Kiállítás, konferencia, bál – lezajlott a 2009-es Épületgépészek Napja. Mit ér ma egy esemény, ha épületgépész? Az alábbiakban rövid elemzésünket olvashatják.
Alapok
Alapként megfogalmazható, hogy a Koordinációs Szövetség jól választott; olyan szervezőbizottságot bízott meg, akik mind kvalifikáltságukkal, mind agilitásukkal a maximumot nyújtották. A Kugler Géza – Till Gábor – Virág Zoltán – Kajtár László – Szemán Róbert ötösfogatban gyártó-kereskedő, tervező, tanár, „örökmozgó” és médiaszakember is helyet kapott, ideális vegyületet alkotva.
Előkészítés
A médiatevékenység hirdetési oldalon több mint megfelelő volt, információs-PR szinten kicsit kevés. Egy rendezvényről beszélni kell, várakozást kell kelteni programjai iránt, nem csak megmutatni. Ám kétségtelenül megállapítható, hogy aki épületgépész nem értesült a rendezvényről, az magánzárkában töltötte az évet.
A kiállítók mozgósítása minden igényt kielégített.
Az esemény
A BME mint helyszín a maga robusztus szépségében fogadta a látogatókat. A kiállítói tér nem túl tágas, de bőven elegendő volt – kár, hogy az aula hátsó fele le lett zárva, látszólag ok nélkül. Jöttek-jövögettek a látogatók is, talán valamivel kevesebben, mint arra előzetesen számítottunk, de kielégítő volt a forgalom, főként csütörtökön.
Két szinten is át kell gondolnia minden rendezvényszervezőnek, hogy mivel csalhatja be a szakembereket. A kiállítói szinten – és itt ismétlem önmagam – valami pluszra van szükség, olyasmire, amit az ember nem kaphat meg az interneten. Ez szerelő-orientáltságú cégeknél lehet egy szerelési bemutató, forrasztás stb., tervezői célcsoporttal rendelkezőknél kicsit nehezebb a helyzet, de ott is biztosan ki lehet találni valamit. Azzal, hogy kirakunk egy roll-up-ot katalógusokat, nem lesz vonzó a standunk.
A másik szint a szakmai programoké. Személy szerint engem nagyon érdekelt a kerekasztal-beszélgetés a külföldi és magyar cégvezetőkkel, építésszel, és nem is csalódtam. De kaphatott-e egy gyakorló szakember olyat ott, amiért megéri neki az egy nap munkakiesés, az esetleges utazás? Ezen érdemes elgondolkodni, már csak azért is, mivel az egyébként teltházas konferencia résztvevő nagyrészt kiállítókból, kereskedőkből-gyártókból, illetve idősebb szakemberekből tevődött össze. A látszat szerint a fiatalabb-középkorú, „dolgozó” réteget még mindig nem sikerült megszólítani.
És ha már idősebb generáció, térjünk át a körítésre. A BME Díszterme, amióta (közel tíz éve) látogatom, levegőtlenségével tüntet. Több éltes kollégát láttam szundikálni az egyébként színvonalas előadások alatt a légszomjtól, melegtől, de nekem is csukódtak le a szemeim. Egy előzőkhöz csatolt javaslat a légtechnikai cégeknek: a legközelebbi alkalomra egy mobil elárasztásos szellőztetést vagy egyéb megoldást telepítsenek a konferencia idejére, garantált a reklámérték!
Ide beszúrnék egy vicces esetet, még a Marriottból, két évvel ezelőttről. Ugyan nem gépészet, de jól példázza, hogy egy elit létesítményben is történhetnek bakik. (Hajaj, de még mennyi!) A hölgyektől előre is bocsánatot kérek: WC-ről lesz szó. Itt történt, hogy az egyik fülkében, szükséges magányomba elvonulva, azt kellett realizálnom, hogy az egyébként dicséretesen takarékos mozgásérzékelős világítás csak a WC-folyosóra és az előtérre van ráhangolva, a fülkékre nem – ez kiderült akkor, amikor a vaksötétben ücsörögve hadonászással próbáltam orvosolni a helyzetet. 4,5 kellemetlen perc után jött be egy kolléga, és maradt annyi ideig, hogy biztonsággal megtalálhassam azt, amit meg kellett találnom, és kimenekülhessek különösebb károsodás nélkül.
Végül pedig, visszatérve az idei rendezvényhez – hiszen magyarok vagyunk -, ejtsünk néhány szót az étkezésről. Kedves szervezők! Egy 90-100 kilós épületgépésznek nem elég egy kistányérnyi étel, ami ott ebédnek lett nevezve! Apróság, de ugyebár egy férfihez a hasán keresztül vezet az út – egy ilyen csekélynek tűnő dolog sokak hangulatát elronthatja. Ne tartsunk disznótort, de hadd lakjon jól az a kolléga.
A bál
A bálban, úgy hiszem, jól mulatott mindenki. Gyönyörű toalettek, neves vendégek, szép környezet jellemezte az eseményt. Amin érdemes elgondolkozni: mennyire bál egy mai bál? Régen a bálakon táncrend volt, elsőbálozók, és szertartásrend, ahol a tartalom idomult a formához. Mára ebből a forma néhány jegye maradt, jobb-rosszabb műsorral, bulival, ami nem mindenki által élvezhető. Persze ez nem épületgépész, hanem társadalmi probléma. Ötletem a jobbításra nincs igazán, és még egyszer hangsúlyozom: ez csak a magán-érzésem. De ha már bált, társadalmi eseményt csinálunk, gondolkodjunk el azon, hogyan optimalizáljuk azt. A szervezőbizottság pozitívan formabontó gondolkodásmódjának itt még van tere.
Összefoglalásként: jól, nagy energiabefektetéssel megszervezett, élvezhető két napot töltöttünk együtt, ami érdemes arra, hogy a szervezők, kiállítók és látogatók együtt gondolkodva fejlesszék tovább.
Veresegyházi
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.