A tavaly bejelentett tíz százalékos gáz- és áramár-csökkentés után (óta) vártam, hogy a mérnöki, épületgépészeti társadalom megszólaljon az ügyben. Beszélgetések során egybehangzó minden kolléga rossz iránynak minősítette az intézkedést, de szakmapolitikai szinten teljes a csönd.
Talán mint szakújságírónak, nekem a legkönnyebb megtörnöm a csendet.
Gyorsan leszögezem: nem kell és én sem akarok politikai vizekre evezni. A gázár sajnos már régóta politikai tényező, ütőkártya, és gyaníthatóan az is marad még jó ideig – vajon meddig? Mindenesetre nem köthető politikai erőhöz.
Pár évtizede, az átkosban olcsó volt a gáz, és mit eredményezett? (Persze nem csak ez, hozzáteszem.) Azt, hogy kutyának sem kellettek az energiatakarékos rendszerek, és mindenki pazarolt, mert ami olcsó, annak nincs értéke.
Ma azért más a helyzet, de egy általános gáz- és áramár-csökkentés, főleg hogy a gáz már addig sem piaci áron jutott a fogyasztóhoz, olyasfajta gondolatáramot is indíthat a fogyasztóban, hogy na jó, mégsem modernizálok most, ráér az még, inkább foltozgattatom pár évig a rendszeremet. Nem sokáig, csak addig, amíg húzza.
Az energia, az energiafogyasztás ma kulcskérdés, ezért sajnos vonzza a jól kommunikálható döntéseket. E vonulatba tartozik az gáz- és áramár-csökkentés, de sok pályázati kiírás is. (Lásd megújulók. Itt nem a megújulók támogatása ellen vagy mellett szólok, hanem egyfajta konzekvens támogatási rendszert hiányolok.)
Franciaországban nagyon jól működik az a rendszer, hogy 5 év alatt a polgár az adott keretéből bármilyen, mérhető energiamegtakarítást előrő beruházást finanszírozhat, regisztrált tervezőkkel és kivitelezőkkel. Ezzel az állam a racionális energiafogyasztást, azon keresztül a kapcsolódó iparágat is támogatja, nem pedig egy energiahordozót, legyen az import vagy export.
És akkor az erőművi, szolgáltatói energetikai részről, az arra vonatkozó hatásokról még nem is szóltunk.
Jó lenne, ha e témában az épületgépész szakmai szervezetek állást foglalnának. Egyrészt ha jó dolog a gázárcsökkentés, akkor a döntéshozókat szakmailag megerősítendő, másrészt ha nem, akkor szakmai figyelemfelhívásként, ugyanis csökkenhet még az a gázár.
Veresegyházi Béla főszerkesztő
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
11 hozzászólás
Ha a szándék megújuló energiák elterjedésének visszafogása volt, akkor célba talált. Ha nem, akkor…a többi már politikai megnyilvánulás lenne, ami manapság nem szerencsés.
Kedves Attila!
Az EURSTAT adatai szerint 2012-ben, az unióban a lakossági bruttó áram és gáz fogyasztói ára szerint egyaránt a lista alsó felében, a 16. helyen álltunk. 1 GJ földgázért mi, akkori árfolyamon 15,51 eurót fizettünk, az uniós átlag 17,49 euró volt. 1 kWh áram nálunk 0,155 euróba került, az unióban átlagosan 0,184 euróba. Vásárlóerő paritáson nem ennyire szép a dolog, lévén nálunk az egy főre jutó GDP az uniós átlag mindössze kétharmada, a lakásaink energetikailag szintén átlag alattiak. Egyszóval a lakosság jelentős részének komoly gondot okoz a rezsi kifizetése. A tavaly novemberi állapot szerint az áramszolgáltatóknak körülbelül 292 ezer fogyasztó tartozik összesen 25,3 milliárd forinttal. A földgáz árával mintegy 329 ezren maradtak 60 napon túl adósok, összesen 36 milliárd forinttal. A távhőszolgáltatás esetében körülbelül 95 ezer fogyasztónak összesen 15,2 milliárd forint számlatartozása van. Hogy az általánosan 10% csökkentés mit segít ezen a helyzeten, és ez volt-e a legjobb megoldás, nem tudom, de népszerűsége vitathatatlan.
A 10%-os csökkentéssel a lakosság éves szinten valamivel több, mint bruttó 100 milliárd forintot spórol, aminek nagyjából a negyedét az állam állja az elmaradt ÁFA bevétel miatt, a többit elvben a szolgáltatók. Azért csak elvben, mert a szolgáltatók is szoros kapcsolatban állnak az állammal.
Először is, mivel a távhő szolgáltatók (nem a termelők) jelentős részben önkormányzati kézben vannak, nekik az állam az áremelés mértékében növelte a támogatás összegét, de ennek a pénznek a zömével a hőtermelőket (E-ON, EDF, Alpiq, Dalkia) kell kártalanítani.
A lakossági áram és gázellátást, szigorú szabályozás mellett, az ”engedélyes”, illetve ”egyetemes” szolgáltatók biztosítják, az áramnál az ELMÜ-ÉMÁSZ (német), az E-ON (német) és az EDF-DÉMÁSZ (francia), a gáznál a nagyok a FőGÁZ (fele-fele arányban a fővárosi önkormányzat és a német RWE), az E-ON (német), a TIGÁZ (olasz-német) és a GDF SUEZ (francia). Volt köztük nyereséges és veszteséges is. 2011-ben (tavalyi adat még nincs) ők együttesen 1750 milliárd forint bevétel mellett (ennek durván a fele volt lakosságtól), 26,1 milliárd forint, 1,5% adózott nyereséget értek el. Összehasonlításul, az állami tulajdonban levő két nagy energetikai cég, az MVM és a MAVIR fele akkora, együttesen 776 milliárd forint bevétel mellett, kétszer annyi, 51 milliárd forint, 6,6% adózott nyereséget produkált, tőlük mégsem féltjük a szegény népet.
Ha visszagondolunk az egy-két milliárd forint támogatással futó eddigi energetikai pályázatokra, látható, hogy itt sokkal nagyobb tétben folyik a küzdelem: a mi problémáink a háttérben maradnak. Amit tehetünk, hogy javasoljuk, ezeknél a pályázatoknál vizsgálják felül, és lehet tolják ki az elvárt megtérülési időt. Aztán abban is bízhatunk, hogy azt a megtakarítható száz milliárdot okosan használja fel a lakosság.
A sajtóban olvastam, hogy az energia- és közmű költségek tekintetében Magyarország az EU élmezőnyében van, Zöhls András számai azonban mást mutatnak. Most már tényleg érdekelne a valós helyzet. Továbbra is az az érzésem, hogy letérünk a „német” útról, vagyis a megújulók helyett valami más kerül előtérbe: kizárásos alapon az olcsó(?) villamos energiát jelentő atomerőmű fejlesztésre tudok csak tippelni.
FJ
Kedves Zoárd!
A cikk a lakossági árakról szól, a hozzászólásokra rendelkezésre álló szűk terjedelemben, lehetőség szerint számszerűen, a politikát kerülve, ebben a körben próbáltam maradni.
Egy fél lépéssel messzebbről nézve:
A felsorolt lakossági energiaszolgáltatók mindegyike egy-egy nagy konglomerátum tagja. Az E-ON nem csak ezen a területen dolgozik, van földgáz nagykereskedő ága, és (jelenleg még) jelentős tároló kapacitása. Szuper erőműve van Gönyűn, Debrecenben és Nyíregyházán, utóbbiak révén a helyi távfűtés hőszolgáltatója.
Van erőműve az EDF cégcsoportnak is, Kelenföldön, Kispesten, Újpesten. Ezek a FőTÁV fő beszállítói.
Az RWE ugyan a TIGÁZ területén veszteséges, de rendes haszna van a FőGÁZ részesedése alapján. ő a szépen nyereséges Mátrai Erőmű többségi tulajdonosa is.
A lakossági szolgáltatás nem egy főnyeremény, hatósági árakon szolgáltatnak, kis árréssel, a legkisebb tételért is megharcolnak, a gáz és áram vonalon 100 milliárd körüli kinnlevőségük van, de a többi (most nem piszkált) területen általában van szabad szemmel látható méretű haszon is.
A politikai kommunikáció színvonaláról (minden résztvevőt beleértve) egy másik műfaj, talán a stand up tudna értékelést adni.
Még egy aspektusa is van a dolognak, a ma elfogadott víz-, csatorna- stb. díjcsökkentés. Ki hallott már olyan pályázatról, ami a vízfogyasztást csökkentő beruházásokat támogatná? Mondjuk 3/6 literes WC-öblítő panel beszerelését, vagy perlátor beszerelését a csapba, esetleg szürkevíz-hasznosítást? Pedig állítólag ennek az évszázadnak az (ivó)víz lesz a legértékesebb energiaforrása.
Kedves Zoárd, a 264/2008 rendelet megjelenésekor magam is sokat dévajkodtam rajta (http://e-gepesz.hu/?action=show&id=277). Amúgy:
264/2008. (XI. 6.) Korm. rendelet
Záró rendelkezések
8. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2009. január 1-jén lép hatályba.
(2) E rendelet 2. § (1) bekezdésének b) pontja 2009. július 1-jén lép hatályba.
(3) A meglévő hőtermelő berendezések, illetve meglévő légkondicionáló rendszerek első energetikai felülvizsgálatát – a (4)-(5) bekezdésben foglaltak kivételével – 2013. január 1-jéig kell elvégezni.
(4) Az e rendelet hatálybalépésekor 15 éves vagy annál régebbi hőtermelő berendezéssel üzemelő fűtési rendszerek 4. § (3) bekezdés szerinti egyszeri felülvizsgálatát 2011. január 1-jéig kell elvégezni.
Kérek becsléseket, az érintettek hány százaléka tett eleget a törvényi kötelességének 2011, illetve 2013. január 1-jéig
Egyébként a rendelet atyja Bánhidi László professzor, a kamara akkori alelnöke, jelenleg elnökségi tagja. Tervezőként 1956 és 59 között dolgozott az ERőTERV Nagynyomású Csővezeték Osztályán. Inkább elméleti ember.
„…Az Eurostat 2011-es kimutatásai szerint – amit a kormány irányítása alá tartozó Magyar Energia Hivatal kiadványából idézünk – Magyarország bruttó lakossági áramára alacsonyabb volt, mint a 27 EU-tagállam átlaga. A legdrágábbnak épp a miniszterelnök által külön is az olcsóbbak közé sorolt Dánia bizonyult, ahol a mi kilowattóránként 0,15 eurós szintünknek majdnem a dupláját, 0,3 eurót mérték. A második legdrágább villanyért a kormányfő által szintén olcsóbbnak nevezett Németországban kellett fizetni. A harmadik helyezett Ciprus, a rákövetkező legdrágább Svédország volt. Magasabb a mi adatunknál Belgium, Írország, Spanyolország, Olaszország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Ausztria, Portugália, Szlovákia és az Egyesült Királyság is. Jelentősen olcsóbb nálunk ugyanakkor Bulgária, Görögország, a Balti-államok és Románia.
A gáz esetén hasonló a helyzet: a bruttó magyar lakossági gázár jóval az EU-27 átlag alatt húzódott. Svédország, Dánia kimagaslóan drága, utána következik Olaszország, Szlovénia, Portugália, Hollandia, drágább nálunk még Csehország, Németország, Írország és Franciaország is. A háztartásoknak sokkal kevesebbet kell fizetniük a vezetékes gázért Romániában, jóval alattunk jár még Bulgária, Észtország, Lettország, Lengyelország, Szlovákia és az Egyesült Királyság is…”
Marnitz Zoltán: Az energiadíjak nem nálunk a legmagasabbak (NOL 2013.03. 15.)
Talán nem kellene visszatérni a tyúk és a tojás problematikához: kapitalizmus vagy szocializmus?
FJ
Egyetértek Zoárddal, részemről lezártam a témát.
FJ
„Bencsik: A rezsicsökkentés rövid távon megoldás, de radikális kormányzati beavatkozás nélkül néhány éven belül finanszírozhatatlanná válik a lakások fűtése.
A konferencián felszólalt az Európai Bizottság képviselője, aki elmondta, hogy az árak hatósági megállapítása nem megoldás, az energiahatékonysági beruházásokat kell ösztönözni.”
Véleményem: a tervszerű és koncepciózus energiahatékonysági támogatásokat rég el lehetett volna kezdeni, mondjuk úgy húsz éve. De még mindig csak beszélünk róla, hogy kellene, pedig nemzetgazdaságilag is ez az egyetlen járhatónak tűnő út.
Egy biztos: az energiahatékonysági beruházások elindítása és a fűtési költségek emelkedése között nem tagadható szoros összefüggés van, melyet célzott támogatással még szorosabbá lehet tenni. A fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó energia árának közgazdasági racionalitásoktól elszakadó és környezetvédelmi érdekeinkkel szöges ellentétben álló csökkentése finoman szólva sem segíti az energiatakarékosságot. A célzott támogatásokra költött pénzek nagysága tapasztalataim szerint az állami költségvetés helyzetének rosszabbodásával folyamatosan csökken, gondoljunk csak a pár napig nyitva tartott lakossági pályázatokra. Tudtommal a széndioxid kvóták eladásából származó komoly összegeket elvileg csak ilyen célokra lehetne elkölteni.
Magyarország a világ egyik leggazdagabb országa geotermikus energi tekintetében, itt Vas megyében szinte minden település határában van lefojtott termálvíz-kút, nálunk is. Nem ebbe az irányba kellene elindulnunk?
Pár éve hatalmas botrány volt egy projekt körül – amelyben résztvettem – amiatt, mert a hőellátásra gázkazánház terveződött. Azért, mert a termálvíz felhasználásának szabályozása olyan, hogy mind beruházási, mind üzemeltetési szempontok szerint kedvezőbb volt a fölgáztüzelési kazánház, sőt a távhő is.
FJ