Nyáron, ideális napviszonyok mellett a távhő teljesen kizárásra is kerülhet, amúgy pedig a hálózati, 12-14 ºC-os vizet már 20 ºC-ra emelve is hasznot hajtanak a kollektorok.
Lakásonkénti egyedi mérés nincs, a ház lakói négyzetméter alapján arányosan fizetnek. Az északi homlokzat külső hőszigetelésének, a nyílászárók cseréjének köszönhetően, a napkollektoros melegvíz-termelés nélkül 24-25%-kal mérséklődtek a fűtési költségek. A napkollektorok újabb súlyos százalékokat jelentenek majd.
Minek köszönhető még a pluszmegtakarítás? Természetesen a szabályozásnak és a mérésnek. Elég csak arra gondolni, hogy annak idején a FŐTÁV csak beérkező hőmennyiséget és hideg vizet mért, nem mért viszont külön HMV-t, illetve fűtési hőt, azaz csak primer oldalon mért, szekunder oldalon pedig viszonyított. Nem kell mondanunk, ez mennyire bizonytalan módszer. Ma ellenben külön méri a FŐTÁV a fűtési és a HMV-hőcserélőt – ez még úgy is optimálisabb módszer, hogy a hőközpont vesztesége most sincs benne a számadásban.
Zárszóként még egy sokszor elhanyagolt téma: a nyílászáró-korszerűsítéssel párhuzamosan első lépése volt a társasháznak, hogy a tetőventilátorokat modernre cserélje, és a szellőzőrendszert felújíttassa, nehogy a szép, új, energiatakarékos házukban megfulladjanak. Követendő példa.
szerkesztő
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.