Az energiaellátásban jelentős változások mentek végbe a világon és ezen belül Magyarországon.
1987-ben módosították az 1974 óta fennálló törvényt, amely a gazdálkodó és a felügyeleti szervek energiagazdálkodási tevékenységéről szólt. A szigorító módosítás meghatározta, hogy az energiahordozót felhasználó gazdálkodó és költségvetési szervek a felhasznált éves energiamennyiség függvényében energetikust kötelesek alkalmazni: 10000-25000 GJ/év esetén energiagazdálkodással foglalkozó függetlenített személyt, 25000-50000 GJ között energetikust vagy energetikus vezetése alatt álló szervezetet, 50000 GJ felett főenergetikust vagy főenergetikus vezetése alatt álló szervezetet. Országunk energiafüggősége ekkor még 50% körül volt, a földgáz m3-e 3,2 Ft, az áram kWh-ja 1,5 Ft volt.
Energiafüggőségünk és az energiaárak növekedése a rendelet további szigorítását igényelte. 1995-ben az energetikusi szakma vezető képviselői, a nagy energiatermelő és szolgáltató vállalatok és az energetikai tervező vállalatok vezetői elkészítették a rendelettervezet.
Az akkor szükséges egyeztetések után mégsem született meg a korszerűbb módosított rendelet, mert az anyag a deregulációs szakemberhez került, aki a rendelet megsemmisítése mellett döntött.
Az energetikusok ilyen ellehetetlenítését követően — és minden tiltakozásuk figyelmen kívül hagyásával — elindult az energiaipar privatizációja, melynek során a közel 700 milliárd Ft értékű energiatermelő és szolgáltató vállalatok közel fele külföldi tulajdonba került.
A tovább növekvő energiaárak, a privatizált energiatermelő és szolgáltató vállalatok fogyasztóbarátnak egyáltalán nem mondható magatartása – melyet sajnos az energetikai törvények is támogatnak – sajátos helyzetet idéztek elő.
Az elmúlt 20 év során energiafüggőségünk megközelítette a 80%-ot, a földgáz ára már meghaladja a 140 Ft-ot m3-enként, és az áram kWh-ja is közelít az 50 Ft-hoz, melynek következtében a lakosság mellett az önkormányzati intézmények, de a kisvállalkozói fogyasztók is egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek.
A helyzet súlyosságát fokozta, hogy a privatizáció és az energetikusi törvény megszűntetése az energetikusok szerepét nagymértékben csökkentette, melynek azóta is érzékeljük káros hatását.
Az energiagazdálkodás legfontosabb feladata, az energiával való ésszerű és takarékos gazdálkodás ezáltal háttérbe szorult. Egyenes következményként az önkormányzati intézmények — melyek támogatottsága folyamatosan csökken — már-már elviselhetetlen megszorításokra kényszerülnek.
Ugyanakkor az energiagazdálkodás szerepe és jelentősége folyamatosan nő és új elemekkel gyarapszik. Országunknak és lakosságának, az önkormányzatoknak, a vállalkozói rétegnek szakértő segítségre van szüksége, amely szervezett formában nem áll rendelkezésre.
Energetikai szakmapolitikai kérdésekben sok félrevezető és nemegyszer téves információ lát napvilágot Ezek részben a média tájékozatlanságából, félreértéseiből adódnak, részben pedig szándékoltan vagy akaratlanul különböző lobby-érdekek érvényesítési szándékával jelennek meg. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy átgondolt és megalapozott döntésekhez korrekt szakmai tájékoztatás, illetve a kérdések minden oldalról való megvilágítása szükséges.
Kiemelt szerepet kapott az energiával való takarékoskodás. Épületeink (közel 4,2 millió lakás és csaknem 300ezer közintézmény) együttes energiafelhasználása az ország teljes energiaszükségletének 40%-át emészti fel. Európai úniós követelmény is az épületenergetikai követelmények szigorítása, és ezen keresztül a felhasznált energia csökkentése.
Mindezeket a követelményeket csak megfelelő szakmai háttérrel, a megújult követelményekhez igazodni tudó szakemberekkel lehet megvalósítani. Több mint két évvel ezelőtt alakult meg az energiahatékonysági szakcsoport a BPMK keretein belül. Taglétszáma, az épületenergetikai tanúsítói vizsgát letett mérnökök száma gyors ütemben nőtt. A követelmények és feladatok megkívánták, hogy szervezetünk országos keretekben működjön.
A lehetőséget az Energetikai Tagozat adta meg: elfogadta, hogy Épületenergetikai Szakosztály néven – a tagozaton belül – megalakuljunk.
A szakosztály tagjává válva a tagozaton belüli közel 600 tanúsító, valamint a korábbi szakcsoport tagjai együtt alkotják a közel 700 fős szakosztályt.
Szakosztályunk ügyrendjében megfogalmazott céljaink:
ellátjuk az energiagazdász feladatokat:
– épületenergetikai tanúsítások területén
– energiagazdálkodási területen (épületek energiaigénye, energiatermelési és energiahasznosítási, mérési és elszámolási, energiamenedzsment és tanácsadás kérdései)
– energetikusi feladatok területén
Feladataink között szerepel:
– az energetikai törvények felülvizsgálata — különös tekintettel az energetikusi törvény visszaállítására
– támogatásunkról biztosítjuk az önkormányzatoknál kialakításra kerülő főmérnöki rendszert
– együttműködünk a hasonló feladatokat ellátó — elsősorban az épületgépész — tagozattal
– részt veszünk az épületenergetikával foglalkozó szakemberek továbbképzésében, az energiatanúsítók vizsgáztatásában
– igyekszünk a szakmai színvonalat egységessé tenni, a tanúsítások ellenőrzésével és értékelésével
Felelősséget érzünk a magyar energiapolitika helyes irányú követelményeinek megvalósítása, illetve annak a gyakorlati energiagazdálkodás céljainak megfelelő alakítása iránt. Ennek érdekében nagyobb hangsúlyt kívánunk adni a helyes szakmai és szakmapolitikai tájékoztatásnak.
Sorainkba várjuk mindazokat, akik törekvéseinkkel egyetértenek és támogatni kívánják elképzeléseinket.
Bocsák István
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
3 hozzászólás
A szerzővel ellentétben – hozzáteszem elfogult épületgépészként – én úgy gondolom, hogy az épületenergetika helye (a Magyar Mérnöki Kamara jelenlegi szakági rendszerében) nem az energetikai, hanem az épületgépészeti tagozaton belül kellene, hogy legyen.
Miért is gondolom így?
Az energetika szerintem a forrásoktól a fogyasztók közötti elosztásig tartó folyamatot fedi le. Az épületgépészet pedig az ember és közvetlen épített környezete közötti komfortigények sokszínű és sokrétű kapcsolatrendszerét kezeli, vagyis az épület és ember viszonyát de alapvetően az ember közérzeti szempontrendszere alapján. Ennek csak egy mennyiségi viszonylata az energiaigény, amellyel a minőségi viszonyok nem fedhetők le és súlyos torzulásokat fals eredményeket hoz létre, ha csak energetikai szempontoknak akarjuk alárendelni az ember – épület
kapcsolatrendszert.
Magam abban a szerencsés helyzetben vagyok,közel 30 éves épületgépész tervezői tevékenységen túl több mint egy évtizedet dolgoztam az Energiagazdálkodási Intézetben tervezőként és vezetőként, jelentős gyakorlatot és jó rálátást szerezhettem komoly hazai és külföldi energetikai projektek kapcsán ez utóbbi területen is.
Alapvető szemléletbeni különbség jellemzi az energetika és az épületgépészet területét az energetika fókuszában a gazdaságosság és megtérülés lebeg, az épületgépész fókuszában pedig az emberi komfortfeltételek kielégítése.
Én úgy gondolom, hogy az épületet kell az ember igényeihez igazítani és nem fordítva. Ebben a relációban prioritást az ember-épület viszonynak kell biztosítani és csak ezt követheti az épület-energetika viszonya.
Leegyszerűsítve az energia termelő-fogyasztó folyamatban az energia termelése és elosztása az energetika szakterülete, míg a fogyasztás az épület-ember kapcsolatrendszer összetettsége miatt az épületgépészeté. Nem szerencsés ennek figyelmen kívül hagyása, erre rengeteg negatív példát tudnék felsorolni.
Csak egy konkrét eset, leegyszerűsítve:
Egy kisebb cég által vásárolt kertes házból kellett egy kisebb irodaház épületgépészeti terveit elkészíteni úgy, hogy a beruházás forrásaihoz a cég energetikai pályázattal kívánta szűkös forrásait bővíteni. A korszerűsítés során az épület jelentős utólagos hőszigetelést kapott, így a transzmissziós hőveszteségtől nagyobb értéket képviselt a szellőző levegő fűtésének energiaigénye. Gazdaságossági megfontolásokból a hővissznyerős gépi szellőzés mellett talajkollektoros levegő előfűtő-hűtő rendszert terveztem. Így olcsóbb beruházási és üzemeltetési költség mellett (hőszivattyú nélkül is) biztosíthatók voltak a megrendelő elvárásai szerinti komfort feltételek.
A pályázaton ezt a talajhő hasznosítási megoldást (indoklás szerint „mivel nem szerepelt benne hőszivattyú”) elutasították, nem támogathatónak minősítette az NFÜ.
Én meg az NFÜ-t nem minősítem…
Hát ezért kell szerintem az épületenergetikának az épületgépészeten belül lennie (bár nem vagyok benne biztos, hogy nem épületgépész vajon megértette-e fenti példámat).
NG
A Szakosztály alakítást megelőzően 2012. április 26-án Szombathelyen megalakítottuk a Vas megyei Mérnöki Kamarán belül tagozatoktól függetlenül az épületenergetikai tanúsító szakcsoportot, mely az elfogadott ügyrendjének megfelelően az alakulástól kezdve szoros együttműködésben dolgozik az elnökséggel. Örömmel értesültünk a szakosztály megalakulásáról, igaz, hogy utólag. A szervezés folyamatából valamilyen oknál fogva kimaradtunk, ennek ellenére ezúton fölajánljuk közreműködésünket.
Mellékeltem az alakuló ülésünk jegyzőkönyvét.
Fázmán József elnök
Épületenergetikai tanúsítói szakcsoport alakuló taggyűléséről
Helyszín: Vas megyei Mérnöki Kamara tárgyalóterme (Szombathely, Thököly u. 14.)
Dátum: 2012. április 23.
Résztvevők: Jelenléti ív szerint
A szervezők részéről Fázmán József üdvözölte a megjelenteket és röviden ismertette a meghívóban is rögzített előzményeket és a szakcsoport megalakítását igénylő szakmai helyzetet.
A résztvevők egyhangú szavazással 9 fővel megalakították az Épületenergetikai tanúsító szakcsoportot, elfogadták az ügyrendet.
Megválasztották a vezetőséget: Fázmán József okl. épületgépész mérnököt elnöknek és Puklerné Kovács Erika okl. építészmérnökököt alelnöknek.
A későbbiekben kötetlen beszélgetés kezdődött aktuális kérdésekről, melynek eredményének rögzítésére és egyben az ülés jegyzőkönyvének elkészítésére felkérték Hivessy Géza okl. gépészmérnök kollégát, aki az alábbi közleményt állította össze:
A megalakuló összejövetelen mérnök és építész kamarai tagsággal rendelkező kollegák vettek részt és az elhangzottak a következőket kívánja mindkét szakma felé jelezni:
A Vas Megyei Mérnöki Kamara és a Vas Megyei Építész Kamara tagjai 2012. április 23.-án a megyében Épületenergetikai tanúsító jogosultsággal rendelkező kollegái összegyűltek, hogy megalakítsák a Vas megye közigazgatási területén az Épületenergetikai Tanúsító Szakcsoportot.
A szakcsoport megalakulását a január óta végzett épületenergetikai tanúsító munka kapcsán megélt tapasztalatok tették szükségese.
Az épületenergetikai tanúsítós kötelező tételével elindult a két szakmának egy olyan közös feladata, amit minél előbb közösen kell helyére raknunk, mert a problémák már most láthatók, illetve néhány javaslatot tenni, hogy az épületenergetikai tanúsítás el tudja érni azt a célját, amiért ez a feladatkör létrejött.
Az hogy az épületek (lakások) energetikai állapotáról szakmailag kellően alá támasztott kép tudjon létrejönni. Továbbá, hogy az épület, a lakás használok megfelelő színvonalú javaslattót kapjanak arról, hogy jövőben mit kell neki tenniük ahhoz, hogy a lakóhelyük kisebb energia felhasználású legyen, illetve az előírt megoldási javaslatoktól az épület vagy a lakás energetikai minősítése meggyire javulhat, csak kellő szakmai gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező szakemberektől várható el.
Az előzőek alapján a megalakult szakcsoport az épületgépész és építész szakma védelme és az elkészülő tanúsítványok szakmaisága érdekében néhány kérdésben nagyon határozott vélemény fogalmazott meg.
– Törvényileg el kéne érni, hogy energetikai tanúsítványt elkészítésénél kötelező legyen a helyszíni felmérés, így az interneten keresztül, minden helyszíni tapasztalat nélkül, szakmailag megalapozatlan tanúsítványok elkészítésének elejét lehetne venni.
– Az energetikai tanúsítványi vizsgát épületgépész vagy építész diplomához (egyetemei, főiskolai) és legalább öt éves szakterületi gyakorlathoz kéne kötni. Az oktatásnak ez az a két területe, ahol az épületenergetikai tanúsításnál nélkülözhetetlen megfelelő szintű épületfizikai és épületgépészeti rendszerek ismeretei elsajátíthatók.
– A jogosultság megszerzésébe, elő minősítőként, a megyei kamarai szakirányú szervezetét érdemes volna bevonni. A helyi mérnök kamarák jól rá látnak az adott területen tevékenykedő szakemberek munkájára.
– A megszerzett jogosultság használatát mérnők vagy építész kamarai tagsághoz kellene kötni, így bizonyos szakmai és etikai rálátást tudna kialakulni ezen a területen tevékenykedők körül.
– A jogosultság fenntartásához kötelezővé kellene tenni a tovább képzést, a kreditpont gyűjtést, másképp a szükséges új ismeretek megszerzése nem biztosítható.
– Az MMK és ÉMK hálózatához tartozó, és ebbe a témában tevékenykedő kollegák szakmai tapasztalatait is be kéne vonni az új jogalkotási folyamatba, illetve az elkészült energetikai tanúsítványok szakmai ellenőrzésébe is.
A megfogalmazott javaslatok az elmúlt 3-4 hónap tapasztalatai alapján alakultak ki, aminek jó mederbe terelése a meglévő intézményes eszközök itt az Építész és a Mérnök Kamarák aktívabb bevonásával könnyen elérhetők.
Szombathely 2012. április 23.
Hivessy Géza
okl. épületgépész mérnök
Fázmán József
okl. épületgépész mérnök
elnök
A legújabb energetikai pályázati kiírás rendkívül komoly szankciót tartalmaz az energetikai tanúsító szakember nem megfelekő jogosultságával kapcsolatban: a pályázatból való kizárás jár érte.
A probléma ott van van, hogy a kiírásban megjelölt jogosultság 2009-ben megszűnt, a régieket átsorolták, az azóta névjegyzékbe vetteket már az új számmal tartják nyilván.
Utánanéztem:
Az energetikai tanúsítókról elsőként rendelkezó 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: jogosultsági rendelet) ENt-Sz jellel sorolta be az épületenergetikai tanúsításra jogosult szakembereket.
A jelenleg is érvényes vonatkozó jogszabály a 192/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet az egyes építésügyi szakmagyakorlási tevékenységekről (http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0900192.KOR), ami már egyértelműen TÉ besorolást használ. Tehát ez az érvényes.
Aki nem ezen a számon van nyilvántartva vagy nem jogosult vagy nem került átsorolásra.
Hol kellene leginkább naprakészen lenni, ha nem az illetékes államigazgatási szervezetnél? 🙁