Ámon Adának, az Energia Klub igazgatójának. Tisztelt Igazgató Asszony! Olvastam az egyesület honlapján megjelent kissé kemény hangú ”Hatósági energiaárak: irány a múlt!” című írását. Engedje meg, hogy az ott leírt némely állításával vitatkozzak.
(Ámon Ada cikke letölthető ITT.)
Május végén jelent meg ”Környezet és energia” címmel az EUROSTAT uniós statisztikai hivatal elemzése a 2009-es év energia helyzetéről. A kiadványban két energiahordozó, a földgáz és az elektromos energia árának aktuális állapotát és a változások irányát mutatja be, a háztartási és a termelő szektorban.
Nézzük először a gázt.
Mint látszik, tényleg ezen a vonalon körülbelül az uniós átlag közelében vagyunk, együtt a helyzetében hozzánk hasonló un. Visegrádi országokkal. A kisebb eltérések beleférnek a forint/euro aktuális átváltási arányba, amit a vizsgált időben 271,12 Ft/€ szinten vettek figyelembe. Ahol drágább a gáz, az eltérés leginkább az adott helyen érvényes környezet szennyezési adóból adódik.
Ha csak a nettó árat vizsgáljuk, sokkal egyenletesebb a kép, a diagrammban szereplő 24 országból 17 az átlag körüli 20%-os eltérésen belül van. Ekkora eltérést bőven igazolhat a forrástól való távolság, a vezeték egységnyi hosszára eső fogyasztás, a hálózat állapota, az eltérő terepviszonyok, összefoglalva a rendszerhasználat költsége.
A takarékosságra való ösztönzést a tényleges, nominális árnál alighanem jobban mutatja a vásárlóerő értéken vett ár. Ezen a területen mondhatjuk, az élen járunk, a táblázatokban szereplő 24 országból mi vagyunk (Bulgáriától alig lemaradva) a negyedikek. Egy magyar lakossági fogyasztó pénztárcájának már ma is nagyobb megterhelés a gázszámla kifizetése, mint egy francia, osztrák vagy német társának, nagyobb a késztetése a spórolásra is.
Izgalmas kérdés még az energia ára a termelő szektorban. Itt kevésbé jelentkezik a környezetvédelmi szempont, uniós átlagban az ipari termelők a lakossági ár 56%-án jutnak hozzá a fölgázhoz. Magyarországon ez az arány nem egészen 59%, gyakorlatilag a hibahatáron belül van. A bruttó ár az EU27 átlag 95%-a, gyakorlatilag megegyezik a nálunk gazdaságilag kissé előbbre tartó finnekével.
A környezetvédelmi szempontok fokozott figyelembevételére rokonszenves kivétel, ezen a területen is Dánia.
Az elektromos energiáról.
Apró érdekesség az uniós statisztikai kiadvány alapján.
Hőegyenértéken számolva a lakosság valamivel több háromszor annyit fizet az áramért, mint a földgázért. Ez közel azonos az uniós átlaggal, és megfelel a hazai erőművek hatásfoka alapján számítható értéknek. A termelői szektorban viszont ez a szám kiemelkedően magas.
Az elektromos energia ára
Nagyjából a háztartásokban fogyasztott elektromos energia áráról is hasonlóakat mondhatunk el, mint az előbbiekben a fölgázéról. Az uniós átlag szintjén állunk, meglepő, de olyan országok is olcsóbbak nálunk, mint az Egyesül Királyság, Franciaország vagy Finnország.
Tanulságos megnézni a fenti táblázatot kicsit részletesebb bontásban.
Áram esetén a rendszerhasználati díj látszik kiegyensúlyozottabbnak. Persze az árképzés még ennél is összetettebb. Nézzünk egy hazai példát.
Az egyetemes szolgáltatásban értékesített villamos energia 2010. I. negyedévi teljes lakossági árának összetétele az ELMÛ területén „A1” árszabás és 2400 kWh/év fogyasztás mellett.
*Szénipari szerkezetátalakítási támogatásra és a villamosenergia-ipari nyugdíjasok áramvásárlási kedvezményére (nem ÁFA köteles)
**Az egyetemes szolgáltatói árrés ebből kb. 1,9 Ft/kWh
Mint látszik a sokat idézett ”szénfillér” a fogyasztói árakat alig befolyásolja, a súlyosan veszteséges Vértesi Erőmű decemberi bezárásával amúgy is oka fogyottá válik ez a kérdés. A KÁT körbe eső energia támogatása már nagyobb tétel. Ez zömében a távfűtéssel kapcsolt áramtermelés támogatását szolgálja. Azt hiszem, hogy amikor az állam, az Energia Hivatalon keresztül ezt a kérdést újra elkezdi felülvizsgálni, helyesen jár el.
Azt hiszem, a következő diagramm már komoly meglepetést okozhat. Az EUSTAT közlésben szereplő 27 ország közül vásárlóerő paritáson számítva Magyarországon a legdrágább a háztartásoknak szolgáltatott elektromos áram. Ha ez a takarékosságra való ösztönzés legfőbb eszköze, nem panaszkodhatunk, hogy az állam pazarlásra biztatna.
Persze ha ez az árképzés szempontja, a termelő szektorban pont az ellenkezőjét kellene tapasztalnunk, de nem ez a helyzet.
Bár az ipar fogyasztóknál az áram ára a háztartásinak alig több mint 80%-a (az EU27 átlag 62,4%), különösebb extra adó nem terheli, de mint az előbbi táblázatból látszik, Magyarország ezen a területen is a legdrágábbak közé tartozik, ami alighanem komolyan rontja a versenyképességünket a piacon.
A fenti diagrammból kiderül, hogy az áramtermelésünk nem a legdrágább energiahordozókra épül. Az országban Paks termeli a legolcsóbban az elektromos energiát, de szorosan a nyomában van a másik óriás, a hazai lignittermelésre épülő Mátrai Erőmű is. Az elmúlt években épült földgázüzemű erőművek hatásfoka egyre jobb, és a gáz tulajdonképpen még ma sem nagyon drága. A megújuló energia alapon való termelés jelenleg még gyakran viszonylag költséges, de ennek Magyarországon elég kicsi a súlya.
Ha a jelenlegi kormányzat átmenetileg, legalább a lakossági szektorban árstoppot rendel el, és megpróbál tisztán látni a hazai energiaellátás kérdésében, azt én inkább üdvözlendőnek tartanám.
Tisztelettel:
Zöhls András
Zöhls andrás
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
2 hozzászólás
Tisztelt Zöhls András Úr!
Egyet tudnék érteni cikke sommájával, de úgy vélem ez a fajta ”árstop” a kormány részéről, mindösszesen egy piárfogás, más részről számtalan szerencsésebb beavatkozás is létezik, bár ezeknek nem lenne akkora „bummja”.
Egyéb iránt a leghatékonyabb beavatkozás az önmérséklet lehetne, pl. az adók csökkentése terén, másod sorban egyre nyilvánvalóbb, hogy a KÁT rendszer is egy rossz támogatási rendszer, ami fenntarthatatlan.
Számításaim szerint a távfűtés egy 130 milliárdos kalapocska, amibe a KÁT-ból még tavaly is belepottyantottunk 54 milliárdot, az 5%-os ÁFA-val 20 milliárdocskát, a gázár kompenzáció is 10 milliárdos nagyságrendű.
Nos amennyiben ezek az ”igen gazdaságos” mesterségesen turbózott távfűtő művek által szolgáltatott lakásokat egyedi fűtéssel üzemeltetnék, akkor – átlagosan – a felét kellene fizetniük az ott élőknek.
Sajnos akár tetszik, akár nem a távfűtés ideje a végét járja, itt is meg kell valósítani a decentralizálást és minél hamarabb ki kell vonni a támogatások garmadából, sőt ha ezeket a támogatásokat, energiahatékonyságra fordítjuk, akkor hamarább teljesíthetjük a 2020-as energiahatékonysági jogszabályokat.
A távfűtés helyett a hőszivattyúzás lehet az egyik legjobb alternatíva, amihez egészséges feltételeket már most meg kellene teremteni, sőt az ehhez szükséges villamos energia egy jelentős részét, akár egészét, helyben is meg lehetne termelni napelemekkel, szélgenerátorokkal.
A kapcsolt energiatermelés támogatásának kiiktatásával mellesleg, újabb 7%-os villamosenergia árcsökkentés is realizálható lenne, amit ugyebár, valamiért az áramszolgáltatók, csak az új kormány megalakulása után tudtak kivonni a rendszerből, némi dorgálásra, bár ezt januárig visszamenőleg is megtehették volna, ugyan is januártól az erre a célra fordított KÁT kifizetéseket megfelezték.
Talán egy gondolat a cikkhez is:
„Hőegyenértéken számolva a lakosság valamivel több, mint háromszor annyit fizet az áramért, mint a földgázért.”
Az energy.eu honlap adatai alapján, lakossági szinten 3,52-ös a szorzó, ami kiemelkedően magasnak számít az EU-ban, véleményem szerint itt egy 2,5-ös szorzó lenne elfogadható, lásd Németország (2,48), Ausztria (2,41), Franciaországot (2,03 !!!).
Ez azért is nagyon kívánatos lenne, mivel ez az egyik akadálya a gazdaságos hőszivattyúzásnak, nem utolsó sorban igen nagy teher a lakosságnak és a KKV-nek is.
(Igaz a hőszivattyúkra létezik GEO és H tarifa, de ezek megint egy rossz támogatási rendszer torzszüleményei, ami szintén árfelhajtást fog eredményezni, és ezzel azokat fogják büntetni, akik ebből semmit nem használnak, használhatnak.)
Kedves Kolléga Úr!
Személy szerint mindig kerülöm, hogy műszaki-gazdasági kérdésbe politikai szálat keverjek, most sem tenném.
Az Energiaklub igazgatója, Ámon Ada, a hivatkozott írásában annak a félelmének adott hangot, hogy a lakossági energia árak átmeneti befagyasztása (értelmezésében irreális alacsony szinten tartása) a pazarlást ösztönzi. A fentiekben arra akartam utalni, hogy ezek az árak uniós szinten nem (egyébként szélesebb kitekintésben sem) tekinthetők alacsonynak. Abszolút értékben átlag közeliek, vásárlóerő paritáson pedig kifejezetten drágák, ha úgy vesszük inkább takarékosságra sarkallóak. A jelenlegi kormányzat határozott ígérete szerint a jövőben az ilyen célt szolgáló beruházásokat az állam az eddigieknél sokkal jobban fogja támogatni. Százmilliárdos nagyságrendű összegről esik szó, a pályázatok szempontjai, a bírálók személye (ennyi pénzhez sok felkészült ember kell) jelenleg még nem nagyon látszik.
Ma az energia árképzése nem könnyen átlátható szabályozó rendszerben történik, sok év alatt alakult ilyen bonyolulttá, dicséretes lenne, ha újra lehetne fogalmazni.
A több mint 12 milliárd köbméter hazai gázfogyasztás negyedét itthon termeljük meg. Nagyjából ennyi a közvetlen lakossági fogyasztás is. A maradék többsége Oroszországból jön, napjainkban 1000 köbméterenként 380 dollár körüli áron. A gázfelhasználás harmada erőművekben történik. Más oldalról, a gázzal előállított elektromos energia nagyjából a nukleárissal egyezik, a szénének körülbelül kétszerese. A hozzászólásában említett Ausztriában az áram 55%-át vízerőművek, Franciaországban 76%-ot atomerőművek, további 12%-ot vízerőművek állítanak elő. Sokkal kisebb a földgázzal való kapcsolat.
A magyarországi áramfogyasztás 90%-át itthon termeljük meg, nem túl modern, átlagosan 22 éves korú, 34% hatásfokú erőművekben. A hálózati és a transzformációs veszteség 10% körül jár. A 35000 GWh hazai termelésből 8000 GWh kapcsolt rendszerben történik, ebből 5000 GWh a távfűtésre épül. Ha a távhő kiesik, kiesik a hozzá tartozó áramtermelés, ami csak így kapcsoltan rentábilis, arra lett tervezve. Ha a kiváltás részben hőszivattyúval történik, nő az elektromos energiafogyasztás, a csökkenő kínálatból? Hazánk 93 településen 220 távfűtő rendszer működik, a távfűtött lakások száma pedig 640 ezer. Ez az országos lakásállomány kb. 16%-a. A rendszerek, a hálózat a mai meglehetősen magas fogyasztásra van kialakítva. Ha a 240 ezer budapesti távfűtött lakás fele varázsütésre leválna, a másik felének kellene kifizetni a teljes rendszer fenntartását, nagyon nagy összeg lenne. Sok lenne a nem fizető, az ő hátralékokat is a többieknek kellene állni. Elindul a lavina.
A távfűtést nem azért nem állítják le, mert annyira jó, hanem mert annyira reménytelen. Túl sok embert, közvetve az egész országot érinti, nehéz hozzányúlni. És ez igaz a teljes hazai energiarendszerre. Bármilyen színű zászló alatt választották, minden politikusnak nehéz feladvány. Bízzunk benne, a mostani felnő a feladathoz.