Az energiahatékonyság szerepe a magyar energetikában

A szerkesztő megjegyzése: Szaklapunk fontosnak tartja, hogy a kis példányszámú, esetenként belső körben terjesztett, de értékes épületgépészeti vonatkozású orgánumokat bemutassa valamilyen formában. Ezek egyike a Magyar Energetika, amelynek cikkeiből időről időre szemezgetni fogunk, mostani cikkünk e szemezgetés első darabja. A lap megrendelhető az alábbi oldalon: http://www.met.mtesz.hu/

A spórolásnak is megvan a maga helye, de úgy véljük, a 21. században elsősorban a hatékonyság növelésére kell koncentrálnunk.
A megtakarítható energiát hívjuk energiatakarékossági potenciálnak. De kétféle potenciál létezik:

1. a műszaki, és

2. a gazdasági potenciál.

A műszaki energiatakarékossági potenciál általában folyamatosan növekszik a technika fejlődésével, pl. épületek fűtése esetén egyre jobb szigetelőanyagok, nyílászáró szerkezetek, kazánok stb. vannak. A gazdasági potenciál azt mutatja meg, hogy piaci körülmények között a műszaki potenciálnak hányadrészét tudjuk kihasználni, azaz meddig gazdaságos-nyereséges egy beruházás, meddig számolhat a befektető tisztességes megtérülésre.
Azaz nem minden energiahatékonysági beruházás ésszerű, gazdaságos. A szakmának a feladata, hogy feltárja, hogy mely beruházás típusok a leggazdaságosabbak („best practice”), és ezeket a megoldásokat kell ismertetni és támogatni.

Nyilvánvaló, hogy igazán a gazdasági potenciál fontos. Meghatározása azonban nem egyszerű, hiszen olyan gyorsan változó tényezőktől függ, mint a nemzetközi energiaárak, munkaerőárak, beruházási költségek stb.
Az energiahatékonyságot gyakran az energiaigényességgel (intenzitással) jellemzik, azaz az egységnyi GDP megtermeléséhez szükséges energiával. E mutató szerint a hazai energiaigényesség névlegesen 3-3,5-szer, a GDP-t vásárlóerővel korrigálva 1,2-1,3-szor magasabb az EU-átlagnál. (A vásárlőerő-korrekcióra a nemzeti árszintek különbsége, illetve a nemzeti valuták dollárhoz képesti alul- vagy fölülértékeltsége miatt van szükség. A magyar fogyasztói árszint jelenleg kb. 1,5-2-szer alacsonyabb az EU-átlagnál!) Az igényességmutató azonban egyaránt függ az egy főre eső energiafelhasználástól és a GDP-től. A hazai energiaigényesség magasabb szintjét főképp a hazai gazdaság alacsonyabb hatékonyságú (kisebb GDP-termelésű) működése idézi elő. Azaz az igényességmutató nem igazán alkalmas a hatékonyság mérésére. Ettől függetlenül van bőven tennivaló az energiahatékonyság terén is!

Az energiahatékonyságot, illetve a hatékonyság változását ún. indikátorokkal lehet mérni. Egy indikátor egy termék vagy szolgáltatás létrehozásának fajlagos energiaigényét mutatja, pl. tonna acél/GJ energia, m2 lakóterület fűtés/GJ. Egy sajátos és fontos mutató a GDP/energia reciprok-intenzitásmutató, azonban egymagában nem alkalmas az ország hatékonyságának mérésére.
Az energiapolitika értékeléséhez fontos segítséget nyújtanak az indikátorok. Segítségükkel mérhető, hogy a kormányzati erőfeszítések-támogatások milyen eredményeket hoztak az energiahatékonyság terén.

Az intenzitásmutató nemzetközi összevetésénél korrigálni kell az intenzitás indikátort:
1. A vásárlóerő paritásnak megfelelően;
2. Az időjárásnak megfelelően;
3. A gazdasági, ill. az iparszerkezetnek megfelelően;
4. És esetleg a tüzelőanyagszerkezetnek (energia-mix) megfelelően. (Pl. hazánkban 2005-ben kb. 5%-kal nőtt az összes energia-felhasználás, mert fatüzelésű erőművekkel váltottunk ki magas hatásfokú földgáz-tüzelésű erőműveket, és így nőtt az energiaintenzitás!)

1. Ábra: Vásárlóerővel korrigált energiaintenzitás az EU 25 tagállamában. Forrás: Eurostat

Jól látható, Magyarország eléggé jól, 122%-on áll (EU átlag = 100%), a médiában sokszor hallható „háromszor annyi energiát fogyasztunk, mint az EU” és hasonló állítások félreértésen, a statisztikák téves értelmezésén alapulnak. Persze hazánkban is sok még a tennivaló a hatékonyság terén.
De hangsúlyoznunk kell, hogy az egy főre eső energiafelhasználásban (lásd 2. ábra) Magyarország kb. az EU-átlag felén áll, a magyar fogyasztás az egyik legkisebb. Ugyanakkor a magyar GDP az EU-átlag 62%-a. Vagyis mindenképpen túlzás, tévedés az állítani, hogy nálunk óriási a pazarlás. Ez a kedvező érték azonban szegénységünket is tükrözi: a kisebb lakásokat, kevesebb és kisebb autót, fejletlenebb szállítási ágazatot, kevesebb háztartási gépet és klímaberendezést, az EU-tól eltérő ipar-szerkezetet stb.

2. Ábra: Egy főre eső energiafogyasztás az Európában

Egy egész ország hatékonyságának mérésére az EU-ban bevezették az ún. ODEX mutatót, melyet mintegy 30 különböző ágazati indikátor súlyozott kombinációiból lehet kiszámítani.

Az alábbiakban áttekintjük az ún. benchmark-módszer (az EU-átlaghoz, mint referenciaértékhez viszonyítás az indikátorok segítségével) használatával, hol tart a hazai energiahatékonyság. Az összehasonlítás alapját egy EU-projekt, az ODYSSEE, illetve a Nemzetközi Energia Ügynökség adatbázisa adja.
Lássunk néhány példát:

A villamos energia termelésének hatásfoka (“csak villany erőmű”)
– hatékonyság Magyarországon: 34%
– hatékonyság az EU-ban: 40%
(Hasonló különbségeket mutatnak a szenes és földgázos erőművek is.)

Az EU-15-ben és Magyarországon is a végső energiafelhasználás kb. 40-45%-át teszi ki a helyiségfűtés. A magyar helyiségfűtés átlagos fogyasztása 0,90 GJ/m2,év, az EU-15-ben ugyanaz 0,53 GJ/m2,év, egy EU-„hatékony” – azaz a korszerű szabványoknak megfelelő – épületben 0,24 GJ/m2,év. Vagyis a hazai fajlagos fűtési energia-felhasználás 70%-kal magasabb az EU-15-énél.

3. Ábra: Lakások fajlagos fűtési energiafogyasztása hazánkban és az EU-ban, kWh/m2,év

A hazai épületek fűtési fogyasztásának 10-20%-a költséghatékony módon megtakarítható!

– Az acélgyártás egységfogyasztása (a magyar fogyasztás 5%-kal magasabb az EU-15-énél).
– A cementgyártás egységfogyasztása (a magyar fogyasztás 15%-kal magasabb az EU-15-énél).
– A személygépkocsik egységfogyasztása (a magyar fogyasztás 20%-kal alacsonyabb az EU-15-énél, a kisebb gépkocsiknak és a kisebb futásteljesítménynek köszönhetően).

Energiahatékonyság Magyarországon

Néhány tényadat (Forrás: IEA):
Az alábbiakban bemutatjuk 3 fontos energiaindikátor vonatkozásában, hogyan is állunk:

Miben vagyunk jók?
-Korszerű gazdasági szerkezet;
-Sok, nagy hozzáadott értéket termelő, nem energiaintenzív ágazat (műszer, gépkocsi, elektronika, telekommunikáció stb.);
-Kevés energiaintenzív ágazat jó fajlagos mutatókkal;
-Közlekedési fogyasztás kicsi.

Miben vagyunk lemaradva?
-A hazai hagyományos és panelépítésű lakások és középületek többségének a hőtechnikai minősége rendkívül gyenge;
-Közlekedésben: túl magas a közúti közlekedés részaránya;
-Városi közlekedés rosszul szervezett.

Az EU Energia politikájának új hangsúlyai
2005 tavaszán Andris Piebalgs lett EU energiabiztos meghatározta az EU energiapolitikájának új hangsúlyait:
• Az energiahatékonyság növelése. Évi 70 mtoe megtakarítása a cél 2010-ig. Piebalgs úr szerint ez 15 milliárd euró/év megtakarítást jelent, és 4%-kal csökkenti az EU energia-importfüggését.
• A gáz és villamos energia jól működő belső piacának megteremtése. Igazi, össz-európai versenypiac létrehozása, jelentős versennyel.
• A megújuló energiaforrások felhasználásának támogatása.
• A nukleáris biztonság fokozása.
• Az energiaellátás biztonságának növelése, az energiapolitikai külkapcsolatok fejlesztése. Itt főképp az EU-Oroszország energia-párbeszéd folytatását és a kapcsolatok fejlesztését az egyéb energiatermelő régiókkal (pl. Kaszpi-térség) kell kiemelni.
• Az energiapolitika és a környezetvédelem, kutatás-fejlesztés közötti kapcsolatok megerősítése.

Az EU-ban az energiahatékonyság 2005-ben kiemelt jelentőséget kapott, tekintettel az alábbi szempontokra:
• Ellátásbiztonság: Jelenleg az EU energetikai importfüggése 50%, és ha semmi sem történik, az importfüggés 2030-ra 70%-ra nő. A jelenlegi trend folytatása mellett az olaj-importfüggés 90%-ra, a gáz-importfüggés 80%-ra nő.
• Környezetvédelem és a kiotói vállalások: Az energiatakarékosság vitathatatlanul a leghatékonyabb és egyben a legolcsóbb megoldás az üvegházhatású gázok emisszióinak csökkentésére, a levegő minőségének javítására (különösen a sűrűn lakott területeken) és a kiotói célkitűzések teljesítésére.
• Versenyképesség és a lisszaboni program: a hatékony energiatermelés és -felhasználás jelentősen hozzájárulhat a lisszaboni célok (2010-re az EU legyen a világ legversenyképesebb régiója) eléréséhez.

4. Ábra: Energia-megtakarítás az EU-ban, 1971-2003.

A 4. ábra mutatja, hogy az EU az elmúlt 3 évtizedben mennyire sikeres volt az energiatakarékosság terén. Az EU energiamérlegében a megtakarítás nagyobb részarányt képvisel bármely energiahordozónál.

Az EU energiahatékonysági célkitűzései és eszközei
Az EU-nak nincs közös energiapolitikája, de a direktívák, a célkitűzések és a környezetvédelem (Kyoto) ad egy laza közös keretet. Az egyik olyan terület, ahol az EU meghatározó szerepet játszik a tagállamok energiapolitikájára, az energiahatékonyság. Vitathatatlan, hogy az EU világszerte az első az energiahatékonyság terén.

Miért kiemelten fontos az energiahatékonyság az EU-ban?
• Gazdasági előnyök: hazai fosszilis készletek kímélése, importfüggőség csökkentése, a hazai energiarendszer terhelésének csökkentése, a gazdaság nemzetközi versenyképességének növelése, import-export mérleg javítása, a lakossági energiafogyasztás anyagi terheinek csökkentése, foglalkoztatás növelése a gyártó-, építő- és szerelőiparban stb.
• Környezetvédelmi előnyök: az emissziók csökkentése, a kiotói célkitűzések teljesítésének megkönnyítése, egészségesebb környezet biztosítása.

Az energiahatékonyságot az alábbi módszerekkel lehet növelni:
• Technológiai fejlesztések: energiatermelő, -szállító és -felhasználó berendezések hatásfokjavítása; hőszigetelés; beruházási igény;
• Tudatosság: fogyasztóknál is fontos!; tájékoztatás, képzés, érdekeltség;
• Árak: költségarányos vagy piaci árak (az árak „üzenetet” küldenek a fogyasztónak, motiválják az energiatakarékossági beruházásokat, a növekvő árakra a kereslet csökkenéssel reagál);
• Szabályozás: (szabványok, címkézés, auditok);
• Energiahatékonysági Direktívák: a következő 3 direktíva különösen fontos a hatékonyság növelése szempontjából: Kogeneráció (CHP), Épület, Szolgáltatási;
• Támogatások (pl. kogeneráció, zöldáram: kötelező átvétel, kedvezményes átvételi ár; energia-hatékonysági alapok).

Az EU-ban a következő direktívák (irányelvek) foglalkoznak az energiahatékonysággal:
Direktíva az épületek energiafogyasztásáról, direktíva a kogeneráció támogatásáról, direktíva az energiahatékonyságról és energiaszolgáltatásokról, direktíva az energiatermékek és a villamos energia adóztatásáról, direktíva az energiatakarékos világításhoz szükséges előtétek energiahatékonysági követelményeiről, direktíva a villamos tűzhelyek, légkondicionálók és hűtőszekrények energiafogyasztási címkével való ellátásáról, direktíva az energiát felhasználó termékek környezetbarát tervezési követelményeiről, szabályozás az irodai berendezések energiacsillaggal (Energy Star) való címkézéséhez.
AZ EU többek között ezekkel a direktívákkal kényszeríti a tagállamokat a hatékonyság növelésére.

Az EU-ban és hazánkban is a lakó- és középületekben fogy el az energia 40-45%-a, ezért az Épület direktíva különösen fontos. Magyarországon, ahol sok régi, illetve alacsony hőtechnikai minőségű épület van, az épületek energiahatékonyságának javítása kiemelt cél kell, hogy legyen, mivel itt a legnagyobb a megtakarítási potenciál. Mivel az épületek energiahatékonyságának javítása tőkeigényes terület, meg kell keresni a köz- és magánfinanszírozás (public-private-partnership, ill. public-private-user-partneship) hatékony megoldásait.

5. Ábra: Egy panelépület fűtési energiafogyasztása a felújítás után 84%-kal csökkent a Solanova projekt keretében

De hasonlóan fontos az idén elfogadott Energiahatékonysági és energiaszolgáltatási direktíva is, mely többek között 9 éven át évi 1%-os végső energiafelhasználás-csökkentést ír elő. Ennek a csökkentésnek módszertani meghatározását most ismerteti az EU.

Az alábbiakban bemutatjuk az EU néhány konkrét javaslatát a fenti célok eléréséhez:
• Évenkénti Nemzeti Energiahatékonysági Akció Terv kidolgozása;
• A lakosság tájékoztatása az energiatakarékosságról;
• Az adó rendszer révén a kisebb fogyasztású, kevésbé szennyező, „zöldebb” gépkocsik használatának elősegítése;
• A környezetbarát hatékonysági technológiák előmozdításának állami támogatása;
• A kohéziós alapok segítségével a városi tömegközlekedés fejlesztése;
• Épületek energia hatékonyságának fejlesztése. Az EU-ban a végső fogyasztás 40-45%-át az épületek adják.
Itt kell megemlíteni az egyik hatékony EU-eszközt, az ún. MURE adatbázist, mely az energiahatékonysági energiapolitikai intézkedések gyűjteménye. A MURE 850 takarékossági intézkedést tartalmaz, melyeket folytonosan korszerűsítenek. Az intézkedések lefedik a 4 legfőbb végfelhasználói szektort, a háztartásokat, közlekedést, ipart és szolgáltatásokat. A MURE tartalmazza az összes intézkedés leírását, sőt lehetővé teszi az egyes intézkedések hatáselemzését. Magyarország egy EU-projekt keretében részt vesz a MURE feltöltésében, fejlesztésében.
Ez év októberében az EU energia biztosa bemutatta új Akció Tervét, melynek segítségével az EU energiafogyasztását kívánja csökkenteni 20%-kal a következő 14 évben. Az új Akció Terv 75 akciót jelölt ki az alábbi 10 ún. prioritás területen:
• Új energiahatékonysági szabványok kidolgozása (kazánok, másolók, TV-k, világítás stb.);
• Új épületenergetikai szabványok;
• A villamosenergia-termelés és szállítás-elosztás hatásfokának javítása;
• Törvény kidolgozása a gépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére;
• Pénzügyi mechanizmusok kidolgozása a hatékonysági beruházások elősegítésére (ESCO, KKV);
• Az új tagállamokban a hatékonyság javítása;
• Adózási elemek kidolgozása a hatékonyság növelésére;
• Tájékoztatás és információ az energiahatékonyságról;
• Városok energiahatékonyságának javítása a polgármesterek bevonásával, a legjobb megoldások cseréje;
• Nemzetközi együttműködés a hatékonyság terén.

4. Az energiahatékonyság és a megújulók kapcsolatai
Az energiahatékonyság és a megújulók az energiatermelés és -felhasználás két, gyakran egymás mellett szereplő környezetbarát megoldását jelentik. Az utóbbi évek tapasztalatai, a beruházási adatbázisok adatai azonban egyértelműen megmutatták, hogy jelenleg az energiahatékonyság a leghatásosabb környezetvédelmi, emissziócsökkentési eszköz. Ezért írta az EU Zöld Könyv az Energiahatékonyságról, hogy „Az energiatakarékosság kétségtelenül a leggyorsabb, leghatékonyabb és leginkább költséghatékony módja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása csökkentésének”.
Az energiahatékonyság fejlesztése elősegíti a foglalkoztatás növelését a gyártó-, építő- és szerelőiparban.
Összhangban az EU-tapasztalatokkal, a hazai beruházási adatbázisok is azt bizonyítják, hogy pl. 1 millió Ft-os energiahatékonysági beruházással több CO2-t lehet megtakarítani, mintha ugyanekkora összeget megújuló energia fejlesztésre fordítanánk.
Nyilván ezt a tapasztalatot tükrözi az a tény is, hogy az EU-ban az elmúlt 5-6 évben nem nőtt, hanem csökkent a megújulók részaránya (most 5,5%) az energiamérlegben. Így az EU vállalása, hogy a megújulók részarányát 6%-ról 12%-ra növeli 2010-ig, valószínűleg nem fog teljesülni.
Még a magas olaj- és gázárak sem segítették elő a megújulók gyors fejlődését, hanem a világban a szénfelhasználás kezdett el növekedni.
Ma a megújulók többsége támogatást igényel, míg az energiahatékonysági beruházások sokasága „negatív költséggel” megvalósítható. Ezt mutatja az alábbi táblázat.

1. Táblázat: Egyes környezetbarát technológiák gazdaságossá válásának időpontja

Alapvető különbség a megújuló és a hatékonysági beruházások között, hogy:
• Az energiahatékonysági beruházás egyszeri támogatást igényel; a beruházás ezután egy „cash-flow-t” generál (a kisebb számlából adódó haszon), mely rövidebb-hosszabb idő alatt visszatéríti a beruházási összeget a beruházott eszköz élettartamán belül (ez a gazdaságos beruházás alapfeltétele!), majd nyereséget termel a beruházónak.
• A megújuló energia-fejlesztéseket gyakran nemcsak beruházási, hanem működtetési támogatásban is kell részesíteni. Ezek a támogatási összegek nemegyszer meghaladják az ún. externális költségeket.
További probléma – amiről nem szokás beszélni – hogy számos megújuló beruházás maga is többféle negatív externális költséget termel. Pl. a szélturbinák externális költségei a többlet-vezetéképítés, a melegtartalék emissziója, a szabályozási költség; a fatüzelésű erőműveknél pl. a favágás, -szállítás, -aprítás környezetszennyező hatásai. Mindkét megoldás további externális költsége, hogy drágítja a villamosenergia árát, így egyszerre csökkenti a lakossági életszínvonalat és rontja a gazdaság versenyképességét.
Mindezeket figyelembe véve az államnak döntenie kell, hogy limitált pénzügyi eszközeit hogyan allokálja. Dönteni kell, hogy igyekszik-e a lehető legnagyobb környezetvédelmi hatást elérni, vagy enged bizonyos lobbik nyomásának. Ezért az államnak elsősorban a hatékonyságot kell támogatni, és azokat a megújuló energiákat, melyek már ma is versenyképesek vagy majdnem versenyképesek (pl. egyes biomassza- és bio-üzemanyag- megoldások, szolárkollektor vízmelegítésre, geotermikus energia stb.).
Az államnak éppen azért kell így döntenie, mert a környezetvédelem nagyon fontos.

Dr. Molnár László