Olvasónk kérésére, Zöhls András kollégánk segítségével mellékeljük az energetikai rendelet hatályos állapotát, bejelölve a lényegesebb változásokat.
Ezek a változások inkább bosszúságot okoznak, mint örömöt. Először is ebben a formájában mindössze 4 hónapig lesz érvényes, erre a rövid időre kell átalakítani a számítási programokat.
A változások nem alapjaiban érintik a rendeletet: kibővítették a hőszivattyús és a szilárd tüzelésű hőtermelők, valamint a hűtőgépek táblázatait, adtak egy összefüggést a nem 20 °C-ra fűtött épületekre, megváltoztatták a primer energia átalakítási tényezőket.
Az érvényesség körét változatlanul nem sikerült összehangolni a végrehajtási rendelettel.
7/2006. (V. 24.) TNM rendelet
az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
7 hozzászólás
A 40/2012. (VIII. 13.) BM rendelet mellékletének 4.2. pontja a fűtési rendszerek beüzemeléséről, beszabályozásáról rendelkezik. Mindezeket terv, pontosabban beszabályozási terv nélkül lehetetlen elvégezni. Ez a gyakorlatban „fű alatt” a központi fűtés terv készítését teszi kötelezővé? Mert az én olvasatomban erről van szó, ami alaposan felforgatná az aktuális gyakorlatot.
FJ
Törődjünk bele, az 1. Melléklet végére újonnan bekerült teljes V. rész, aminek a 4.2 pontjára Fázmán József hivatkozik, szakmailag értékelhetetlen, innen-onnan összeollózott, szövegkörnyezetükből kiszakított táblázatok zavaros halmaza, amik sehogyan sem kapcsolhatók egy épületenergetikai számításhoz. Egy aprócska jó hír, ez a rész (és ezt jeleznem kellett volna a kigyűjtésben) csak 2013. január 9-én lép hatályba. Addig meg még bármi is történhet.
Meg az ellenkezője is…
A rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról, tanúsításáról szól. Kötelezően betartandó a „zavaros” melléklet is, ugyanakkor jogosan felvetődhet a gyanútlan felhasználóban, hogy mit tegyen, mit tehet ebben az esetben? Figyelmen kívül hagyja vagy betartja józan szakmai meggyőződése ellenére? Ráadásul kőkemény épületgépészeti kérdésekről van szó, amelyekkel a nem ilyen végzettségű tanúsítók nem tudnak mit kezdeni. stb.
Kis túlzással elmondható, hogy a módosítás után a rendelet továbbra is jó pár sebből vérzik, amiket „kezelni kellene.
FJ
Az „elriasztásra” naivitás várni: egyre többen és egyre egzotikusabb végzettséggel szeretnének tanúsítók lenni. A jogosultsági szabályok sajnos nagyon megengedőek, egy bennfentes szerint azért, mert a jogalkotók nem szakember része nemes egyszerűséggel megijedt attól, hogy nem lesz elég tanúsító. Hát lett elég… alulképzett is meg olcsó is. Ilyet az ötvenes években csináltak utoljára, mikor mindenáron kellett a káder a kitelepítettek, elüldözöttek és emigrálók helyére.
Elnézésést a sarkított véleményért, de sajnos ez az igazság.
FJ
Ezért van a Kamara, ezért is van. Mindenkinek sok teendője van még, beszéljünk akár mezei tagról, a tagozatokról vagy a Kamara elnökségéről. Vannak eredmények is, melyeknek örülhetünk, ilyen például a MÉDI-val kapcsolatos legutóbbi fejlemény. Gratula mindenkinek, aki ebben résztvett, megérdemlik. De vannak elintézetlen, a körmünkre égett ügyek is, például annak elérése, hogy a kamarán kívül ne vezessen, ne vezethessen senki az országban saját különbejáratú (és egyébként jogszabályellenes) mérnöki jogosultsági rendszert, listát.
FJ
A szóban forgó részről nehezen tudok mást mondani, mint hogy sületlenség. Nem jó, nem rossz, hanem értelmetlen, semmi keresnivalója ebben a jogszabályban. Még tervezet formájában, ezen a lapon is, tavaly októberben számos kritika érte, amire a kamara által a rendelet átdolgozására felkért kollégák személyesen sohasem válaszoltak, sértődöttségüket az őket megbízó kamara alelnöke, Kovács István mediálta, nem sok sikerrel.
Nézzük a részleteket.
Az inkriminált V. rész nagyjából négy oldalas, ebből az első oldal zömét egy nehezen használható táblázat tölti ki, ami öt (a több százból miért pont ez az öt, nem tudom) helyiségtípus téli-nyári belső hőmérsékletével foglalkozik. Lakóépületek huzamos tartózkodási helyiségeinél télen 20-25°C, az egyéb helyiségeknél 16-25°C értékkel számol. Elég széles tartomány, és nem részletezi a dolgokat. Sokra nem megyünk vele. Óvoda, pláne klimatizált óvoda, kevés épül napjainkban, de ebből a táblázatból tudhatjuk, ha lenne ilyen, szerintük nyáron 23-26°C-t kéne tartani benne. Ma inkább valami olyasmit gondolunk, hogy 5-6°C-kal lehet hűvösebb odabent, mint odakint, 36°C kánikulában elég a 30°C belső hőmérséklet.
A következő tétel a légtechnika. Én még nem láttam olyat, hogy valaki az egy főre jutó friss levegő mennyiséget a tevékenységtől függetlenül, egységesen, pláne tizedes pontosságra adja meg. Az sem túl gyakori, hogy a többlet levegő mennyiségét a burkolatok és berendezések (parkett, függöny, szék) formaldehid és ammónia emissziójával számítanák. A munkahelyek levegőtisztaságával, illetve kémiai biztonságával, kicsit komolyabb formában a 25/2000, és a 3/2002 EüM rendelet foglalkozik. Itt csak a helyet foglalja.
A szellőzés kérdése még egyszer felbukkan, szintén hasonló komolytalansággal, pl. a légcsatornák megengedett tömörségére vonatkozó táblázat a valóságban nem ajánlás, ahogy a szöveg írja, hanem a tömörségi osztályok definíciója. Az ”A” osztályt ma már jó érzésű ember aligha ajánlja.
Hőtermelők: ”Új épület létesítése esetében és meglévő épületben a fűtési rendszer cseréje esetében, ha földgáz az energiaforrás, akkor zárt égésterű kondenzációs kazán létesítése javasolt, gazdaságossági számítás alapján. Meglévő épületekben az épület műszaki adottságaitól függően ettől el lehet térni.”
Mit mondjak, nesze semmi fogd meg jól. A fűtésre vonatkozó bölcs intelmek egy bizonyos méretre értelmezhetők, ahol még létezik a kondenzációs kazán, ahol a jobb hatásfok miatt valóban van értelme a kazánból kilépő fűtővíz hőmérséklet csökkentésének.
Nagy tétel még a fejezetben a beszabályozás kérdése. Itt egyértelműen térfogatnövelő szerepet tölt be, a négy oldalon belül nem kevesebb, mint négyszer szerepel ez a mondat: ”a … rendszereket a beszabályozási terv alapján kell (kötelező) beszabályozni és a beszabályozást dokumentálni”, és ötször ez: ”a mérés után szúrópróbával a mérési pontok min. 10%-át ellenőrizni kell.”
A fentiekben csak csipegettem a fejezet szakmai esetlenségeiből, de értelmes mondatot a szöveg egészéből is nehéz lenne kibányászni. Amúgy minek is, hiszen ez a rész inkább egy új épületre vonatkozó szelíd ajánlás, nincs köze az épületenergia minősítéshez. Abban ugyanis az egyes gépészeti megoldásokat pontozzák, és ha valaki túl sok büntető pontot szed össze, azt számítás alaposan leminősíti. Ebben a részben viszont nincs szó erről, ha valaki mondjuk nem 25,2 m3/h egy főre jutó szellőző levegőt tervez, hanem 20-at, vagy 30-at, annak önmagában (főleg a nem lakó-, iroda- és oktató épületek esetén) nincs semmi következménye. Hogy egy meglevő épület fűtési rendszerét annak idején hidraulikailag hogyan szabályozták be, ellenőrizték-e „szúrópróbával a mérési pontok minimum 10%-át”, aligha lehet ma megtudni, de mindegy is, hiszen az sem szerepel a besorolás számításában. Sarkítottan fogalmazva, itt egyszerűen kockázatkerülő, megélhetési rendeletalkotásról volt szó, bátran lapozzunk át rajta.
Önmagában ez nem gond. A probléma az, hogy az eredeti rendeletben lett volna bőven javítani, kiegészíteni való, amivel a kamara által felkért kollégák egyáltalán nem foglalkoztak.