Rébay Lajos, mint az MMK Épületgépészeti Tagozatának alelnöke, három témában látja fontosnak és szükségesnek a változásokat; az oktatás-képzés, az épületgépész szakma-társadalmi élet, illetve a műszaki ellenőrzés területén.
A tagozati elnökségben minden tagnak – a közös munkán túlmenően – megvan a maga részterülete is. Rébay Lajosé az oktatás, a tervezők továbbképzésének koncepcionálása, szervezése. Mint mondta, sok sikerélménye nincs e téren, és ennek három fő okát fogalmazta meg.
A szabadon választott kreditpontos képzéseknél – a kötelezőeknél mind a törvényi (akkreditált intézmény stb.), mind a szakmai-tematikus (szabványok ismertetése stb.) feltételek olyan kötöttséget jelentenek, amelyek a változásokat lassabban követő, statikusabb oktatást eredményeznek. Rébay Lajos fantáziát a szabadon választott területen lát, ott viszont beleütközik néhány akadályba. Az egyik ilyen az, hogy a szakma szereplői egyre jobban küzdenek a pénztelenséggel, egyre nő a kedvetlenségük, és néhányan – közöttük sajnos többségében a magasabban kvalifikáltabb, idősebb generáció – dehonesztálónak érzik a tanulást, magukat mintegy teljes tudásúnak tartva. Mindehhez hozzájárul a gyártó-kereskedőcégek által támasztott verseny. Tapasztalatai szerint egy cégsemlegesen szervezett, nagyobb volumenű, csak az ismeretbővítésre alapozott, éppen ezért fizetős képzés nem versenyezhet egy céges, evős-ivós rendezvénnyel, akárhányszoros kreditpontot is kap ott a tervező.
Jó ötletnek tartaná, ha az éves – nem kevés – tagdíjból egy részt elkülönítenének szabványfordításra, és azokat minden kamarai tag számára elérhetővé tennék egy védett oldalon. Ugyanígy lehetne fordítani ingyenes kreditpontos képzések szervezésére is.
A másik gond nézete szerint az épületgépészek önképviselete, ami összefügg a szakmai összefogással, és itt visszautalhatunk a képzéseknél is jelenlévő érdektelenségre. A Makadám Klubban általa szervezett Épületgépész Klub befulladni látszik, az idősebbek közül néhányan még el-eljönnek, de a fiatalok érdeklődését egyáltalán nem sikerült felkelteni – ők nem válaszolnak az ilyen, de másfajta megkeresésekre sem, nem kommunikálnak a szakmával-szakmában. A társasági életet pedig fontos lenne újraéleszteni!
A harmadik, és nem is legkisebb téma a műszaki ellenőrök helyzete. Rébay Lajos véleménye szerint ma a műszaki ellenőr mindent ellenőriz, csak a műszaki tartalmat nem. Az ő gyakorlati feladata a szerződés betartatása, annak, is elsősorban a jogi-pénzügyi vonatkozásait.A műszaki ellenőr nem felelős a határidőkért – annál inkább a beruházó, akinek sietségét az ellenőr megérti, és rá is átragad. A kivitelezést csak „papíralapon” ellenőrzi, megnézi a jegyzőkönyveket, és ha azokat rendben találja, nem mér rá, nem néz utána a gyakorlatban. Nincs már tervezői művezetés se – az építkezés így teljesen „ellenőrzésmentessé” vált.
Nézete szerint ketté kéne választani a műszaki ellenőri funkciót egy beruházástervezési és egy műszaki oldalra, ez utóbbi pedig, a valódi műszaki ellenőr legyen a tervező! Megjegyezzük; vannak országok, ahol ez így és jól működik…
szerkesztő
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.