Egyedül nem megy

A kamara legnagyobb értéke, „ütőkártyája” az ott felhalmozódott mérnöki tudás és tapasztalat; ha ezt nem tekintjük, csak egy adminisztrációs és érdekvédelmi feladatokat ellátó szervezet marad – ami persze önmagában sem kevés. Viszont a tudásbázis felhasználásával a kamara tevékenyen részt vehet az ország és saját sorsának irányításában, befolyásolásában. Hogyan működnek, miként kellene, hogy funkcionáljanak ma szakmai tagozataink, amelyek e tudás gyűjtőlencséi? Dr. Chappon Miklóssal, az Épületgépészeti Tagozat idén januárban megválasztott elnökével beszélgettünk.

A részvétel, az fontos

A szakmai tagozatok elnökei különböző vezetési stílusokat képviselnek, és a tagozatok aktivitása, teljesítménye ezek függvénye. Mi az ön vezetői hitvallása?

Egy mondatban: a lehető legtöbb embert szeretném megmozgatni. Bővebben: egy tagozat élete és munkája nem csak az adott elnökség élete és munkája, hanem a teljes tagságé, de a realitások talaján maradva, a tagság nagyobbik, mozgósítható részéé. Az „elnökségi modell” két okból is rossz: egyrészt szűk, pár fős körre szűkíti az adott szakma akár több ezres közösségének véleményezési és döntési jogkörét, másrészt az a pár ember belerokkan a munkába, és akkor sem tud megfelelő eredményt elérni.

Ez annyit tesz, hogy…

Széles alapokra kell helyezni a tagozati munkát, mindenki számára biztosítani kell a beleszólás, ötletadás, illetve a konkrét cselekvés jogát. Ebben nagy szerepe van sikeres online szaklapunknak, az E-GÉPÉSZ-nek, ahol az összes fontos tagozati, de kamarai téma is helyet kap, azokat kommentálni, minősíteni lehet – a véleményeket pedig feldolgozzuk, és beépítjük a programunkba. Ezenkívül kidolgozás alatt áll egy kérdőív is, amelyben az összes tagunkat megkérdezzük arról, hogy szerinte mivel is kellene még, illetve nagyobb erőbedobással foglalkoznunk.

Csoportos munkavégzés, egyszemélyi felelősség

Hazánkfiaira – tisztelet a kivételnek – nem igazán jellemző a közösségi munka, legyen az bármilyen hasznos a köz és az egyén számára. Hogyan lehet bevonni a tagságot?

Induljunk ki abból a feltételezésből – ami valójában tény -, hogy vannak készen jó ötletek, megvalósítandó feladatok. Az Épületgépészeti Tagozatnál mi az első elnökségin szétosztottuk ezeket a feladatokat, mindegyikhez egy felelőst rendelve. Nézetem szerint csapatot megbízni nem jó – szétoszlik a felelősség, ezáltal nincs kin számon kérni az eredménytelenséget, ami valószínűsíthető, hiszen senki sem érzi igazán magáénak az ügyet.
Van tehát egy egyszemélyi felelősünk, aki önállóan, maximális felhatalmazással létrehozza a saját csapatát, meghívással, felhívással.

Mekkora csapatra kell itt gondolni?

A létszám mindig feladat- és felelősfüggő. Ami fontos, hogy a munkába bárki beszállhat. A feladatfelelős személyesen megkeresi és felkéri az általa kiválasztott öt-hat-tíz embert, megbeszélik a részfeladatokat, és nekilátnak a dolognak. Ez az öt ember valószínűleg szintén nem csak saját kútfőből okoskodik, hanem felhívják a maguk öt-öt emberét, akik szintén szakértőnek számítanak az adott részterületen, és így tovább. Végül mindenki szóhoz juthat, hozzátehet a műhöz, ha másként nem, az adott téma lezárása, az elnökség által való megtárgyalása, elfogadása, és az E-GÉPÉSZ-en való közzététele után. A munka így válik kollektívvá, egy olyan mozaikká, amit az egyszemélyi felelős rendez össze.
Hadd emeljem még itt ki a fentebb említett személyes megkeresés fontosságát. A kamara nem dúskál az anyagiakban, így a tagozati munkát lényegében az erkölcsi elismerés honorálja. Ez viszont nem a mellkasra tűzött kitüntetésnél, az elismerő oklevélnél kezdődik, hanem a tisztelet és a fontosság érzékeltetésével. Annak elmondásával, hogy te kellesz erre a munkára, mert te értesz ehhez a legjobban, te vagy a kompetens az ügyben, és a te neved kell ahhoz, hogy súlya legyen a mondandónknak.

Január óta gyűlhettek a tapasztalatok a rendszer működőképességére.

Megválasztásunk óta öt elnökségi ülést tartottunk, amelyek egyikéről sem hiányzott egyetlen kolléga sem. Legutóbb, nyár elején kibővített elnökségit tartottunk a 19 területi szakcsoporti elnökkel, azaz bocsánat, egyikőjük nem tudott eljönni. Nagyon jó hangulatú, igen produktív ülés volt, a kollégák egymás szájából vették ki a szót. Rájuk a későbbiekben is számítunk, és számíthatunk azzal a megjegyzéssel, hogy a működőképesség fenntartása érdekében – mivel 30 ember együtt már nem hatékony, egyszerűen a tömegük miatt – 5 régióra osztottuk az országot, és ezek képviselőit hívjuk meg az elnökségi ülésekre. Természetesen az egyes régiók területi elnökei maguk dönthetik el, hogy régiójukból ki jöjjön el, ki érzi magát kompetensnek a megbeszélendő kérdésekben.
Visszatérve a tagozat elnökségére: a feladatokat meghatároztuk és kiosztottuk (nem csak az elnökség tagjai között), az érdeklődés nagy, és az aktivitás eredményekben is megmutatkozik.

Használjuk ki, hogy ilyen erős szervezet áll mögöttünk!

Rögtön rá is kérdezek: mik a célok, és milyen eredmények születtek eddig?

Az alapcél a tagok érdekvédelme. Ezt két úton tudjuk elérni; a törvényi környezet, illetve a tervezők mindennapjaira ható dolgok befolyásolása révén.
Az első témában, a kormányzattal való konzultáció ügyében több irányban is léptünk már: felvettük a kapcsolatot Szaló Péter helyettes államtitkárral, aki lelkesen fogadta ajánlatunkat a szakmai segítség vonatkozásában, de Bencsik János államtitkárral is leülünk, az előzetes megbeszélések szerint még a nyár végén. A kamara érdekérvényesítő képessége láthatóan nőtt az elmúlt egy évben, ezzel élni kell.

A kamara tekintélyét hogy lehet érvényesíteni a hétköznapok világában?

Egyik fő célunk, hogy részt vegyünk az építésügyi hatósági ellenőrzésekben. Ezzel jogot nyernénk arra, hogy bepillantsunk a szerződésekbe, tervekbe, építési naplóba, és kiszűrjük a szabálytalanságokat, ezzel könnyítve a tisztességesen dolgozó és vállalkozó tervezők helyzetét. Bár ez már Budapesten és 2 megyében működik, országossá kívánjuk fejleszteni. Másik nagy vállalásunk, hogy kötelezővé, az építési eljárás, engedélyeztetés részévé tegyük az energetikai rendszertervet, amit az első kapavágás előtt kellene megalkotni. Ez, azon túl, hogy energetikailag optimális építményeket eredményezne, azzal is járna, hogy a ma szokásos olcsósítással ellentétben nem lehetne silányabbra kiváltani a jól megtervezett, minőségi rendszereket, berendezéseket. Az energetikai rendszertervvel kapcsolatban szoros kapcsolatot akarunk kiépíteni a felelős műszaki vezetőkkel és műszaki ellenőrökkel, akiknek nagy szerepe lesz annak betarttatásában. A hozzánk eddig visszajutott vélemények rendkívül pozitívak és támogatóak.

Szép, de merész tervek – lesz elég erő a megvalósításukhoz?

Hiszem, hogy igen, már csak azért is, mert nem vagyunk egyedül. Igen jó kapcsolat és több témában együttműködés jött létre az Épületgépészeti, az Elektrotechnikai, illetve az Energetikai Tagozat között. Háztechnika és energia – rokonszakmák vagyunk, hasonló gondokkal, érdekekkel. Együtt igen jelentős erőt, súlyt képviselünk.

Mikor várhatók az első konkrét eredmények, mikor érezheti a tagság, hogy valami hatott a szakmai életükre?

Ahol mástól – kormányzattól, egyéb hatóságtól is, sőt nagyrészt azoktól – függ az eredmény, ott nem tudok dátumot mondani, dolgozunk és remélünk. De ahol csak rajtunk múlik a siker, ott már most fel tudunk mutatni előrehaladást. Egy példa: budapesti szakcsoportunk kezdeményezte, és a tagozat elnöksége is bevette programjába a közművekkel, mint gázművek, tűzoltók, vízművek, csatornázásiak, való egyeztetést, a tervezők érdekeinek fokozottabb figyelembe vételének elérését. Budapesten ez irányban mindenhol jártak már a kollégák, sok vitás kérdést tisztáztak, ügymenet-egyszerűsítést értek el, és megteremtették a további optimalizálás feltételeit. Jelenleg azon dolgozunk, hogy ezt a fajta egyeztetést az ország egész területére kiterjesszük.
Fontos eredményünk az is, hogy a Tagozati SZTMB eddig több mint 40 esetben adott kreditpont-javaslatot a beérkezett továbbképzési pályázatokra, egységes szempontrendszer alapján és mindig 1 héten belül. Lépéseket tettünk az MMK-ban a teljes ügyintézési határidő rövidítésére is.
További eredmény, hogy a már említett, széles kört képviselő kollégák bevonása, a területi szakcsoportok elnökeivel, tagjaival együtt biztosítják a vertikális és horizontális információszerzést, illetve a Tagozat jobb működtetését. Ennek első jelei is láthatók már.

Zárógondolat?

Minden kolléga ötleteire, gondolataira, véleményére, sőt bírálataira is számítunk!
Természetesen még jobb lenne, ha egyre többen vennének részt a megvalósításban is, de ez persze nem feltétele a véleményeik meghallgatásának, bírálataik megszívlelésének. Ezúton is kérjük, minél többen válaszoljanak kérdőívünkre, illetve írják meg javaslataikat! Együtt helyrebillenthetjük – ha nem is a világot, de annak egy részét…