Szellőztető és helyiség-légkondicionáló rendszerekre vonatkozó hatékonysági követelmények az EN 13779 eredményeként. Az EN 13779, szellőztető és légkondicionáló rendszerekre vonatkozó EU-szabvány az egyik első az Épületenergetikai Direktívával (EPBD) kapcsolatos előírások között. Ezek a tervezők részére készített javaslatok támogatást nyújtanak az EPBD követelményeinek való megfeleléshez, és jelentősen csökkenthetik az épület energiafelhasználását szellőztető és légkondicionáló rendszerek vonatkozásában.
Az EPBD (1) szakasza általánosságban von le műszaki következtetéseket az épületek tervezésével, felszereltségével és energia-ellátásával kapcsolatban. Ezek a tényezők befolyásolják az energiafogyasztó rendszereket, a fűtést, szellőztetést, melegvíz-ellátást, valamint az elektromos berendezéseket (például világítás, ventilátorok, stb.). A szellőztető rendszerekre – magas energia-felhasználásuk miatt – kiemelt figyelemmel kell lenni az új szabályozásoknak való megfelelés tekintetében. Az EPBD 4-es és 5-ös fejezetére vonatkozó előírásokat tartalmazó EN 13779 szabvány magában hordozza az energiatakarékosság terén bekövetkező ugrásszerű fejlődés lehetőségét.
EN 13779, egy új szabvány a szellőztető rendszerek tervezéséhez
Szellőztető és légkondicionáló rendszerek alkalmazásával szabályozható a helyiség klímája, a levegő minősége, páratartalma és akusztikája, melyeket különböző egyéb paraméterek is befolyásolnak (például helyiségméret, világítás, bútorozás). Az EN 13779 részletes előírásokat tartalmaz az operatív hőmérsékletre, a huzatra, a helyiség relatív páratartalmára és az “A” hangnyomásszintre vonatkozóan. Az olyan faktorok, mint légmennyiség, nyomásveszteségek, hőmérsékleti alapjelek, levegőminőség, és mindezen paraméterek rugalmas szabályozhatósága is szerepet kaptak ebben az új szabványban. Az EN 13779 a ma elérhető legkorszerűbb technológiákat alkalmazva – összefüggésben a munkahelyi biztonsággal foglalkozó direktívával – a nem lakóépületek légtechnikai rendszerei tervezésének középpontjában kell, hogy álljon.
Érdekes eleme az új szabályozásnak, hogy előírja a tervező és a beruházó közötti egyeztetést. Ez az együttműködés biztosítja az optimális energiahatékonyságot azzal, hogy a feleknek a tervezés korai fázisban meg kell állapodniuk a légtechnikai rendszerek legfontosabb paramétereiről. Ez az előírás kihangsúlyozza a tervező felelősségét a beruházó alapvető elvárásainak maradéktalan teljesítésére. A rendszer alapvető paramétereinek rögzítése (úgymint hőmérséklet-alapjel, levegőminőség, légmennyiségek, elektromos fogyasztás és szerelvényméretek) biztosítja a helyiségek optimális komfortját, miközben lehetőséget ad az energia-megtakarításra. Ennek megfelelően a helyiség levegőminőségének és klímájának folyamatos szabályozása a tervezési folyamat központi eleme.
Az EN 13779 különböző kategóriákat határoz meg a helyiség levegőminőségének vonatkozásában. A helyiség levegőjének főbb szennyező forrásai, valamint a helyiség használóinak elvárásai függvényében az általános kategóriákat az alábbi jellemzők alapján határozza meg:
– CO2-koncentráció (ppm),
– szubjektív levegőminőség (decipol),
– személyenkénti volumetrikus légáram,
– alapterületre számított volumetrikus légáram, vagy
– különböző szennyezőanyagok koncentrációja.
A szabvány melléklete segítséget nyújt a tervezési műveletek végrehajtásában, valamint a tervező és a beruházó közötti kooperációban.
SFP: specifikus ventilátorteljesítmény
Az EN 13779 meghatározza az úgynevezett „specifikus ventilátorteljesítményt” (Specific Fan Power) a légszállítás elektromos energiaigényének mértékegységeként. Az SFP a légszállításban résztvevő minden ventilátor „összes elektromos energiafogyasztása és a névleges terhelésen szállított összes volumetrikus légáram hányadosa Wm-3s-ban”. Az SFP értéke függ a rendszer kiépítéstől, ami alatt olyan faktorokat is értünk, mint bekapcsolási feltételek, illetve változó fordulatszámú ventilátorok használata, melyek befolyásolják az energiafogyasztást, mindamellett hatással vannak a légsebességre, és így a nyomásveszteségekre is. A szabvány arra ösztönzi a tervezőket és beruházókat, hogy az SFP értékét a tervezési fázisban határozzák meg, mint az energiafogyasztás mérőszámát.
Specifikus ventilátorteljesítmény-kategóriák
forrás: EN 13779 9. táblázat
Számos szervezet, mint például Frankfurt am Main város vezetése már követi a szabvány előírásait, és beruházásai kapcsán megköveteli az EN 13779 szabvány alkalmazását, elsősorban a levegőminőség és a változó fordulatszámú ventilátorok használatának tekintetében.
Helyiséglevegő-minőség
A helyiség levegőminősége tekintetében is alapelv a túlzott légmennyiség, illetve a felesleges hűtési és fűtési energiafogyasztás elkerülése. Ennek megfelelően a volumetrikus légáramot pontosan kell szabályozni és a szükségleteknek megfelelően minimalizálni. Ezzel kapcsolatban is meghatároz kategóriákat az EN 13779 szabvány, ezt helyiségenként javasolja a tervezők és beruházók részére (az adott helyiség egyedi igényeinek megfelelően). A kívánt levegőminőségek biztosítása egy megfelelően szabályozott szellőztető rendszer feladata. Az egyes levegőminőség-kategóriákat az 5. táblázat alapján kell meghatározni, melyek részletezését az “A” melléklet 10. táblázata tartalmazza.
Helyiség levegőminőségének általános kategóriái (IDA)
forrás: EN 13779 5. táblázat
CO2-koncentráció a helyiségben
forrás: “A” melléklet, 10. táblázat
Levegőhőmérséklet
A fűtési és hűtési energia akkor hasznosítható a leghatékonyabban, amikor a külső és a belső hőmérséklet közötti különbség minimális. Ennek megfelelően a hőmérsékleti alapjelet nem javasolt konstans értéken tartani, annak finoman követnie kell a külső hőmérséklet változását. Elsősorban a megfelelő komfortot kell biztosítani, melyhez meg kell keresni a leghatékonyabb rendszert. Az EN15251 a lenti táblázatban található hőmérséklet-alapjeleket javasolja.
Irodaépületek ajánlott hőmérséklet alapjel-értékei
forrás: EN 15251 (3) 3. táblázat
(1) „Épületenergetikai Direktíva”, 2002. dec. 16.
(2) EN 13779: Nem lakójellegű épületek szellőztetése – Szellőztető és légkezelő rendszerekkel szemben támasztott alapvető követelmények. 2005
(3) EN 15251: Belterek klímájának követelményei, beleértve a hőmérsékletet, levegőminőséget, megvilágítást és zajterhelést.
Szabályozás
A kifinomult szabályozási stratégiák alkalmazásának hatása nem lebecsülendő. Különösen a levegőminőségtől függő szellőztetés és az igény szerinti változó tömegáramú ventilátorszabályozás hordoz magában igen magas energia-megtakarítási potenciált. Az energiafelhasználás minimalizálását a már az építés folyamán a megfelelően szabályozható berendezések telepítése szolgálhatja, de meglévő épületek energiahatékonysága is egyszerűen növelhető.
Helyiség levegőminőségének szabályozási módjai (IDA-C)
forrás: EN 13779 6. táblázat
Következtetés
A fenti alapelvek következetes alkalmazása és az adott új vagy meglévő légtechnikai rendszer amortizációjának kiszámítása lehetővé teszi a megfelelő komfort biztosítása mellett a lehető legalacsonyabb energiafogyasztású rendszer kiépítését. Ennek megfelelően az adott rendszer operatív funkcionalitásának és alacsony energiafogyasztásának elérése a tervező felelőssége. Az EN 13779 szabvány egy eszközrendszert ad a tervező és a beruházó kezébe, hogy a legfontosabb paramétereket közösen, előre meghatározzák.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.