Dr. Meszléry Celesztin, az épületgépészeti szakma jeles képviselője 2009. november 6-án elhunyt. A Magyar Épületgépészek Napján az Épületgépészeti Múzeum kiállítási standján a vele kapcsolatos emléktárgyak, továbbá tudományos és közéleti munkásságának tárgyi emlékei kiállításra kerülnek. A MÉgKSZ Dr. Meszléry Celesztint saját halottjának tekinti.
Az alábbiakban Dr. Chappon Miklós nekrólógját olvashatják.
Rendhagyó nekrológ
Nem! Nem hiszem el, hogy legfőbb tanítómesterem, mentorom, barátom, Dr. Meszléry Celesztin, a magyar épületgépészeti szakterület meghatározó személyisége nincs többé. Bár az utolsó két-három évben a sors komoly megpróbáltatásoknak tette ki, nehéz próbatételeken kellett megfelelnie, amiket Ő hősiesen tűrt, küzdött. Még halála előtt néhány héttel sem hittük, hogy ilyen közel a vég. Mondhatjuk, fiatalon (néhány hónappal múlt el 70) hagyta ránk, követőkre korábbi tervei végrehajtását. Nem lesz könnyű, hiszen Ő nagy munkabírású, széles látókörű és műveltségű, ötletekben gazdag és rendkívül alapos, precíz szakember és kiváló előadó, oktató volt. 1972 óta dolgoztam vele, nagyon sokat tanultam és kaptam Tőle. Először tudományos diákköri, majd diplomatervező hallgatója lehettem. A végzés után Ő vitt be a Tanszékre, majd 1982-ben, közösen szerveztük meg a TETA Tervező és Tanácsadó Mérnöki Kisszövetkezet Épületgépészeti részét, másodállásban. A Tanszékről való kényszerű távozásunkat követően a FÉG SZV igazgatójaként alapított kft.-ben dolgoztunk együtt tovább.
Közben 1993-ban együtt indítottuk el a Kéményjobbítók Országos Szövetségét, majd Ő 1998-ban a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség szervezésébe is bevont.
Szakmai oktatási-kutatási vonalon legnagyobb eredményének könyvei, egyetemi jegyzetei, szabadalmai, konferencia-előadásai és szakcikkei (összesen közel 200) tekinthetők.
Dr. Meszléry Celesztin, mindannyiunk „Cöli”-je rendkívül tevékeny, sokoldalú és segítőkész ember volt. Munkásságát ismertetni, összefoglalni, a terjedelmi korlátok miatt sem könnyű, de ízelítőül álljon itt néhány adat:
– épületgépész-mérnöki diploma 1964
– egyetemi doktor 1976
– műszaki tudományok kandidátusa 1986
– Ph D fokozat 1994
– címzetes egyetemi docens, BME 1991
– címzetes főiskolai tanár, PE 1998
Elkötelezettségére jellemző, hogy összesen 4 főállású munkahelye volt. Az IPARTERV-ben szerzett 3 éves tervezői gyakorlat után 19 évig oktatott a BME I. Épületgépészeti Tanszékén. A FÉG-ben töltött 7 évet (a fejlesztőmérnöktől általános vezérigazgató-helyettesig jutott) követően 5 évig volt a Gázszolgáltatók Egyesületének ügyvezető igazgatója.
Nagy idők tanúja Ő, olyan professzorokkal dolgozott egy időben, mint Gillemot, Heller, Gruber, Macskásy vagy Vida. Ritka dolog, hogy valaki alapos és mégis kivételes „egészlátó” képességgel is rendelkezik. Nagyon jó volt a rendszerező képessége és igazságérzete is, talán ezért volt olyan kiváló tanár, illetve ezért szerették annyira a hallgatók.
Szerencsére már életében is elismerték tevékenységét, eredményeit. Ezt bizonyítják kitüntetései (több mint 20), a Műszaki Könyvkiadó Nívódijaitól (1975, 1979, 1985) az Alpár Ignác, Lechner Ödön, Macskásy Árpád Díjakon át a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetésig. Ez utóbbit az „oktatói, gazdasági vezetői, gazdaságszervezői” tevékenységéért kapta 1994-ben.
Kiemelkedő volt tudományos, szakmai, közéleti munkássága is. Az Építőipari Tudományos Egyesületben 1968-tól dolgozott, szakosztálytitkártól az ÉTE-elnöki funkciókig. Jellemző, hogy alapszabályt módosított az Egyesület, hogy a harmadik négyéves periódusban is Ő lehessen az elnök. A Magyar Mérnöki Kamara alapító tagjaként (1989) és egyik vezetőjeként is maradandót alkotott. A Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara elnökségi tagja, a Minősítő Bizottság tagja, valamint az Épületgépészeti Tagozat Minősítő Bizottságának tagjaként is sokat dolgozott.
A kéményégéstermék-elvezetés szakterületen végzett kiemelkedő munkásságáért „Tiszteletbeli Kéményseprő” kitüntető címet kapott.
Több főhatóság bízta meg különböző szakmai feladatokkal, így az IKM-miniszter, a Budapesti Önkormányzat, az ÁVRT, ÁPVRT, a KTM-miniszter, MKM-miniszter megbízásából volt több nagyvállalat igazgatóságának vagy felügyelőbizottságának tagja.
A Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség, vagy ahogy mi hívtuk, a „Szövetségek Szövetsége” megválasztott, illetve újraválasztott elnöke volt 1998-2008 között, ezután pedig Alapító Elnökként dolgozott itt tovább.
A Gázkonferenciák, a Fűtés- és Légtechnikai konferenciák szervező bizottságainak állandó tagja volt, de a Kéménykonferenciák szervezését és lebonyolítását is segítette ötleteivel, kritikáival, véleményével. Fontos személyiség volt az „Épületgépészek Napja, Bálja” rendezvény sikerre vitelében is.
Sokoldalúságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy az 1970-es években „mit Fahrer”-ként részt vett a szériaautók rallybajnokságában, illetve finom cselei és jó passzai miatt is szeretett résztvevője volt a BME-n a heti teremfoci játékoknak.
Cölikém, nagy űrt hagytál magad után, hiányzol, de nyugodj békében! Nem felejtünk el!
Chappon Miklós
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.