Szeptemberben, a Tagozat által szervezett Tapasztalt tervezők az elkövethető hibákról című kötetlen kerekasztal-beszélgetés nagyon jól sikerült; az idősebb generáció mellett végre a fiatalok is szép számban képviseltették magukat. Érdekes történeteket hallhattunk, ezekből szemezgetünk.
Garancsi András mesélte, hogy amikor az Amerikai Nagykövetség bővítését tervezte, az volt a kikötés, hogy mind a magyar, mind pedig az amerikai szabványoknak meg kellett felelnie – értelemszerűen mindig annak, amely a szigorúbb feltételeket támasztotta. (Itt vethetjük közbe egyrészt a szabványok lefordításának és közkinccsé tételének szükségességét, másrészt a nyelvtudás fontosságáét.)
A projekt egyik sarokpontja a szürkevíz hasznosítása volt, ugyanis az USA-ban a támogatások attól (is) függenek, hogy mennyire energiahatékony az épület, és milyen arányban alkalmaznak megújuló energiákat, illetve energiatakarékos megoldásokat. Példa arra, hogy mennyi mindenre kell gondolni: be kellett mérteni (egy héten át) az összegyűjtött csapakvizet bakteriális szempontból, mert Amerikában a vonatkozó szabvány szigorú korlátozásokat tartalmaz az e-coli baktérium mennyiségére vonatkozólag. Nem is hiába: a Budapesten tömegesen élő és székelő galambok ürüléke belemosódik a csatornába, és esetenként túl magas e-coli-szintet okoz. Emiatt be kellett építeni egy kb. 9 millió forintos berendezést, ami folyamatosan detektálja a baktériumszintet, és ha annak mértéke a határérték fölé kerül, akkor bizony az adott vízmennyiséget el kell engedni a csatornába.
De Amerikában ilyen áron is megéri ÖKO-nak lenni. Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.