Az Energetikai Tanúsítvány (továbbiakban: ET) a 7/2006. (V. 24.)TNM rendelet által meghatározott metódussal, számításos eljárással a 176/2008. (VI. 30.) Kormányrendelet értelmében már 2009. január 1-től kötelező volt az új építésű ingatlanokra a használatba vételi engedély kiadásához. Az eddig eltelt időszakban a kötelező jelleg ellenére az építési hatóságok többsége a 37/2007. (XII. 13.) ÖTM Rendeletre hivatkozva nem kérte a tanúsítványt a használatba vételi engedély kiadásához. Természetesen ezt a hozzáállást az is eredményezte, hogy a kormányrendelet nem fogalmazott meg semmilyen szankciót vagy adminisztratív motivációt.
A kormányrendelet meghatározása alapján a tanúsítás 2012. január 1-től a használt ingatlanok tulajdonátruházása és 1 évnél hosszabb időre történő bérbeadása esetén is kötelező. A rendeletnek ehhez a részéhez még nincs szankció vagy adminisztratív motiváció rendelve, így a végrehajtás hasonlóképpen kikerülhető mindenféle következmény nélkül.
A jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy a magán és az állami szférában egyaránt hivatkoznak a szankció hiányára és így a költségek miatt nem készíttetik el a tanúsítványt, vagy nagyon alacsonyra próbálják szorítani a díjat. Így többnyire pontatlanul, hiányosan összeállított dokumentációhoz jutnak, amely nem szerepel az adatbázisban és nem tükrözi az ingatlan valós helyzetét sem.
Az ügyvédi gyakorlat változóan közelíti a problémát. Van olyan ügyvédi kamarai állásfoglalás, amely hangsúlyozza a jogkövető magatartást és a kötelezőséget, ugyanakkor minden felelősséget az eladóra, a bérbeadóra hárít. Más ingatlanügyi jogászi gyakorlatban a szankció hiányáról tájékoztatva a kötelezettet kerülik el a „felesleges” költségeket. Az alapvető probléma a magyar értékrendben és a jogkövető magatartás hiányában keresendő. Ma sok más területen is (de különösen jellemzően az építőiparban és a környezetvédelemben) az a kérdés, hogy a büntetés „drágább”-e mint a végrehajtás? Ha a szabálysértési eljárás eredményeképpen kiszabott büntetés kevesebb, sőt nincs is, akkor miért is hajtanák végre a jog szerint kötelező feladatokat?
Jól példázza ezt a következő eset: Egy németországi akadálymentesítési törvény kapcsán egy rádióműsor kereste a hátteret és a magyar riporter azt kérdezte az illetékes német hivatalnoktól, hogy a törvényt nem betartók mekkora büntetésre számíthatnak? A hivatalnok nem értette a kérdést, mire a riporter újra megkérdezte ugyanazt, és a hivatalnok csodálkozva visszakérdezett: miért ne tartanák be, hiszen kötelező? No, mi meg ezt nem értjük még. A joghoz való hozzáállást nem lehet elég korán elkezdeni, ezért örvendetes, hogy a mai általános iskolások már államigazgatási és alapvető jogi ismereteket is tanulnak. Egy jogszabály nem akkor kötelező, ha megfelelően nagy büntetés is tartozik az abban foglaltak kikerüléséhez, hanem akkor, ha megfogalmazásában egyértelmű, hogy az kire és mire nézve kötelező érvényű. Az már csak hab a tortán, ha értjük is, hogy miért kötelező valami és logikus hasznát is látjuk.
Itt már a köztájékoztatás szerepe merül fel leginkább. Az emberek többsége csak akkor szembesül az ET szerepével, amikor ingatlant ad el. Ekkor azt nem érti, hogy miért neki kell a tanúsítványt elkészíttetnie, pláne ha kellőképpen alacsony a besorolás. Ilyenkor lenne jó látni a hazai mezőgazdasági termékeket népszerűsítő animációs filmhez hasonló közérdekű hirdetést a TV-ben, amely bemutatná az embereknek az energiafogyasztási tényeket és azt a mérhetetlen pazarlást, ami az épületek terén mutatkozik. Ha egy ingatlan besorolása alacsony, akkor már nem is az energetikai osztály a fontos, hanem az „Energia-megtakarításra irányuló javaslat”, a korszerűsítési tanácsok. Ezek megfogadása és megvalósítása esetén kerülhetünk közelebb egy olyan gazdasághoz, amely csak részben függ a fosszilis energia hálózattól és az energetikai szolgáltatóktól. Igen, ezek hangzatos kijelentések, de itt kezdődik minden.
Ha az egyén szintjén nem tesszük meg ezeket a lépéseket, akkor ne várjuk azokat a sokaság szintjén. Az eltelt három évben a kötelezőség mellőzését jól mutatja az a tény, hogy az ismert adatbázisokban (VÁTI és EQ rendszer) mindösszesen alig több mint 3000 db ET került nyilvántartásba. A 277/2008. (XI. 248.) Kormányrendelet ugyan határozott az építőipari dokumentumtár létrehozásáról, de a rászorítás hiánya és az ET-k PDF formátumú tárolása miatt nem áll rendelkezésre használható adatbázis. Az XML formátum alkalmas az adatbázis létrehozására, melyről már folytak egyeztetések. Az XML formátum nyílt struktúrája lehetővé teszi, hogy ne csak egy szoftvert lehessen használni, hanem minden olyan vastag klienssel készíthető ET, amely a megadottXML struktúrát tudja kimenetként generálni. Az ET a 7/2006. (V. 24.) TNM. rendelet által meghatározott metódussal, a számításos eljárással szinte minden olyan adatot tartalmaz, amely megfelelő formában, adatbázisban tárolva, különböző lekérdezésekkel olyan statisztikai eredményeket szolgáltathat, mely az elemzések, döntéselőkészítések alapja lehet, sőt krízishelyzetekben is felhasználható. Bár a jelenlegi ismert módosítási irányok jó alapot teremthetnek arra, hogy az ingatlan energetikai adatbázis (energetikai kataszter) felállításra kerüljön, de a jelenlegi környezeti feltételek és a megfelelő motiváció hiánya még nem elegendőek ehhez, jelentősen visszavetve ezzel az ilyen irányú, állami adatbázisból kiaknázható fejlesztési és EU-s jelentési lehetőségeket. A jelenleg hatályos irányelv a 2010/31/EU Irányelv (2010. május 19.) is előírja a tagállamok részére a szankcionálás bevezetését és az adatbázis felállítását.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kötelezőség mellett még két probléma uralja a piacot. Az ET elkészítési díja folyamatos nézeteltéréseket okoz nemcsak a társasházi megrendelések esetén, de a normál lakáspiacon is. A rendeletben meghatározott 2 x 5 500.- Ft-os díj komoly félreértésekre ad okot. Nehéz az ingatlanpiac szereplőinek és a megrendelőknek elmagyarázni, hogy egy ilyen mértékű és minőségű mérnöki munka nem áll arányban 11 ezer forinttal. A piaci beidegződések megszokott területein érdekes módon más a „fájdalom küszöb”. Például az ingatlanközvetítési jutalék 3–5% +ÁFA(!) is lehet, ami egy 10 millió forint forgalmi értékű lakás esetében 400 ezer Ft-ot jelent. Az ügyvédi díj az adás-vétel jogi lebonyolításáért 0,8–2,0% között mozog. Vajon az energetikai tanúsításért, amely a vevő érdekében az ingatlan teljes épületszerkezetét és energetikai rendszereit vizsgálva feltárja a hiányosságokat és javaslatokat is tesz, ugyanakkor dokumentáltan bemutatja a fogyasztást is – még 30 ezer forint is sok?
A másik kérdés a társasházi lakások esetében az 50m2-es határ megítélése és a társasház kontra lakás tanúsítása. Az ügyvédi jogszabályértelmezés szerint az épület megfogalmazása, kvázi magyarázata lelhető fel a 176/2008. Kormányrendelet 1. § (3) bekezdés b) pontjában. Az ügyvédek egy része a jogi gyakorlatra való tekintettel az említett pontban a zárójeles részt magyarázatnak, értelmezésnek tekinti, így mentesítheti az 50m2-nél kisebb lakástulajdonosokat a Tanúsítvány elkészíttetése alól.
A másik vonatkozás a társasház egészére vonatkozó Tanúsítvány érvényességi kérdése az önálló rendeltetési egységekre, azaz a lakásokra vagy az épületben található egyéb helyiségekre. A gyakorlat szerint a társasházi lakástulajdonosok kezdik felismerni azt a lehetőséget, hogy amennyiben az egész épületre érvényes „teljes” tanúsítást kérik, akkor az a szélső-, felső-, sarok-, esetenként alsó lakások esetében legalább egy plusz besorolási osztály különbséget jelent. A kérdés innentől az, hogy egy teljes, többlakásos épületre kiállított ET mennyibe kerüljön? Anormál díjat alkalmazva az egy lakásra jutó díjtétel olyan alacsonyra adódik, ami képes eltorzítani a piacot. Ebben az esetben mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy az elkészült ET az egész épületre vonatkozik és nem a lakásokra, önálló rendeltetési egységekre. Összefoglalva: a jelenlegi szabályozás mellett a kötelező ET szankció, illetve motiváció hiányában nem jelent valódi kötelezettséget a piaci szereplőkre. A jogi értelmezések a szó szerinti értelmezést veszik alapul és nem a jogalkotói szándékot … A mérnöki munka értékének, becsületének visszaállítása már régóta hangoztatott (elcsépelt?) szlogen, de ha a tanúsítás területén sem teszünk meg ezért mindent, akkor marad minden a régiben. Nem feltétlenül a tanúsítók fogják visszaállítani a mérnöki munka presztízsét, de ha a tanúsítók közül jó néhányan a 11 ezer forintos vagy az alatti díjakkal értékelik a saját munkájukat, akkor ne várjunk érdemi változást a szakma, a szakmánk megítélésében.
Talán ide illeszthető egy régi mondás: „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul!”
Halász István, a Magyar Energetikai Tanúsítók Egyesületének elnöke
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
7 hozzászólás
A vitaindító cikk alapvetően helyes megállapításokat tartalmaz a szakma helyzetéről. Az ott leírtakat nem vitatva néhány kiegészítést engedjetek meg.
Kíváncsian vártuk a rendelet módosítását, ami radikális változásokat nem hozott, ezt kicsit csalódottan konstatáltunk.
– Az ingatlanok tulajdon átruházásával kapcsolatban kötelezővé vált energetikai tanúsítvány elkészíttetésének elmulasztása továbbra sem megfelelően szankcionált, az ingatlanos és jogász szakma többsége mossa kezeit, mások tevékeny szerepet vállalnak az elbliccelésében, hiába kötelező a szerződésbe foglalni. Szigorú és kikerülhetetlen ellenőrzés szükséges! Erre legalkalmasabb a földhivatali nyilvántartás lenne: a tanúsítvány hiánya vagyis nem jogszerű szerződés esetén megtagadni az átírást. Többlet munkaerőt, pénzügyi forrást szerintem nem igényel.
– Szakcsoportunk véleménye szerint a tanúsítói jogosultság megszerzésének feltételei túlzottan liberálisak. Ezen a területen nem történt változás, ami jelentős problémákat fog okozni a szakmagyakorlás színvonalában, mint ahogy a szakma megszületése óta eltelt időszak is ezt igazolja. Tisztában vagyunk azzal, hogy az a nézetünk, hogy elsősorban épületgépészeken és másodsorban építészeken kívül más ne lehessen tanúsító talán szélsőséges egy kicsit, a jogosultsági szabályok szigorítása indokolt lett volna. Komoly hőtechnikai és épületgépészeti tudást egyszerűen lehetetlennek tartunk megtanítani pár órás képzésen, olyanoknak, akiknél az ilyen alaptudás hiányzik. Az energetikai tanúsítványi vizsgát épületgépész vagy építész diplomához (egyetemei, főiskolai) és legalább öt éves szakterületi gyakorlathoz kéne kötni. Az oktatásnak ez az a két területe, ahol az épületenergetikai tanúsításnál nélkülözhetetlen megfelelő szintű épületfizikai és épületgépészeti rendszerek ismeretei elsajátíthatók.
– A tanúsító jogosultság megadásánál a tervezői jogosultságoknál bevált módon a végzettségen és vizsgán túl legalább öt éves szakterületi gyakorlathoz kéne kötni. Javasoljuk kiterjeszteni a kreditpontos rendszert erre a területre is.
– Fixa ideánk, hogy korrekt tanusítványt helyszíni felmérés nélkül nem lehet és nem is szabad készíteni, ezért rendelitileg elő kellene írni, hogy energetikai tanúsítványt elkészítésénél kötelező legyen a helyszíni felmérés. Így az interneten keresztül, minden helyszíni tapasztalat nélkül, szakmailag megalapozatlanul és a mérnöki hivatást, munkát erősen degradáló módon áron alul elkészített tanúsítványok elkészítésének elejét lehetne venni.
– A jogosultság megszerzésébe, előminősítőként a megyei kamarai szakirányú szervezetét érdemes volna bevonni, másképp a szükséges új ismeretek megszerzése nem biztosítható.
A helyi mérnöki és/vagy építész kamaráknak magától értetődően jó rálátásuk van az adott területen tevékenykedő szakemberek munkájára.
– A megszerzett jogosultság használatát mérnök vagy építész kamarai tagsághoz kellene kötni, így bizonyos szakmai és etikai rálátást tudna kialakulni az ezen a területen tevékenykedők körül is.
Fázmán József elnök
Vas megyei Mérnöki Kamara Épületenergetikai Tanúsító Szakcsoport
Szerintem a májusi rendeletmódosítás azért lényeges előrelépést hozott azzal, hogy a szerződésekbe kötelezően belefoglaltatja a tanúsítvány szükséges vagy nem szükséges voltát és a tanúsítvány azonosítóját.
Az ügyvédek és közjegyzők jól felfogott érdeke, hogy ezt végrehajtsák, elkerülve a szerződés későbbiekben formai hibára való hivatkozással történő megtámadását, szakmai hírnevük kockáztatását.Gondoljunk bele…a vevő azt mondja, én nem ilyen lovat akartam, ha tudom, hogy ilyen rossz a lakás vagy a ház, nem veszem meg…stb…stb…
A másik a média fontossága. A Kisalföld újságban megjelent egy siránkozó cikk, amit egyébként szerintem PR cikknek szántak, hogy az eladók nem csináltatják meg a tanúsítványt…na ez nagy öngól volt..nem kell?..akkor én sem csináltatom meg. A maradék megbízók is eltűntek.
Emlékezzünk, januárban mekkora felfutás volt, mikor az összes média zengte a tanúsítvány kötelezőségét.
Ezt kellene most is hangsúlyoztatnunk, a törvénymódosítással együtt.Akinek van erre ráhatása, kérem, tegye!
Horváth Imre
Győr
„A mérnöki munka értékének, becsületének visszaállítása már régóta hangoztatott (elcsépelt?) szlogen, de ha a tanúsítás területén sem teszünk meg ezért mindent, akkor marad minden a régiben. Nem feltétlenül a tanúsítók fogják visszaállítani a mérnöki munka presztízsét, de ha a tanúsítók közül jó néhányan a 11 ezer forintos vagy az alatti díjakkal értékelik a saját munkájukat, akkor ne várjunk érdemi változást a szakma, a szakmánk megítélésében.”
A Mérnöki Kamara már párszor lesre futott a különböző díjszabás tervezeteivel és azok kötelezővé tételének kísérleteivel. Ez az út tehát nem járható.
A béka segge alá leszorított díjak fő okai máshol keresendők, fölsorolnék párat:
– Jogosultságot szerzett mérnök kollégák alacsonyabb végzettségű, de nem jogosult emberekkel dolgoztatnak nem mérnöki díjazásárt, a fekete munkáról már ne is beszéljünk. (Informatikusokról, ingatlan ügynökökről és egyéb szakmán kívüliekről is hallani.) A jogosultságát bagóért eladó kollégák felelőssége nem megkerülhető.
– A tanúsítások egy jelentős része energetikai pályázatokhoz, egy másik jelentős része az ingatlan üzlethez kötődik. Egyik területen sem dominál a mérnöki munka (sajnos), a mérnökök alárendelt és kiszolgáltatott szerep felvállalására kényszerülnek. A reális megélhetést biztosító díjak érvényesítésének lehetősége minimális. (Kollégákat és engem is keresett meg olyan országos ingatlanos cég, mely a megrendelő felé képviselt díjnak felét sem volt hajlandó a tanúsító részére megfizetni. A dolog pikantériája, hogy találtak jelentkezőt, még válogatni is tudtak.)
– Az általános, főleg felülről gerjesztett hiedelemmel ellentétben sok tanúsító van, főleg a fővárosban és a központi régiókban. A megalázó árú, főleg internetes ajánlkozásoknak is itt kereshető a forrásuk.
– Bár a rendelet nagyon szépen leírja, hogy mikor kell tanúsítványt készíttetni, a kötelezettek elbliccelik, mert egyrészt nincs szankciója, másrészt az egyes hatóságok, akik be tudnának érdemben avatkozni, nem követelik meg.
Nem követelik meg a létesítmények műszaki átadásakor, legfeljebb utólagos bemutatásra, akkorra miután a használatbavételi engedély már rég jogerőre emelkedett.lami igazán ösztönöz.
Az intézmények részére 1000 (vagy a módosítás szerint 500) m2-től már rég meg kellett volna csináltatni. Nem hallani ilyen jellegű tömeges megbízásokról. A folyamatban lévő intézményi tulajdonosváltás (pl iskola és kórház államosítás) esetében olvasatom szerint szintén kötelező lenne.
Az ingatlanok eladásánál, bérbeadásánál kialakult helyzetről már korábban írtam. Itt egészen addig nem lesz változás, amíg pl a földhivatali bejegyzés feltételéül nem szabják.
FJ
A jó mérnök egyik legfőbb ismérve, hogy tisztában van a kompetenciáival, ismeri a korlátait. 26 éves épületgépészeti tervezői gyakorlat talán már följogosít arra, hogy ezügyben kifejtsem a véleményemet .
Egy frissen névjegyzékbe vett tanúsító kolléga esete miatt gondolkodtam el. Különösebb gyakorlat híján bevállalt egy egyáltalán nem szokványos munkát, az épületszerkezetek vizsgálatánál – amit egyébként különösebb épületgépész előképzettségnél nélkül még meg is tudott oldani – nem jutott tovább. Segítség nélkül valószínűleg nem is fog. A rendelet ugyanis konkrét iránymutatást nem ad, követelményként az épületgépészeti szakmai szabályokra hivatkozik. Na itt van a probléma, nincs az a gyorstalpaló tanfolyam, ahol ezt pár óra alatt egy statikusnak meg lehet tanítani!
Szakcsoporti elnökként a kezdő kollégáknak mindig javaslom, hogy praxisuk során próbálják követni a fokozatosság elvét, úgy tűnik minden eredmény nélkül.
Lehet, hogy mégis fontolóra kellene venni a jogosultság megszerzésére és gyakorlására vonatkozó szigorításra irányuló javaslataimat?
Most olvastam: a kémény ellenőrzésének díját államilag 14 ezer forintos mérnök óradíjban állapították meg, a TNM rendelet 5,5 ezer forintos óradíja ennek alig több mint a harmada. Hogy van ez? Magyarázza meg valaki, mert nem értem?
Kedves József!
Egyetértek és remélem ez azt jelzi, hogy a 7/2006-os TNM rendelet módosításánál is változik a mérnök-óra díja 🙂
NG
A legújabb energetikai pályázati kiírás rendkívül komoly szankciót tartalmaz az energetikai tanúsító szakember nem megfelekő jogosultságával kapcsolatban: a pályázatból való kizárás jár érte.
A probléma ott van van, hogy a kiírásban megjelölt jogosultság 2009-ben megszűnt, a régieket átsorolták, az azóta névjegyzékbe vetteket már az új számmal tartják nyilván.
Utánanéztem:
Az energetikai tanúsítókról elsőként rendelkezó 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: jogosultsági rendelet) ENt-Sz jellel sorolta be az épületenergetikai tanúsításra jogosult szakembereket.
A jelenleg is érvényes vonatkozó jogszabály a 192/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet az egyes építésügyi szakmagyakorlási tevékenységekről (http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0900192.KOR), ami már egyértelműen TÉ besorolást használ. Tehát ez az érvényes.
Aki nem ezen a számon van nyilvántartva vagy nem jogosult vagy nem került átsorolásra.
Hol kellene leginkább naprakészen lenni, ha nem az illetékes államigazgatási szervezetnél? 🙁