Talán eddigi riportjaink hatására, de a területi szakcsoportok elnökei őszintén és egyre őszintébben mondják el véleményüket helyzetükről, ami jó, mert előre vihet. Juhos László Bács-Kiskun megyében 4 évvel ezelőtt lett megválasztva posztjára, ahogy mondta, eléggé meglepetésszerűen, mármint az ő számára, hiszen nem számított rá. Problémái azóta hasonlóak több más megyei elnökéihez; időhiány, passzivitás.
Az idő a munkára, a megélhetésre, a vállalkozás üzemben tartására kell – már 1-1 nap kiesés is komoly gondot okoz. Tudná és szeretné csinálni azt, amit kell és lehet, de még az országos tagozat egy-egy kibővített ülésére sem tud felmenni. A megyei szakcsoporti élet is ehhez mérten szervezetlen, jóformán kimerül a tanfolyami információk továbbításában.
Az időhiány más munkájára is rányomja bélyegét; a megyei szakcsoport többi tagja is passzív. Jellemző az épületgépész szakmára a begubózás, a magányos farkas-szindróma. Hiányoznak azok a team-ek, amelyek például az építészeknél megvannak. Ennek okát abban (is) látja, hogy az építészek jobban tudják érvényesíteni áraikat, így van pénzük, energiájuk az utánpótlás-nevelésre. Az épületgépészeti tervezésben viszont a mindennapi betevőért kell sokszor küzdeni. Ahogy Juhos László fogalmazott: hiába, hogy ahogy telik az idő, az embernek egyre több a kapcsolata és a munkája, sok kicsi pénzért sokat kell dolgozni. És ha már ott tart az ember, hogy a családját se látja…
Így hát úgy döntött, a 2010 eleji tisztújításon nem jelölteti magát; jöjjön egy fiatalabb, agilisabb vezető.
Hozzátennénk még, hogy azért Kecskeméten kétévente van egy Kéménykonferencia, ami sok-sok százalékot tud egy szakcsoport tevékenységén emelni.
Végül szó esett a jogosultságok elbírálásáról, aminek területén Bács-Kiskunban fontos fejlesztést vezetett be a megyei elnök. Létrehozott egy ad hoc bizottságot, amelynek tagjai közé minden szakmai és földrajzi területről kerültek be tervezők. Ez a bizottság segíti a minősítő bizottság munkáját személyes kapcsolataival, ismereteivel, rutinjával. Ezt folytatni és erősíteni méltó kezdeményezésnek tartja Juhos László.
Egy gondolat merült fel bennem a riport felvétele közben: a Kamara tisztségviselőinek túlnyomó része az idősebb generációból kerül ki. Ez érthető, hiszen ők régről ismerik egymást, sokszor még a hősidőkből, nekik van szavuk, tekintélyük, cégük. Viszont nincs idejük és sokszor energiájuk, tisztelet a kivételnek! A választott tisztségek ily módon gyakran a legjobb szándék mellett is tiszteletbelivé fakulnak, a tagozatok és maga a Kamara pedig vízfejű lesz, néhány agilis vezető Kamarája. Nem lenne jobb ügyvezető, végrehajtó jelleggel bevonni a fiatalokat valamilyen módon, akik mellett egyfajta ókori athéni „vének tanácsa”-ként a tanácsadó-teoretikus idősebb generáció állhatna? Persze aki bírja, csinálja csak, mindegy milyen idős. De a Kamarának fontos feladata lehet, hogy megtalálja azt a rugót, amivel megmozdítja a 30-as, 40-es korosztályt.
VB
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.